adozona.hu
BH+ 2006.6.274
BH+ 2006.6.274
Munkaidőkeret alkalmazása esetén a munkaidőkeret kezdő és befejező időpontját a munkáltató köteles meghatározni, és erről a munkavállalót írásban tájékoztatni. Önmagában a munkaidőkeret tartamának a meghatározásával a munkáltató nem tesz eleget előbbi kötelezettségének [Mt. 118/A. § (4) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az ítéleti tényállás szerint az elsőfokú közigazgatási szerv a 2004. március 9-én tartott munkaügyi ellenőrzés során megállapította, hogy a felperes a telephelyén öt munkavállalót kéthavi munkaidőkeretben foglalkoztatott, azonban a munkaidőkeret kezdő és befejező időpontjáról a munkavállalók nem kaptak írásos tájékoztatást, sem a helyben szokásos módon nem tették közzé azt. Ezért az elsőfokú közigazgatási határozat 200 000 forint munkaügyi bírság megfizetésére kötelezte a felperest a szabályt...
BH+ 2006.6.274 Munkaidőkeret alkalmazása esetén a munkaidőkeret kezdő és befejező időpontját a munkáltató köteles meghatározni, és erről a munkavállalót írásban tájékoztatni. Önmagában a munkaidőkeret tartamának a meghatározásával a munkáltató nem tesz eleget előbbi kötelezettségének [Mt. 118/A. § (4) bekezdés].
Az ítéleti tényállás szerint az elsőfokú közigazgatási szerv a 2004. március 9-én tartott munkaügyi ellenőrzés során megállapította, hogy a felperes a telephelyén öt munkavállalót kéthavi munkaidőkeretben foglalkoztatott, azonban a munkaidőkeret kezdő és befejező időpontjáról a munkavállalók nem kaptak írásos tájékoztatást, sem a helyben szokásos módon nem tették közzé azt. Ezért az elsőfokú közigazgatási határozat 200 000 forint munkaügyi bírság megfizetésére kötelezte a felperest a szabálytalanság megszüntetésére való kötelezés mellett. A fellebbezés folytán hozott alperesi határozat az elsőfokú határozatot csupán a teljesítési határidő tekintetében változtatta meg, egyebekben azt helybenhagyta.A felperes keresetében elsődlegesen a munkaügyi bírság mellőzését, másodlagosan annak 50 000 forintra történő leszállítását és az alperes perköltségben marasztalását kérte.
A munkaügyi bíróság osztotta a felperes álláspontját, miszerint a két hónapos munkaidőkeretnek a munkaszerződésben történt rögzítése - eltérő megállapodás hiányában - szükségszerűen azt jelenti, hogy annak kezdete egybeesik a munkaviszony kezdetével, amit a munkaszerződés dátumszerűen feltüntetett. Ennélfogva a munkaidőkeret befejező időpontja is a naptár szerint pontosan meghatározható. A bíróság ezt úgy értékelte, hogy felperes terhére jogszabálysértés nem állapítható meg. Ezért a munkaügyi bírságot kiszabó határozatokat hatályon kívül helyezte.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását, valamint perköltségben marasztalását kérte. Álláspontja szerint a munkaügyi bíróság az Mt. 118/A. § (4) bekezdésében foglaltakat tévesen, kiterjesztően értelmezte. Kifejtette, hogy a munkaidőkeret kezdő és befejező időpontja rögzítése szükséges a munkakeret felhasználásának nyilvántartása és ellenőrzése érdekében is. Az egységes meghatározás igényére lehet következtetni az Mt. 118/A. § (4) bekezdésének utolsó mondatából is.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Fenntartotta perbeli álláspontját, miszerint a munkaszerződésben a munkaidőkeretre vonatkozó tájékoztatása jogszerűen megtörtént, ezért nem volt szükség külön tájékoztatásra, a jelenléti ívek alapján pedig ellenőrizhető a munkaidő és pihenőidő szabályainak a megtartása.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az Mt. 118/A. § (4) bekezdése előírja, hogy munkaidőkeret alkalmazása esetén a munkaidőkeret kezdő és befejező időpontját meg kell határozni, és erről a munkavállalót írásban tájékoztatni kell. Írásbelinek minősül ebből a szempontból a tájékoztatás, ha azt a munkáltatónál a helyben szokásos módon közzéteszik.
E szabály kettős kötelezettséget ró a munkáltatóra:
- egyrészt a munkaidőkeret kezdő és befejező időpontjának meghatározását,
- másrészt a munkavállaló erről való tájékoztatását írásban, illetve ennek megfelelő közzététellel.
Az adott esetben a felperes munkáltató az előbbi szabály teljesítését a munkaszerződések rendelkezésével kívánta bizonyítani. Az érintett öt munkavállaló munkaszerződése azonban a munkaidővel kapcsolatban csupán a következőket rögzíti: "Munkaideje: két hónapos munkaidőkeret, mely ez idő alatt megfelel a teljes munkaidőnek". A munkaszerződés tehát a munkaidőkeret kezdő és befejező időpontját nem határozta meg, minthogy ezt a munkaszerződés tárgyává tenni - azaz a felek megállapodásától függővé tenni - nem is lenne célszerű, ez a munkáltató munkaidő-beosztáshoz való joga [Mt. 119. § (1) bekezdés] korlátozását jelentené.
A munkaviszony kezdetének meghatározását (Mt. 78. §) a bíróság téves feltételezéssel, megalapozatlanul tekintette a munkaidőkeret kezdő időpontjának. Erre a felek megállapodásából következtetni nem lehet, egyéb bizonyítékot pedig felperes sem a közigazgatási eljárásban, sem a perben nem hozott fel.
Az időpontok meghatározása hiányában az erről való tájékoztatás sem történhetett meg.
Az alperes határozata tehát az Mt. 118/A. § (4) bekezdésében foglaltak megsértését helytállóan állapította meg.
A munkaügyi bírság összegét a közigazgatási határozat a Met. 7. § (5) bekezdésében meghatározott szempontok figyelembevételével, a törvényben meghatározott keretek között [Met. 7. § (3) bekezdés a) pont] ugyancsak jogszabálysértés nélkül állapította meg.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. (Legf.Bír. Mfv.II.10.291/2005. sz.)