adozona.hu
EH 2005.1266
EH 2005.1266
Ha az EU-hoz való csatlakozás előtt a perindítási határidő már eltelt, a közösségi jogi szabályok figyelmen kívül hagyásával kell dönteni a keresetindítási jog meglétéről [Pp. 327. § (1) bek., 155/A. § (1)-(2) bek., 249/A. §; 1996. évi LVII. tv. 83. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A korábbi felperesek tevékenysége cementgyártáshoz kapcsolódó hulladék megsemmisítése volt, jogutódjuk időközben a IV. r. felperes (a továbbiakban: felperes) lett. A felperesek 1994. augusztus 8-án kelt adásvételi szerződéssel megvásárolták a H.-i C. és M. Rt. (HCM) részvényeinek 57%-át. A részvényvásárláshoz kapott hitel összegét később engedményezés útján az I. r. alperesi beavatkozó szerezte meg, ezzel egyidejűleg az óvadékként kezelt részvények és kötvények is a birtokába kerültek. Az I. ...
EH 2005.1266 Ha az EU-hoz való csatlakozás előtt a perindítási határidő már eltelt, a közösségi jogi szabályok figyelmen kívül hagyásával kell dönteni a keresetindítási jog meglétéről [Pp. 327. § (1) bek., 155/A. § (1)-(2) bek., 249/A. §; 1996. évi LVII. tv. 83. § (1) bek.].
A korábbi felperesek tevékenysége cementgyártáshoz kapcsolódó hulladék megsemmisítése volt, jogutódjuk időközben a IV. r. felperes (a továbbiakban: felperes) lett. A felperesek 1994. augusztus 8-án kelt adásvételi szerződéssel megvásárolták a H.-i C. és M. Rt. (HCM) részvényeinek 57%-át. A részvényvásárláshoz kapott hitel összegét később engedményezés útján az I. r. alperesi beavatkozó szerezte meg, ezzel egyidejűleg az óvadékként kezelt részvények és kötvények is a birtokába kerültek. Az I. r. alperesi beavatkozó a kölcsönszerződéseket még aznap, azonnali hatállyal felmondta, majd a részvényeket 1996 októberében eladta.Az alperes az 1999. december 15-én kelt határozatával engedélyezte a HCM és a L.-i C. Rt. összefonódását. Az összefonódás után létrejött P. Rt. később a nevét a II. r. alperesi beavatkozóra változtatta.
Az alperes a HCM feletti irányítás sérelmezett megszerzése miatt az alperesi beavatkozók ellen 2001. január 18-án hivatalból versenyfelügyeleti eljárást indított. Az alperes a 2002. január 9-én kelt határozatával az eljárást megszüntette.
A határozat felülvizsgálata iránt a felperesek nyújtottak be keresetet. Perindítási jogosultságukat arra alapították, hogy jogellenes összefonódás fosztotta meg őket az eredetileg birtokolt részvénymennyiségtől. A tulajdonukban csak 304 db HCM részvény maradt. Törvényes érdekük fűződik ezért a jogsértően megszerzett irányítás megszűnéséhez, és ennek következményeként a szerződés érvénytelensége folytán az eredeti állapot helyreállításához. Tevékenységi körük cementgyári hulladékégetés, ezért versenyjogi szempontból a cementgyárak piacán is megjelennek, azonban a sérelmezett irányításszerzés a piacralépésüket akadályozza.
Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetindítási jogának vizsgálatáról és annak hiányáról a KK 32. számú állásfoglalás alapján ítélettel döntött és a felperesek keresetét a keresetindítási jog hiánya miatt elutasította. Álláspontja szerint a felperesek keresetindítási joga nem állapítható meg a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 52. §-a alapján és a Tpvt. 44. §-a alapján alkalmazandó, az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 3. § (4) bekezdése alapján sem, mert a felperesek nem minősültek ügyfélnek a versenyfelügyeleti eljárás során, így az ügyféli jogállás hiánya miatt keresetindítási joguk hiányzik. A felperesek keresetindítási joga a Pp. 327. § (1) bekezdése alapján sem állapítható meg, mert a felperesek másik piacon tevékenykedő vállalkozások, az összefonódásból eredő polgári jogi sérelmük nem tekinthető olyan jognak vagy törvényes érdeknek, amely perindítási jogosultságukat megteremtené.
Az ítélet ellen a felperesek nyújtottak be fellebbezést, és egyúttal kezdeményezték az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárását abban a kérdésben, hogy keresetindítási jogukat az Európai Bíróság tágabb értelmezést adó gyakorlata alapján a közösségi jog szerint kell-e megítélni. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét érdemben, helyes indokaira utalással hagyta helyben. Az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmet is az ítéletében utasította el a Pp. 221. § (3) bekezdésére és a Pp. 2. § (2) bekezdésére hivatkozással. A másodfokú bíróság elutasító döntésének indoka egyrészt az volt, hogy mivel az alperesnek a csatlakozás előtt meghozott határozatában a közösségi jogot alkalmaznia nem kellett, így a bíróság sem vizsgálhatta a közösségi versenyjogi szabályokat. Másrészt az elsőfokú bíróság a perindítási jogosultságról ítélettel döntött, ezért ebben a kérdésben az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése szükségtelen. Közösségi jog alkalmazására csak a 2004. május 1. napja után hozott határozatok felülvizsgálata esetén kerülhet sor, mert az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére vonatkozó eljárási szabályokat 2004. május 1-jei hatállyal iktatták be a Pp.-be.
