adozona.hu
EH 2005.1296
EH 2005.1296
A vagyon elleni bűncselekmények elkövetői az alapbűncselekménnyel halmazatban általában nem valósítják meg a csalás bűncselekményét is azáltal, hogy a bűncselekmény tárgyát képező dolgot, amelyen a polgári jog szabályai szerint tulajdont nem szerezhettek, jóhiszemű vevőnek eladják, vagy vele elcserélik [1/2005. BPJE számú jogegységi határozat; Btk. 318. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
1-2. K. J. terhelt 2003. március 8-án K.-on eltulajdonította az unokatestvérének, H. Zs. sértettnek a tulajdonát képező, DIK-840 forgalmi rendszámú 156 000 forint értékű VW Golf 1. típusú személygépkocsit.
Ennek során, mivel a gépkocsit a sértett engedélyével a terhelt vezette, kihasználta azt, hogy a sértett lakása kapujának kinyitása végett a járművet elhagyta. A sértett a gépjárműben tárolta a személyi igazolványát, tb-kártyáját, a gépkocsi forgalmi engedélyét és környezetvédelmi igazoló ...
EH 2005.1296 A vagyon elleni bűncselekmények elkövetői az alapbűncselekménnyel halmazatban általában nem valósítják meg a csalás bűncselekményét is azáltal, hogy a bűncselekmény tárgyát képező dolgot, amelyen a polgári jog szabályai szerint tulajdont nem szerezhettek, jóhiszemű vevőnek eladják, vagy vele elcserélik [1/2005. BPJE számú jogegységi határozat; Btk. 318. §].
1-2. K. J. terhelt 2003. március 8-án K.-on eltulajdonította az unokatestvérének, H. Zs. sértettnek a tulajdonát képező, DIK-840 forgalmi rendszámú 156 000 forint értékű VW Golf 1. típusú személygépkocsit.Ennek során, mivel a gépkocsit a sértett engedélyével a terhelt vezette, kihasználta azt, hogy a sértett lakása kapujának kinyitása végett a járművet elhagyta. A sértett a gépjárműben tárolta a személyi igazolványát, tb-kártyáját, a gépkocsi forgalmi engedélyét és környezetvédelmi igazoló lapját. A terhelt ezek közül a személyi igazolványt és a tb-kártyát a járművel elhajtás után a sértett házához gyalog visszatérve, a postaládába bedobta. Így azok a sértetthez visszakerültek. A másik két közokiratot magánál tartotta és azt a személygépkocsinak 2003. március 9-én B. K. L. k.-i lakossal történt elcserélése során nevezettnek átadta. Cserében a terhelt egy 1983-as évjáratú, 80 000 forint értékű Fiat Ritmo személygépkocsit és 15 000 forint készpénzt kapott, valamint megkapta a Fiat gépkocsi forgalmi engedélyét és környezetvédelmi igazoló lapját is.
B. K. L.-nak a terhelt azt állította, hogy a VW Golf 1. típusú személygépkocsi a saját tulajdona, és azt előbb megvételre ajánlotta.
A kérdéses Fiat Ritmo típusú személygépkocsit pár napig használta, majd - amikor az elromlott -, K. község határában ismeretlen személyeknek 30 000 forintért értékesítette.
3-5. 2003. március 27-én K.-n a terhelt segédkezett rokonának, Cs. S. sértettnek a rakodásban, miközben nevezett munkáltatójának, a B.-i Pékség Kft.-nek a tulajdonát képező Citroen Berlingo kistehergépkocsival pékárut szállított a város különböző pontjaira. A délután során a sértett engedélyével alkalmilag vezette a gépkocsit. Kihasználva azt, hogy az őt kísérő személy a járműből kiszállt, a 2 714 000 forint értékű gépjárművet, valamint Cs. S. sértettnek az abban lévő 13 000 forint értékű Siemens típusú mobiltelefonját és a jármű rakományát képező 2 db, összesen 44 000 forint értékű gépjármű-ablaküveget eltulajdonította. Megszerezte a járműben hagyott forgalmi engedélyt és környezetvédelmi igazoló lapot is.
Ezt követően a terhelt P. községben K. I. helyi lakossal, aki gépjárművek adásvételével foglalkozott, elcserélte a Citroen Berlingo kistehergépkocsit egy 390 000 forint értékű Audi 100-as személygépkocsira és egyrészt 10 000 Ft készpénzre, másrészt K. I. által egy hét múlva fizetendő további 500 000 forintra. A kistehergépkocsival együtt a rakományt képező ablaküvegeket, valamint a forgalmi engedélyt és a környezetvédelmi igazoló lapot is átadta K. I.-nak.
