adozona.hu
EH 2005.1373
EH 2005.1373
Az őrző-védő szolgálatot ellátó alkalmazottak által használt őrkutya ellátási költségei és az egyenruha tisztítási költségek nem képeznek társadalombiztosítási járulékalapot [1975. évi II. tv. 103/A. §, 10. §, 3/A. §; 1992. évi XXII. tv. 153. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperesi jogelőd, a Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság társadalombiztosítási ellenőrzést tartott a felperesnél 1992. augusztus 30-ától 1996. december 31-éig terjedő időszakra vonatkozóan.
Az ellenőrzés egyebek között megállapította, hogy a felperes a munkaviszonyban álló főfoglalkozású alkalmazottak részére egyéb személyi jellegű juttatásként kifizetett összege után - mint a munkaruha tisztítás és kutyaélelmezés - nem vallotta, és nem fizette be a társadalombiztosítási...
EH 2005.1373 Az őrző-védő szolgálatot ellátó alkalmazottak által használt őrkutya ellátási költségei és az egyenruha tisztítási költségek nem képeznek társadalombiztosítási járulékalapot [1975. évi II. tv. 103/A. §, 10. §, 3/A. §; 1992. évi XXII. tv. 153. §].
Az alperesi jogelőd, a Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság társadalombiztosítási ellenőrzést tartott a felperesnél 1992. augusztus 30-ától 1996. december 31-éig terjedő időszakra vonatkozóan.Az ellenőrzés egyebek között megállapította, hogy a felperes a munkaviszonyban álló főfoglalkozású alkalmazottak részére egyéb személyi jellegű juttatásként kifizetett összege után - mint a munkaruha tisztítás és kutyaélelmezés - nem vallotta, és nem fizette be a társadalombiztosítási, egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot. Ennek alapján az alperesi jogelőd 1997. április 16-án kelt fizetési meghagyásával a felperest 28 589 824 forint megfizetésére kötelezte.
A fizetési meghagyással szemben a felperes keresetet terjesztett elő, és a fizetési kötelezettségét 191 665 forintot meghaladó részben nem ismerte el, kérte erre vonatkozóan a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezését.
A keresetnek a bíróság első ízben helyt adott, és a fizetési meghagyást hatályon kívül helyezte.
Az alperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet végzésével hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
Az új eljárásban eljáró bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A fellebbezés folytán eljáró másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A másodfokú bíróság egyetértett azzal az elsőfokú bírósági állásponttal, miszerint a perbeli időszakban hatályos társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (továbbiakban: T.) 103/A. § (3) bekezdés 22. pontja megszorítóan értelmezi a szerszámhasználatot, ez azt jelenti, hogy csak az lehet munkaeszköz, ami tárgyi dolog, de semmiképpen sem minősülhet ilyennek az élőlény.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítéletek hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő határozatok meghozatalát.
Másodlagosan kérte az ítéletek hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását.
A Legfelsőbb Bíróság végzésével a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A T. 103/A. § (1) bekezdése szerint a munkáltató (foglalkoztató) a 10. § (1) bekezdésének a) b) és d) e) pontjában, továbbá a (3) bekezdésben említett biztosított részére a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján adott személyi jellegű kifizetés (juttatás után) - ide nem értve a (3) bekezdésben meghatározott kifizetéseket (juttatásokat) - a 103. § (1) bekezdés szerinti társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni.
Ez általános fizetési kötelezettség alól kivételt képez a T. 3/A. § (3) bekezdése, mely szerint az (1) és (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem képez társadalombiztosítási járulékalapot az 1-25. pontban felsorolt juttatás. E felsorolás 22. pontja szerint, tehát nem képez társadalombiztosítási járulékalapot a reprezentációs költség, a kiküldetési, (külszolgálati költségtérítés) a szállásköltség, a gépkocsi használatáért adott költségtérítés, a munkába járással kapcsolatos közlekedési költségtérítés, a különélési díj, a költözködési költségtérítés, továbbá a szerszámhasználatáért adott térítés, a bedolgozónak fizetett rezsitérítés, valamint a természetben nyújtott munkaruha, egyenruha (ide nem értve az adóköteles természetbeni juttatásnak minősülő ruházati költségtérítést, a védőeszköz, ideértve ezek igazolt árának pénzbeli megtérítését is, a kifizető belföldi forgalmi engedéllyel és rendszámmal ellátott személygépkocsija használatára tekintettel keletkező jövedelem.
