adozona.hu
BH 2006.8.265
BH 2006.8.265
A határozott időre alkalmazott munkavállalók munkaviszonyát jogellenesen rendes felmondással megszüntető jognyilatkozatát a felszámoló egyoldalúan nem vonhatja vissza [Mt. 88. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben az Mt. 6. § (3) bekezdésbe, a 87. § (2)-(3) bekezdéseibe, a 88. § (2) bekezdésébe ütköző jogszabálysértést jelöltek meg. Ezen kívül a bizonyítékok - különösen Cs. I.-né tanú vallomásának - figyelmen kívül hagyását sérelmezték. Érvelésük lényege szerint az alperes a felperesek határozott idejű munkaviszonyát nem az Mt. 88. § (2) bekezdés alkalmazásával szüntette meg. Ezt Cs. I.-né tanú vallomása álláspontjuk szerint azért támasztja alá, mert ő nyilatk...
BH 2006.8.265 A határozott időre alkalmazott munkavállalók munkaviszonyát jogellenesen rendes felmondással megszüntető jognyilatkozatát a felszámoló egyoldalúan nem vonhatja vissza [Mt. 88. §].
A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben az Mt. 6. § (3) bekezdésbe, a 87. § (2)-(3) bekezdéseibe, a 88. § (2) bekezdésébe ütköző jogszabálysértést jelöltek meg. Ezen kívül a bizonyítékok - különösen Cs. I.-né tanú vallomásának - figyelmen kívül hagyását sérelmezték. Érvelésük lényege szerint az alperes a felperesek határozott idejű munkaviszonyát nem az Mt. 88. § (2) bekezdés alkalmazásával szüntette meg. Ezt Cs. I.-né tanú vallomása álláspontjuk szerint azért támasztja alá, mert ő nyilatkozott arról, hogy a felszámoló azt közölte a felperesekkel, miszerint munkaviszonyukat "rövid időn belül" meg fogja szüntetni. Az alperes tehát a munkaviszonyokat rendes felmondással szüntette meg, azonban a jognyilatkozatáról szóló okiratot (és a további szükséges iratokat) a felpereseknek nem adta át. A jognyilatkozatát továbbá az alperes jogszabálysértően egyoldalúan vonta vissza. Mindezek miatt a felperesek a jogerős másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és a határozott időből még hátralévő időre járó munkabér megfizetésére kötelező határozat meghozatalát kérték.Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Azzal érvelt, hogy a másodfokú bíróság csupán a felszámolóbiztosnak a rendes felmondásra irányuló szándékát állapította meg, ez azonban nem minősülhet jogellenes szóbeli munkaviszony megszüntetésnek. A felmondás ténye nem nyert bizonyítást, ezért a felperesek alaptalanul hivatkoztak az Mt. 87. § (2) bekezdésére. Mindezek miatt a jogerős ítélet a jogszabályoknak megfelel.
Az elsőfokú bíróság a következő tényállást állapította meg.
Az I. rendű felperes 2002. február 7-étől 2005. december 31-éig, a II. rendű felperes 2002. február 7-étől 2005. december 31-éig, míg a III. rendű felperes 2002. február 11-étől 2005. december 31-éig tartó határozott időre létesített munkaviszonyt az alperesnél.
A bíróság a 2002. november 15-én jogerőre emelkedett végzésével elrendelte az alperes felszámolását. A felszámolóbiztos 2002 decemberében szóban a felpereseket arról tájékoztatta, hogy a munkaviszonyukat 2002. december 31-ével meg fogja szüntetni. Ezt követően a felperesek az alperesnél munkát nem végeztek, a felszámolóbiztos utasítására a munkaügyi ügyintéző a felperesek részére kiállította a munkanélküli járadék megállapítására szolgáló igazolólapot, és azt postán további iratokkal a felperesek részére megküldte. Az iratokon a munkaviszony megszüntetés módjaként rendes felmondást jelölt meg. Ezután a felszámolóbiztos írásban arról tájékoztatta a felpereseket, hogy a "felmondást", amelyet tévesen rendes felmondás címén küldtek meg a részükre, visszavonja, és a felszámolási eljárásban várható egyezség alapján a felperesek munkájára igényt fognak tartani. Ezért a felszámoló arra kérte a felpereseket, hogy a "felmondást" tekintsék tárgytalannak és a munkahelyükön munkavégzés céljából jelentkezzenek. Az I. és a II. rendű felperesek a felszámoló említett iratát megkapták, a III. rendű felperes nem kapta meg, ő a munkatársai szóbeli tájékoztatásából értesült a levélről.
A megyei bíróság végzésével a felperesek kifogásának helyt adott; a fellebbezés folytán eljárt ítélőtábla a végzésével a kifogás és a vitatott hitelezői igények tárgyában indult eljárást megszüntette, az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte, és a kérelmek elbírálását a felszámolási eljárás megszűnése miatt áttette a munkaügyi bírósághoz.