A csere során K. I.-nak azt állította, hogy a kérdéses kistehergépkocsi - amelyet előbb ugyancsak megvételre ajánlott - az ő tulajdona, amelyet a B.-i Pékség Kft.-től vásárolt. Így K. I. sértett abban a tudatban volt, hogy a terhelt mint tulajdonos cseréli el vele a kistehergépkocsit.
A terhelt a cserében átvett Audi 100 személygépkocsit rövid időn belül elcserélte V. L. zs.-i lakossal egy Fiat Regata 1.7 D típusú, 108 000 forint értékű személygépkocsira, valamint 52 000 forint készpénzre.
A csere során - elhallgatva azt, hogy a gépkocsihoz bűncselekmény elkövetés útján jutott - azt állította, hogy az Audi 100-as gépkocsi az ő tulajdona. Így V. L. sértett abban a tudatban volt, hogy az általa átvett gépkocsit a tulajdonos cserélte el vele.
6. A kérdéses Fiat Regata személygépkocsit a terhelt 2003. március 29-én történt elfogásáig használta.
Ezen a napon 16.00 óra körül K. külterületén vezette a járművet, amikor a F.-Ö.-i Szőlők 206. szám alatti tanyánál rendőrjárőr megállította és közúti ellenőrzésnek vetette alá. Ennek során megállapították, hogy a terhelt közepes fokú alkoholos befolyásoltság állapotában - 0,88-0,82 mg/liter légalkohol-koncentráció mellett - vezette a kérdéses gépjárművet.
A terhelt járművezetői engedéllyel sem rendelkezett. Cselekményével megszegte a KRESZ 4. § (1) bekezdésének a) és c) pontjaiban írt rendelkezéseket.
Mivel a rendőrjárőr azt is észlelte, hogy a terhelt körözés alatt áll, őt őrizetbe vették, majd 2003. április 1-jétől megkezdte a korábbi ügyében jogerősen kiszabott szabadságvesztés büntetés letöltését.
A büntetőeljárás során a H. Zs. sértett tulajdonát képező VW Golf 1. típusú személygépkocsit, a B.-i Pékség Kft. tulajdonát képező Citroen Berlingo típusú kistehergépkocsit - és az annak rakományát képező 2 db. gépjárműüveget -, a K. I. sértett tulajdonát képező Audi 100 típusú személygépkocsit, valamint a V. L. sértett tulajdonát képező Fiat Regata 1.7 D típusú személygépkocsit feltalálták és lefoglalták. Ekként H. Zs. sértett 156 000 forint összegű kára, a B.-i Pékség Kft. összesen 2 756 000 forint összegű kára, illetve a K. I. sértettet ért kárból 390 000 forint, míg V. L. sértett kárából 108 000 forint megtérült. Ugyancsak feltalálást és kiadást nyert H. Zs. sértettnek és a B.-i Pékség Kft. sértettnek gépjárműveik forgalmi engedélye és környezetvédelmi igazoló lapja.
A megyei bíróság a 2004. december 16-án kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, és a terhelttel szemben kiszabott fegyházbüntetés tartamát 2 év 6 hónapra enyhítette. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta és kötelezte a terheltet 3 750 forint, a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére.
A megyei bíróság kiegészítette a tényállást a terhelt elítéléseire vonatkozó egyes adatokkal, továbbá azzal is, hogy a terhelt - azért, hogy így gépkocsikhoz, illetve készpénzhez juthasson - a sértetteknek azt állította, hogy a tényállás 2., 4. és 5. pontjában szereplő gépkocsik az ő tulajdonát képezik, s alkalmasak a cserére. Magatartásával ezen sértetteket tévedésbe ejtette, s ezzel a tényállás 2. pontjában írt cselekménynél 95 000 forint, a 4. pontban írt cselekménynél 400 000 forint, míg az 5. pontban foglalt cselekménynél 160 000 forint kárt okozott.
