BH 2006.7.225

A keresetpótló járadék kiszámításánál a károsult rokkantsági nyugdíját bruttósítva kell figyelembe venni [1995. évi CXVII. törvény 4. §].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős határozat hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen érdemi döntés meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Az Mt. 184. § (4) bekezdésbe ütköző jogszabálysértésre amiatt hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság - melynek döntését a másodfokú bíróság helyesnek találta - összehasonlító dolgozóként nem azokat a munkavállalókat vette figyelembe, akik azonos végzettségűek és szakmai gyakorlatúak mint a felperes.
A...

BH 2006.7.225 A keresetpótló járadék kiszámításánál a károsult rokkantsági nyugdíját bruttósítva kell figyelembe venni [1995. évi CXVII. törvény 4. §].
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős határozat hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen érdemi döntés meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Az Mt. 184. § (4) bekezdésbe ütköző jogszabálysértésre amiatt hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság - melynek döntését a másodfokú bíróság helyesnek találta - összehasonlító dolgozóként nem azokat a munkavállalókat vette figyelembe, akik azonos végzettségűek és szakmai gyakorlatúak mint a felperes.
Az 1997. évi LXXX. törvény (továbbiakban: Tbj.) 25., illetve 4. § f) pontjába ütköző jogszabálysértést állított amiatt, hogy a járadékából és jutalmából a bíróság a nyugdíjjárulékot és a társadalombiztosítási járulékot levonásba helyezte.
Sérelmezte, hogy 2004. évre vonatkozóan a bíróság a 2003. évi adatok ismeretében nem állapított meg járadékot. Álláspontja szerint a bíróság jogszabálysértéssel utasította el a jövőre nézve igényelt járadék iránti kereseti kérelmét [Pp. 122. § (2) bekezdés].
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a felperes műszaklakatosként állt az alperes alkalmazásában, 1982. május 1-je óta rokkantsági nyugdíjas, részére az alperes különböző jogcímeken járadékot folyósít. A munkaügyi bíróság a korábbi ítéletében 1999. március 1-jétől a felperes elérhető havi bruttó átlagkeresetét 90 246 forintban állapította meg.
Az alperesnél megszűnt az a szervezeti egység, ahol a felperest foglalkoztatták. A felperessel azonos munkakörű karbantartó műszaklakatosok átlagkeresetének változása 2000-ben 13,02, 2001-ben 8,07, 2002-ben 15,39, 2003-ban 7,35% volt.
Az alperes 2000. első két hónapjára a felperes részére havi 50 217 forint, míg 2000. március 1-jétől havi 55 912 forint keresetveszteségi járadékot folyósított. Ebből nem vonta le a nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot, a munkavállalói járulékot és az szja-előleget. A baleseti járadékból az alperes havi 2501 forintot a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságon keresztül fizetett meg a felperes részére. Az alperes a felperes részére a 2000-2003-ig terjedő időszakban összesen 434 926 forintot, kizárólag szja-előleggel csökkentetten fizetett. A felperes rokkantsági nyugdíja 2000-ben 426 714 forint, 2001-ben 493 587 forint, 2002-ben 589 487 forint, 2003-ban 645 219 forint volt.
A felperes 2002. május 24-én benyújtott - többször módosított - keresetében a keresetveszteségi járadékának felemelését és jövőre nézve történő folyósítását kérte. Álláspontja szerint az alperes jogellenesen vonta le a keresetveszteségi járadékból és a jutalom címén megfizetett összegből a nyugdíj- és egészségbiztosítási, valamint a munkavállalói járulékot. Emellett az alperest a jövőre nézve kérte marasztalni a helytállóan megállapított keresetveszteségi járadékban. Arra is hivatkozott, hogy összehasonlítóként csak azt az öt munkavállalót lehet figyelembe venni, akikkel a megrokkanása előtt azonos munkakörben dolgozott.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetveszteségi járadékát 2003. március 1-jétől havi 63 202 forintra felemelte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az Mt. 184. § (3) és (4) bekezdés alapján a felperest foglalkoztató szervezeti egység 1999. január 1-jei megszűnésére tekintettel a felperessel azonos munkakört betöltő munkavállalók átlagkeresetének változását vette figyelembe. Megállapította, hogy a törvény nem írja elő, hogy az összehasonlító munkavállalóknak a károsulttal azonos végzettségűnek és szakmai gyakorlatúnak kell lennie.
A munkaügyi bíróság az igazságügyi könyvszakértő többször kiegészített szakvéleményét irányadónak tekintette, mivel az Mt. 182. §-ban foglaltaknak megfelelt, és a felperes a keresetpontosításában elfogadta.