A munkaügyi bíróság az Mt. 88. § (1) bekezdése alapján a bizonyítékok mérlegelésével arra következtetett, hogy a munkaviszony megszüntetéséről szóló írásbeli munkáltatói igazolás és egyéb, a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos igazolások átadása és átvétele a munkaviszony megszüntetésének nem tekinthető. Azt is kifejtette, hogy az adott esetben a munkáltató az igazolások kiadását tévesen minősítette felmondásnak, és a visszavonó jognyilatkozata - mivel az akarata nem irányult a felperesek munkaviszonyának megszüntetésére - sem bizonyítja a munkaviszonyok alperes általi megszüntetését. A határozott idejű munkaviszonyok jogellenes megszüntetése hiányában ezért az Mt. 88. § (2) bekezdés szerinti jogkövetkezmény nem alkalmazható. A kifejtettek miatt a munkaügyi bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen a felperesek fellebbezést nyújtottak be.
A másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. Indokolása szerint a munkaügyi bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és a jogvitát az abból levont következtetések alapján helytállóan döntötte el. A fellebbezésekkel összefüggésben a másodfokú bíróság - egyebek mellett - arra utalt, hogy sem Cs. I.-né, sem D. P. tanúk vallomása nem bizonyítja a felmondások tényét, mindezt a perben a felszámolóbiztos is mindvégig vitatta. A felperesek a felszámolóbiztosnak a munkaviszonyuk megszüntetésére vonatkozó kifejezett, egyoldalú, határozott és egyértelmű nyilatkozatát nem tudták bizonyítani [Pp. 164. § (1) bekezdés]. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felszámoló visszavonó nyilatkozatának nincs jelentősége, munkaviszony megszüntetésének hiányában az elsőfokú bíróság helytállóan mellőzte az Mt. 88. § (2) bekezdésének alkalmazását.
A felperesek felülvizsgálati kérelme alapos.
Az elsőfokú bíróság által megállapított, és a másodfokú bíróság részéről elfogadott tényállás szerint a határozott idejű munkaviszonyban lévő felperesekkel a munkáltatói jogkört gyakorló felszámolóbiztos 2002. december közepe táján szóban azt közölte, hogy a munkaviszonyukat 2002. december 31-ével meg fogja szüntetni. Ezután a felperesek nem végeztek munkát (és különböző időponttól) táppénzes állományba kerültek. A munkaügyi ügyintéző a felszámolóbiztos utasítására a munkáltatói igazolást és az igazolólapot a felperesek részére postán megküldte. Ezután a felszámolóbiztos a felpereseket írásban arról tájékoztatta, hogy a "munkaviszony megszüntetést" visszavonja, a felmondás tévesen rendes felmondásként került kiadásra, továbbá a hitelezővel egyezséget kívánnak kötni, a felpereseket foglalkoztatni kívánják, a "kipostázott felmondást" tekintsék tárgytalannak.
A Ptk. 207. § (1) bekezdése alapján a jognyilatkozat értelmezésénél a szavak általánosan elfogadott jelentésének, az eset összes körülményének, és a nyilatkozó feltehető akaratának van jelentősége.
Az adott esetben a felperesek tudomást szereztek az alperes cég helyzetéről, a felszámoló tájékoztatta őket a munkaviszonyuk közeli időpontban várható megszüntetéséről, ezután a részükre a jogviszonyt megszüntető írásbeli nyilatkozaton kívül a felszámoló utasítására Cs. I.-né megküldte a munkaviszonyuk megszüntetésével összefüggő munkáltatói igazolásokat. A körülmények alapján a felszámolónak ezt az eljárását a felperesek alappal tekintették a munkáltató munkaviszonyukat megszüntetni kívánó akarata kifejezésének, amelyet a felszámolónak részükre 2003. január 6-án megküldött irata is alátámasztott. Ebben az iratban a felszámoló a "kipostázott munkaviszony megszüntetés" visszavonásáról rendelkezett azzal az indokkal, hogy a felperesek határozott idejű munkaviszonyát a törvény értelmében nem lehet rendes felmondással megszüntetni. Ezért a "felmondás" tárgytalannak tekintését kérte azzal, hogy a várható egyezség miatt a munkájukra igényt fognak tartani.
Az alperes az őt terhelő bizonyítási teher ellenére nem bizonyította, hogy a felperesek a munkaviszonyuk helyreállításához hozzájárultak. Fentiek miatt a másodfokú bíróság tévesen, a bizonyítékoknak a Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütköző mérlegelésével, és az ügyben alkalmazandó Ptk. 207. § (1) bekezdése figyelmen kívül hagyásával (EBH 2000/258.) állapította meg, hogy a felszámoló a felperesek munkaviszonyát nem szüntette meg, ezért a munkaviszonyuk a másodfokú ítélet meghozatalának időpontjában is fennáll.
A bizonyítás eredményének mérlegelése és a kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felperesek határozott idejű munkaviszonyát a munkáltatói jogkört gyakorló felszámoló az Mt. 88. § (1) bekezdésébe, 87. § (2) bekezdésébe ütközően, jogellenesen szüntette meg.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta. Megállapította, hogy az alperes a felperesek munkaviszonyát 2002. december 31-ével jogellenesen szüntette meg [Pp. 213. § (3) bekezdés]. A követelések összege tárgyában az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.401/2005. sz.)