adozona.hu
EH 2005.1346
EH 2005.1346
A fegyelmi vétség összefoglaló megjelölése nem jelenti a fegyelmi határozat megalapozatlanságát. A kötelezettségszegés körülményei - így annak időpontja is - a munkáltatót terhelő bizonyítás keretében tisztázhatók [Ktv. 50. § (1) bek.; Pp. 163. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperesnél 2003. május 15-éig informatikusi, majd ettől az időponttól kezdve engedélyezési ügyintézői munkakört betöltő felperest a fegyelmi tanács a 2003. december 8-án hozott határozatával hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel sújtotta.
A felperes a határozat ellen benyújtott keresetében a közszolgálati jogviszonya jogellenes megszüntetésének megállapítását és az eredeti munkakörébe történő visszahelyezés mellőzésével a Ktv. 60. §-ban meghatározott jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Ar...
EH 2005.1346 A fegyelmi vétség összefoglaló megjelölése nem jelenti a fegyelmi határozat megalapozatlanságát. A kötelezettségszegés körülményei - így annak időpontja is - a munkáltatót terhelő bizonyítás keretében tisztázhatók [Ktv. 50. § (1) bek.; Pp. 163. § (1) bek.].
Az alperesnél 2003. május 15-éig informatikusi, majd ettől az időponttól kezdve engedélyezési ügyintézői munkakört betöltő felperest a fegyelmi tanács a 2003. december 8-án hozott határozatával hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel sújtotta.A felperes a határozat ellen benyújtott keresetében a közszolgálati jogviszonya jogellenes megszüntetésének megállapítását és az eredeti munkakörébe történő visszahelyezés mellőzésével a Ktv. 60. §-ban meghatározott jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperes a fegyelmi eljárás során eljárási hibákat vétett, és a fegyelmi határozatban a terhére rótt fegyelmi vétségek konkrétan, az elkövetés idejének, módjának és körülményeinek megfogalmazásával nincsenek megjelölve.
A munkaügyi bíróság a keresetet megalapozottnak találta, és ítéletében az alperes fegyelmi határozatát hatályon kívül helyezte. Megállapította, hogy a felperes jogviszonya az ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg és az alperest nyolc havi átlagkereset, valamint felmentési időre járó átlagkereset, végkielégítés és perköltség megfizetésére kötelezte.
A munkaügyi bíróság a felperes eljárásjogi kifogásait nem találta megalapozottnak, ugyanakkor megállapította, hogy a fegyelmi határozat a törvényi feltételeknek nem felel meg, mert az alperes nem tett eleget az indokolási kötelezettségének.
Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatta meg, hogy az alperest szabadág-megváltás címén 236 727 forint megfizetésére kötelezte, az elsőfokú perköltség összegét felemelte, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A másodfokú bíróság nem osztotta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját, miszerint az alperes a fegyelmi határozatban nem tett eleget az indokolási kötelezettségének. Intézkedését a munkáltató részletesen megindokolta, e vonatkozásban eljárási szabályt nem sértett. A fegyelmi határozatot az indokolás tartalmi hiányosságai miatt találta jogszabálysértőnek, mert álláspontja szerint a fegyelmi határozat indokolásából nem derül ki, hogy a kötelezettségszegések közül a felperes ténylegesen melyiket, mely magatartással, illetve mulasztással mikor követte el, valamint, a főfelügyelet vizsgálatának megállapításai mennyiben vezethetők vissza a felperes magatartására. A bíróság az MK 95. számú állásfoglalására hivatkozva megállapította, hogy a fegyelmi határozat általános indokai nem konkretizálhatók, nem köthetők a felperes adott munkaköri kötelezettségei közé tartozó feladatokhoz, meghatározott időpontokhoz, ezért a fegyelmi határozat megalapozatlan. A másodfokú bíróság nem fogadta el az alperes arra vonatkozó érvelését, hogy a munkaügyi bíróság a bizonyítás kötelezettségének nem tett eleget. Hangsúlyozta, hogy a bizonyítás az alperest terhelte.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben a keresetet elutasító új határozat meghozatalát kérte. Sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták a Ktv. 50. § (1) bekezdésében, valamint az 51. § (1) bekezdésében foglaltakat, a másodfokú bíróság tévesen hivatkozott az MK 95. számú állásfoglalására, illetve a Pp. 163. § (1) bekezdésére. Az eljárás során szaktudással rendelkező tanúk, vagy igazságügyi szakértő bevonását indítványozta, a munkaügyi bíróság azonban az indítványait figyelmen kívül hagyta. Hangsúlyozta, hogy a fegyelmi határozat indokolási része részletesen tartalmazza a fegyelmi eljárás során megállapított tényállást, a bizonyítékok értékelését, az enyhítő és súlyosító körülményeket, valamint azt, hogy a fegyelmi tanács a döntését milyen okból hozta, továbbá külön kitér a felperes vétkes mulasztásai és a bekövetkezett negatív következmények okozati összefüggéseire is.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A peres iratok alapján megállapítható, hogy a fegyelmi határozat indokolása annak rögzítése mellett, hogy a felperes ellen milyen mulasztások miatt indult a fegyelmi eljárás, a következőket tartalmazza:
- A központi szerver működéséről a felperes nem gondoskodott annak ellenére, hogy már 2002. február 12-én a munkáltatói jogkör gyakorlója nyomatékosan felhívta ezen tényre a figyelmét. Ezen mulasztásából kifolyólag komoly veszélybe került az alperes adatállománya, adatbiztonsága.
