adozona.hu
BH+ 2006.9.417
BH+ 2006.9.417
A munkáltató a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatban a törvényben előírt kötelezettségei alól a felek megállapodása esetén sem mentesülhet [Mt. 13. § (3)-(4) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében a munkáltatói rendes felmondás alapján őt megillető 50 nap felmondási időre járó munkabér, 2 havi átlagkeresetnek megfelelő végkielégítés, továbbá 4 nap szabadság pénzbeli megváltása megfizetésére kérte kötelezni az alperes munkáltatót. Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a jogelőd munkáltatóval és annak tulajdonosával, a H.-B. Rt.-vel, valamint a felperessel kötött megállapodás szerint, a H.-B. Rt. tartozik helytállni e kötelezettségekért.
...
BH+ 2006.9.417 A munkáltató a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatban a törvényben előírt kötelezettségei alól a felek megállapodása esetén sem mentesülhet [Mt. 13. § (3)-(4) bekezdés].
A felperes a keresetében a munkáltatói rendes felmondás alapján őt megillető 50 nap felmondási időre járó munkabér, 2 havi átlagkeresetnek megfelelő végkielégítés, továbbá 4 nap szabadság pénzbeli megváltása megfizetésére kérte kötelezni az alperes munkáltatót. Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a jogelőd munkáltatóval és annak tulajdonosával, a H.-B. Rt.-vel, valamint a felperessel kötött megállapodás szerint, a H.-B. Rt. tartozik helytállni e kötelezettségekért.A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest 127 695 forint felmondási időre járó átlagkereset, 153 234 forint végkielégítés, 13 932 forint szabadságmegváltás, valamint ezen összegek kamatai megfizetésére kötelezte.
A munkaügyi bíróság az alperes által hivatkozott négyoldalú megállapodást - mint meg nem engedett munkabérről való lemondást - felperes tekintetében érvénytelennek minősítette. Hangsúlyozta, hogy az Mt. 71. §-a alapján az alperes mint munkáltató tartozik helytállni a munkaviszony megszűnésével kapcsolatos járandóságok megfizetéséért.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, az elsőfokú eljárási illeték összegét helyesbítette.
A másodfokú bíróság az ítélet indokolását módosítva kifejtette, hogy a bekövetkezett munkáltatói jogutódlás folytán az alperes mint jogutód munkáltató felperessel szembeni kötelezettségeit a négyoldalú megállapodásban foglaltak nem érintik, az csupán az alperes és a H.-B. Rt. egymásközti viszonyára tartozik, az nem értelmezhető felperes részéről joglemondásnak.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását, felperes keresetét elutasító határozat hozatalát kérte. Az 1999. január 31-én kötött négyoldalú megállapodás téves értelmezése miatt tartotta jogszabálysértőnek a jogerős határozatot. Álláspontja szerint a megállapodás a munkavállalók érdekeinek védelmét szolgálta, nem sérti az Mt. 71. §-át, 8. § (1)-(2) bekezdését. Utalt arra, hogy a megállapodásra figyelemmel vállalta a munkavállalók továbbfoglalkoztatását, és a szerződésben foglaltak kötik a feleket. Végül annak figyelmen kívül hagyását sérelmezte, hogy felperes munkaviszonya közös megegyezéssel megszűnt a jogelőd részvénytársaságnál, és új munkaszerződést kötött vele.
A 2005. évi CXXX. törvény 22. § (2) bekezdése értelmében az ügyben még irányadó Pp. 273. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem előzetes vizsgálatát elvégezve a következők állapíthatók meg.
Az irányadó tényállás szerint megállapodás alapján a felperes korábbi munkáltatója, a H. L. Rt. a keltető üzemi tevékenységének működtetését átadta alperesnek, aki ennek átvételével egyidejűleg 1999. február 1-jétől a felperest is átvette és továbbfoglalkoztatta.
A munkáltató személyében való jogutódlás tényét az eljárt bíróságok - az Mt. 85/A. § (1) bekezdésének megfelelően - megalapozottan állapították meg. Jogutódlás esetén a munkaviszony megszüntetésének, illetve létesítésének jogi jelentőséget tulajdonítani nem lehet, mivel a munkavállalónak a jogelődnél fennállt munkaviszonya a jogutód munkáltatónál folytatódik.
Minthogy a munkavállaló a munkaviszonyából eredő igényét a munkáltatóval szemben érvényesítheti, felperes a munkáltatói rendes felmondással kapcsolatos, a munkáltatót terhelő járandóságait [Mt. 92. §, 93. § (3) bekezdés, 95. §, 136. § (1) bekezdés] az alperestől követelhette.
A jogutódlásról kötött, 1999. január 31-én kelt megállapodásban a H.-B. Rt. mint a jogelőd munkáltató száz százalékos tulajdonosa, és a jogutód munkáltató szerződéses megrendelője kötelezettséget vállalt arra, hogy ha a jogutód munkáltatóhoz tartozó üzem tevékenysége megszűnik és a felperest nem tudja továbbfoglalkoztatni, a jogutód munkáltató helyett kifizeti a felperest megillető járandóságokat.
Ez a kötelezettségvállalás az alperes munkáltatónak a felperes munkavállalóval szembeni kötelezettségeit nem érintette, mert a munkáltató a törvényben előírt említett kötelezettségei alól a felek megállapodása esetén sem mentesülhet [Mt. 13. § (3)-(4) bekezdés]; a megállapodásban vállalt kötelezettségre megtérítési igény alapozható.
A kifejtettekre tekintettel, mivel a felülvizsgálat törvényi feltétele nem áll fenn, a felülvizsgálati kérelmet el kellett utasítani [az ügyben még irányadó Pp. 270. § (2) bekezdés, 273. § (1) bekezdés]. (Legf. Bír. Mfv.E.10.097/2006. sz.)