adozona.hu
BH 2006.6.196
BH 2006.6.196
A Honvédség mint munkáltató kártérítési felelőssége körében a jogi képviseletre vonatkozó különös szabály nem alkalmazható [Hszt. 7. § (3) bek., 158. § (5) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a felperes keresetlevelének elkésettsége, és a másodfokú bíróság részítéletének az elsőfokú ítéletet helybenhagyó rendelkezései körében hivatkozott jogszabálysértésre. Álláspontja szerint a Hszt. 7. § (3) bekezdése szerint a kártérítés ügyében meghozott alperesi határozatot a felperessel, vagy az átvételre jogosult személlyel kell közölni. Ezért a másodfokú bíróság jogszabálysértően állapította meg, hogy a felperes az elévülési időben nyújthatta be a ke...
BH 2006.6.196 A Honvédség mint munkáltató kártérítési felelőssége körében a jogi képviseletre vonatkozó különös szabály nem alkalmazható [Hszt. 7. § (3) bek., 158. § (5) bek.].
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a felperes keresetlevelének elkésettsége, és a másodfokú bíróság részítéletének az elsőfokú ítéletet helybenhagyó rendelkezései körében hivatkozott jogszabálysértésre. Álláspontja szerint a Hszt. 7. § (3) bekezdése szerint a kártérítés ügyében meghozott alperesi határozatot a felperessel, vagy az átvételre jogosult személlyel kell közölni. Ezért a másodfokú bíróság jogszabálysértően állapította meg, hogy a felperes az elévülési időben nyújthatta be a keresetlevelet amiatt, hogy a kézbesítés nem a jogi képviselője részére történt.További érvelése szerint a másodfokú bíróság az elévülésről jogszabálysértő következtetést vont le, mert a Hszt. 12. § (1) és (2) bekezdés alapján az igények az elévülési idő szempontjából egységesek. A károsodás folyamatossága esetén az elévülési idő nem az "egyes részletek" felmerülésekor, hanem az igény első ízben való észlelésével kezdődik. Ezen nem változtat, ha a károsult az igényét csak a jövőre nézve nyújtja be. A másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy az elsőfokú bíróság nem vizsgálta az egyes igények esedékességének időpontját. Az alperesi álláspont értelmében a marasztalása az elévülésre vonatkozó szabály megsértésével történt meg. Mindezek miatt elsődlegesen a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a per megszüntetését, másodlagosan a részítélettel helybenhagyott elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős részítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseinek hatályában való fenntartását kérte.
Azzal érvelt, hogy a kereset elkésettsége tárgyában a bíróság e pert megelőzően jogerős végzést hozott, az ezzel szemben benyújtott alperesi felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság hivatalból elutasította. Ezért a kereset elkésettsége ismételten nem vizsgálható. A bírói gyakorlatra hivatkozva előadta, hogy a kártérítésre vonatkozó igény akkor válik esedékessé, amikor a kártérítés alapjául szolgáló sérelem bekövetkezik, ez azonban nem mindig esik egybe a károkozó magatartás időpontjával. A felperes munkaképesség-csökkenése, illetve állapota nem azonnal a vírussal történő fertőződése után keletkezett. Az ügy megítélésénél figyelembe kell venni azt is, hogy az alperes a Hszt. 172. §-ból fakadó kötelezettségének nem tett eleget.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. A másodfokú bíróság a keresetlevél elkésettségéről szóló döntését a korábbi végzésében kifejtettek fenntartásával, ily módon a felperesi jogi képviselő részére való kézbesítés, és a keresetindításra vonatkozó tájékoztatási kötelezettség alperes általi elmulasztásával indokolta.
Az elsőfokú bíróság által megállapított, nem vitatott tényállás szerint a felperes jogi képviselője útján nyújtott be kártérítés iránti kérelmet az alpereshez. Az alperes elutasító határozatát a felperes 2001. február 22-én vette át, a jogi képviselője útján benyújtott keresetlevele 2001. április 25-én érkezett a munkaügyi bírósághoz.