- ... A szerver meghibásodásából kifolyólag egy új winchestert is be kellett szerezni, amely jelentős többletköltséget okozott az alperesnek. A szerver hibája a hardver szakszerűtlen üzemeltetéséből is fakadt, amelynek karbantartása szintén a felperes felelőssége volt.
- ... A számítógépes programok frissítésének, telepítésének elmaradása kitűnik a 2003. szeptember 12. napján foganatosított főhatósági kontroll tapasztalatait összefoglaló jelentésből.
- ... Ha kellő figyelmet fordít a szerver állapotára, gondoskodik az adatok biztonságos mentéséről, tárolásáról, a szükséges program-frissítéseket elvégzi, az informatikai hálózatot felesleges protokollokkal nem terheli, a főfelügyeleti ellenőrzés során a kérdezett és szükséges jelszót megadta volna, a fentiekben részletezett negatív események nem következtek volna be.
Az előbbiek figyelembevételével téves az az ítéleti megállapítás, hogy a fegyelmi határozat indokolása alapján nem konkretizálhatók a felperes terhére rótt mulasztások. A felperes munkaköri feladatai és az informatikai hálózat felmérése során feltárt hibák összevetésével a mulasztás tartalma és időpontja is megállapítható.
A másodfokú bíróság ezért tévesen nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a munkaügyi bíróság nem állapított meg tényállást, holott a fegyelmi határozat megalapozatlansága a fegyelmi vétségek összefoglaló megjelöléséből önmagában nem vonható le.
A munkaügyi bíróság részbizonyítást lefolytatott ugyan, azonban indokolás nélkül mellőzte az alperes bizonyítási indítványait.
Mivel annak eldöntése, hogy a központi szerver működésének összeomlása, az adatállomány eltűnése, illetőleg az új winchester beszerzése, valamint a programok frissítésének, telepítésének elmaradása okozati összefüggésbe hozható-e a felperes mulasztásával olyan szakkérdés, amelynek eldöntéséhez a bíróság megfelelő szakképesítéssel nem rendelkezik, a munkaügyi bíróság indokolatlanul mellőzte az alperes által indítványozott bizonyítási eljárás lefolytatását, így elsősorban a szakértő tanúként kért K. A. meghallgatását.
Peradat, hogy a felperes 2003. május 16-ától más munkakörben dolgozott, azonban a fegyelmi határozat szerint az informatikai és rendszerkarbantartó feladatokhoz tartozó kötelezettségeit folyamatosan elmulasztotta és a főfelügyelet vizsgálatában megállapított hibák erre az időszakra vezethetők vissza. Ez a bizonyítási eljárás során tisztázható, ezért a fegyelmi határozatban a mulasztás pontos időpontja megjelölésének elmaradása, és a munkaköri változás önmagában a felelősség alóli mentesüléshez nem vezethet. A fegyelmi határozat indokolásának hiányossága az alperest a bizonyítás lehetőségétől nem fosztja meg.
Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi és a bíróságot új eljárásra és új határozat meghozatalára utasítja.
A munkaügyi bíróság a kifejtettekre vonatkozóan a tényállás megállapítása után lesz abban a helyzetben, hogy a fegyelmi határozat jogszerűségéről döntsön.
A fenti indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése szerint a jogerős ítéletet - a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.215/2005/3. sz.)