adozona.hu
BH 2006.6.201
BH 2006.6.201
A munkatársakat kölcsönösen megillető kellő tisztelet, és a munkatárs emberi méltóságát figyelembe vevő magatartás a törvényben megjelölt együttműködés fogalmába tartozik [Mt. 103. § (1) bek. c) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a felülvizsgálati kérelmében az ítéletek hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó döntés meghozatalát, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra való utasítását kérte. Jogszabálysértésként az alábbiakra hivatkozott.
A munkáltató a 2004. augusztus 24-én készült jegyzőkönyvben a tanúkat nem figyelmeztette a hamis tanúzás törvényes következményeire. A munkáltató nem adott lehetőséget számára a törvényben biztosított védekezésre. Az eljárás N. K. által indult meg, akin...
BH 2006.6.201 A munkatársakat kölcsönösen megillető kellő tisztelet, és a munkatárs emberi méltóságát figyelembe vevő magatartás a törvényben megjelölt együttműködés fogalmába tartozik [Mt. 103. § (1) bek. c) pont].
A felperes a felülvizsgálati kérelmében az ítéletek hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó döntés meghozatalát, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra való utasítását kérte. Jogszabálysértésként az alábbiakra hivatkozott.A munkáltató a 2004. augusztus 24-én készült jegyzőkönyvben a tanúkat nem figyelmeztette a hamis tanúzás törvényes következményeire. A munkáltató nem adott lehetőséget számára a törvényben biztosított védekezésre. Az eljárás N. K. által indult meg, akinek nem volt M. H.-tól származó szabályszerű meghatalmazása, továbbá nevezett M. H.-nak nem hozzátartozója. Ezért N. K. által indított eljárás "érvénytelen". Az elsőfokú eljárásban az ellentmondó nyilatkozatok miatt szembesítésre került sor, ez azonban eredménytelen volt, az elsőfokú bíróság kel-
lő indok nélkül minősítette Cs. I.-t érdekeltnek, és N. K.-t érdektelennek.
A bíróságok jogszabálysértően vették figyelembe a rendkívüli felmondásban szereplő indokon túlmenően az alperes által a peres eljárásban megjelölt további felperesi magatartásokat.
M. H.-val szemben tanúsított magatartásának értékelése jogszabálysértő, mert az alperes nem bizonyította, hogy a munkaviszonyából származó lényeges kötelezettségét jelentős mértékben szándékosan, vagy súlyosan gondatlanul megszegte. A bíróságok a bizonyítékokat nem a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelően értékelték.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem előzetes megvizsgálása alapján a felülvizsgálat elrendelésére nem talált alapot.
Az irányadó bírói gyakorlat értelmében az Mt. 96. § (2) bekezdésének megsértése önmagában nem eredményezi a rendkívüli felmondás jogellenességét (BH 2005/33.).
A felperes a felülvizsgálati kérelmében tévesen hivatkozott arra, hogy N. K. hozzátartozói minősége, és szabályszerű meghatalmazás hiányában nem volt jogosult "az eljárás megindítására". Az elsőfokú bíróság által megállapított, és a másodfokú bíróság által elfogadott tényállás szerint M. H. N. K.-nak mondta el a vele a munkahelyén történteket (a felperes megcsókolta, és benyúlt a pólója alá a melltartójáig). Ezután másnap M. H. N. K. kíséretében jelent meg a munkahelyén, aki magnószalagra mondta a történteket, amelyeket M. H. megerősített. A felperes a történteket nem vitatta, és elnézést kért. Mindezek alapján az alperesnél munkáltatói jogkört gyakorló a jegyzőkönyv ismeretében indította meg az eljárást, ennélfogva N. K. hozzátartozói minőségének megítélése, továbbá írásba foglalt meghatalmazásának hiánya a munkáltatói jognyilatkozat (rendkívüli felmondás) kiadásához, a per eldöntéséhez nem tartozóként minősül.
A felperes beismerésére tekintettel továbbá egymagában nincs jelentősége annak, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója a meghallgatott személyeket figyelmeztette-e a hamis tanúzás jogkövetkezményeire.
A bizonyítékok mérlegelése a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelően történt, az elsőfokú bíróság az egyes bizonyítékokat egyenként és összességükben is értékelte, abban iratellenesség, a logika szabályaival ellentétes következtetés, életszerűtlenség nem állapítható meg. A felperes a felülvizsgálati kérelemben alaptalanul adta elő, hogy N. K. elfogult, Cs. I. pedig érdektelen, mivel a felperes a történteket beismerte, N. K. elfogultságára pedig a tárgyalási jegyzőkönyv alapján a felperes a tanú meghallgatásakor nem hivatkozott. Cs. I. M. H.-val szemben a felperessel azonos időpontban tanúsított magatartása miatt nem tekinthető érdektelennek, ennek megítélésénél nincs jelentősége annak, hogy ő nem munkaviszonyban áll az alperessel.
A bírói gyakorlat értelmében a rendkívüli felmondás indokaként megjelölt magatartáshoz hasonló, vagy azonos korábbi magatartásokat a kötelezettségszegés súlya megítélésénél figyelembe lehet venni, ezért a felperes erre vonatkozó érvelése alaptalan (BH 1994/636.).
A rendkívüli felmondás indokaként megjelölt, a felperesnek M. H.-val tanúsított magatartását - a felperes érvelésével szemben - az Mt. 103. § (1) bekezdés c) pontja alapján kell értékelni. A közfelfogás szerint a munkatársakat kölcsönösen megillető kellő tisztelet, és a munkatárs emberi méltóságát figyelembe vevő magatartás a törvényben megjelölt együttműködés fogalmába tartozóként minősül. A felperes tehát az együttműködési kötelezettséget, amely a munkavállaló egyik fő kötelezettsége, a magatartás jellegéből adódóan szándékosan, jelentős mértékben (az emberi méltóság figyelembevételét teljes mértékben mellőzve) megszegte, ezért a rendkívüli felmondás a törvénynek megfelelt [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontja], következésképpen a jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 273. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította.
(Legf. Bír. Mfv. E. 10.590/2005. sz.)