Az elsőfokú bíróság a keresetet érdemben bírálta el a másodfokú bíróság végzése alapján. Az alperes a fellebbezésében (ugyanúgy mint a megismételt elsőfokú eljárásban) a keresetlevél elkésettségét állította. Arra hivatkozott, hogy a kártérítési határozat kézbesítése megfelelt a Hszt. 7. § (3) bekezdésének, mivel e jogszabály a kézbesítést vagylagosan a hivatásos állomány tagja, illetve az átvételre jogosult személy részére írja elő. Emiatt a másodfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a jogszabály alapján a kézbesítésnek a felperes jogi képviselője részére kellett megtörténnie.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a másodfokú bíróság a Hszt. 7. § (3) bekezdésébe ütközően értékelte a keresetlevél határidőben való benyújtásánál a kártérítési határozatnak a felperes részére történt kézbesítését. A törvény ezt a kézbesítési módot írja elő, vagylagosan pedig az átvételre jogosultról rendelkezik. Az alperes ezért a Hszt. 7. § (3) bekezdését nem sértette meg. A hivatásos állomány tagjának kártérítési felelőssége körében érvényesülő Hszt. 158. § (5) bekezdés a perbeli jogvita esetén nem irányadó. Az iratokból továbbá megállapítható, hogy a keresetindítási határidőről, a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságról az alperes a felperest tájékoztatta. Ezért a törvényben előírtak hiányát megállapító másodfokú érvelés nem helytálló.
Az ügyben irányadó 23/1997. (III. 19.) BM rendelet 42. §-a a keresetindítási határidő elmulasztásához nem fűzi a jogvesztés következményét. Emiatt a mulasztás kimenthető (Pp. 107-110. §).
A fentiekből következően a 4/2003. Polgári jogegységi határozat szerint az új eljárásban azt kell vizsgálni, hogy a mulasztás kimentése eredményes-e. Ennek megítélésénél a méltányosság körében nem mellőzhető a felperes 2001. február 22-étől április 19-éig tartó időszakban bizonyított egészségi állapota, továbbá a felekre általában vonatkozó jóhiszemű és tisztességes joggyakorlás elvének figyelembevétele.
Az alperes a fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a keresetlevél elkésettsége miatt a per megszüntetését kérte. A másodlagos kérelme a kereset érdemi elutasítására irányult. Egyebek mellett arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság elmulasztotta az egyes igények esedékessé válásának vizsgálatát, továbbá a felperes valamennyi követelésének elévülésére hivatkozott. Ebből következően a másodfokú bíróságnak arról kellett határoznia, hogy az egyes követelések (egyenként) mikor váltak esedékessé, az a körülmény, hogy a felperes a követeléseit a jövőre nézve nyújtotta be, az egyes igények elévülésének cáfolatára nem alkalmas [Hszt. 12. § (1)-(2) bekezdés]. Ebből következően az új eljárásban valamennyi - a mobiltelefon és a ruházati költségtérítés címén túlmenően benyújtott - fellebbezési kérelmet el kell bírálni az egyes követelések esedékessé válása alapján. Amennyiben az esedékesség megállapítása orvosi szakkérdés, a felekre háruló bizonyítási teher szabályainak megfelelő alkalmazásával szakértő kirendeléséről kell határozni [Pp. 177. § (1) bekezdés].
A fentiek alapján az alperes a keresetlevél elkésettsége, továbbá a másodfokú bíróság részítéletének az elsőfokú ítéletet helybenhagyó rendelkezései körében alappal hivatkozott jogszabálysértésre. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a másodfokú bíróság részítéletének azt a rendelkezését, amellyel a munkaügyi bíróság ítéletének a gyógyszerköltségre, az útiköltségre; az állandó diéta biztosítására, az ügyvédi költségre, az otthoni fertőtlenítő szerek folyamatos használatára, a kulturális költségtérítésre és a járadékra vonatkozó rendelkezéseit helybenhagyta, hatályon kívül helyezte, és e körben a másodfokú bíróságot új eljárásra, és új határozat hozatalára utasította. A másodfokú bíróság ítéletének további rendelkezéseit nem érintette [Pp. 275. § (2) bekezdés].
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.016/2005. sz.)