adozona.hu
EH 2005.1240
EH 2005.1240
A munkaszerződésben meghatározott állandó munkavégzési helyet a munkáltató egyoldalúan nem változtathatja meg abban az esetben sem, ha annak indoka nem a telephelyének megváltoztatása, megszűnése, hanem az érintett munkavállalók által végzett munka alapjául szolgáló vállalkozási szerződés felmondása [Mt. 76/C. § (4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek az alperesnél fennállt munkaviszonyukat a 2002. augusztus 12-én kelt rendkívüli felmondással megszüntették arra hivatkozással, hogy az alperes a munkavégzésük helyét munkaszerződés-módosítás nélkül, egyoldalú intézkedéssel megváltoztatta. Keresetükben a felmondási időre járó átlagkereset és végkielégítés megfizetésére kérték kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint a felperesek 2001. október 1-jén kö...
EH 2005.1240 A munkaszerződésben meghatározott állandó munkavégzési helyet a munkáltató egyoldalúan nem változtathatja meg abban az esetben sem, ha annak indoka nem a telephelyének megváltoztatása, megszűnése, hanem az érintett munkavállalók által végzett munka alapjául szolgáló vállalkozási szerződés felmondása [Mt. 76/C. § (4) bek.].
A felperesek az alperesnél fennállt munkaviszonyukat a 2002. augusztus 12-én kelt rendkívüli felmondással megszüntették arra hivatkozással, hogy az alperes a munkavégzésük helyét munkaszerződés-módosítás nélkül, egyoldalú intézkedéssel megváltoztatta. Keresetükben a felmondási időre járó átlagkereset és végkielégítés megfizetésére kérték kötelezni az alperest.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint a felperesek 2001. október 1-jén kötött munkaszerződése 3. pontja a munkavégzés helyeként az A. Kft. telephelyét jelölte meg (T., Búzavirág u. 14.), ahol korábban is dolgoztak. Az alperes székhelye Sz.-n volt, ahonnan felperesek az utasításokat kapták, és az alperes 2003. augusztus 8-ától Sz., Várhegy u. 14. alatti telephelyen kívánta a felpereseket foglalkoztatni.
A bíróság álláspontja szerint az Mt. 76/C. § (2) bekezdéséből következően a felperesek munkaszerződésében az alperes székhelyét kellett volna munkavégzési helyként megjelölni. Az alperes székhelyén történő további munkavégzéssel kapcsolatban pedig azt állapította meg a bíróság, hogy felperesek nem tudtak olyan érdeksérelmet, jelentős mértékű hátrányt bizonyítani, amely munkaszerződés-módosítást igényelt volna, illetve megalapozottá tette volna a rendkívüli felmondást.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a felperesek keresetének helyt adva az alperest felperesek javára felmondási időre járó átlagkereset és végkielégítés megfizetésére kötelezte.
A másodfokú bíróság a munkaszerződés alapján megállapította, hogy a felperesek munkavégzési helye állandó volt, és székhelyváltozás hiányában az alperes az Mt. 82. §-ába ütközően jogellenesen változtatta meg felperesek munkahelyét.
A megyei bíróság vizsgálta, hogy milyen hátrányt, érdeksérelmet okozott felperesek számára a munkahelyváltozás.
A 30 éven át ugyanazon munkahelyen végzett munkára, hosz-szabb utazási időre, az idős szülőkről, illetve kiskorú gyermekekről való gondoskodásra tekintettel jelentős érdeksérelmet okozónak találta a munkáltatói intézkedést, amely lehetetlenné tette a munkaviszony fenntartását. Ezért az Mt. 96. § (1) bekezdés b) pontja alapján a felperesek rendkívüli felmondása jogszerűségét állapította meg és a (7) bekezdés alapján kötelezte az alperest a felpereseket megillető járandóságok megfizetésére.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatásával a keresetének helyt adó határozat hozatalát, illetve másodlagosan új eljárás elrendelését kérte. Álláspontja szerint a munkaszerződésben megjelölt munkavégzési helyet háromféleképpen lehet értelmezni. Amennyiben az A. Kft. telephelye a munkáltató telephelye is egyben, akkor a telephelyváltozás miatt munkaszerződés-módosításra nem volt szükség. Ha viszont a megjelölt telephely nem tekinthető az alperes telephelyének, a munkaszerződésben a munkavégzési hely kikötése semmis, mivel az Mt. 76/C. § (2) bekezdése értelmében az utasításadás helyét kellett volna megjelölni. Harmadsorban arra hivatkozott, hogy az Mt. értelmében kizárólag a székhely, illetve telephelyváltozás esetében szükséges a munkaszerződés-módosítás munkavállalói érdeksérelem bizonyítása esetén [Mt. 76/C. § (4) bekezdés]. Ezzel kapcsolatban pedig vitatta, hogy a felperesek a perben valós és jelentős érdeksérelmet bizonyítottak volna. A végkielégítés megszerzésére irányuló szándékra tekintettel rendeltetésellenes joggyakorlást panaszolt. Végül a joggyakorlási határidő elmulasztására is hivatkozott.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatását elrendelte [Pp. 273. § (1) bekezdés].
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és tárgyalás tartását kérték. A székhelyváltozás hiányában az Mt. 76/C. § (4) bekezdésében foglaltak vizsgálatát szükségtelennek tartották.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint nem alapos.
