adozona.hu
BH+ 2006.9.414
BH+ 2006.9.414
Hamis termék forgalomba hozatala miatt a versenytárs által tett büntetőfeljelentés csak akkor minősül tisztességtelen piaci magatartásnak, ha a feljelentő tudja vagy tudnia kell, hogy a feljelentett versenytárs nem követte el a feljelentésben írtakat [1996. évi LVII. tv. (Tpvt.) 2. §, 3. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes főtevékenységként számítógép és szoftver nagykereskedelemmel foglalkozik. Az I. r. alperes tevékenységi köre szintén számítástechnikai tevékenységhez kapcsolódik. A II. r. alperes az E. védjeggyel ellátott termékek kizárólagos magyarországi importőre és forgalmazója, a védjegy jogosult felhatalmazása alapján az E. védjegyhez fűződő jogok magyarországi megsértése esetén a védjegy jogosult érdekeinek megóvása céljából jogosult fellépni.
Az I. r. alperes 2000. április 12-i megrendelé...
BH+ 2006.9.414 Hamis termék forgalomba hozatala miatt a versenytárs által tett büntetőfeljelentés csak akkor minősül tisztességtelen piaci magatartásnak, ha a feljelentő tudja vagy tudnia kell, hogy a feljelentett versenytárs nem követte el a feljelentésben írtakat [1996. évi LVII. tv. (Tpvt.) 2. §, 3. §].
A felperes főtevékenységként számítógép és szoftver nagykereskedelemmel foglalkozik. Az I. r. alperes tevékenységi köre szintén számítástechnikai tevékenységhez kapcsolódik. A II. r. alperes az E. védjeggyel ellátott termékek kizárólagos magyarországi importőre és forgalmazója, a védjegy jogosult felhatalmazása alapján az E. védjegyhez fűződő jogok magyarországi megsértése esetén a védjegy jogosult érdekeinek megóvása céljából jogosult fellépni.Az I. r. alperes 2000. április 12-i megrendelésére a felperes 3000 db E. tintapatront szállított az I. r. alperesnek 14 572 250 Ft értékben. A II. r. alperes 2000. április 17-én feljelentést tett áru hamis megjelölésének bűntette miatt, mert álláspontja szerint a tintapatronok nagyon alacsony áron kaphatók Magyarországon, ezek feltehetőleg hamis, csempészett, vagy lopott áruk. Az I. r. alperes 2000. április 27-én kelt és május 15-én aláírt szállítói szerződéssel a felperestől 20 000 db E. tintapatront rendelt 75 674 000 Ft + áfa vételárért. Az áru a felperes telephelyére 2000. május 20-án érkezett meg, melyet az I. r. alperes, mint vevő május 23-án tekintett meg. 2000. május 25-én házkutatást tartottak a felperes telephelyén csempészet bűntettének alapos gyanúja miatt, s ennek keretében lefoglalásra kerültek a tintapatronok, s az ezzel kapcsolatos okmányok. A házkutatás során R. A. a II. r. alperes ügyvezetője szaktanácsadói véleményében akként nyilatkozott, hogy azok véleménye szerint hamisak, "100%-os biztonsággal a patronok eredetéről az azokon található egyéb fellelhető ismérvekről az S. E. jogásza tud érdemben nyilatkozni" szerepel a szaktanácsadói véleményben. Az I. r. alperes a 2000. május 29-én megküldött számla megfizetését megtagadta arra hivatkozva, alapos oka van annak feltételezésére, hogy a szerződés teljesítése a felperes részéről akadályba ütközik. Jelezte a korábban leszállított tintapatronok lefoglalásra kerültek, az I. r. alperes bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt a szerződéstől eláll. Egyidejűleg kérte az előlegként átutalt 9 459 250 Ft és kamatai visszafizetését. A felperes ügyvezetője csalás miatt feljelentést tett az I. r. alperes ügyvezetői ellen előadva, hogy az I. r. alperes második megrendelése színlelt vásárlással kapcsolatos szerződés volt, mellyel tévedésbe ejtette a felperest és nagy összegű kárt okozott. A nyomozást a kerületi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya 2001. március 2-án kelt 153-91/2001. számú határozatában megtagadta.
