adozona.hu
EH 2005.1315
EH 2005.1315
I. Ha a védjegybitorlás miatt indult perben megállapítható, hogy a vitatott megjelölésre az alperes a megjelölés használatát megelőzően védjegy lajstromozása iránt eljárást kezdeményezett és az még jogerősen nem fejeződött be, a per tárgyalását fel kell függeszteni. II. Az adatszolgáltatás iránt előterjesztett keresetben határozottan meg kell jelölni, hogy milyen adatok szolgáltatására kéri kötelezni a jogosult a kötelezettet. III. Ha a bíróság a jellegbitorlást megállapítja, az elégtétel adása körében anna
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította: az alperes azzal, hogy 2002. december 16-a és 2003. március 9-e között "SZÍNES TV műsor" címmel műsorújságot adott ki, illetve forgalmazott, bitorolta a felperes 163 459 és 179 089 lajstromszámú "Színes RTV" és "SZÍNES rtv" védjegyeit és ezzel tisztességtelen piaci magatartást is megvalósított.
Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül teljes körűen szolgáltasson adatot a felperesnek a bitorlással érintett termékek előállításában és forgalmazás...
EH 2005.1315 I. Ha a védjegybitorlás miatt indult perben megállapítható, hogy a vitatott megjelölésre az alperes a megjelölés használatát megelőzően védjegy lajstromozása iránt eljárást kezdeményezett és az még jogerősen nem fejeződött be, a per tárgyalását fel kell függeszteni.
II. Az adatszolgáltatás iránt előterjesztett keresetben határozottan meg kell jelölni, hogy milyen adatok szolgáltatására kéri kötelezni a jogosult a kötelezettet.
III. Ha a bíróság a jellegbitorlást megállapítja, az elégtétel adása körében annak helyét, mértékét, módját és a nyilvánosságra hozatal maximális költségét az ítéletben meg kell határoznia [Pp. 152. §; 1997. évi XI. tv. 27. §; 1996. évi LVII. tv. 86. §].
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította: az alperes azzal, hogy 2002. december 16-a és 2003. március 9-e között "SZÍNES TV műsor" címmel műsorújságot adott ki, illetve forgalmazott, bitorolta a felperes 163 459 és 179 089 lajstromszámú "Színes RTV" és "SZÍNES rtv" védjegyeit és ezzel tisztességtelen piaci magatartást is megvalósított.Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül teljes körűen szolgáltasson adatot a felperesnek a bitorlással érintett termékek előállításában és forgalmazásában résztvevőkről, valamint az ezen termékek terjesztésére kialakított üzleti kapcsolatairól. Feljogosította a felperest, hogy az ítélet jogsértést megállapító rendelkező részét az alperes költségén egy-egy alkalommal közzétegye a Népszabadság és a Magyar Nemzet című napilapokban.
A felperes ezt meghaladó keresetét, amelyben az alperes terhére a "TV műsor" címmel történő műsorújság kiadása és forgalmazása miatt is kérte a védjegybitorlás, valamint a tisztességtelen piaci magatartás megállapítását és jogkövetkezményei alkalmazását, elutasította, illetve mellőzte az alperes bírságban marasztalását.
A peres felek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és a felperesnek a l63 459 lajstromszámú "Színes RTV" és a 179 089 lajstromszámú "SZÍNES rtv" védjegyei bitorlásának megállapítására és jogkövetkezményei alkalmazására irányuló kereseti kérelmeit elutasította. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a felperes a jogosultja az l999. december l3-i elsőbbségű 163 459 lajstromszámú "Színes RTV" szóvédjegynek, valamint a 2002. december 12-i elsőbbségű 179 089 lajstromszámú "SZÍNES rtv" ábrás védjegynek, amelyek oltalma a 16. és 41. áruosztályban, egyebek mellett újságokra, hetilapokra, folyóiratokra, eseti lapkiadásokra terjed ki. A felperes l992. óta adja ki a "SZÍNES rtv" című, a rádió és televízió műsorok ismertetését tartalmazó hetilapját, amely a jelenlegi formájában 2002. február óta jelenik meg. Az alperes 2002 decemberében, az 51. hétre vonatkozóan kezdte meg műsorújságjának előállítását és forgalmazását "SZÍNES TV műsor" címmel, majd a lap címlapján és belső kialakításában történt változtatások mellett 2003. 11. hetétől az újság "TV műsor" címmel jelent meg, 2004. január 17-éig. A Magyar Szabadalmi Hivatal az alperes "SZÍNES TV műsor" megjelölés védjegykénti lajstromozására irányuló kérelmét nem jogerősen elutasította, azonban a "TV műsor" színes ábrás megjelölést az MSZH 2003. december 19-én 177 372 számon védjegyként lajstromozta a 16., 35. és 41. osztályba sorolt áruk és szolgáltatások tekintetében.
