adozona.hu
BH 2006.7.227
BH 2006.7.227
A köztisztviselő részére felajánlhatónak csak üres (betöltetlen) munkakör minősülhet [Ktv. 31. § (8) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében a vezetői megbízása visszavonásának és a köztisztviselői jogviszonya megszüntetése jogellenességének megállapítását, eredeti főosztályvezetői munkakörébe visszahelyezését, az alperesnek az elmaradt illetménye és eredmény jutalma megfizetésére kötelezését kérte.
A munkaügyi bíróság közbenső ítéletével megállapította a vezetői megbízás visszavonása és a felmentés jogellenességét; kötelezte az alperest, hogy a felperest főosztályvezetői munkakörében foglalkoztassa tovább....
BH 2006.7.227 A köztisztviselő részére felajánlhatónak csak üres (betöltetlen) munkakör minősülhet [Ktv. 31. § (8) bekezdés].
A felperes keresetében a vezetői megbízása visszavonásának és a köztisztviselői jogviszonya megszüntetése jogellenességének megállapítását, eredeti főosztályvezetői munkakörébe visszahelyezését, az alperesnek az elmaradt illetménye és eredmény jutalma megfizetésére kötelezését kérte.A munkaügyi bíróság közbenső ítéletével megállapította a vezetői megbízás visszavonása és a felmentés jogellenességét; kötelezte az alperest, hogy a felperest főosztályvezetői munkakörében foglalkoztassa tovább.
Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes az 1996-tól fennállt közszolgálati jogviszonyában 1999. március 1-jétől kapott megbízást az I. Főosztály főosztályvezetői feladatai határozatlan időtartamú ellátására. Az alperes 2003. március 11-én írásban visszavonta a vezetői megbízását, a jognyilatkozat indokolást nem tartalmazott. Az alperes aznap írásbeli figyelmeztetést is közölt a felperessel a 2002. évi igazgatósági belső ellenőri jelentés, az Ü. Főosztály ellenőrzése, valamint az összefoglaló jelentése által végzett cél- és adóvizsgálatok során feltárt szakmai hiányosságokkal összefüggésben, amelyekről a felperes elmulasztotta a feletteseit tájékoztatni. Az alperes ugyanazon a napon visszavonta V. J. L.-nek, az I. K. Osztálya osztályvezetőjének megbízását is, továbbá az MTI-hez eljuttatott sajtóközleményben arról adott tájékoztatást, hogy a társhatóságok jelzése alapján több adóellenőrzéssel kapcsolatban felvetődött az adóellenőrök szabálytalan munkavégzése, az ennek alapján végzett belső ellenőrzés után "leváltottak" egy főosztályvezetőt és egy osztályvezetőt. A sajtóközleményben az alperes neveket nem közölt. Az alperes 2003. március 13-án Cs. A. osztályvezetőt bízta meg a felperes főosztályvezetői feladatai, dr. N. J. jogászt pedig V. J. L. osztályvezetői feladatai ellátásával, a felperes részére pedig jogászi munkakört ajánlott fel, amit ő elutasított. Az alperes a felperes közszolgálati jogviszonyát mindezekre tekintettel felmentéssel megszüntette.
A munkaügyi bíróság mindezekből arra következtetett, hogy az írásbeli figyelmeztetés tekinthető a vezetői megbízás visszavonása indokának, és mivel az alperes nem bocsátotta a felperes rendelkezésére a vizsgálati anyagot, megfosztotta őt a védekezés jogától, a vezetői megbízás ily módon visszavonásával megsértette a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a Ktv. 31. § (8) bekezdésében előírt másik vezetői munkakör felajánlására vonatkozó kötelezettségét is megszegte az alperes, amikor V. J. L. valamint az ő munkakörével megbízott Cs. A. így megüresedett vezetői munkakörét nem ajánlotta fel a felperesnek. Mindezek miatt a felmentést is jogellenesnek minősítette.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéleti tényállást kiegészítette a felperesnek a V. A. igazgatóhoz írt levelével, melyben kérte a vizsgálati jelentés részére megküldését, és utalt arra, hogy 2003. március 11-én a szóbeli megbeszélésen ez a jelentés képezte a vezetői megbízás visszavonása indokát. A másodfokú bíróság a kiegészített tényállás alapján bizonyítottnak találta, hogy az alperes szóban közölte a felperessel a vezetői megbízás visszavonása indokait. Ezzel együtt is osztotta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját a vezetői megbízás visszavonása és a felmentés jogellenessége tekintetében.
Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezésére és a felperes keresete elutasítására irányult. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok tévesen és iratellenesen minősítették a vezetői megbízás visszavonása indokának az írásbeli figyelmeztetést, a sajtóközleményt, továbbá V. J. L. tekintetében - aki szakszervezeti tisztségviselő volt - az ADOSZT elnökének adott tájékoztatást a vezetői megbízása visszavonásáról. A felperessel közölt vezetői megbízást visszavonó jognyilatkozatot az alperes nem indokolta, az értékelt körülmények alapján az első- és a másodfokú bíróság alaptalanul állapított meg rendeltetésellenes joggyakorlást, továbbá a Ktv. 59. § (5) bekezdéséből következően a vezetői megbízás visszavonása bíróság előtt nem volt megtámadható. Sérelmezte az eredeti munkakörbe visszahelyezést a bizalmi viszony megrendülése ellenére. Tévesnek minősítette a Ktv. 31. § (8) bekezdése megsértésére vonatkozó ítéleti következtetéseket is, mivel a felperes vezetői megbízása visszavonásakor nem volt üres vezetői státusz, az alperesnél az adott időpontban engedélyezett 50 vezetői státuszban 50 vezető működött.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartását kérte. Álláspontja szerint helytálló a jogerős közbenső ítéletnek a vezetői megbízás visszavonása tekintetében a rendeltetésellenes joggyakorlásra és a vezetői munkakör felajánlás elmulasztására vonatkozó következtetése.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős közbenső ítéletet a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között vizsgálta [Pp. 275. § (2) bekezdés].
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. A perben nem volt vitatott, hogy az alperes a vezetői megbízás visszavonására vonatkozó jognyilatkozatában indokolást nem közölt. A Ktv. 31. § (5) bekezdése értelmében a köztisztviselőnek határozatlan időre adott vezetői megbízás külön indokolás nélkül azonnali hatállyal visszavonható.
Az első- és a másodfokú bíróság helytállóan utalt arra a bírói gyakorlatra, miszerint a munkáltató köteles helytállni az indokolás megalapozottságáért, ha indokolási kötelezettsége ellenére indokolja a jognyilatkozatát. Tévedtek azonban abban, hogy olyan körülményeket minősítettek indokolásnak, amit a jognyilatkozat - indokolás hiányában - nem tartalmazott. A munkáltató más intézkedésében közöltek időbeli egybeesésük ellenére sem minősülnek a vezetői megbízás visszavonása indokolásának, ha arra a visszavonó jognyilatkozatában a munkáltató nem hivatkozott. Minthogy a Ktv. 31. § (5) bekezdése értelmében a munkáltató a vezetői megbízást jogszerűen vonta vissza indokolás nélkül, ezt nem érinti a felperessel ugyanakkor közölt írásbeli figyelmeztetés, a sajtóközlemény, valamint a más köztisztviselő vezetői megbízása visszavonásakor a felettes szakszervezet részére adott tájékoztatás.
A felperes ezekkel összefüggésben kereseti kérelmet nem terjesztett elő, ezért önmagában a felperes által hivatkozott körülmények miatt az eljárt bíróságok alap nélkül, az Mt. 4. §-a téves értelmezésével minősítették a munkáltatónak a vezetői megbízás visszavonására vonatkozó jognyilatkozatát rendeltetésellenesnek, ezért a felperes a főosztályvezetői munkakörébe nem volt visszahelyezhető.
Az irányadó jogerős ítéleti tényállás szerint alperes a felperes, valamint V. J. L. vezetői megbízása visszavonásával lényegileg egyidejűleg, a visszavonásokkal szoros időbeli összefüggésben más köztisztviselőket bízott meg a felperes főosztályvezetői és V. J. L. osztályvezetői munkaköre ellátásával, Cs. A. esetében saját munkaköre ellátása mellett, következésképpen egyik vezetői munkakör sem minősült üresnek a felajánlási kötelezettség fennállásakor. Cs. A. osztályvezetőként kapott megbízást a felperes által vezetett főosztály vezetői munkaköre ellátására, amit a csatolt kinevezés módosítása alátámasztott. Az okirat szerint "a kinevezés jelen módosításával nem érintett része változatlanul érvényben maradt", és a módosítás az osztályvezetői munkakört is tartalmazta. Az alperes a felperes részére jogász munkakört ajánlott fel, amit a felperes nem fogadott el, ezért az első- és a másodfokú bíróság alap nélkül következtetett a Ktv. 31. § (8) bekezdése megsértésére.
A Ktv. 31. § (9) bekezdése értelmében, ha a köztisztviselő a felajánlott állást, munkakört elutasítja, akkor a vezetői megbízás visszavonását a közszolgálati jogviszonyból történő felmentésnek kell tekinteni, és a felmentési idő kezdete a vezetői megbízás visszavonásának napja.
A perben nem volt vita abban, hogy a felajánlott jogászi munkakör megfelelt a Ktv. 31. § (8) bekezdésében előírtaknak, a felperes végzettségének, képzettségének, ezért az alperes a felülvizsgálati kérelmében alappal sérelmezte a felajánlott munkakör elutasításával indokolt felmentés jogellenességét megállapító jogerős közbenső ítéletet, és megalapozottan hivatkozott a kereset alaptalanságára.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős közbenső ítéletet hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság közbenső ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.365/2005. sz.)