adozona.hu
BH 2006.5.163
BH 2006.5.163
A munkavállaló átlagkeresetének a munkáltató által folyósított megbízási díj - további részletes vizsgálat nélkül - nem minősíthető [Mt. 152. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.
Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a Pp. 3. § (2) bekezdésében foglaltak ellenére nem vizsgálta teljes terjedelmében a felperes keresetét, valamint az Mt. 96. § (1) bekezdés feltételeinek fennálltát, továbbá helytelen következtetésre jutott az Mt. 88. § (2) bekezdés alkalmazhatóságáról, és megsértette a Pp. 164. § (2) bekezdését.
Az alpe...
BH 2006.5.163 A munkavállaló átlagkeresetének a munkáltató által folyósított megbízási díj - további részletes vizsgálat nélkül - nem minősíthető [Mt. 152. §].
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a Pp. 3. § (2) bekezdésében foglaltak ellenére nem vizsgálta teljes terjedelmében a felperes keresetét, valamint az Mt. 96. § (1) bekezdés feltételeinek fennálltát, továbbá helytelen következtetésre jutott az Mt. 88. § (2) bekezdés alkalmazhatóságáról, és megsértette a Pp. 164. § (2) bekezdését.
Az alperes jogi álláspontja értelmében az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felek között megbízási szerződés jött létre, azonban ez a bíróság is a Pp. 3. § (2) bekezdésbe ütközően mulasztotta el a kereset egészének elbírálását. Ezt követően a másodfokú bíróság a felek között létrejött szerződést munkaszerződésnek minősítette, azonban nem vizsgálta a jogviszony megszűnését, annak körülményeit és jogszerűségét. A másodfokú bíróságnak a jogi álláspontjának megfelelően a rendkívüli felmondást az Mt. 96. § (1) bekezdés b) pont szerint kellett volna megvizsgálnia. Arra is hivatkozott, hogy a sportról szóló 2004. évi I. törvény 9. § (2) bekezdése alapján játékjoggal rendelkező hivatásos labdarúgót lehet foglalkoztatni. Az adott esetben a felperesnek felróhatóan történt meg a játékjog elvesztése, ez a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tette. Ezért a másodfokú bíróság jogszabálysértően állapította meg, hogy a szerződés megszüntetése nem értelmezhető az Mt. 96. § (1) bekezdés b) pont szerint. Amennyiben az alperes jogszerűen szüntette meg a munkaviszonyt rendkívüli felmondással, a felperes részére nem kell megfizetnie az Mt. 88. § (2) bekezdésben lévő átlagkeresetet.
A másodfokú bíróság tévedett, amikor figyelmen kívül hagyta, hogy a megbízási díj nem lehet azonos a munkabérrel (számlaadási kötelezettség, áfa, költségek elszámolása). A másodfokú bíróság a megbízási díj bruttó összege alapján, azt átlagbérnek nevezve marasztalta az alperest, ennélfogva ez a marasztalás jogszabályba ütközik. E körben az alperes a Pp. 164. § (2) bekezdésének megsértését sérelmezte amiatt, hogy a bíróság nem szerezte be az APEH-tól a felperes adóbevallását.