A felperes 2001. június 8-án előterjesztett keresete az alábbiak szerint szólt: "kérjük a tisztelt Bíróságot a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló tv. (1996. évi LVII. tv. (Tpvt.) 86. §-a (2) bekezdés a) pontjának megfelelően a Ptk. 4. §, valamint a Tpt. 2. § és 3. §-a alapján szíveskedjék megállapítani, hogy a N. Kft. I. r. valamint a R. Kft. II. r. alperes jogsértést követett el, valamint kérjük, hogy a tisztességtelen piaci magatartásról szóló törvény 86. § (2) bekezdés e) pontja, illetve mögöttes polgári jogi szabályként a Ptk. 339. §-a alapján kötelezze az alpereseket a C. Kft.-nek okozott kár megtérítésére." A felperes a kárát az alábbiak szerint jelölte meg. A külföldi partnereknek átutalt összeg és az I. r. alperes által kifizetett vételár előleg különbözete 57 232 600 Ft és ezen összegnek 2000. május 18-tól számított kamata, 7 634 000 Ft elmaradt haszon és ezen összegnek 2000. június 6-tól számított késedelmi kamata. A tintapatronok elkobzása folytán felszámolt raktározási költség. Mivel a felperest ért kár nagysága meghaladja az I. r. alperes magatartásával közvetlen okozati összefüggésben keletkezett kár összegét, ezért a II. r. alperest további 3 887 000 Ft nagyságú kár megtérítésére kérte kötelezni. Keresetében előadta, az I. r. alperes ténylegesen nem akart tintapatront vásárolni, illetve forgalmazni, beszerzéseit a II. r. alperes finanszírozta.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
A II. r. alperes többek között arra hivatkozott, hogy jogosultan lépett fel az E. védjeggyel összefüggésben. A felperes olyan külföldi cégtől szerezte be a perbeli terméket, amely nem rendelkezett a védjegy jogosultnak a Magyarországon történő exportra vonatkozó engedélyével. Jogerős ítélet állapította meg - jelen per folyamatban léte alatt -, hogy jelen per felperese 2000. május 25-től 20 999 db E. megjelöléssel ellátott tintapatron behozatalával, raktáron tartásával bitorolta az E. védjegyet és kötelezte a felperest a védjegy bitorlás abbahagyására és eltiltotta a további jogsértéstől.
Az I. r. alperes arra hivatkozott, hogy a felperes által leszállított áru hamis, vagy hibás, a felperes pedig kellék szavatossággal tartozik az I. r. alperes irányába. Hangsúlyozta, amikor a felperes a számlát kiállította már nem volt az áru birtokában, így az I. r. alperes jogszabálysértést nem követett el, amikor elállt a szerződéstől.
Az elsőfokú bíróság 2004. szeptember 17-én kelt ítéletében a felperes keresetét elutasította. Ítélete indokolásában kifejtette: a felperes a Tpvt. 88. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül nyújtotta be keresetét. Az alperesek nem sértették meg a Tpvt. 2., illetve 3. §-át, hiszen jogerős ítélet állapította meg, hogy a felperes védjegybitorlást követett el. Ezzel a felperes megsértette a közte és az I. r. alperes között létrejött kellékszavatossági kötelezettséget. Kifejtette, a perbeli jogvita eldöntése szempontjából nincs jelentősége, hogy az I. r. alperes beszerzését a II. r. alperes finanszírozta-e, vagy sem, miért nem értékesítette az I. r. alperes a felperestől beszerzett árut. A felperes védjegybitorlást követett el, s ebből a szempontból az is közömbös, hogy a felperes által importált áru valódi, vagy hamisított. A Tpvt. 2. §-ának megsértése azért sem állapítható meg, mert annak feltétele, hogy rendszeres ismétlődő, vagy tartós magatartást tanúsítson a jogsértő. A II. r. alperessel szembeni kereseti kérelmet is alaptalannak találta az elsőfokú bíróság. A II. r. alperest ugyanis a védjegy jogosultja jogosította fel, hogy a védjegy sértések tekintetében eljárjon. A II. r. alperes ennek megfelelően járt el, magatartása jogszerű volt, hiszen jogerős ítélet is megállapította, hogy a felperes védjegybitorlást követett el. A II. r. alperes a Tpvt. 3. §-át tehát nem sértette meg. A felperesnek a Ptk. 4. §-ára történt hivatkozását is alaptalannak találta az elsőfokú bíróság. Álláspontja szerint a hivatkozott jogszabálynak az a rendelkezése, hogy a polgári jogok gyakorlása során a feleknek a jóhiszeműség és tisztesség követelményeinek megfelelően kölcsönösen együttműködve kell eljárni, az adott tényállás mellett nem alkalmazandó, figyelemmel arra, hogy a felperes terhére a védjegybitorlás megállapításra került.