A perben eldöntendő kérdés az volt, hogy az őrző-védő szolgálat alkalmazottai által használt őrzőkutya ellátásával felmerülő költségek, valamint az alkalmazottak munkaruhájának tisztításával felmerült költségek társadalombiztosítási alapot képeznek-e.
A felperes helyesen hivatkozott arra, hogy az általa nyújtott költségtérítések a Munka Törvénykönyve 153. § (1) bekezdésén alapulnak, mely szerint a munkáltató köteles a munkavállalónak megtéríteni azt a költséget, amely a munkával kapcsolatos kötelezettségek teljesítése során a munkavállalónál szükségesen és indokoltan merült fel, továbbá a munkáltató érdekében felmerült egyéb szükséges költségeket, ha az utóbbihoz a munkáltató előzetesen hozzájárult.
A költségtérítés alapvetően a munkavégzéssel kapcsolatban szükségesen és indokoltan felmerült kiadások megtérítésére szolgál, az nem tekinthető a munkavégzés ellenértékének.
Az őrző-védő szolgálatok az 1990-es években alakultak, az egyes munkahelyek vagyonvédelmét látják el. Az őrzés jellege különböző lehet aszerint, hogy mely terület, illetőleg objektum őrzését kell biztosítani. Nyilvánvaló, és ezt adott esetben a szakmai szabályok, előírások is indokolják, hogy adott esetben őrző-védő kutya használata is szükséges lehet.
A Munka Törvénykönyve 76. § (3) bekezdése rendelkezik arról, hogy a munkaszerződésben meg kell határozni mindazokat a feltételeket, amelyek a munka végzéséhez elengedhetetlenek. A perbeli esetben a felperes által kötött munkaszerződések tartalmazzák az őrzőkutya használatát, illetőleg azt is, hogy az őrzőszolgálatot ellátó alkalmazottak kötelesek a felperes cégjelzésével ellátott munkaruhát használni, mely munkaruhának a tisztán tartásáról is megfelelő térítési díj ellenében kötelesek gondoskodni.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az idézett T. 103/A. § (3) bekezdés, 22. pontjában felsorolt szerszámhasználatáért adott térítés, illetőleg természetben nyújtott munkaruha, egyenruha fogalmi körébe beleértendő (a perbeli esetben) az őrző-védő szolgálatot ellátó alkalmazottak által használt őrkutya ellátási költségei, illetőleg az egyenruha tisztítási költségek is.
Nem vitás, hogy a kutya biológiai értelemben élőlény, ugyanakkor jogi megítélés szempontjából a Ptk. fogalomkörében dolognak minősül, mely dolog tulajdonjog és adásvétel tárgyát is képezheti úgy, mint minden más ingó tárgy. (Pl: Bírósági Határozatok 1978. évi 520. eset) Az őrző-védő kutya, mint dolog, adott esetben ugyanolyan "szerszámként" hasznosul, mint egyéb, a munka végzéséhez szükséges és a dolgozó által használt tárgy. Emellett az őrző-védő szolgálatot segítő őrkutya is az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvény védelme alatt áll, a kellő ellátás megilleti, azonban ez nem érinti az ellátásával kapcsolatos költségek társadalombiztosítási szempontból történő minősítését.
A természetben nyújtott munkaruha, egyenruha használatához hozzátartoznak a tisztántartással járó költségek is. Így ennek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy nem képez társadalombiztosítási járulékalapot, és a jogszabályi felsorolásba beletartoznak, a felperes által az alkalmazottai részére biztosított őrző-védő kutya ellátásával kapcsolatos költségek, illetőleg a munkaruha tisztítási költségek is.
A felperes a perbeli időszakban ennek megfelelően helyesen alkalmazta az adó, és a számviteli nyilvántartásra vonatkozó előírásokat.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a felülvizsgált fizetési meghagyást a keresettel támadott részében hatályon kívül helyezte.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.051/2005/5. sz.)