adozona.hu
BH 2006.5.164
BH 2006.5.164
A mecseki bányászatban munkát végzők keresetkiegészítésére vonatkozó jogszabályt nem lehet általában a bányászatban foglalkoztatókra és a bányamunkásokra alkalmazni [6/1994. (II. 18.) IKM-PM-NM együttes rend. 1. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a felülvizsgálati kérelmében jogszabálysértést (jogi kérdésben való tévedést) panaszolt amiatt, hogy a másodfokú bíróság tévesen értelmezte a 6/1994. (II. 18.) IKM-PM-NM együttes rendeletet (továbbiakban: R.), illetve ehhez kapcsolódóan az MK 111. számú állásfoglalást.
A felperes megítélése szerint a másodfokú bíróság ítéletéből az a téves következtetés adódik, hogy a bíróság az egészségkárosodását "semmissé nyilvánítja". A felperes utalt a Legfelsőbb Bíróság egy más ügyben meghoz...
BH 2006.5.164 A mecseki bányászatban munkát végzők keresetkiegészítésére vonatkozó jogszabályt nem lehet általában a bányászatban foglalkoztatókra és a bányamunkásokra alkalmazni [6/1994. (II. 18.) IKM-PM-NM együttes rend. 1. §].
A felperes a felülvizsgálati kérelmében jogszabálysértést (jogi kérdésben való tévedést) panaszolt amiatt, hogy a másodfokú bíróság tévesen értelmezte a 6/1994. (II. 18.) IKM-PM-NM együttes rendeletet (továbbiakban: R.), illetve ehhez kapcsolódóan az MK 111. számú állásfoglalást.A felperes megítélése szerint a másodfokú bíróság ítéletéből az a téves következtetés adódik, hogy a bíróság az egészségkárosodását "semmissé nyilvánítja". A felperes utalt a Legfelsőbb Bíróság egy más ügyben meghozott Mfv. 10.603/1995/3. számú végzésére, amelyben foglaltakat esetében nem lehet alkalmazni. A felperes vitatta a másodfokú bíróságnak azt a megállapítását is, hogy a korábbi föld alatti munkakörének megfelelő átlagkereset nem illeti meg. Álláspontja szerint az említett végzés és ezen megállapítás között ellentmondás van.
Az MK 111. számú állásfoglalás érvelése szerint rá nézve is irányadó. Ebből következően baleset hiányában föld alatti vájárként bárhol elhelyezkedhetne. A R. rendelkezései a mecseki medencében foglalkoztatottak számára írt elő korlátozást. Ezért az állásfoglalást nem lehet "összekapcsolni" a R. rendelkezéseivel. Megítélése szerint az Alkotmányba ütközően - hátrányos megkülönböztetésként minősülően - történt meg a járadék iránti igényének elutasítása, mert az MK 111. számú állásfoglalásból nem következik, hogy más bányavidéken nem dolgozhatna föld alatti vájárként.
Az alperes a 2003. február 18-ai határozata alapján a járadékát 2002. január 1-jétől változatlan összegben folyósítja, ezáltal az Mt. 184. § (3) bekezdésben foglaltakkal ellentétesen jár el. A határozatában szereplő vélekedés objektív alapot nélkülöző feltételezés, továbbá figyelmen kívül hagyja a R. 2. § (2) bekezdését, amely alapján a műszakok számításakor a tényleges teljesített műszakot kell figyelembe venni. A baleset miatt az a szabály rá nézve nem alkalmazható, mert nem teljesíthetett annyi műszakot, hogy jogosulttá válna a bányászati keresetkiegészítésre. Ezért a követelését az üzemi balesetre vonatkozóan fennálló munkáltatói kártérítési felelősség szabályai alapján kell elbírálni. Az alperes a határozatában egy hatályon kívül helyezett jogszabályra [5/1987. (VII. 22.) IPM-EüM-PM számú együttes rendeletre] hivatkozott, ezt a jogvitában nem lehet irányadónak tekinteni, hanem a tényleges körülmények vizsgálata alapján kell megállapítani, hogy a kereseti kérelmében foglaltak helytállóak-e [Mt. 178. § (2) bekezdés].
Mindezek alapján a felperes a másodfokú bíróság részítéletének az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyó rendelkezései "megváltoztatását", és keresetének helyt adó határozat meghozatalát kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem előzetes megvizsgálása alapján a felülvizsgálat elrendelésére nem talált alapot.
A mecseki bányászatban munkát végzők bányászati keresetkiegészítéséről szóló R. a bányamunkásokra és az őket foglalkoztató gazdálkodó szervezetekre terjed ki. A jogszabály címének és 1. §-ának egybevetéséből következően területi hatálya a "mecseki bányászatban" tevékenykedő személyekre és szervezetekre terjed ki, emiatt a R. bekezdését nem lehet általában a bányászatban foglalkoztatókra és a bányamunkásokra alkalmazni. Megállapítható, hogy a R. rendelkezései a peres felekre irányadóak, ezért a másodfokú bíróság helytállóan vizsgálta - a tényállás pontosításával - azt, hogy a felperes a munkahelyi balesete hiányában mikor teljesítette volna a rá irányadó 3000 műszakot. Emiatt helyes az a következtetés, hogy mivel a felperes 2001. év után már nem végezhetne föld alatti munkát, így a vájvégi vájárok bérfejlesztésének mértékét az alperes a keresettel támadott - felülvizsgálati eljárás tárgyát képező - 2003. február 18-án kelt határozatával helytállóan hagyta figyelmen kívül. Ebből
A felperes helyesen hivatkozott arra, hogy baleset hiányában az alperesnél az előírt műszakszámig dolgozhatott volna, ezután bányászati keresetkiegészítésben ennek alapján részesülhetne, és más nem föld alatti munkát végezhetne. A balesete miatt tehát 2001. évet követően bányászati keresetkiegészítésben nem részesülhet, azonban az alperestől kártérítés címén keresetveszteségi járadékot kap, illetve a 26%-os munkaképesség-csökkenését alapul véve más munkával jövedelmet szerezhet.
A törvényen alapuló irányadó egységes bírói gyakorlat szerint a munkavállalót (károsultat) terheli a bizonyítás arról, hogy a munkahelyi balesete hiányában melyik munkáltatónál milyen összegű jövedelemre tehetne szert.
Ebből következően a felperesnek kell bizonyítania, hogy balesete hiányában milyen bányászati munkakörben milyen jövedelmet érhetne el, illetve, hogy ez meghaladná a jelenleg elért szakoktatói jövedelmét. A perben ilyen bizonyítási indítványt a felperes nem nyújtott be, ezért a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül hagyta helyben részítéletével az elsőfokú bíróságnak a felülvizsgálati eljárás tárgyát képező alperesi határozatra vonatkozó kereseti kérelmet elutasító rendelkezését.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 273. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította.
(Legf. Bír. Mfv. E. 10.415/2005. sz.)