A másodfokú bíróság 2005. február 24-én kelt ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ítélete indokolásában kifejtette, a kialakult bírói gyakorlat szerint a Tpvt. 3-7. §-aiban nevesített jogsértéseket e paragrafusok rendelkezései szerint kell vizsgálni, és a Tpvt. 2. §-ának megsértése akkor vizsgálandó, ha a tényállás nem vonható a típustényállások egyike alá sem. A másodfokú bíróság elfogadta az elsőfokú bíróság álláspontját a tekintetben, hogy a felperes által állított Tpvt. 3. §-a megsértése szempontjából annak van jelentősége, hogy a felperes részéről védjegybitorlás történt, az alperesek tényállítása nem tekinthető hamisnak, nem sérti, illetve nem veszélyezteti a felperes, mint versenytárs jó hírnevét, hitelképességét. A Tpvt. 2. §-ának megsértését sem találta megállapíthatónak a másodfokú bíróság, figyelemmel arra, hogy e paragrafusban foglaltak megsértését ismétlődő, tartós magatartás teszi lehetővé. Hivatkozott továbbá a jogerős ítélet a Tpvt. preambulumában írtakra, melyből arra a következtetésre jutott, hogy a jogszerűen, tisztességesen eljáró vállalkozások léphetnek fel a versenyjog eszközeivel a versenytársakkal szemben. A másodfokú bíróság azonban nem fogadta el az elsőfokú bíróság álláspontját a Ptk. 4. §-ával összefüggésben. Kifejtette, a felperes keresetében csak hivatkozott a Ptk. 4. §-ában megfogalmazott jogelvre, de erre vonatkozóan önálló kártérítési igényt csak a másodfokú eljárásban terjesztett elő, ezért ezt a másodfokú bíróság figyelembe venni nem tudta a Pp. 146. §-ában, illetve a 247. § (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel. Jogirodalmi álláspontra is hivatkozva kifejtette, a felróható magatartásért való felelősség nem szűnhet meg azáltal, hogy a másik fél is felróhatóan járt el.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek az elsőfokú bíróság ítéletére kiterjedően történő hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte. Másodlagosan a felperes kereseti kérelmének megfelelő ítéleti rendelkezés meghozatalát indítványozta. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság nem tett eleget a Pp. 213. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettségének, tévesen, iratellenesen állapította meg, hogy a Ptk. 4. §-ának megsértése megállapítása esetére a felperes kártérítési igénye jogcíméül nem a Ptk. 339. §-át jelölte meg. Kifejtette, akkor is köteles lett volna a másodfokú bíróság a Ptk. 4. §-ára alapított kereseti kérelem tárgyában állást foglalni, ha a felperes nem hivatkozott volna a Ptk. 339. §-ára. Önmagában ugyanis a keresetlevél tartalmából is következik, hogy a felperes a Ptk. alapján is érvényesít kártérítési igényt az alperesekkel szemben. Az elsőfokú bíróság egyébként a felperes keresetét ennek megfelelően értelmezte, és állást is foglalt e kereseti kérelem tárgyában is. Felperes felülvizsgálati kérelmében előadta továbbá, a perben eljárt bíróságok a szükséges mértékben nem tárták fel a tényállást, nem vizsgálták, hogy miért és hogyan került sor a feljelentésre, mi volt a II. r. alperes szerepe a szerződések létrejöttében. Álláspontja szerint jelentősége van annak, hogy az alperesek nem azt állították a felperesről, hogy védjegybitorlást követett el, hanem azt, hogy hamis terméket forgalmazott, és erről az állításról a mai napig nem bizonyosodott be, hogy igaz, vagy hamis.
Az I. és II. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelmeikben a jogerős ítélet hatályában történt fenntartását kérték.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a jogerős ítélet részben jogszabálysértő.
A Legfelsőbb Bíróság nem fogadta el a felperesnek azt a jogi álláspontját, hogy a perben eljárt bíróságok nem kellően derítették fel a tényállást, bizonyos a felperes által fontosnak tartott körülményeknek nem tulajdonítottak jelentőséget, illetve azokat nem kellően értékelték.