A peres iratok alapján megállapítható, hogy az alperes a 2002. július 19-én kelt levélben arról tájékoztatta felpereseket, hogy "az A. Kft. területén végzett technológiai karbantartási szerződésünket a S. Rt. egyoldalúan felmondta, így 2002. augusztus 7-én lejár a felmondási időnk ... , ezért 2002. augusztus 8-ától Sz., Várhegy út 14. sz. alatti telephelyünkön kívánjuk foglalkoztatni változatlan feltételekkel". A felperesek a 2002. július 23-án kelt levelükben arról kértek alperestől tájékoztatást, hogy a sz.-i telephelyen csak ideiglenesen, vagy véglegesen kívánja-e foglalkoztatni őket. Az alperes 2002. július 30-án kelt válasza szerint a munkavégzés helyének megváltoztatására azért került sor, mert a társaság fővállalkozója az A. Kft.-nél végzett munkára vonatkozó szerződést felmondta, a munkavégzési hely megváltoztatása ennek okán véglegesnek tekinthető, és erre az Mt. 76/C. § (4) bekezdése munkaszerződés-módosítás nélkül lehetőséget biztosít.
Az előbbiekkel kiegészített tényállás alapján megállapítható, hogy a felperesek a munkaszerződés módosítása nélkül történő végleges munkahely-változtatásáról való tudomásszerzéshez képest - erre a munkáltatói intézkedésre alapítva - a rendkívüli felmondás jogát 2002. augusztus 12-én az Mt. 96. § (4) bekezdésében előírt szubjektív határidőn belül gyakorolták. Egyébként is a munkavállaló a jogellenes munkáltatói utasításra hivatkozva a rendkívüli felmondás jogával mindaddig határidőben élhet, amíg a jogellenes utasítás alapján a munkáltató munkavégzésre kötelezi, mivel ilyen esetben a munkáltatói kötelezettségszegés folyamatos, és a szubjektív határidőt az utolsó kötelezettségszegésről való tudomásszerzéstől kell számítani.
A felperesek munkaszerződése a munkavégzés helyeként egyértelműen az A. Kft. telephelyét jelölte meg munkavégzésük helyéül, ahol felperesek korábban is - általában 20-30 éve, a jogelőd munkáltatóknál - dolgoztak. Így sem munkaszerződés, sem a foglalkoztatás körülményeiből változó munkahelyben való megállapodásra következtetni nem lehet. Abból kiindulva ugyanis önmagában, hogy felperesek az alperestől az utasítást Sz.-ról, az alperes székhelyéről kapták mind az elsőfokú bíróság, mind a felülvizsgálati kérelem téves jogértelmezéssel alkalmazta a változó munkahelyre vonatkozó szabályt, az Mt. 76/C. § (3) bekezdését.
A perben az alperes maga sem állította, hogy a felperesek munkaviszonyában bekövetkezett munkáltatói jogutódlás a felperesek munkavégzési helyéül szolgáló A. Kft. telephelye (üzem, üzemrész) átadásával járt. Az adott esetben a per adatai alapján nem okszerűtlen az a jogerős ítéleti következtetés, hogy a felperesek munkavégzési helye nem volt az alperes telephelye; a munkavégzési hely módosításának oka nem a telephely megszűnése, megváltozása volt, hanem annak a vállalkozási szerződésnek felmondása, amely munkával az alperes a felpereseket foglalkoztatta.
Az előbbieknél fogva az alperes az Mt. 76/C. § (4) bekezdésben foglaltak alkalmazásával a munkaszerződésben kikötött állandó munkavégzési hely egyoldalú módosításának jogszerű lehetőségére sikerrel nem hivatkozhatott.
Az alperes részéről az egyoldalú - meg nem engedett - munkaszerződés-módosítás a munkaszerződés szerinti foglalkoztatás lényeges kötelezettségének szándékos és jelentős mértékű megszegésének minősül.
Ez a minősített kötelezettségszegés az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontja szerint a rendkívüli felmondás jogszerű indokául szolgált.
Az Mt. 76/C. § (4) bekezdése a perben a székhely/telephely-változás hiányában nem volt alkalmazható, ezért a másodfokú bíróság szükségtelenül vizsgálta, hogy a munkavégzési hely változása a felperesek személyi, család vagy egyéb körülményeire tekintettel aránytalan vagy jelentős sérelemmel járt-e. A munkáltatói kötelezettségszegésre és nem az Mt. 96. § (1) bekezdés b) pontjára alapított rendkívüli felmondás esetében a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tevő munkáltatói magatartás kapcsán sem volt indokolt az előbbi körülményekre vonatkozó tényállás-megállapítás. Ezért a jogerős ítélet indokolásának ezt a részét a Legfelsőbb Bíróság mellőzi. Ennélfogva a tényállást e részében vitató felülvizsgálati támadás tárgytalanná vált.
Az adott esetben a felpereseknek az a törekvése, hogy a végkielégítésre vonatkozó jogos igényük ne csorbuljon, az Mt. 4. §-ába ütköző, rendeltetésellenes joggyakorlásnak nem minősíthető.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az érdemi döntést illetően nem jogszabálysértő jogerős ítéletet - az indokolás fentiek szerinti módosításával - hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.798/2004. sz.)