adozona.hu
BH+ 2006.6.275
BH+ 2006.6.275
A szabadság tárgyévi kiadását akadályozó kivételesen fontos gazdasági érdek fennállása nem állapítható meg olyan körülményre tekintettel, amely a munkáltató gazdasági tevékenységére általában jellemző, s ennél fogva e körülmény figyelembevételével szervezheti meg munkáját [Mt. 134. § (3) bekezdés a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes munkaügyi bírságot kiszabó közigazgatási határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az alperest perköltség megfizetésére kötelezte.
Az ítéleti tényállás szerint az elsőfokú közigazgatási határozat a felperest arra kötelezte, hogy a jövőben a munkavállalói részére az esedékesség évében adja ki a szabadságot, és a megállapított szabálytalanságok miatt 500 000 forint munkaügyi bírsággal sújtotta. Az ellenőrzés sorá...
BH+ 2006.6.275 A szabadság tárgyévi kiadását akadályozó kivételesen fontos gazdasági érdek fennállása nem állapítható meg olyan körülményre tekintettel, amely a munkáltató gazdasági tevékenységére általában jellemző, s ennél fogva e körülmény figyelembevételével szervezheti meg munkáját [Mt. 134. § (3) bekezdés a) pont].
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes munkaügyi bírságot kiszabó közigazgatási határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az alperest perköltség megfizetésére kötelezte.Az ítéleti tényállás szerint az elsőfokú közigazgatási határozat a felperest arra kötelezte, hogy a jövőben a munkavállalói részére az esedékesség évében adja ki a szabadságot, és a megállapított szabálytalanságok miatt 500 000 forint munkaügyi bírsággal sújtotta. Az ellenőrzés során eljárt munkaügyi felügyelő megállapította, hogy 2002. évben, illetve 2003. évben a felperes nem teljes körűen adta ki a szabadságot a határozatban név szerint felsorolt munkavállalók számára az Mt. 134. § (3) bekezdésébe ütközően. A felperes 160 fős munkavállalói létszámából a határozatban részletezett szabálytalanság 55 főt érintett.
A fellebbezés folytán hozott másodfokú határozat az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Rámutatott az indokolás arra, hogy a munkáltató hivatkozott az Mt. 134. § (3) bekezdésétől eltérést engedő kollektív szerződéses szabályra, azonban a kivételesen fontos gazdasági érdek megállapításának alapjául szolgáló okokat nem részletezte, és bizonyítékokat sem terjesztett elő.
A felperes keresetében a jogerős közigazgatási határozat - elsőfokú határozatra is kiterjedő - hatályon kívül helyezését kérte arra hivatkozva, hogy a kivételes fontos gazdasági érdek fennállt, amely indokolttá tette a szabadságok átvitelét mind a 2002. évben 2003. január 31-ig, mind a 2003-as évre vonatkozóan 2004. december hó 31-ig.
A bíróság a keresetet alaposnak találta. A bíróság álláspontja szerint a kivételesen fontos gazdasági érdek lehet munkáltatói és nemzetgazdasági érdek is. A felperes gazdasági igazgatójának tanúvallomása és a becsatolt okiratok alapján arra következtetett, hogy felperes a perben bizonyította a kivételesen fontos gazdasági érdek fennállását azzal, hogy a felperes általában közbeszerzési pályázatokon nyeri el a munkákat, vállalkozásai teljesítési határidőhöz kötöttek, és komoly összegű késedelmi kötbért is kikötnek. Tévesnek tartotta azt az alperesi álláspontot, hogy a közigazgatási eljárás során kellett volna a felperesnek bizonyítani a kivételesen fontos gazdasági érdek fennállását. A felperes kereseti kérelmének egyéb indokait a bíróság nem tartotta alaposnak.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetet elutasító határozat hozatalát kérte. Kifejtette, hogy - az ügyben még irányadó Áe. 26. § (1) bekezdése alapján - a közigazgatási szerv a határozathozatalhoz szükséges tényállást köteles tisztázni. Ennek során a hatóság lehetősége nem terjed ki olyan kérdések tisztázására, amelyhez szükséges adatokat csak az ügyfél bocsáthat rendelkezésre, nincs módja az ügyfél üzleti könyveibe, szerződéseibe hivatalból betekinteni. A felperesnek, mint ügyfélnek állt érdekében a kivételesen fontos gazdasági érdeket bizonyító tényekre hivatkozni, illetve azokat bizonyítani. Vitatta, hogy a periratokhoz becsatolt szerződéses munkák előre nem tervezhető munkaerőigényt támasztottak volna. A hosszabb kivitelezési időtartamú munkák munkaerőigénye megfelelő biztonsággal előre tervezhető, amely biztosítja a munkavállalók szabadságának az esedékesség évében történő kiadását.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Hangsúlyozta, hogy nem volt lehetősége a szabadságok kiadásának hosszabb távra történő megszervezésére a közbeszerzési eljárások lefolytatása miatt. Álláspontja szerint a szabadság kiadásának következő évre történő átvitele jóval kisebb érdeksérelemmel járt, mint a munkavállaló és családja megélhetését biztosító szerződéses kötelezettségek teljesítésének elmulasztása.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A peres iratok alapján megállapítható, hogy helytállóan hivatkozott arra a felülvizsgálati kérelem, miszerint felperes a közigazgatási eljárás során a szabadság tárgyévet követő jogszerű kiadását megalapozó indokot nem bizonyított. Az elsőfokú közigazgatási eljárás során kivételesen fontos gazdasági érdekre nem hivatkozott. Fellebbezésében már előadta, hogy kivételesen fontos gazdasági érdek esetén a szabadság tárgyévet követő kiadására a kollektív szerződés lehetőséget adott, ennek konkrét indokát azonban nem jelölte meg.
Mindezek figyelembevételével megállapítható, hogy eljárási jogszabálysértés [Áe. 26. § (1) bekezdés] nélkül hozta meg a határozatát az alperes.
Az Mt. 134. § (3) bekezdés a) pontja alapján a munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek esetén a szabadságot legkésőbb a tárgyévet követő június 30-áig, kollektív szerződés rendelkezése esetén a tárgyévet követő év december 31-éig adhatja ki. Ha a munkáltató a tárgyévet követő szabadság kiadásnál e szabályra hivatkozik, a kivételesen fontos gazdasági érdeket neki kell bizonyítani.
A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes általában közbeszerzési pályázatokon nyeri el a munkákat, a vállalkozási szerződések pénzügyi ütemezést, teljesítési határidőket, késedelmi kötbérre vonatkozó kikötést tartalmaznak.
Az előbbi körülmények a felperes gazdasági tevékenységére általában jellemzőek, ennélfogva tevékenysége megszervezésénél e feltételek figyelembevételével kell eljárni. A pályázaton elnyert munkák esetén pedig a pályázónak eleve előre számolnia kell a pályázati feltételek teljesíthetőségével, ennek keretében a szükséges munkavállalói létszámmal és törvényes járandóságaik biztosításával.
Ezért a felperes által felhozott előbbi általános gazdálkodási körülmény nem minősíthető a szabadság tárgyévi kiadását akadályozó kivételesen fontos gazdasági érdeknek. Az ettől eltérő ítéleti álláspont téves.
Minthogy a felperes az érintett munkavállalók szabadságát nem az Mt. 134. § (3) bekezdése szerint adta ki, a támadott közigazgatási határozatot jogszabálysértés hiányában a jogerős ítélet a Pp. 339. § (1) bekezdésébe ütközően helyezte hatályon kívül.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. (Legf.Bír. Mfv.II.10.341/2005. sz.)