A felperes keresetében elsődlegesen a Tpvt. 3., illetve 2. §-a megsértésének megállapítását kérte. A Tpvt. 3. §-a értelmében: "tilos valótlan tény állításával, vagy híresztelésével, valamint valós tény hamis színben való feltüntetésével, úgyszintén egyéb magatartással a versenytárs jó hírnevét, vagy hitelképességét sérteni, illetve veszélyeztetni." Az adott ügyben a felperes arra alapozta a Tpvt. 3. §-a megsértésének megállapítására irányuló kereseti igényét, hogy a felperesek a feljelentésben nem azt állították a felperesről, hogy védjegy bitorlást követett el, hanem azt, hogy hamis terméket hozott forgalomba. A Legfelsőbb Bíróság pontosítja a felperesi állítást azzal, hogy a feljelentést a rendelkezésre álló iratok szerint a II. r. alperes tette meg. A Legfelsőbb Bíróság több ügyben kifejtett álláspontja szerint önmagában büntető feljelentés megtételével nem lehet a Tpvt. 3. §-ába ütköző magatartást elkövetni. A Legfelsőbb Bíróság a 2005. évi BH 326. számú jogesetében is kifejtette, a feljelentés megtétele önmagában nem jelent tisztességtelen piaci magatartást, tisztességtelen piaci magatartás tanúsítása csak akkor merülhet fel, ha a feljelentő tudatában van annak, hogy a feljelentett nem követte el a feljelentő által a feljelentésben megjelölt cselekményt. Önmagában a feljelentés megtétele még akkor is, ha a nyomozás bűncselekmény hiányában megszüntetésre kerül, nem minősül, nem minősülhet tisztességtelen piaci magatartásnak. Az adott üggyel összefüggésben ugyan hamis áru forgalomba hozatala jogerősen megállapításra nem került, de a felperes előadása szerint is e tárgyban a vizsgálódás még nem fejeződött be, ("változatlanul szeretnénk hivatkozni arra, hogy az alperesek nem azt állították a felperesről, hogy védjegybitorlást követett el, hanem azt, hogy hamis terméket hozott forgalomba, s arról az állításról a mai napig nem bizonyosodott be, hogy igaz, vagy hamis"). Ilyen tényállás mellett pedig olyan többlet tényállási elem nem valósult meg, mely alapján a II. r. alperes magatartása tisztességtelennek tekinthető, és ugyanez vonatkozik az I. r. alperes magatartására is. Nincs adat arra vonatkozóan, hogy az I. r. alperes megsértette volna a Tpvt. 3. §-ában írtakat.
A Tpvt. 2. §-a értelmében: "tilos gazdasági tevékenységet tisztességtelenül - különösen a versenytársak a fogyasztók törvényes érdekeit sértő, vagy veszélyeztető módon, vagy az üzleti tisztesség követelményeibe ütközően - folytatni." E tekintetben is elfogadta a Legfelsőbb Bíróság a perben eljárt bíróságok jogi álláspontját. Az adott tényállás mellett az I. és II. fokú ítéletben e körben kifejtetteken túlmenően az alperesek magatartása tisztességtelennek ezért sem tekinthető, mert a felperesen kívüli versenytársak, illetve a fogyasztók törvényes érdekeit magatartásukkal az alperesek nem sértették meg, magatartásuk épp annak felderítését célozta, hogy a felperes jogszabályba ütköző magatartása megállapításra kerüljön, így olyan termékek ne kerüljenek forgalomba, melyek forgalomba hozatala jogszabályba ütközik.
A Legfelsőbb Bíróság elfogadta a felperes álláspontját a tekintetben, hogy a másodfokú bíróság iratellenesen értékelte a felperes keresetében írtakat. A felperes keresetében nemcsak a Tpvt. 2., illetve 3. §-a megsértésének megállapítását, hanem a Ptk. 4. §-a megsértésének megállapítását is kérte, továbbá keresete jogcíméül a Ptk. 339. §-ára is hivatkozott, mind tételesen, mind szövegszerűen hivatkozva rá. Az elsőfokú bíróság is ennek megfelelően értékelte a felperes keresetét és foglalt állást a kereseti kérelmek tárgyában. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint tévedett a másodfokú bíróság, amikor a Pp. 3. § (2) bekezdésében, a 146. §-ban, illetve a 247. § (1) bekezdésében foglaltakra hivatkozva érdemben nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy az alperesek megsértették-e a Ptk. 4. §-ában foglaltakat, s emiatt az alpereseket kártérítési kötelezettség terheli-e. Ebből kifolyólag a Legfelsőbb Bíróság elfogadta azt a felperesi álláspontot, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Pp. 213. §-ának (1) bekezdésében írtaknak.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint ez a jogszabálysértés a felülvizsgálati eljárás keretei között nem orvosolható, ezért a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletnek a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. tv. 2. és 3. §-ainak megsértésével kapcsolatos rendelkezését hatályában fenntartotta, ezt meghaladóan hatályon kívül helyezte és e körben a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította (Legf. Bír. Gfv.X.30.137/2005.sz.)