A másodfokú bíróság kiegészítő ítéletével kimondta, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát a 2003. április 11-én kelt rendkívüli felmondással jogellenesen szüntette meg, ezt hatályon kívül helyezte. A másodfokú kiegészítő ítélet 2005. április 21-én kelt, azt a felek 2005. június 9-én vették át.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmét a kiegészítő ítéletre tekintettel 2005. június 25-én kiegészítette. Ennek lényege szerint a másodfokú bíróság eljárási szabályt sértett azzal, hogy a jogviszonyt munkaviszonnyá minősítette, azonban az elsőfokú ítéletet nem helyezte hatályon kívül. A jogellenesség kérdésében ezáltal egyfokúvá vált az eljárás, melynek következtében az alperes eljárásjogi jogai sérültek. Amennyiben a másodfokú bíróság kiegészítő ítéletét közbenső ítéletként kell figyelembe venni, akkor az a Pp. 213. § (3) bekezdésbe ütközik, mivel "kizárólag az összegszerűség tekintetében" a bíróság közbenső ítéletet nem hozhat. Ezért az alperes a kiegészítő ítélet miatt kérte a felülvizsgálati kérelem kiegészítésének figyelembevételét.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a másodfokú bíróság kiegészített ítéletének helybenhagyását kérte. Az EBH 2002/653. és az EBH 2002/677. számú döntésekre hivatkozva előadta, hogy a másodfokú bíróság a felek közötti jogviszonyt helyesen minősítette munkaviszonynak. Az Mt. 96. § (1) bekezdésével összefüggésben arra hivatkozott, hogy az alperes - aki 6 hónapig egyáltalán nem fizetett munkabért a felperesnek - saját felróható és általa is rosszhiszeműnek minősített magatartása alapján előnyök szerzése végett nem hivatkozhat. A felperes tévesnek minősítette a sportról szóló 2004. évi I. törvény 9. §-ra való hivatkozást, valamint az alperesnek az átlagkeresetre vonatkozó jogi okfejtését. Álláspontja szerint a munkabért mindig bruttó módon kell megállapítani. Érvelése szerint az adott ügyben a hivatalbóli bizonyítás szabályának alkalmazására nem kerülhetett sor.
Az alperes észrevételében a 7001/2005. számú FMM-PM együttes irányelv I. és II. pontjára hivatkozott, mely szerint a felek között létrejött megbízási jogviszony legfeljebb 2006. december 31-éig állhatott volna fenn.
Az elsőfokú bíróság a következőket állapította meg.
A felperes sportszolgáltatásra (professzionális sportra) jogosító vállalkozói igazolvánnyal rendelkező hivatásos sportoló.
A felek 2002. augusztus 15-én megbízási szerződésnek nevezett megállapodást kötöttek a 2002. július 15-étől 2005. június 30-áig terjedő határozott időtartamra hivatásos labdarúgó tevékenység ellátására. Megbízási díjként havi 350 000 forintban állapodtak meg. A megbízási díj után járó közterheket (adó, tb-járulék) a felperes vonta le és ő fizette be a hatóságoknak. A felperes a vállalkozói igazolványát abból a célból váltotta ki, hogy az alperessel szerződést kössön, mivel ennek feltétele volt az igazolvány megléte. A felperes játékjogával a szerződés fennállása alatt kizárólag az alperes rendelkezett. A felek a szerződésben részletesen meghatározták a felek jogait és kötelezettségeit, juttatásokat, a szerződés megszüntetését és megszűntét.
Az alperes 2002 szeptemberétől nem fizette meg a felperes részére megállapított díjat, amely miatt a felperes megbízási díjat, prémiumot, továbbá az Igazolási és Átigazolási Szabályzat 10. § (10) bekezdése alapján szerződésszegés megállapítását kérte. A Magyar Labdarúgó Liga Igazolási és Átigazolási Bizottsága 2003. március 13án határozatával megállapította, hogy az alperes a felperessel megkötött szerződést megszegte azzal, hogy részére nem fizetett meg 927 500 forint + áfa díjat. Ezzel az alperes elvesztette a felperes labdarúgó játékjoga feletti rendelkezési jogát. Így ő más sportszervezethez szabadon átigazolhat. A felek a döntés ellen jogorvoslattal nem éltek.
2003. március 10-én az alperes a felperest felmentette az edzések és mérkőzések látogatása alól, majd április 11-én április 1-jei hatállyal a szerződést rendkívüli felmondással lehetetlenülés címén megszüntette.
A felperes keresetében azt kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az alperessel létrejött szerződés határozott idejű munkaszerződés, azt az alperes jogellenesen szüntette meg, ezért egy évi átlagkeresete és elmaradt munkabére megfizetését kérte.
A munkaügyi bíróság a Pp. 349. § alapján arra a következtetésre jutott, hogy a munkaviszony megállapítására irányuló kereseti kérelem elbírálása a hatáskörébe tartozik, a további kereseti kérelmek az előbbi elbírálásának függvényeként jelentkeznek, emiatt hatáskör hiányában a per megszüntetésének, illetve áttételnek nincs helye.