Az eljárt bíróságok azt vizsgálták, hogy az alperes a védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. tv. (továbbiakban: Vt.) 27. § (1) bekezdés és a 12. § (1), illetve (2) bekezdés b) pont alapján jogosulatlanul használta-e a felperes védjegyeit. A másodfokú bíróság megállapította, hogy az alperes által használt megnevezések a felperes védjegyeivel nem összetéveszthetőek, így az alperes terhére a védjegybitorlás nem valósult meg. Egyetértett ugyanakkor az elsőfokú bíróság ítéletének azzal a megállapításával, hogy a "SZÍNES TV műsor" című újság előállításával és forgalmazásával az alperes a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. tv. (továbbiakban: Tpvt.) 6. §-ába ütköző módon, tisztességtelen piaci magatartást tanúsított, mert olyan újságot hozott forgalomba, amely a felperes termékének jellegzetességeit utánozta. A másodfokú bíróság a Tpvt. 86. § (2) bekezdés g) pontja alapján kötelezte az alperest a jogsértéssel összefüggésben adatszolgáltatásra. A "TV műsor" előállítását és forgalmazását a jogerős ítélet nem tekintette jogsértőnek. Mellőzte a jogerős ítélet az alperes terhére bírság kiszabását, mert a körülmények mérlegelése alapján azt a cselekmény súlyára, a veszélyeztetettség mértékére tekintettel nem látta indokoltnak. A másodfokú bíróság szerint az felperes nagyobb részt pervesztes lett, ezért a Pp. 81. § (1) bekezdés alapján őt kötelezte részperköltség megfizetésére.
A jogerős ítélet ellen, jogszabálysértésre hivatkozással mindkét fél felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
A felperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az alperes terhére a védjegybitorlást megállapító és jogkövetkezményeit alkalmazó elsőfokú ítélet helybenhagyását, illetve az alperes bírságban történő marasztalását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a védjegybitorlással kapcsolatban a teljes körű és komplex összehasonlítás mellőzése miatt tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a "SZÍNES TV műsor" megjelöléssel az alperes nem követett el védjegybitorlást. Állította továbbá, hogy az alperes terhére a bírság kiszabása indokolt, mert a tisztességtelen piaci magatartás elsősorban a felperes, mint versenytárs érdeksérelmével járt, és a jogerős ítélet megállapításával ellentétben az alperes nem tanúsított együttműködő magatartást.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének a teljes elutasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet az ellentartott termékek tekintetében jogszabálysértően mellőzte az alperes által feltárt különbözőségek vizsgálatát és értékelését, amelyek megalapozták az alperesnek az összetéveszthetőség hiányára alapított védekezését. Kifogásolta emellett azt, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak az adatszolgáltatásra kötelezés tekintetében hozott határozatát nem változtatta meg, állítva, hogy a felperes csak a védjegybitorlás tekintetében kérte az alperes kötelezését adatszolgáltatásra. Jogszabálysértőnek tartotta e körben a jogerős ítélet azon rendelkezését is, amely "teljes körű" adatszolgáltatásra kötelezte, állítva, hogy ennek végrehajtása üzleti titkait is sértheti. Kifogásolta, hogy az elégtétel adása körében a jogerős ítélet jogilag nincs indokolva, s ez a Pp. 221. §-át is sérti, és állította, hogy a döntés a mód és a mérték meghatározottságának hiányában számottevően sérelmes az alperes terhére, és visszaélésre ad alapot.
A felülvizsgálati kérelmek a jogerős ítéletnek a "TV műsor" címmel történő újságkiadásra vonatkozó, keresetet elutasító rendelkezését nem érintették.
A felülvizsgálati kérelmek részben, az alábbiak szerint alaposak.
A jogerős ítéletnek a védjegybitorlás megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt előterjesztett keresetet elutasító rendelkezése jogszabálysértő.
A rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy az alperes, azt megelőzően, hogy "SZÍNES TV műsor" címmel újságját megjelentette, a "SZÍNES TV MŰSOR" megjelölés védjegyként történő lajstromozása iránt kérelmet terjesztett elő a Magyar Szabadalmi Hivatalnál. Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás szerint e kérelmet az MSZH nem jogerősen elutasította.
A Pp. 152. § (1) bekezdése alapján, ha a per eldöntése olyan előzetes kérdés elbírálásától függ, amelynek tárgyában az eljárás büntetőbírói vagy államigazgatási hatáskörbe tartozik, a bíróság a per tárgyalását ennek az eljárásnak jogerős befejezéséig felfüggesztheti, illetve a (2) bekezdés értelmében a bíróság a tárgyalást akkor is felfüggesztheti, ha a per eldöntése olyan előzetes kérdés elbírálásától függ, amelynek tárgyában más polgári per vagy a bíróság hatáskörébe tartozó más polgári eljárás már folyamatban van.
A védjegybitorlás megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt indított kereset elbírálása szempontjából lényeges előkérdésnek minősül az, hogy a megjelölést az érintett saját védjegyeként használja-e. Ha az érintett a megjelölést, mint a védjegyét használja, a védjegybitorlás e megjelölés használata miatt fogalmilag kizárt, mert a védjegyjogosultnak a Vt. 12. § (1) bekezdése alapján kizárólagos joga van a védjegy használatára. Ebben az esetben a bitorlás megállapítása iránt indított kereset érdemben alaptalan és nem lehet vizsgálni azt, hogy egyébként a használt megjelölés összetéveszthető-e egy másik védjeggyel. A védjegybitorlás megállapítása iránti perben, két ellentartott védjegy esetén, ennek vizsgálata kizárt, mert ezt a kérdést kizárólag a védjegy lajstromozása iránti eljárásban, illetve a védjegy törlése iránt indított eljárásban a Magyar Szabadalmi Hivatal, illetve a határozata megváltoztatása iránt indult eljárásban a bíróság vizsgálhatja.
A jogerős ítélet, bár megállapította, hogy az alperes megjelölésének védjegyként történő lajstromozása iránt indított eljárása még nem fejeződött be, e kérdésnek nem tulajdonított jelentőséget, és a felperes védjegyeinek és az alperes által használt megjelölésnek az összetéveszthetőségét vizsgálta, és hozott az ügy érdemében határozatot.
Miután a védjegybitorlás megállapításának előfeltétele az, hogy az alperes a kifogásolt megjelölést védjegyként jogosult-e használni, a per tárgyalásának felfüggesztése a folyamatban lévő, az alperes megjelölésének védjegyként történő lajstromozása iránti eljárás jogerős befejezéséig nem lett volna mellőzhető. Ennek elmulasztása miatt a jogerős ítélet jogszabálysértő.
A felülvizsgálati eljárásban a felek előadták, hogy a jogerős ítélet meghozatalát követően a Magyar Szabadalmi Hivatal 2005. július 11-én 181 711 lajstromszám alatt az alperes által igényelt megjelölésre védjegyoltalmat adott, amellyel szemben a felperes a határozat megváltoztatása iránt kérelmet terjesztett elő, s így az alperes vitatott megjelölésének védjegyként történő lajstromozása iránti eljárás folyamatban van.
A jogerős ítélet a Tpvt. 6. § alapján - az újság címének jogosult vagy jogosulatlan használatától függetlenül - jogszabálysértés nélkül állapította meg azt, hogy az alperes tisztességtelen piaci magatartást tanúsított. A jogerős ítélet mindazokat a körülményeket, amelyek az összetéveszthetőség és hasonlóság szempontjából döntőek, megfelelően értékelte, és érdemben helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az alperes által kiadott műsorújság olyan jellegzetes külsővel lett előállítva, amelyről a felperes áruját szokták felismerni. Azok a különbségek, amelyeket az alperes a felülvizsgálati kérelmében előadott, nem lényegesek az ellentartott újságoknak a vásárlóra gyakorolt és az összetéveszthetőség szempontjából döntő pillanatnyi összbenyomása szempontjából. Az iratokhoz csatolt, egymás mellé helyezett két újság egyszerű rátekintés alapján oly mértékben hasonlít egymásra, hogy az a vásárlót megtévesztheti. A tisztességtelen piaci magatartás tanúsítását tehát a jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül állapította meg.
