adozona.hu
BH+ 2006.6.280
BH+ 2006.6.280
Az özvegyi nyugdíj feléledési ideje nem haladhatja meg az özvegyi nyugdíj megállapítása időpontjára irányadó tizenöt évet [1997. évi LXXXI. tv. 53. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes 1970. április 30-ig ideiglenes özvegyi nyugdíjat folyósított a felperes részére az 1969. május 19-én elhunyt házastársa jogán.
A felperes özvegyi nyugdíj feléledésére vonatkozó igényét az alperes határozatával a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 53. §-ának (1) és (2) bekezdései alapján elutasította, mivel a felperes ideiglenes özvegyi nyugdíjra 1970. május 31-ig volt jogosult, az öregségi korhatárt ezt követően 15 éven belül...
BH+ 2006.6.280 Az özvegyi nyugdíj feléledési ideje nem haladhatja meg az özvegyi nyugdíj megállapítása időpontjára irányadó tizenöt évet [1997. évi LXXXI. tv. 53. §]
Az alperes 1970. április 30-ig ideiglenes özvegyi nyugdíjat folyósított a felperes részére az 1969. május 19-én elhunyt házastársa jogán.A felperes özvegyi nyugdíj feléledésére vonatkozó igényét az alperes határozatával a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 53. §-ának (1) és (2) bekezdései alapján elutasította, mivel a felperes ideiglenes özvegyi nyugdíjra 1970. május 31-ig volt jogosult, az öregségi korhatárt ezt követően 15 éven belül nem töltötte be.
A felperes fellebbezése folytán az alperes igazgatója a 2004. március 23-án meghozott határozatával a Tny. 47. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta az elsőfokú társadalombiztosítási határozatot.
A felperes keresetében kérte az alperesi határozatok bírósági felülvizsgálatát.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes 55. életévét 1995. február 21-én, az özvegyi nyugdíj megszűnését követő 15 éven túl töltött be, rokkantságára nem hivatkozott, két árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról sem gondoskodik, ezért özvegyi nyugdíja a Tny. 53. §-ának (1) és (2) bekezdései, illetőleg 47. §-ának (2) bekezdése alapján nem éled fel.
A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Tny. 53. §-ának (1), (2) és (6) bekezdéseibe, valamint 47. §-ának (2) bekezdésébe ütközően jogszabálysértő. A felperest az 1969. május 29-én elhunyt házastársa jogán egy évi ideiglenes özvegyi nyugdíj illette meg, majd ennek megszűnését követően, 1995. február 21-én betöltötte 55. életévét, ily módon minden tekintetben megfelelt a Tny.-ben megfogalmazott feltételeknek. A Tny. 53. §-ának (2) bekezdése az özvegyi nyugdíj megállapítása időpontjáról szól, meg sem említi az özvegyi nyugdíj megszűnésének időpontját, mint a feléledési idő kezdetét. Nem mondja ki, hogy a Tny. 53. § (1) bekezdés a) pontja szerinti özvegyi nyugdíj feléledési ideje nem haladhatja meg az özvegyi nyugdíj megszűnésétől számított 15 évet, azt mondja ki, hogy a feléledési idő nem haladhatja meg a nyugdíj megállapítása időpontjában irányadó 15 évet.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A munkaügyi bíróság helyesen állapította meg a tényállást és ennek alapján érdemben helytálló döntést hozott.
A Tny. 53. §-ának (1) bekezdésének a) pontja alapján feléled az özvegyi nyugdíja annak, akinek az özvegyi nyugdíja nem házasságkötés miatt szűnt meg, ha az özvegyi nyugdíjra jogosító feltételek valamelyike a házastárs 1993. március 1-je előtt bekövetkezett halála esetén, 1993. március 1-jétől tíz éven belül bekövetkezik.
A Tny. 53. §-ának (2) bekezdése értelmében az (1) bekezdés a) pontja szerinti esetben a feléledési idő nem haladhatja meg az özvegyi nyugdíj megállapítása időpontjában irányadó tizenöt évet.
A Tny. 53. §-ának (6) bekezdése szerint, az özvegyi nyugdíjat 1997. január 1-je előtti időponttól állapították meg, az özvegyi nyugdíjra jogosultság akkor éled fel, ha a férfi a 60., nő az 55. életévét eléri.
A Tny. idézett rendelkezéseiből a Legfelsőbb Bíróság az alperessel és a munkaügyi bírósággal egyezően megállapította, hogy a felperes esetében az özvegyi nyugdíj feléledési ideje tizenöt év. Tekintettel arra, hogy a felperes 55. életévét az özvegyi nyugdíj megszűnését követő tizenöt éven túl töltötte be, ezért nyugdíja feléledésének megállapítására törvényes lehetőség nem volt.
Tévesen értelmezte a felperes a Tny. ügyben alkalmazott rendelkezéseit, mert esetében a feléledési idő meghaladta az özvegyi nyugdíj megállapítása időpontjában irányadó tizenöt évet. A Tny. 53. § (2) bekezdése valóban az özvegyi nyugdíj megállapítása időpontjáról szól, azonban visszautal az (1) bekezdés a) pontjára, amely az özvegyi nyugdíj megszűnéséről tartalmaz rendelkezést.
A Tny. 53. §-ának (1) és (2) bekezdéseit tehát a feléledési idő számításánál együttesen kell alkalmazni, s ennek eredményeképpen a munkaügyi bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperes 55. életévét az özvegyi nyugdíj megszűnését követő tizenöt éven túl töltötte be, ezért özvegyi nyugdíja nem éledt fel.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv/K.III.10.807/2004.)