adozona.hu
EH 2005.1348
EH 2005.1348
A kiszabott munkaügyi bírság összegét a bíróság csak jogszabálysértés esetén mérsékelheti. A mérlegelés jogszabálysértő voltát megalapozó körülmény hiányában a bírság összege nem csökkenthető a munkáltató gazdasági körülményeire tekintettel [1996. évi LXXV. tv. 7. § (3) és (5) bek., 8. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében az alperes közigazgatási határozatának a megváltoztatását - a kiszabott munkaügyi bírság mérséklését - kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes határozatát megváltoztatta, a munkaügyi bírság összegét 50 000 forintra leszállította. Egyebekben a határozatot helybenhagyta.
Az ítéleti tényállás szerint az alperes megyei felügyelősége az elsőfokú határozatával 1 200 000 forint munkaügyi bírsággal sújtotta a felperest az Mt. 97. § (2) bekezdése, 130. § (1) bekezdé...
EH 2005.1348 A kiszabott munkaügyi bírság összegét a bíróság csak jogszabálysértés esetén mérsékelheti.
A mérlegelés jogszabálysértő voltát megalapozó körülmény hiányában a bírság összege nem csökkenthető a munkáltató gazdasági körülményeire tekintettel [1996. évi LXXV. tv. 7. § (3) és (5) bek., 8. § (1) bek.].
A felperes a keresetében az alperes közigazgatási határozatának a megváltoztatását - a kiszabott munkaügyi bírság mérséklését - kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes határozatát megváltoztatta, a munkaügyi bírság összegét 50 000 forintra leszállította. Egyebekben a határozatot helybenhagyta.
Az ítéleti tényállás szerint az alperes megyei felügyelősége az elsőfokú határozatával 1 200 000 forint munkaügyi bírsággal sújtotta a felperest az Mt. 97. § (2) bekezdése, 130. § (1) bekezdése és 155. § (3) bekezdése megsértése miatt, mert ellenőrzése során megállapította, hogy a felperes egy munkavállaló számára munkaviszonyának megszűnését követően csupán két hét elteltével postázta az előírt igazolásokat, 8 fő határozott időre alkalmazott munkavállaló számára a szabadságot nem adta ki, és a munkaviszony megszűnésekor azt pénzben sem váltotta meg; 109 munkavállaló esetében a felperes csupán a tárgyhót követő 10-e után - a banki értesítő alapján legkorábban 12-én - fizette ki a július, illetve augusztus havi munkabéreket. A bírság kiszabásánál a határozat figyelembe vette, hogy három éven belül a felperes újabb jogsértést követett el.
A felperes fellebbezése folytán hozott határozatával az alperes az elsőfokú határozatot megváltoztatta, új teljesítési határidőt állapított meg, és a munkaügyi bírság összegét 600 000 forintra leszállította. A bírság összegének mérséklésénél értékelte a munkavállalók sajátos helyzetét, mivel a rendelkezésre állásuk időtartamát maguk határozták meg, és a hallgatói, tanulói jogviszony fennállására tekintettel a szabadság, illetve az igazolások kiadásának késedelme is enyhébb megítélés alá esik.
A munkaügyi bíróság a bírság további leszállítását azzal indokolta, hogy az igazolás késedelmes kiadása folytán a nappali tagozatos hallgatót értékelhető joghátrány nem érte. Mivel a felügyelőség személyenként nem vizsgálta és határozatában tényállásként nem rögzítette, hogy milyen mértékű szabadság illette meg az érintett munkavállalókat - amelyet ki kellett volna adni, illetve munkaviszony megszűnésekor meg kellett volna váltani - a bíróság sem vizsgálta ezt egyéniesítve. A jogsértés súlyának megítélésénél azonban figyelembe vette, hogy a munkavállalók nappali tagozatos hallgatók voltak, akik munkavégzésük tartamát és rendszerességét maguk határozták meg. A harmadik jogsértés súlyának megítélésénél enyhítő körülményként vette figyelembe a rövid időre fennálló (1-2 napos) késedelmet, ami mindössze 2 alkalommal történt, és abban külső tényező (a megrendelők késedelmes fizetése) is közrejátszott. Ezért a bírság összegét a minimális összegben határozta meg.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását kérte a bírság összegének jogszabálysértő megállapítása miatt. Ellentmondónak tartotta az ítélet álláspontját a szabadságok kiadásának elmulasztása körében, mivel a hatóság nem állapított meg tényállást egyéniesítve e körben, ugyanakkor ennek elmaradását az alperesnek felrótta. Sérelmezte, hogy a bíróság ugyanazokat a körülményeket értékelte, amelyeket már a másodfokú közigazgatási határozat is figyelembe vett. A bíróság elmulasztotta annak az értékelését, hogy három éven belül a felperessel szemben már bírság kiszabására került sor, és a munkáltató három jogszabályi rendelkezést sértett meg. A legkisebb bírság összeg két munkavállaló érintettsége esetén is alkalmazható, a perbeli esetben pedig a második szabálytalanság hat, a harmadik viszont 107 főt érintett.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos.
A közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata jogszabálysértésre hivatkozva kérhető [Áe. 72. § (1) bekezdése]. A kiszabott munkaügyi bírság mértékét a felperes jogszabálysértésre hivatkozva támadhatja, és a bíróság is jogszabálysértés megállapítása esetén változtathatja meg.
A perbeli esetben a felperes a keresetében a kiszabott bírság mértékét a következők miatt sérelmezte:
- a mintegy 2 hét késedelemmel kiadott igazolás esetében arra hivatkozott, hogy nem áll arányban a bírság az okozott hátrány nagyságával;
- a szabadság kiadása illetve megváltása elmaradását 8 fő tekintetében amiatt vitatta, hogy egyrészt a munkaviszonyuk nem szűnt meg, másrészt szabadság csak a tényleges munkavégzés idejére jár, valójában csak formális jogsértés történt, tényleges joghátrány a munkavállalókat nem érte a speciális körülményre tekintettel;
- a késedelmes bérfizetés pedig csak néhány napot jelentett, a jogsértés kismértékű hátrányt okozott.
A bíróság az igazolás késedelmes kiadását úgy minősítette, hogy a nappali tagozatos hallgatói viszonyra tekintettel értékelhető joghátrány nem érte a munkavállalót emiatt.
A szabadsággal kapcsolatban megállapította a bíróság, hogy az érintett 8 munkavállaló munkaviszonya megszűnt, a felperes megsértette az Mt. 130. §-ában és 136. § (2) bekezdésében foglaltakat. A jogsértés súlyának megítélésénél azonban figyelembe vette, hogy a tényleges munkában töltött időt - amire a szabadság jár - maguk a diákok dönthették el.
A munkabér késedelmes kifizetése tekintetében a bíróság a mindössze 2 alkalmat, 1-2 napos késedelmet, és a megrendelők késedelmes fizetését is értékelte.
Az előbbieket az alperes határozatának indokolásával összevetve megállapítható, hogy a bírság kiszabásával kapcsolatban a bíróság által figyelembe vett körülményeket, szempontokat a keresettel támadott határozat is értékelte. A tanulói jogviszony fennállását mind az igazolás késedelmes kiadása, mind a szabadság kiadás, megváltás elmaradása tekintetében figyelembe vette enyhébb megítélést kívánó körülményként, a bírósággal azonosan értékelve azt is, hogy a diák munkavállalók maguk határozták meg a munkavégzésük idejét. A késedelmes bérkifizetésnél szintén értékelte alperes határozata a jogsértés rövid, néhány napos időtartamát.
Ugyanakkor a bíróság a bírói gyakorlattal ellentétesen, tévesen vette figyelembe a felperes munkáltató anyagi helyzetét a munkaügyi bírság megállapításánál.
A bíróság által értékelt ugyanazon szempontok tehát a határozat megváltoztatására nem adtak alapot a Met. 7. § (3) bekezdés b) pontja alapján, több jogszabály megsértése esetén, a korábbi munkaügyi bírságot kiszabó határozatot követő 3 éven belül. A mérlegelés jogszabálysértő voltát megalapozó körülményt - az alapul szolgáló tényállás megalapozatlanságát, hiányosságát, eljárási szabálysértést, a mérlegelés szempontjaira kitérő indokolásbeli hiányt - ugyanis a bíróság nem állapított meg.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.113/2005. sz.)