Az ennek jogkövetkezményeként elrendelt adatszolgáltatásra kötelezés, illetve a felperes részére elégtételt biztosító rendelkezés azonban jogszabálysértő.
A felperes a perben formailag csak a Vt. 27. § (2) bekezdés c) pontjára hivatkozással kérte az alperes adatszolgáltatásra kötelezését, és az elsőfokú bíróság - miután az alperes terhére a védjegybitorlást megállapította - a bitorlással érintett termékek tekintetében kötelezte az alperest adatszolgáltatásra. Ettől függetlenül az nem állapítható meg, hogy a jogerős ítélet ebben a körben túlterjeszkedett volna a felperes keresetén. A bíróság ugyanis a Pp. 3. § (2) bekezdés második mondata értelmében a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe. Tartalmilag a felperes az alperes által elkövetett jogsértések miatt kérte az alperes kötelezését adatszolgáltatásra. Ezért a kereset tartalmi elbírálása eredményeként a másodfokú bíróság a Tpvt. 86. § (2) bekezdés g) pontja alapján rendelkezhetett az alperest adatszolgáltatásra kötelező elsőfokú ítélet helybenhagyásáról.
Érdemben azonban a jogerős ítéletnek az alperest adatszolgáltatására kötelező rendelkezése jogszabálysértő, mert az ilyen formában végrehajthatatlan.
A Tpvt. 86. § (2) bekezdés g) pontja [és a Vt. 27. § (2) bekezdés c) pont ezzel tartalmilag azonos rendelkezése] szerint az érdekelt a keresetben követelheti, hogy a jogsértő szolgáltasson adatot a jogsértéssel előállított áruk előállításában, forgalmazásában részt vevőkről, valamint az ilyen áruk terjesztésére kialakított üzleti kapcsolatokról.
A felperes a jogszabály szövegének idézésével kérte az alperes adatszolgáltatásra kötelezését, és a jogerős ítélet ugyancsak a jogszabály szövegét idézve, kiegészítve azt a "teljes körű" kifejezéssel, kötelezte adatszolgáltatásra az alperest. A felperes ilyen formán előterjesztett keresete azonban nem felelt meg a Pp. 121. § (1) bekezdés e) pontjában előírt követelménynek, mert a keresetlevél nem tartalmazott a bíróság döntésére irányuló határozott kérelmet (kereseti kérelmet). A védjegybitorlás elkövetése vagy a tisztességtelen piaci magatartás tanúsítása esetén az érdekelt a jogszabály által meghatározott körben valóban követelheti, hogy a bitorló, illetve jogsértő szolgáltasson részére adatokat. A kereset azonban csak akkor bírálható el érdemben, ha a felperes konkrétan meghatározza az adatoknak azt a körét, amelyek szolgáltatására a jogsértő részéről igényt tart. Csak az így előterjesztett határozott kereset alkalmas annak megállapítására, hogy a kért adatok szolgáltatására a jogsértés elkövetésével összefüggésben szükség van-e.
Az alperes megalapozottan kifogásolta az elégtétel biztosítása tekintetében meghozott jogerős ítéleti rendelkezést is.
A Vt. 27. § (2) bekezdés d) pont szerint a védjegyjogosult követelheti, hogy a bitorló nyilatkozattal vagy más megfelelő módon adjon elégtételt, és hogy szükség esetén a bitorló részéről vagy költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak. Ezzel azonos rendelkezést tartalmaz a Tpvt. 86. § (2) bekezdés c) pont és a Ptk. 84. § (1) bekezdés c) pont.
A felperes pontosított keresetében az alperest arra kérte kötelezni, hogy két országos napilapban "megfelelő nagyságú hirdetést jelentessen meg".
Az alperest terhelő elégtételadásra irányuló marasztalás a bírói gyakorlat szerint megtörténhet úgy is, hogy a bíróság a felperest jogosítja fel a számára elégtételt biztosító közlemény, meghatározott számban és sajtóorgánumokban - az alperes költségén - történő közzétételére. A bírói gyakorlat ebben a körben továbbfejlesztésre szorul.
Azokban az esetekben ugyanis, amikor a jogsértés elkövetésének a sajtóban nincs előzménye (szemben a sajtó-helyreigazítás iránti perekkel), akár a jogsértő alperes kötelezése, akár a sérelmet szenvedett felperes feljogosítása esetén, nem mellőzhető annak meghatározása, hogy a sajtóorgánum megjelölésén túl az elégtételt biztosító nyilatkozat milyen terjedelemben, milyen formában jelenjen meg, és annak mi lehet a legmagasabb költsége, amelynek viselésére az alperes kötelezhető.