A bíróság ezért az összehasonlító személyeknek az átlag-keresetváltozás %-os mértékével növelt bruttó átlagkeresetéből levonta a nyugdíj-, egészségbiztosítási és munkavállalói járulékot. Ezt viszonyította a felperes nyugdíjjárulék és szja-mentes rokkantsági nyugdíjához, az így keletkezett különbözetet a felperest megillető járadékként állapította meg. Ennek tényleges összege kiszámításánál figyelembe vette az alperes kifizetéseit, a felperes részére jutalom címén megfizetett összeget. A felperes javára mutatkozó többlet alapján azt állapította meg, hogy a 2000-2003-ig terjedő időszakra vonatkozóan az alperes a felperest megillető összegeket megfizette (jutalom és keresetveszteségi járadék címén egyaránt).
Az ítélethozatal időpontjára (2004. június 7-e) figyelemmel, adatok hiányában a bíróság a 2004. évre vonatkozó számítást nem tudta elvégezni. Ezért a keresetveszteségi járadékot 2003. március 1-jétől állapította meg. Az alperes folyamatos járadékfizetési kötelezettségéről nem rendelkezett.
A munkaügyi bíróság a bizonyítás eredménye alapján megállapította, hogy az alperes a felperes részére keresetveszteségi járulék és jutalom címén kifizetett összegekből a rokkantsági nyugdíjra tekintettel nem vonja le az egészségbiztosítási, nyugdíj és munkavállalói járulékot, ezért az ennek ellenkezőjére alapított kereseti kérelem nem megalapozott.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, amelyben a szakértői véleményeket aggályosnak minősítette, továbbá kifejtette, hogy a reparáció teljességének követelménye miatt az Mt. 184. § (4) bekezdésének szövegétől függetlenül az azonos végzettségű és szakmai gyakorlatú személyeket kell figyelembe venni.
Sérelmezte, hogy a munkaügyi bíróság iratellenesen következtetett a járulékok levonásának hiányára, továbbá a járadék jellege miatt az alperes jövőre vonatkozó marasztalását is kérte.
A másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részét helyes indokainál fogva helybenhagyta [Pp. 254. § (3) bekezdés].
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. Az Mt. 184. § (3) és (4) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság helyesen vette figyelembe összehasonlítóként a felperessel azonos munkakört betöltő munkavállalók ténylegesen megvalósult átlagos éves bérfejlesztésének (átlagkeresetének) mértékét, mivel a törvény további, a felülvizsgálati kérelemben megjelölt feltételt nem ír elő. Ezért az ezt helyesnek találó másodfokú ítélet nem jogszabálysértő.
A keresetveszteségi járadék tekintetében kialakult bírói gyakorlat a bruttósított számítási rendszert követi. Eszerint ha a károsult elvárható keresetét bruttó összegben határozták meg, az ezt csökkentő - az adott esetben rokkantsági nyugdíjat - jövedelmet is bruttósított összegben kell számításba venni (EH 1999/57.). Ennek indoka a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1995. évi CXVII. törvény 4. §-ában foglalt rendelkezés, amely értelmében a jövedelempótló járadék szja-kötelesként minősül. Ezért a káron szerzés tilalma folytán a kártérítés alapjául szolgáló valamennyi összeget (a rokkantsági nyugdíjat is) bruttósítani kell, illetve bruttóként kell figyelembe venni. Az adott esetben a könyvszakértői véleményen alapuló, a másodfokú bíróság által helybenhagyott elsőfokú ítélet a felperes rokkantsági nyugdíját nem bruttósítva vette figyelembe, ezért a felperes alappal hivatkozott arra, hogy a keresetveszteségi járadéka összegének megállapítása nem felel meg (az említett) jogszabályoknak.
Az Mt. 183. § második mondata alapján a felperes alappal hivatkozott a jövőben esedékes járadékáról szóló döntés jogszabálysértő hiányára. A hosszabb idő óta egységes bírói gyakorlat a törvény alapján a jövőre nézve is megállapítja a kártérítésért felelős keresetpótló járadék fizetésére vonatkozó kötelezettségét. Ezt követően a teljes naptári év elteltével utólag kerülhet sor a havi járadék összegének módosítására.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletének a munkaügyi bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyó, és a felperest másodfokú perköltségben marasztaló rendelkezéseit hatályon kívül helyezte, és e körben (a felekre háruló bizonyítási teher alapján szükség esetén könyvszakértő bevonásával) a másodfokú bíróságot új eljárásra, és új határozat hozatalára utasította, a másodfokú ítélet további rendelkezéseit nem érintette [Pp. 275. § (4) bekezdés, 275. § (2) bekezdés].
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.150/2005. sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Előfizetési csomagajánlataink

{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.