A jogerős határozatok ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt a H. Zs. és B. K. L. sértettek sérelmére elkövetett vagyon elleni bűncselekmények, illetve a 6 rb. közokirattal visszaélés vétsége és az ittas járművezetés vétsége miatt ellene emelt vád alóli felmentése, illetve a B. Pékség Kft. és a K. I. sértettek sérelmére elkövetett cselekmények vonatkozásában azok téves minősítése és mindezek összhatásaként büntetésének törvénysértően súlyos volta miatt új eljárás elrendelése érdekében. Az indítvány lényege szerint a jogerős határozatok megalapozatlanok, mivel a kérdéses VW Golf 1. típusú személygépkocsit nem H. Zs., hanem ő cserélte el a saját gépkocsijáért, ekként az az ő tulajdonát képezte. Így sem H. Zs., sem B. K. L. sérelmére vagyon elleni bűncselekményt nem valósíthatott meg. Ugyanígy nem követhetett el közokirattal visszaélést ennek a személygépkocsinak a két közokiratot képező okmányára sem. A H. Zs. sértett tulajdonát képező másik két közokiratot pedig - akként, hogy a gépkocsival eltávozás után gyalogosan visszament a sértett lakásához és azokat a postaládába bedobta - a sértettnek visszajuttatta. A Citroen Berlingo kistehergépkocsihoz tartozó okmányok vonatkozásában sem követhetett el közokirattal visszaélést, mivel azokat nem tartotta meg, hanem a gépkocsi rövid időn belüli elcserélésekor továbbadta K. I.-nak. Az ittas járművezetés vétségének tényállási elemeit sem valósította meg, ugyanis a kérdéses Fiat Regata típusú személygépkocsit "földúton, egy tanyavilági mellékúton" vezette. Egyébként ezen cselekményéért a rendőrhatóság 30 000 forint pénzbírsággal sújtotta, így a bírósági eljárásban történt felelősségre vonás kétszeres értékelést eredményezett. A Citroen Berlingo típusú kistehergépkocsival, illetve az Audi 100 típusú személygépkocsival kapcsolatban elkövetett cselekményeket illetően pedig arra hivatkozott, hogy azok forgalmi értékét a szakértő tévesen állapította meg. A Citroen Berlingo típusú kistehergépjármű értéke ugyanis a 2 000 000 forintot, míg az Audi 100 típusú személygépkocsi értéke a 200 000 forintot nem haladhatta meg. Ekként az ezekkel kapcsolatos cselekményeinek minősítése, és így az általa kért felmentések mellett terhére fennmaradó cselekmények miatti büntetése is törvénysértően súlyos.
A Legfőbb Ügyészség átirata szerint az indítvány nagyrészt a jogerős határozatokkal megállapított tényállást támadja, ennyiben törvényben kizártnak tekintendő. Ugyanakkor az indítvány 2 rb. - a tényállás 1. pontjában rögzített - közokirattal visszaélés vétsége tekintetében alapos. E cselekményekben ugyanis a terhelt bűnösségét az eljárt bíróságok az anyagi jogszabályok téves alkalmazásával állapították meg, mivel a terhelt H. Zs. sértett személyi igazolványát és tb-kártyáját a személygépkocsi eltulajdonítását követően rövid időn belül önként visszaszolgáltatta. Így ezen magatartása a töretlen bírói gyakorlat szerint (EBH 2001/397. sz. elvi határozat) tényállásszerűnek nem tekinthető.
A nyilvános ülésen a terhelt felülvizsgálati indítványát fenntartotta. A védő az indítványt azzal egészítette ki, hogy a gépjárművek elcserélése során a csalás bűncselekményének tényállási elemei maradéktalanul nem valósultak meg, így ezen vádpontok alól a terhelt felmentése bűncselekmény hiányában indokolt. Az indítványnak történő helyt adás esetén a kiszabott büntetés is törvénysértően súlyos, így annak lényeges enyhítése foghat helyt.
A Legfelsőbb Bíróság a támadott ítéletet az indítványban megjelölt, a Be. 405. § (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott okból, továbbá - hivatalból - a Be. 405. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglalt eljárási jogi okok tekintetében vizsgálta felül (Be. 420. §).
Ennek során az indítványnak az ítéletek megalapozottságát vitató érveivel nem foglalkozott. A terhelt ugyanis a megállapított tényállással szemben állította azt, miszerint a VW Golf 1. típusú személygépkocsi valójában az ő tulajdonát képezte; a Citroen Berlingo típusú kistehergépkocsit tulajdonosa 30 napi használatra rábízta; ez a gépjármű, illetve az ezért cserébe kapott Audi 100-as személygépkocsi jóval kisebb értéket képviselt, mint ami - a bizonyítékok mérlegelése alapján - tényállásként megállapítást nyert. Ugyanígy a tényállás vitatásának értékelte a Legfelsőbb Bíróság azt a hivatkozást is, hogy a közúti ellenőrzést megelőzően "nem közúton" vezette K.-i Tanyáknál - ami köztudomásúan (a Magyar Köztársaság Helységnévtárának 2003-as kiadása szerint) több száz házból álló, közel 1000 lakosú külterületi településrész - a Fiat Regata típusú személygépkocsit.