Ahogyan az alperes terhére a költségén történő elégtétel adását elrendelte, a jogerős ítélet végrehajthatatlan, illetve visszaélésre adhat alapot. A felperes ugyanis külön per indítása nélkül a közzététel költségeit az alperestől nem tudja behajtani, mert egyértelmű és összegszerű marasztalás hiányában a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. tv. (Vht.) 13. § alapján végrehajtható okirat kiállítására nincs lehetőség. Abban az esetben pedig, ha az elégtétel adásának pontos módja (a sajtónyilatkozaton belül annak a formája, illetve terjedelme) az ítéletben nincs meghatározva, a kötelezett által vitatott terjedelem, mód és összeg esetén a költségek behajtása iránti perben vagy egyéb eljárásban kellene megállapítani, hogy a közzététel megfelelő volt-e.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a jogerős ítéletnek az elégtétel adásával kapcsolatos rendelkezését is jogszabálysértőnek minősítette.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek felülvizsgálati kérelemmel nem támadott rendelkezését nem érintette, megtámadott rendelkezései közül a védjegybitorlás miatt előterjesztett keresetet elutasító, illetve az alperest adatszolgáltatásra kötelező, és az elégtétel adását elrendelő rendelkezést, a perköltségek viselésére is kiterjedően a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte, és az ügyben eljárt elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, a tisztességtelen piaci magatartást megállapító rendelkezést pedig hatályában fenntartotta.
Az új eljárásban vizsgálni kell, hogy az alperes megjelölésének védjegyként történő lajstromozása iránti eljárás befejeződött-e. Ha nem, annak jogerős befejezéséig a per tárgyalását fel kell függeszteni. Az eljárás jogerős befejezése után lesz csak abban a helyzetben a bíróság, hogy a védjegybitorlás kérdésében döntsön. Az egyéb, objektív szankciók alkalmazása, így az adatszolgáltatásra kötelezés körében a felperest fel kell hívni határozott kereseti kérelem előterjesztésére: pontosan határozza meg, hogy a jogsértéssel összefüggésben milyen körben kéri kötelezni az alperest adat vagy adatok szolgáltatására. Ha a bíróság a határozott kereseti kérelem alapján egyértelműen meghatározott körben kötelezi az alperest adatszolgáltatásra, az ítéletben használt "teljes körű" kifejezés - amely egyébként határozatlan és ezért végrehajthatatlan - mellőzendő. Az elégtétel adása körében pedig vizsgálni kell, és az ítéletben meg kell határozni a napilapokban közzéteendő nyilatkozat terjedelmét, módját és költségét. Ha a felperes ilyen módon kéri a nyilvános elégtétel biztosítását, a nyilatkozat sajtóbeli terjedelmére, módjára, méretére és előrelátható költségére határozott kérelmet kell előterjesztenie. Ha a felperes ragaszkodik ahhoz, hogy az alperes tegyen közzé a sajtóban elégtételt biztosító nyilatkozatot, úgy az alperes kötelezése mellett vizsgálni kell, hogy azok a sajtótermékek, amelyekre vonatkozóan a bíróság az elégtétel adásának a közlését elrendeli, vállalják-e a nyilatkozat közzétételét.
Felülvizsgálati kérelmében a felperes kérte továbbá az alperes bírságban marasztalását, hangsúlyozva azt az álláspontját, hogy a bírság kiszabása elsősorban a versenytárs érdekeinek védelme miatt szükséges és indokolt. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélettel egyezően nem látta indokoltnak az alperes terhére bírság kiszabását, függetlenül attól, hogy a Tpvt. 6. §-ába ütköző magatartás elsődlegesen valóban a versenytárs érdekeit védi. A versenytárs azonban a terhére elkövetett tisztességtelen versenycselekmény esetén az objektív szankciók alkalmazásával, illetve kártérítési igénye érvényesítésével erkölcsi és vagyoni érdekei megóvására képes. Önmagában tehát az, hogy a felperes, mint versenytárs szenvedett sérelmet, a jogsértés jellegére, idejére és súlyára tekintettel bírság kiszabását nem indokolta. A Legfelsőbb Bíróság ezért az erre vonatkozó jogerős elutasító rendelkezést is hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. IV. 21.185/2005. sz.)