adozona.hu
BH 2006.6.197
BH 2006.6.197
Ha a rendes felmondást - gazdálkodási nehézségekkel összefüggő - munkakör megszüntetésével indokolják, a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy az érintett munkavállaló munkahelyére és munkakörére a rendes felmondás indoka kihatott [Mt. 89. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetét elutasító határozat meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Érvelése szerint az alperesnél a gazdálkodás körülményei változékonyak, a 16 főt érintő létszámcsökkentés közlésének időpontjában jelentős veszteség mutatkozott. Az új munkavállalók felvételére egy váratlanul előállt jelentős megrendelés miatt került sor. Mindezeket az alperes...
BH 2006.6.197 Ha a rendes felmondást - gazdálkodási nehézségekkel összefüggő - munkakör megszüntetésével indokolják, a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy az érintett munkavállaló munkahelyére és munkakörére a rendes felmondás indoka kihatott [Mt. 89. § (2) bek.].
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetét elutasító határozat meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Érvelése szerint az alperesnél a gazdálkodás körülményei változékonyak, a 16 főt érintő létszámcsökkentés közlésének időpontjában jelentős veszteség mutatkozott. Az új munkavállalók felvételére egy váratlanul előállt jelentős megrendelés miatt került sor. Mindezeket az alperes a perben hitelt érdemlően bizonyította, továbbá 16 munkavállaló munkaviszonyának megszüntetése esetén nem bizonyítható, miszerint N. B. a felperes helyére került felvételre. Az alperes megítélése szerint a bíróságok a bizonyítékokat okszerűtlenül mérlegelték, az okirati bizonyítékokat nem kellő súllyal értékelték. Ezen kívül az alperes az elsőfokú eljárásban előadottakat és a fellebbezésében foglaltakat a felülvizsgálati kérelme további indokaiként kérte figyelembe venni.A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a másodfokú bíróság ítéletének hatályában fenntartására irányult. Álláspontja szerint a felülvizsgálati kérelem nem felel meg a Pp. 270. § (2) bekezdésének. Az alperes a perben nem tudta bizonyítani, hogy éppen a felperes felmondási ideje alatt kapott kiemelkedő új megrendelést [Mt. 89. § (2) bekezdés]. T. F.-né tanúvallomása hitelt érdemlően bizonyította, hogy a felperes helyére került felvételre az új munkavállaló. A felperes kérte továbbá a másodfokú eljárásban benyújtott ellenkérelmének figyelembevételét.
A felülvizsgálati kérelem olyan önálló rendkívüli jogorvoslat iránt előterjesztett beadvány, amelynek tartalmát a törvény kifejezetten meghatározza, ezért a Legfelsőbb Bíróság gyakorlata értelmében a korábbi beadványokra hivatkozás a felülvizsgálati eljárásban nem vehető figyelembe [Pp. 270. § (1) bekezdés, BH 1995/99.]. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az alperes felülvizsgálati kérelmében és a felperes felülvizsgálati ellenkérelmében előadottak alapján vizsgálhatta a jogerős másodfokú ítéletet.
Az elsőfokú bíróság - egyebek mellett - az alábbiakat állapította meg.
A felperes az alperesnél a közvámraktárnál vámügyintézőként állt alkalmazásban. Az alperesnél 2002-ben és 2003 januárjában jelentős veszteség keletkezett, emiatt létszámleépítést határozott el. A 8 vámügyintéző közül 2 fő, a felperes és T. F.-né munkaviszonyát rendes felmondással a gazdálkodása racionalizálása miatt megszüntette. A felperes munkaköre 2003. március 4-én szűnt meg. A felperes munkakörébe az alperes 2003. áprilisa előtt új munkavállalóként N. B.-t alkalmazta, és a 2003. március 20-a körüli időpontban T. F.-nével ismét munkaviszonyt létesített.
A felperes keresete a rendes felmondás jogellenességének megállapítására és jogkövetkezményeinek alkalmazására irányult. Álláspontja szerint - egyebek mellett - az alperes jognyilatkozatában megjelölt indok valótlan, a felmondás közlését követően az alperes rövid időn belül új munkavállalót alkalmazott. Ezután a foglalkoztatottak száma nem csökkent, a rendes felmondás ezáltal okszerűtlen.
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, és az az ítélet jogerőre emelkedése napján szűnik meg. Indokolásának lényege szerint az alperes nem bizonyította a felmondási ok valóságát és okszerűségét. Az alperest 8 havi átlagkeresetnek megfelelő összeg megfizetésére kötelezte. A munkaügyi bíróság továbbá megállapította, hogy a felmondás nem ütközött az Mt. 89. § (7) bekezdés szerinti felmondási korlátozásba, és utalt arra, hogy a rendes felmondás jogellenességét nem érinti, hogy az alperes ajánlott-e fel másik munkakört a felperesnek, illetve azt a felperes elutasította-e.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezést nyújtott be.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítélet fellebbezett részét helybenhagyta (a kereseti illeték felemelésével).
