adozona.hu
EH 2005.1249
EH 2005.1249
A közalkalmazott az utasításadásra feljogosított személynek - a munkáltatói jogkört gyakorló egyetértésével meghozott - tartalmában egyoldalú kinevezés módosításról szóló, és heteken át fenntartott döntését a törvénynek megfelelően jelölte meg a közalkalmazotti jogviszonya rendkívüli lemondással való megszüntetése indokaként [Kjt. 29. § (1) bekezdés a) pont, 54. § (1) bek.; Mt. 102. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a rendkívüli lemondási ok, ennek jogszerűsége, a rendkívüli lemondásra nyitva álló határidő, a felperes jognyilatkozata tartalmának értékelése tekintetében adta elő kifogásait, amelyek miatt a másodfokú bíróság ítéletét jogszabálysértőnek találta. Álláspontja szerint a jogerős ítélet mérlegelése a Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütközik, amely állítással összefüggésben az alperes részletesen kifejtette érvelését egyes perbeli bizonyítékokra vonatkozóan. Arra...
EH 2005.1249 A közalkalmazott az utasításadásra feljogosított személynek - a munkáltatói jogkört gyakorló egyetértésével meghozott - tartalmában egyoldalú kinevezés módosításról szóló, és heteken át fenntartott döntését a törvénynek megfelelően jelölte meg a közalkalmazotti jogviszonya rendkívüli lemondással való megszüntetése indokaként [Kjt. 29. § (1) bekezdés a) pont, 54. § (1) bek.; Mt. 102. § (1) bek.].
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a rendkívüli lemondási ok, ennek jogszerűsége, a rendkívüli lemondásra nyitva álló határidő, a felperes jognyilatkozata tartalmának értékelése tekintetében adta elő kifogásait, amelyek miatt a másodfokú bíróság ítéletét jogszabálysértőnek találta. Álláspontja szerint a jogerős ítélet mérlegelése a Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütközik, amely állítással összefüggésben az alperes részletesen kifejtette érvelését egyes perbeli bizonyítékokra vonatkozóan. Arra hivatkozott továbbá, hogy az alperes csupán ideiglenesen kívánta "alkalmazni" a felperest egy munkatárs helyettesítése céljából. Érvelésének lényege szerint a munkáltató nem tanúsított olyan magatartást, amely a felperes rendkívüli lemondásának jogszerű indoka lehet, továbbá tévesnek találta a szubjektív határidő számítását, és azt a következtetést is, hogy a felperes számára kilátásba helyezett munkakör visszalépést jelentett. Mindezek miatt a másodfokú ítéletnek az elsőfokú ítéletre is kiterjedő felülvizsgálatát kérte, amely alapján indítványozta a jogerős közbenső ítélet helyett a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalát, azaz a felperes rendkívüli lemondása jogellenességének megállapítását.A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem előzetes megvizsgálása alapján a felülvizsgálat elrendelésére nem talált alapot.
A felperes a rendkívüli lemondásról szóló jognyilatkozatának megtétele előtt - az alperes által sem vitatottan - többször kifogásolta azt a munkáltatói döntést, amellyel a munkakörét az alperes munkáltató egyoldalúan 2001. április 1-jei hatállyal módosítani kívánta. Kifogása tartalmilag arra vonatkozott, hogy a munkáltatónak nincs jogszerű lehetősége arra, hogy átszervezés címén a munkakörét egyoldalúan módosítsa. A perben az sem volt vitatott, hogy a döntését az alperes munkáltató szóbeli utasításként fenntartotta, írásba nem foglalta. A perben nem nyert bizonyítást olyan, erre hatáskörrel rendelkező által meghozott döntés, amely a felperes kinevezése egyoldalú módosítását jogszerűen megalapozhatta, nem bizonyította ezen túlmenően az alperes azt sem, hogy az intézkedése átmeneti időszakra szólt. A fentiekből következően a felperes az utasításadásra feljogosított személynek - a peradatok szerint a munkáltatói jogkört gyakorló egyetértésével meghozott - tartalmában egyoldalú kinevezés módosításról szóló, és heteken át fenntartott döntését a törvénynek megfelelően jelölte meg a közalkalmazotti jogviszonya rendkívüli lemondással való megszüntetése indokaként [Kjt. 29. § (1) bekezdés a) pont, 54. § (1) bekezdés; Mt. 102. § (1) bekezdés]. A kifejtettek miatt a másodfokú bíróságnak a rendkívüli lemondás indokáról szóló jogi mérlegelése nem jogszabálysértő.
A rendkívüli lemondásra nyitva álló határidő betartásáról szóló felülvizsgálati érvelés is téves, mivel jogellenes állapot, folyamatosan a jognyilatkozat kiadásáig tanúsított magatartás esetén az egységes bírói gyakorlat értelmében a szubjektív határidő túllépése nem jöhet szóba.
Közalkalmazotti jogviszonyban nem a munkakör megnevezése, hanem az elvégzendő feladatok tekintendők irányadónak, ezért a jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül értékelte a felperes számára kijelölt új munkakört a ténylegesen ellátottól eltérőként, ennek megítélésénél nincs jelentősége annak, hogy az új munkakör visszalépés-e vagy sem.
A felperes a rendkívüli lemondása egyik indokaként jelölte meg G. I.-nak azt a döntését, hogy a szociális munkás munkakörben mindenképpen az utcán kell dolgoznia a jövőben, ezért a másodfokú bíróság erről az indokról jogszabálysértés nélkül döntött. A kifejtettek miatt a felülvizsgálati kérelem 1-7. pontjában kérdésként feltett, tartalmában jogszabálysértést megjelölő előadás nem alapozza meg a jogerős ítéletben megvalósult jogszabálysértés megállapítását.
A másodfokú bíróság helytállóan, a Pp. 206. § (1) bekezdés megsértése nélkül vette figyelembe a rendkívüli lemondásban szereplő G. I. magatartását a jognyilatkozat okaként, e magatartásnak a felperes által is megjelölten egyik lényeges eleme volt a munkakör egyoldalú módosításáról szóló döntés. A másodfokú bíróság az életszerűség és a logika szabályainak megfelelően értékelte a bizonyítékokat, ennek során helytállóan mellőzte azokat a tanúvallomásokat, amelyek ugyanazon személyek nyilatkozatairól készült jegyzőkönyvekkel ellentétesek voltak. Az említettekkel összefüggésben nem volt figyelmen kívül hagyható az sem, hogy O. É. tanú a 2002. március 4-én felvett jegyzőkönyvben foglaltakat nem kifogásolta.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet - jogszabálysértés hiányában - a Pp. 273. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította.
(Legf. Bír. Mfv. E. 10.549/2004. sz.)