adozona.hu
BH 2006.9.299
BH 2006.9.299
Az elévülés nyugvásának vizsgálatánál - a tudomásszerzés időpontja tekintetében - irányadó a fél gondos, körültekintő magatartása [1967. évi II. törvény 5. § (2) bekezdés, illetve Mt. 11. § (3) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását, az alperesnek 500 000 forint nem vagyoni kártérítésben és kamatában való marasztalását kérte. Előadta, hogy 2000. év végén és 2001. év elején észlelte hallásának romlását, az orvosi megállapítást követően baleseti járadékigényt érvényesített a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnál. A 2003. június 27-én kelt szakvélemény alapján szerzett tudomást arról, hogy zaj okoz...
BH 2006.9.299 Az elévülés nyugvásának vizsgálatánál - a tudomásszerzés időpontja tekintetében - irányadó a fél gondos, körültekintő magatartása [1967. évi II. törvény 5. § (2) bekezdés, illetve Mt. 11. § (3) bekezdés].
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását, az alperesnek 500 000 forint nem vagyoni kártérítésben és kamatában való marasztalását kérte. Előadta, hogy 2000. év végén és 2001. év elején észlelte hallásának romlását, az orvosi megállapítást követően baleseti járadékigényt érvényesített a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnál. A 2003. június 27-én kelt szakvélemény alapján szerzett tudomást arról, hogy zaj okozta halláskárosodás foglalkozási betegség miatt 16% mértékű munkaképesség-csökkenése van. Ezután 2003. augusztus 26-án (az említett szakvélemény 2003. augusztus 25-ei kézhezvétele után) az alperesi jogutód vezérigazgatóságnál kártérítés iránt igénybejelentéssel élt. A válasz elmaradása miatt 2003. október 8-án keresetet nyújtott be az alperes ellen a munkaügyi bíróságnál.Ilyen előzmények és bizonyítékok alapján álláspontja szerint a keresetének elévülés címén történt elutasítása jogszabálysértő. Szakértői vélemény hiányában betegségének foglalkozási eredetéről nem lehetett és nem is volt tudomása. A másodfokú bíróság továbbá jogszabálysértéssel állapította meg, hogy a társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránti perben meghozott ítélet alapján - amely 2003. január 9-én kelt - tudomást kellett szereznie mindazokról a lényeges körülményekről, amelyek alapján az alperessel szemben a kártérítés iránti igényét érvényesíthette. A felperes a másodfokú bíróság ténybeli tévedéseként jelölte meg, hogy az audiológiai leletről, amely 2001. január 11-én kelt, ismerete volt. Ezt az orvosi iratot zárt borítékban kapta kézhez, ezért tudomásszerzés hiányában az elévülés nyugvása továbbra is fennállt. Az említett perben továbbá a bíróság az első-, és másodfokú társadalombiztosítási határozatot hatályon kívül helyezte, ezért nem vált bizonyossá az ítélet alapján a halláskárosodás foglalkozási betegsége. A fentiek miatt a felperes az 1967. évi II. tv. 5. § (1) és (2) bekezdésébe, és az Mt. 11. § (1) és (3) bekezdésébe ütköző törvénysértést panaszolt. Álláspontja szerint 2003. augusztus 25-éig menthető okból nem tudta a követelését az alperessel szemben érvényesíteni. Vitatta továbbá, hogy ügyében egy másik ügyben készült ETT-IB felülvélemény felhasználható.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem előzetes megvizsgálása alapján a felülvizsgálat elrendelésére nem talált alapot.
A másodfokú bíróság az elsőfokú eljárásban lefolytatott, és a másodfokon kiegészített bizonyítási eljárás eredménye alapján jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy a felperes zaj okozta halláskárosodása - amelynek orvos szakértői megítélése a periratok alapján általános érvényű szakmai elveken is alapszik - a zajexpozíció megszűnte után nem rosszabbodik, illetve ha ez bekövetkezik, annak nem a munkaviszonnyal összefüggő oka van. Ebből következően a szakmai irányelvek általános jellege, továbbá a szakvéleménynek a felperes ügyében történt kiegészítése miatt a felülvizsgálati kérelemnek a "más ügyben keletkezett" szakvélemény jogszabálysértő figyelembevételére vonatkozó érvelése téves.
Az említett szakvélemények és a további bizonyíték alapján a másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes föld alatti lakatosként történt foglalkoztatása 1991. december 19-ei megszűntével a zaj okozta halláskárosodását kialakultnak kell tekinteni [Pp. 206. § (1) bekezdés]. Az Mt. 205. §-a alapján az ügyben irányadó 1967. évi II. törvény 5. § (1) bekezdése alapján az igénye ekkor megnyílt, azonban a felperes tudomásszerzése hiányában az elévülés nyugvása következett be [1967. évi II. törvény 5. § (2) bekezdése].
A felperesnek a felülvizsgálati kérelmében előadott érvelésével szemben a másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes a társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránti perben keletkezett bizonyítékok alapján (gondos és körültekintő pervitel mellett) tudomást szerezhetett arról, hogy több mint 5 évig zaj okozta halláskárosodás kialakulásához vezető körülmények között dolgozott az alperes jogelődjénél.
A felperes nem vagyoni kártérítés iránti igényt kívánt érvényesíteni az alperessel szemben. Ez az igényérvényesítés - a másodfokú bíróság helyes jogi álláspontjának megfelelően - független attól, hogy a foglalkozási betegséget a baleseti járadék jogalapjaként az erre hatáskörrel rendelkező szerv megállapította-e.
A felperes tehát a baleseti járadék iránt indított perben tudomást szerzett azokról a lényeges körülményekről, amelyek alapján a nem vagyoni kártérítés iránti igényét az alperessel szemben érvényesíthette az ügyben irányadó 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 83. § (5) bekezdése alapján. Ilyennek minősül az, hogy munkahelyi sajátosságokkal összefüggő az a hallásromlása, amely miatt az életkörülményeiben hátrányos változások következtek be. A nem vagyoni kártérítés iránti követelés érvényesítését nem érinti, hogy a szilikózis és halláskárosodás miatt indult másik ügyben a bíróság milyen döntést hozott. Ebből következően e perben nincs ügydöntő jelentősége annak, hogy az audiológiai leletet a felperes kézhez vette-e vagy sem, csupán az jelentős, hogy a felperes kellő gondosság mellett legkésőbb a 2003. január 9-én kelt ítéletből arról tudhatott, hogy őt az alperes jogelődje milyen munkahelyi adottságok mellett foglalkoztatta, és ez összefüggésben van az általa 2000-2001. években észlelt hallásromlásával. Mindezek miatt a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül állapította meg a 2003. augusztus 28-án tett igénybejelentés alapján a hat hónapos határidő túllépését [1967. évi II. törvény 5. § (2) bekezdés].
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet - tekintettel arra, hogy az abban sérelmezett jogszabálysértések nem voltak megállapíthatók - a Pp. 273. §-ának az adott ügyben még irányadó (1) bekezdése alapján elutasította.
(Legf. Bír. Mfv. E. 10.737/2005. sz.)