A jogerős ítélet ellen a jogutód (IV. r.) felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Rendkívüli jogorvoslati kérelmében arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet ellentétes a Pp. 155/A. §-val, az azt hatályba léptető 2003. évi XXX. törvény 7. §-ával, 249/A. §-ával, a 2004. évi XXX. törvény 2. §-ával, az EK Szerződés 234. cikkével. Álláspontja szerint a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell az előzetes döntéshozatali eljárásra vonatkozó szabályokat, azok alkalmazását időbeli hatályra való hivatkozással nem lehetett volna elutasítani. Az Európai Bíróság gyakorlata szerint a közösségi jogot kell alkalmazni a csatlakozás előtt keletkezett helyzetek későbbi következményeire. A kérelem a keresetindítási jogra (azaz eljárási kérdésre) vonatkozott - arra, hogy milyen esetben tekinthető a felperes közvetlenül és személyében érintettnek, ha a határozat a vállalkozások összefonódásának engedélyezése iránti olyan eljárásban született, amely eljárásban a felperes sem kérelmezőként, sem eljárás alá vont vállalkozásként nem szerepelt -, ezért a közösségi jognak a keresetindítási jogosultságra vonatkozó szabályait alkalmazni kell a perben, függetlenül attól, hogy mikor hozta meg a határozatát az alperes, mely a csatlakozáskor még folyamatban van. Ennek kapcsán a felperes több közösségi jogi jogesetre hivatkozott és állította, hogy az európai bírósági gyakorlat tágabban értelmezi a perindítási jogosultságot a Pp. 327. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésnél. Álláspontja szerint a keresetindítási joga fennáll, mert az alperes határozata jogát, törvényes érdekét közvetlenül érinti részvényesi pozíciója, a piacról való kiszorulása miatt. Eljárási szabálysértésként arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróságnak az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelemről végzéssel kellett volna határoznia, az ennek mellőzésével és a Pp. 249/A. § megsértésével hozott döntés folytán a jogorvoslati lehetőségétől is megfosztották.
Kérte a jogerős és az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását, másodlagosan kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére kötelezését és új határozat hozatalára utasítását.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Arra hivatkozott, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének feltételei nem álltak fenn.
Az alperesi beavatkozók felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályban tartását kérték.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást 4. számú végzésével elrendelte abban az elvi jelentőségű jogkérdésben, hogy helyes-e az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését elutasító, 2004. május 1-je után meghozott másodfokú bírósági döntés indoka, amely a felperesek keresetindítási joga tekintetében a hazai jog rendelkezései alapján foglalt állást.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között vizsgálta felül.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezéséről való döntés eljárási formáját kifogásoló részében alapos, míg a keresetindítási jog megállapítására, a közösségi jog alkalmazására irányuló részében alaptalan.
A Legfelsőbb Bíróság elsődlegesen a felperes által hivatkozott eljárásjogi jogsértéseket vizsgálta.
Az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezésére vonatkozó eljárási szabályokat a 2003. évi XXX. törvény iktatta be 2004. május 1-jei hatállyal a Pp.-be, a beiktatott rendelkezések alkalmazását a törvény 7. §-a a folyamatban levő ügyekben is előírta. Az elsőfokú bíróság eljárását szabályozó Pp. 155/A. § (1) bekezdése értelmében a bíróság az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárását az Európai Közösséget létrehozó Szerződésben foglalt szabályok szerint kezdeményezheti.
A Pp. 155/A. § (2) bekezdése szerint az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezéséről a bíróságnak végzéssel kell határoznia, mely végzés ellen a (3) bekezdés szerint külön fellebbezésnek van helye. Az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelem elutasítása esetén külön fellebbezésnek nincs helye. A Pp. 249/A. §-a eltérő szabályt írt elő a másodfokú eljárásban az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére (155/A. §) irányuló kérelem elutasítása esetére. A másodfokú bíróságnak is külön határozatot kell hoznia a kérelem elutasítása tárgyában, mely végzés alakú határozat ellen a fellebbezési jog biztosított.
Mindezek alapján a másodfokú bíróság eljárási szabályt sértett, amikor az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelem elutasításáról nem külön végzéssel határozott, hanem ítéletében utasította el a kérelmet és ezáltal nem biztosított jogorvoslatot a döntése ellen. A Pp. 249/A. §-ban foglalt előírás alkalmazása a Pp. 2. § (2) bekezdésére való hivatkozással nem mellőzhető. A Legfelsőbb Bíróság azonban az eljárási szabálysértés ellenére a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését nem látta indokoltnak, mert az eljárási szabálysértésnek nem volt kihatása az ügy érdemére az alábbi indokok alapján.