A Be. 420. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis az alapügyben megállapított tényállás a felülvizsgálat során kötelezően irányadó. Így, a töretlen bírói gyakorlat szerint felülvizsgálat az ítéletek megalapozatlanságát állítva, eltérő tényállást helyesnek tartva és a felülvizsgálati érveket ezen eltérő tényállásra alapozva eredményesen nem kezdeményezhető.
Ugyanakkor érdemi vizsgálata alapján a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt - a Legfőbb Ügyészségnek a felmentésre tett indítványával is egyetértve - részben, az alábbiak szerint alaposnak találta.
Téves jogi álláspontra helyezkedtek az eljárt bíróságok, amikor nem ismerték fel, hogy a H. Zs. sértett személygépkocsijának eltulajdonításával a terhelthez került 4 db közokirat vonatkozásában csupán kettő - a kérdéses gépkocsi forgalmi engedélyének és környezetvédelmi igazoló lapjának - vonatkozásában állapítható meg a közokirattal visszaélés bűncselekménye, míg a további két közokiratra, a személyi igazolványra és a tb-kártyára nézve bűncselekményt a terhelt nem valósított meg.
A Btk. 277. §-ának (1) bekezdése szerint a közokirattal visszaélés vétségét az követi el, aki "olyan közokiratot, amely nem, vagy nem kizárólagosan a sajátja, mástól, annak beleegyezése nélkül jogtalanul megszerez, vagy azt megsemmisíti, megrongálja, vagy eltitkolja".
Kétségtelen, hogy a közokirattal visszaélés nem célzatos bűncselekmény, az eshetőleges, és egyenes szándékkal egyaránt megvalósítható. Azonban a töretlen bírói gyakorlat szerint mindig a konkrét bűncselekmények elkövetési körülményei között, azok alapulvételével kell megítélni, hogy valamely terhelt a vagyon elleni, vagy egyéb bűncselekménnyel együtt a közokirattal visszaélést is megvalósította-e vagy sem. A megszerzés elkövetési fordulat megvalósulásához ugyanis - amint arra a Legfőbb Ügyészség is utalt - nem elegendő a pillanatnyi elvétel, hanem a hosszabb ideig tartó, visszaélésszerű, a közokiratok iránti bizalom megingatására is alkalmas birtokbavétel alapozhatja meg a bűnösséget. Ennek megfelelően olyan cselekménynél, amikor az elkövető tipikusan közokiratokhoz is hozzájut, a pillanatnyi elvétel mellett sem állapítható meg a bűncselekmény akkor, ha az elkövető - amint felismerte, hogy közokirat is hozzákerült - nyomban kifejezésre juttatja, hogy azt hosszabb ideig tartóan, visszaélésszerűen birtokba venni nem kívánja. Ez állapítható meg például, amikor az elkövető a kérdéses közokiratokat a bűncselekmény elkövetésének helyszínén eldobja, avagy nyomban, amint lehetséges, egy postaládába dobja, hogy a sértett azokat ekként szerezze vissza. Azonosan értékelendő ezzel a jelen ügyben tanúsított az a terhelti magatartás is, hogy az eltulajdonított gépjárművel helyszínről távozás után gyalogosan visszament és a kérdéses két közokiratot a sértett lakásának postaládájába helyezte. Ezzel ugyanis egyértelműen kimutatta, hogy azokat visszaélésszerűen birtokba venni nem kívánta.
Ugyanakkor, figyelemmel a felülvizsgálati indítványban a közokirattal visszaélés tekintetében egyéb vonatkozásban kifejtettekre, utalni kell arra, hogy a visszaélésszerű birtokbavétel egyértelműen megállapítható olyan esetekben, amikor az elkövető semmilyen jelét nem adja annak, hogy a kérdéses közokiratokat nem kívánja megtartani stb., sőt, ha akármilyen rövid időn belül azokat tényleges felhasználás mellett továbbadja, akkor sem merülhet fel, hogy a közokirattal visszaélés nem tényállásszerű.
