adozona.hu
EH 2005.1347
EH 2005.1347
A felek egyező akarata hiányában a munkáltató közös megegyezés címén a közalkalmazotti jogviszonyt jogellenesen szüntette meg [Kjt. 25. § (2) bek. a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes módosított keresetében elsődlegesen a közalkalmazotti jogviszonya jogellenes megszüntetése jogkövetkezményei, másodlagosan a rendkívüli lemondása jogkövetkezményei alkalmazását, valamint az alperesnek túlmunkavégzés ellenértéke megfizetésére kötelezését kérte.
Az alperes viszontkeresete a rendkívüli lemondás jogellenessége esetén a felperesnek az Mt. 101. § (1) bekezdése alapján történő marasztalására irányult.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest 412 960 forint t...
EH 2005.1347 A felek egyező akarata hiányában a munkáltató közös megegyezés címén a közalkalmazotti jogviszonyt jogellenesen szüntette meg [Kjt. 25. § (2) bek. a) pont].
A felperes módosított keresetében elsődlegesen a közalkalmazotti jogviszonya jogellenes megszüntetése jogkövetkezményei, másodlagosan a rendkívüli lemondása jogkövetkezményei alkalmazását, valamint az alperesnek túlmunkavégzés ellenértéke megfizetésére kötelezését kérte.Az alperes viszontkeresete a rendkívüli lemondás jogellenessége esetén a felperesnek az Mt. 101. § (1) bekezdése alapján történő marasztalására irányult.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest 412 960 forint túlmunkadíj megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította, továbbá elutasította az alperes viszontkeresetét is.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes vezető óvónőként állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperessel. A felperes 2002. január 22-én kezdeményezte a jogviszonyának 2002. január 31-ével közös megegyezéssel történő megszüntetését. A polgármester 2002. január 25-ei válaszlevelében a kezdeményezést elutasítva felhívta a felperest, hogy jognyilatkozatát lemondásként erősítse meg. A felperes ezt követően a képviselő-testülethez fordult a túlmunkavégzése ellenértékének megfizetéséért. Az önkormányzat képviselő-testülete határozatával 2002. február 6-ai időponttal közös megegyezésre hivatkozva megszüntette a felperes jogviszonyát, a túlmunkadíj iránti igényt elutasította. A felperes ezt követően 2002. február 6-án rendkívüli lemondással élt. Az indokolásban a közalkalmazotti jogviszonya jogellenes megszüntetésére és a túlmunkadíj iránti követelése elutasítására hivatkozott. A képviselő-testület 2002. február 11-ei ülésén nem fogadta el a rendkívüli lemondást, a felperest eredeti munkakörébe visszahelyezte, és felhívta, hogy nyolc napon belül vegye fel a munkát.
A per során az önkormányzat az alperes jogutód nélküli megszüntetéséről döntött, ezért a munkaügyi bíróság a felperes kérelmére az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 90. § (3) bekezdése alapján alperesként az önkormányzatot perbe vonta.
A munkaügyi bíróság a tényállásból arra következtetett, hogy a felek egybehangzó akarata hiányában a közalkalmazotti jogviszonyt nem lehet közös megegyezéssel megszűntnek tekinteni, ezért vizsgálta a rendkívüli lemondás megalapozottságát. Úgy ítélte meg, hogy annak indokai nem szolgálhattak a jognyilatkozat alapjául, a felperes, ha sérelmezte az alperes magatartását, közvetlenül perben érvényesíthette volna az igényeit. Az alperes viszontkeresete elutasítása körében arra hivatkozott, hogy a közalkalmazottak tekintetében az Mt. 101. § (1) bekezdése nem alkalmazható.
A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét a nem fellebbezett részében nem érintette, a fellebbezett részében helybenhagyta.
A másodfokú bíróság helytállónak találta a közalkalmazotti jogviszony megszűnésének módjára vonatkozó elsőfokú ítéleti érvelést.
A felperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, és az elsődleges, vagy a másodlagos keresetének helyt adó határozat hozatala iránt felülvizsgálati kérelemmel élt. Elsődleges álláspontja szerint az alperes egyoldalúan, de közös megegyezésre hivatkozva jogellenesen megszüntette a közalkalmazotti jogviszonyát, ezért a későbbi rendkívüli lemondás joghatással már nem bírt. Másodlagosan a rendkívüli lemondás indokai tekintetében is megalapozatlannak tartotta a jogerős ítéletet. Álláspontja alátámasztására a Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésére hivatkozott.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A perben azt kellett vizsgálni, hogy a közalkalmazotti jogviszonyt melyik fél milyen jognyilatkozatával szüntette meg, függetlenül annak jogszerűségétől vagy jogellenességétől.
Az irányadó jogerős ítéleti tényállás szerint a felperes felett munkáltatói jogkört gyakorló képviselő-testület határozatával 2002. február 6-ai hatállyal rendelkezett a felperes közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetéséről közös megegyezésre hivatkozással. A képviselő-testületi határozatot a munkáltató intézmény végrehajtotta, és a felperes közalkalmazotti jogviszonyát felszámolta.
Tény tehát, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonyát az alperes szüntette meg, és e megszüntetés tekintetében vizsgálható annak jogellenessége.
A felülvizsgálati kérelem helytállóan hivatkozott arra, hogy a már megszüntetett jogviszony tekintetében, függetlenül a megszüntetés jogszerűségétől, vagy jogellenességétől, bármelyik félnek a jogviszony megszüntetésére vonatkozó későbbi jognyilatkozata joghatállyal már nem bírhat. Mindezekből következően az eljárt bíróságok a felperes keresetét tévesen bírálták el a rendkívüli lemondása alapján.
Annyiban helyes az első- és a másodfokú bíróság következtetése, hogy a felek között nem jött létre közös megegyezés a közalkalmazotti jogviszony megszüntetése feltételei tekintetében. Minthogy azonban a munkáltatói jogkör gyakorló képviselő-testület a felperessel közös megegyezés jogcímén történt megszüntető jognyilatkozatot közölt, a megszüntetés jogellenes volt, amelyet nem érint az utóbbi rendkívüli lemondás, és a felperes hozzájáruló nyilatkozata hiányában a munkáltatói jogkör gyakorló képviselő-testület határozata az eredeti munkakörbe visszahelyezésről.
Mindezekből következően az első- és a másodfokú bíróság a Kjt. 25. § (2) bekezdés a) pontja, valamint 34. §-a megsértésével utasította el a felperesnek a közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeire irányuló keresetét.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság közbenső ítéletével a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletet nem fellebbezett részében nem érintő rendelkezését nem érintette. Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezéseire kiterjedően hatályon kívül helyezte, és megállapította, hogy az alperes a képviselő-testületi határozat alapján 2002. február 6-i időponttal jogellenesen szüntette meg a felperes közalkalmazotti jogviszonyát. A jogellenesség jogkövetkezményei tekintetében a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.690/2004. sz.)