Alapvetően téves és jogszabálysértő a másodfokú bíróságnak az az álláspontja is, hogy eljárása során nem kellett alkalmaznia a Pp. 249/A. §-át, illetve, hogy a Pp. 155/A. §-a csak azokban a közigazgatási perekben alkalmazandó, amelyekben 2004. május 1-je után hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata történik. A 2003. évi XXX. törvény 7. §-a a beiktatott rendelkezéseknek, a folyamatban levő peres ügyekben való alkalmazását rendeli, és e szabály alól a közigazgatási perek sem kivételek.
A felperes előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelme folytán eldöntendő kérdésként merült fel, hogy keresetindítási joga a csatlakozás után még folyamatban levő perben a közösségi jog alapján megállapítható-e, s ha igen ez a keresetindítás időpontjára visszaható hatállyal figyelembe vehető-e.
Az alperes és az alperesi beavatkozók számos esetet hívtak fel a felperes állításainak cáfolatára.
Az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése olyan eljárásjogi kérdést érint, amely kérdés esetében annak van jelentősége, hogy egy meghatározott időintervallumban, azaz a Tpvt. 83. § (1) bekezdése szerinti keresetindítási határidőben a keresetindítási jogra vonatkozó szabályok szerint a felpereseket a keresetindítási jog megillette-e.
Közigazgatási perekben a Legfelsőbb Bíróságnak ezért azt kellett vizsgálnia, hogy a határozat 2002. február 19-én történt kézbesítését követően, 2002. február 20. és 2002. március 21. között hatályos szabályozás, a felperesek keresetindítását megengedte-e, illetve ezen időtartam alatti európai bírósági gyakorlat releváns-e. A keresetindítási jog adott intervallumban fennálló jogosultság, az utóbb visszaható hatállyal nem teremthető meg, nem hozható létre. A bíróságnak a keresetindítási jogosultság fennállását hivatalból kell vizsgálnia az eljárás során.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a keresetindítási jog szempontjából nem volt jelentősége annak a körülménynek, hogy a másodfokú bírósági eljárás során csatlakozott Magyarország az Európai Unióhoz és a csatlakozást követően a közösségi jog alkalmazhatósága felmerül. A közösségi jog nem alkalmazható olyan kérdésre, amelyről a csatlakozás időpontja előtt kellett dönteni és adott időtartamra, konkrétan a közigazgatási perekben a harmincnapos keresetindítási határidőre vonatkozott. A keresetindítási jog nem prolongálódik, a keresetindítás feltételeinek a per indításakor kell fennállniuk, nem utóbb kell azok feltételeit megteremteni. Mindezek alapján az előzetes döntéshozatali eljárás iránti kezdeményezésnek - mint szükségtelennek - nem volt helye, hiszen 2002. február-március hónapokra az Európai Bíróság jogértelmezése, gyakorlata irreleváns - figyelemmel a 2004. május 1. napjától történt csatlakozásra. A másodfokú bíróság elutasító döntése ezért érdemben helyes volt, ha annak indokait tévesnek is találta a Legfelsőbb Bíróság, és ezért az elutasító döntés indokolásaként - a másodfokú bíróság erre vonatkozó indokolása mellőzésével -, az előbbiekben kifejtetteket tartja fenn.
Mindezek alapján a közösségi jogi szabályok figyelmen kívül hagyásával keresetindításkor hatályos nemzeti jog alapján kellett állást foglalni abban a kérdésben, hogy a felperes keresetindítási joga a felülvizsgálati kérelemben foglalt hivatkozás alapján megállapítható volt-e.
Mind az első-, mind a másodfokú bíróság helytállóan foglalt állást a keresetindítási jog kérdésében és jogszerűen állapították meg annak hiányát. A kereshetőségi jog a perindítási jogosultsághoz kapcsolódóan abban a körben engedi meg a perindításra jogosult fél kereseti kérelmének érdemi vizsgálatát, amely körben a fél jogos vagy törvényes érdeke fennáll. A felperes aktív perbeni legitimációja tehát csak azokra a jogszabálysértésekre terjed ki, amelyek jogait illetve törvényes érdekeit érintik, amelyek jogaik, törvényes érdekei védelme érdekében merülnek fel.
A perindítási jog szempontjából tehát döntő kérdés az, hogy az eljárás tárgyát képező határozat a felperes jogát vagy törvényes érdekét érinti-e. A jognak vagy törvényes érdeknek közvetlenül kell jelentkeznie és a keresetet benyújtó félnek személyében is érintettnek kell lennie. A felperest a versenyfelügyeleti eljárásban ügyféli jogállás nem illette meg, és a per megindításához egyéb olyan jogsérelemre, törvényes érdek sérelmére sem tudott hivatkozni, amely perindítási jogosultságát megteremtette volna. A részvényvesztés nem a versenyfelügyeleti határozat folytán, nem azzal összefüggésben következett be, ezért a közigazgatási határozattal érintett ügyben a felperes közvetlen érintettsége nem állapítható meg.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - az eljárási jogszabálysértés megállapítása mellett - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. II. 39.203/2004. sz.)