adozona.hu
EH 2005.1344
EH 2005.1344
Munkáltatói rendkívüli felmondást megalapozó kötelezettségszegés bizonyítottságát követően a kötelezettségszegés súlyát kell vizsgálni; ennek értékelését a munkáltató együttműködési kötelezettséget sértő magatartása befolyásolhatja [Mt. 96. § (1) bek. a) pont, Mt. 3. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében az alperes 2002. november 22-én kelt rendkívüli felmondása jogellenességének megállapítását, és a munkaviszonya helyreállítása mellőzésével elmaradt munkabér, felmentési időre járó átlagkereset, végkielégítés, 12 havi átlagkereset és szabadságmegváltás megfizetését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest 36 260 forint szabadságmegváltás megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint az alperesnél ügyi...
EH 2005.1344 Munkáltatói rendkívüli felmondást megalapozó kötelezettségszegés bizonyítottságát követően a kötelezettségszegés súlyát kell vizsgálni; ennek értékelését a munkáltató együttműködési kötelezettséget sértő magatartása befolyásolhatja [Mt. 96. § (1) bek. a) pont, Mt. 3. § (1) bek.].
A felperes keresetében az alperes 2002. november 22-én kelt rendkívüli felmondása jogellenességének megállapítását, és a munkaviszonya helyreállítása mellőzésével elmaradt munkabér, felmentési időre járó átlagkereset, végkielégítés, 12 havi átlagkereset és szabadságmegváltás megfizetését kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest 36 260 forint szabadságmegváltás megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint az alperesnél ügyintéző munkakörben dolgozó felperes 2002. március 7-étől november 17-éig keresőképtelen állományban volt, ezt követően a munkahelyén nem jelent meg, távollétét nem igazolta, így az alperes erre történő hivatkozással 2002. november 22-én kelt rendkívüli felmondással a munkaviszonyát megszüntette.
A munkaügyi bíróság az igazolatlan hiányzás kimentésére nem találta alkalmasnak a felperes által előadottakat, miszerint a felperes az alperes 2002. áprilisi levele alapján abban a hiszemben volt, hogy a munkaköre, illetve munkaviszonya megszűnt. A munkaügyi bíróság úgy ítélte meg, hogy a rendkívüli felmondás indoka valós és okszerű, a felperes súlyos kötelezettségszegése az intézkedést megalapozta.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és megállapította a 2002. november 22-én kelt rendkívüli felmondás jogellenességét.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a per eldöntése szempontjából az alperes 2002. április 16-ai levele nem volt figyelmen kívül hagyható. Ez azt tartalmazta, hogy az alperes a cég belső szervezeti felépítését a felperes betegsége miatt megváltoztatta, megszüntette a diszpécser osztályt és munkakört, helyette fuvarszervezői osztályt és munkakört létesített. A levél szerint a felperes munkaköre megszűnt, az alperes új munkatársat alkalmazott fuvarszervezői végzettséggel, és a felperes próbáljon másik munkahelyet keresni. A felperes 2002. november 13-án ügyvéd által írt levélben kereste meg az alperes ügyvezetőjét, ebben személyes megbeszélést kért. Az alperes 2002. november 22-ei levelében felhívta a felperest, hogy igazolatlan hiányzása miatti védekezését adja elő, majd még aznap rendkívüli felmondással megszüntette a munkaviszonyát.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes megszegte az Mt. 96. § (2) bekezdésében előírt kötelezettségét, amikor nem adott lehetőséget a felperesnek a védekezésre, továbbá az alperes 2002. április 16-ai levelében adott tájékoztatásra tekintettel a rendkívüli felmondás indoka valós ugyan, de nem okszerű. A jogerős ítélet indokolása utalt arra is, hogy az alperes az adott körülmények között alappal nem hivatkozhatott az Mt. 103. § (1) bekezdésében foglalt munkavállalói kötelezettség megszegésére.
A jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezése, és a felperes keresetét elutasító határozat hozatala iránt az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság nem vette figyelembe, hogy a felperes megsértette az Mt. 3. §-ában előírt együttműködési kötelezettségét, tévesen vette viszont alapul a 2002. április 16-ai munkáltatói levelet. Sérelmezte a felperesnek e levélből a munkaviszonya megszüntetésére levont következtetésére vonatkozó perbeli nyilatkozatai elfogadását. Álláspontja szerint a perbeli munkáltatói levél nem adhat alapot a felperes munkavégzési kötelezettsége megszűnése megállapítására, annál is inkább, mivel e levél a felperest már akkor együttműködési kötelezettsége megszegésére figyelmeztette, és az alperes nem zárta ki a másik munkakörben történő foglalkoztatást. A felperes ezért a lényeges kötelezettségszegést szándékosan elkövette, igazolatlanul mulasztott, a munkaviszonya így tovább nem volt fenntartható, a rendkívüli felmondás indoka valós volt. Az alperes mindezekkel összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság MK 95. számú állásfoglalása és több eseti döntése megsértésére hivatkozott, az ezekkel kapcsolatos érveit részletesen kifejtette. Az alperes szerint az okszerűség nem is képezhette volna bizonyítás tárgyát, e körben a másodfokú bíróság téves álláspontra helyezkedett, és a kereseten, valamint a fellebbezésen túlterjeszkedett. Az alperes vitatta továbbá az Mt. 96. § (2) bekezdése megsértésére vonatkozó jogerős ítéleti álláspontot, mivel a felek között volt egyeztetés.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak miatt nem alapos.
Az alperes a rendkívüli felmondását a felperes kötelezettségszegésével - igazolatlan távollétével, munkavégzési kötelezettsége elmulasztásával - indokolta.
A másodfokú bíróság a rendkívüli felmondás jogellenességét megállapító ítéletét azzal indokolta, hogy az intézkedés indoka valós ugyan, de nem okszerű. Ugyanakkor ítélete indokolásában - az előbbiekkel ellentétben - a munkáltató 2002. április 16-ai levelére hivatkozással utalt arra is, hogy az adott körülmények között a felperesnek az Mt. 103. § (1) bekezdésében meghatározott munkavállalói kötelezettsége megszegésére az alperes alappal nem hivatkozhatott.
A kötelezettségszegéssel indokolt rendkívüli felmondás jogszerűségét - egyebek mellett - az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott feltételek alapján kell vizsgálni. A jogszabály helyes értelmezése szerint, amennyiben a megjelölt kötelezettségszegésről megállapítható, hogy az valós, a további vizsgálatnak a kötelezettségszegés súlyára kell irányulnia [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont, 89. § (2) bekezdés].
Helytálló a másodfokú bíróság ítélete abban, hogy a felperes keresete megalapozottsága elbírálásához nem hagyható figyelmen kívül a munkáltatónak a felperes keresőképtelensége alatt tanúsított, a munkakörét és a munkaviszonyát érintő magatartása. A 2002. március 7-étől keresőképtelen felperessel az alperes a 2002. április 16-ai levelében tényként közölte a munkaköre megszüntetését, és új munkatárs alkalmazását. Az alperes "javasolta" a felperesnek, hogy "meggyógyulásáig próbáljon más munkahelyet keresni", és az alperes "minden eszközzel azon lesz, hogy törvényes úton a munkaviszonyt megszüntesse". A levél utalt arra, hogy a felperes "betegsége a cégnek felesleges többletkiadást, kárt okoz".
A felperes keresőképtelensége 2002. november 17-éig tartott, ezt megelőzően a 2002. november 13-án kelt, a jogi képviselője által írt levélben megkereste az alperest azzal, hogy a munkaviszonya megszüntetése tekintetében megegyezésre törekszik, ezért kéri az ügyvezetőt a személyes találkozás időpontja közlésére. Ezt követte az alperes 2002. november 22-ei levele, amelyben az igazolatlan mulasztásra hivatkozott, felhívta a felperest a védekezés lehetőségére, ugyanakkor még aznap kiadta a perbeli rendkívüli felmondást.
E tényállásból következően a munkaviszonyt nem az alperes 2002. április 16-ai levele, hanem a rendkívüli felmondás szüntette meg, a felperest azonban a keresőképtelensége megszűnését követően az alperes zárta el a munkavégzési kötelezettsége teljesítésétől. Az adott körülmények között a felperes a tőle elvárható együttműködést tanúsította, az alperes eljárása viszont e követelményeknek [Mt. 3. § (1) bekezdés] nem felelt meg, következésképpen a rendkívüli felmondás tekintetében az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontjában előírt feltételek nem álltak fenn. Az alperes ezzel ellentétes felülvizsgálati érvelése nem alapos, a megjelölt jogszabálysértések nem állnak fenn, továbbá a jogerős közbenső ítélet nem ellentétes a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott eseti döntésekkel az azokban megjelölt eltérő tényállás miatt.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján az érdemben helytálló jogerős közbenső ítéletet - a kifejtett módosított indokolással - hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.606/2004. sz.)