A másodfokú bíróság a döntése indokolásában kifejtette, hogy az alperes az őt terhelő bizonyítási teher ellenére nem bizonyította, hogy a legfőbb gazdasági partnerétől éppen a felperes felmondási ideje alatt kapott kiugró nagyságrendű megrendelést, és ezért kellett a felperes munkakörébe egy új munkavállalót felvennie. Ezt a másodfokú bíróság életszerűtlennek tartotta, ezért nem fogadta el valónak. Egyebekben a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokai alapján helybenhagyta [Pp. 254. § (3) bekezdés].
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A hosszabb idő óta egységes bírói gyakorlat értelmében létszámcsökkentéssel indokolt munkáltatói rendes felmondás esetében - amennyiben az érintett munkakörbe a perbelihez képest közeli időpontban új munkavállalót vesznek fel - különös gonddal kell vizsgálni, hogy a felmondási ok a valóságnak megfelel-e. Az alperes ezért tévesen érvelt azzal, hogy a másodfokú bíróság jogszabálysértően vizsgálta, hogy a felperes helyére a felperes munkakörébe került-e felvételre új munkavállaló.
Az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a munkáltató gazdasági tevékenységébe tartozó kérdést (pl. egyes döntések helytállósága) a bíróság nem vizsgálhat, ezért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítélet indokolásának erre vonatkozó megállapítását mellőzi. A fentiek miatt az elsőfokú bíróság azt helytállóan vizsgálta, hogy a gazdálkodás racionalizálása kihatott-e a közvámraktárnál foglalkoztatott felperes munkaviszonyára, illetve a felperes munkakörében az alperes alkalmazott-e új munkavállalót. T. F.-né tanúvallomása alapján, aki a felperessel ugyanabban a szervezeti egységben, és ugyanabban a munkakörben dolgozott, aggálytalanul megállapítható, hogy az alperes a részére a felpereshez képest néhány nap eltéréssel adott ki rendes felmondást. Ezt követően még a felmondási idő alatt közölte az alperes a tanúval, hogy ugyanabban a munkakörben, ugyanazon szervezeti egységnél foglalkoztatni kívánja. A tanú a munkaviszony létesítéséhez a felmondási idő elteltével járult hozzá. D. I. tanú vallomásából pedig az állapítható meg, hogy az alperes 2003 áprilisától folyamatosan vett fel vámügyintézőket, és amikor a tanú munkaviszonya 2003 áprilisában elkezdődött, N. B. már a próbaidejét töltötte.
Az alperes nem vitatta a felperesi képviselőnek azt az állítását, hogy N. B. nyelvvizsgával nem rendelkezett, ebből következően nem hivatkozhat arra, hogy a felperessel azonos munkakörbe felvett N. B. a nyelvtudás miatt különbözik a felperestől. Mindezen bizonyítékoknak a bizonyítási eljárás eredményével való egybevetése alapján a másodfokú bíróság az Mt. 89. § megsértése nélkül hagyta helyben az elsőfokú bíróság ítéletét. A per érdemét érintően tehát helyes az a megállapítás, hogy az alperes nem tudta eredményesen bizonyítani a felperes szervezeti egysége és munkaköre tekintetében azt az indokot, hogy a gazdálkodási körébe tartozó okból a felperes munkakörének megszüntetésére kényszerült, tehát a felmondási ok a valóságnak megfelel. A kifejtettek miatt ezt az indokot T. F.-né és D. I. tanúk vallomása, N. B. alkalmazása és a felperesnek az alperes által nem vitatott előadása cáfolta. Ebből következően, minthogy az alperes az Mt. 89. § (2) bekezdésben foglaltaknak nem tett eleget, a rendes felmondásról szóló jognyilatkozata jogszabályba ütközik. Az alperes ezért a felülvizsgálati kérelmében a helyesen értékelt bizonyítékkal ellentétesen hivatkozott - tartalmilag - arra, hogy a felperes munkahelyére (közvámraktár) és munkakörére (vámügyintéző) kihatottak a rendes felmondásában megjelölt gazdálkodási nehézségek. Az alperes által végrehajtott létszámcsökkentés a per adatai szerint nem volt csoportos létszámcsökkentés, ezért az alperesnek ezzel kapcsolatos felülvizsgálati előadása nem alkalmas a jogerős ítélet jogszabályba ütközésének igazolására.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.307/2005. sz.)