Tévedtek az eljárt bíróságok akkor is, amikor a terhelt által eltulajdonított gépjárművek elcserélését, továbbá az egyik cserélt gépjármű továbbcserélését összesen 3 rb. a jóhiszemű megszerzők sérelmére elkövetett, a kérdéses járművek értéke szerinti mértékű kárt okozó csalás bűncselekményének tekintették.
Az 1878. évi IV. tc. (Csemegi Kódex) hatálybalépésétől kialakult bírói gyakorlat szerint a vagyon elleni bűncselekmények elkövetői az alap bűncselekménnyel halmazatban nem valósítják meg a csalás bűncselekményét is azzal, ha a bűncselekmény tárgyát képező dolgot, amelyen a polgári jog szabályai szerint tulajdont nem szerezhettek, jóhiszemű vevőnek eladják, vagy ilyen megszerzővel elcserélik.
Ilyen esetben ugyanis - amint arra az ingatlanokkal kapcsolatban elkövetett sikkasztások és csalások körét érintő
1/2005. BPJE számú Jogegységi Határozat rendelkező részének 2. pontja, illetve az ehhez fűzött indokolás is rámutat - a továbbértékesítés, csere stb. során a jóhiszemű harmadik személlyel szembeni károkozó magatartás az alapbűncselekménnyel csupán látszólagos anyagi halmazatot alkot akkor, ha az elkövető az ügylet révén nem törekszik további, a már realizáltat meghaladó jogtalan haszon megszerzésére. Utóbbi kivétellel tehát büntetlen utócselekményről van szó, amely értelemszerűen nem zárja ki a jóhiszemű szerző kötelmi jogi igényének érvényesítését. Az elkövető ugyanis a jogtalan hasznot az alapbűncselekményt képező vagyon elleni bűncselekménnyel szerzi meg, s amikor az így szerzett dolgot - a már megszerzett előny biztosítása végett - jóhiszemű személyre átruházza, további jogtalan haszonszerzési célzatról - ha többletelőny elérésére nem törekszik - már nincs szó.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a támadott határozatoknak a terhelt bűnösségét a Btk. 318. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, de a (2) bekezdés c) pontjára is figyelemmel az (5) bekezdés b) pontja szerint minősülő és büntetendő nagyobb kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalás bűntettében, további 2 rb., a Btk. 318. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, a (2) bekezdés c) pontjára is figyelemmel a (4) bekezdés b) pontja szerint minősülő és büntetendő csalás bűntettében és 2 rb., a Btk. 277. §-ának (1) bekezdése szerinti közokirattal visszaélés vétségében megállapító, továbbá a főbüntetést kiszabó rendelkezéseit a Be. 426. § (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásával hatályon kívül helyezte, és a terheltet - a Be. 6. §-a (3) bekezdésének a) pontjára és 331. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel - ezen cselekmények vádja alól felmentette.
Az eljárt bíróságok által a maradék cselekmények vonatkozásában helyesen figyelembe vett súlyosító és enyhítő körülményekre tekintettel - nem tévesztve szem elől, hogy a halmazat köre jelentősen szűkült, ám a büntetési keretet meghatározó legsúlyosabb cselekményt a felülvizsgálat nem érintette, a terhelt pedig a vagyon elleni bűncselekményeit rokonai sérelmére, kirívó gátlástalansággal követte el - a törvénysértőnek bizonyult szabadságvesztés büntetés helyett a terheltet halmazati főbüntetésül, mint a Btk. 137. §-ának 16. pontja szerinti többszörös visszaesőt, a Btk. 37. §-ában foglalt büntetési célokra és 83. §-a szerinti büntetési elvekre figyelemmel 2 év fegyházbüntetésre [Btk. 42. § (3) bek.] ítélte.
Egyebekben - figyelemmel arra is, hogy hivatalbóli vizsgálata során az ügyben a Be 405. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti eljárásjogi felülvizsgálati okot nem észlelt -, a támadott határozatokat hatályukban fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárásban kirendelt védői díjként felmerült bűnügyi költséget az állam viseli (Be. 428. §).
A Legfelsőbb Bíróság ítélete ellen fellebbezésnek nincs helye, és a terhelt, illetőleg azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítvánnyal nem élhet [Be. 410. § (3) bek. és 417. § (2) bek.].
A Legfelsőbb Bíróság ítélete a Be. 422. §-ának (1) bekezdésén alapszik.
(Legf. Bír. Bfv. I. 657/2005. sz.)