A munkaügyi bíróság a meghallgatott tanúk vallomása és a peres iratok alapján az Mt. 75/A. § (1) és (2) bekezdései, valamint az Mt. 76. § (1) bekezdés alapján azt vizsgálta, hogy a felek akarata milyen szerződés létrehozására irányult. Azt állapította meg, hogy a vállalkozói igazolvány kiváltása, valamint a sportról szóló 2000. évi CXLV. tv. 88. § 7. pontja szerint a felperes egyéni vállalkozóként polgári jogi szerződést kötött az alperessel. Az említett törvény 8. § (6) bekezdése nem zárja ki, hogy a hivatásos sportoló munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében végezze a sporttevékenységet.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felek között létrejött szerződés IX. pont 3. pontja, miszerint a felek a Magyar Labdarúgó Szövetség, a Hivatásos Labdarúgó Alszövetség, a Polgári Törvénykönyv, és a sporttörvény rendelkezéseit tekintették irányadónak, és háttér-jogszabályként sem jelölték meg az Mt.-t, is arra utal, hogy akaratuk megbízási jogviszony létrehozására irányult.
A tanúk vallomása alapján bizonyított, az alperest megillető széles körű utasítási jog (pl. pulzusmérés, súlymérés edzések előtt stb.) a sporttevékenység jellegéből adódik, és nem bizonyítja a munkaviszony fennállását. A munkaügyi bíróság az utasításhoz kötöttséget a Ptk. 392. §, illetve 474. § (2) bekezdése alapján nem tekintette a munkaviszonyt alátámasztó ismérvként. Utalt arra, hogy a munkavégzés helyét a felek nem határozták meg, és a munkaidőre és a pihenőidőre vonatkozó rendelkezéseik sem utalnak munkaviszony fennállására. A megbízási jogviszonyban nem kizárt, hogy a megbízott a megbízó eszközeivel és felszerelésével végezze a munkát (mezek), ezért a felperesnek az alperes felszerelésével kapcsolatos előadása nem támasztotta alá a munkaviszony létrejöttét.
Mindezek alapján a munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést.
Előadta, hogy a megbízási szerződés II. pont 1-4. pontjai alapján a munkaszerződés kritériumainak megfelelő minden lényeges elem a szerződésben maradéktalanul megtalálható, és aggálytalanul azonosítható. Kiemelte, hogy a megbízás nem folyamatos jellegű jogviszony, a megbízott más személy közreműködését igénybe veheti, a megbízás díja nem havonként rendszeresen esedékes, nem jellemző a jelenlét, az ellenőrzés, az állandó felügyelet, a szabadság és a pihenőidő. Megítélése szerint a felperes kényszerhelyzetben váltotta ki a vállalkozói igazolványt, és az alperes csak vállalkozóként volt hajlandó a felperessel jogviszonyt létesíteni. A sportról szóló 2000. évi CXLV. törvény 8. § (6) bekezdés az adott esetben nem irányadó, mivel a 8. § (1) bekezdés b)-d) pontjaiban meghatározott feltételek csak munkaviszonyra vonatkoznak, és a próbaidőt a felek a szerződés IV. pontjában rögzítették. Nincs jelentősége annak, hogy a felek háttér-jogszabályként utaltak-e az Mt.-re. T. A. tanú vallomását a munkaviszonyt alátámasztóként értékelte. Kifejtette, hogy a szerződés tartalmazza a végzendő munkát, annak helyét és idejét, a munkaszervezetre jellemző függőséget, az utasítási jogosultságot, és a személyes munkavégzési kötelezettséget, valamint a szerződés II/4. pontja szinte szó szerint az Mt. rendelkezéseit tartalmazza. I. J. tanúvallomásából arra következtetett, hogy a sportolókkal az egyesületek kedvezőbb adózás miatt kötnek megbízási szerződést.
A másodfokú bíróság - kiegészített - ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, megállapította, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát 2003. április 11-én rendkívüli felmondással jogellenesen szüntette meg, ezért azt hatályon kívül helyezte. Az alperest 4 200 000 forint és kamata megfizetésére kötelezte, és döntésének megfelelően rendelkezett a perköltségekről, és az illetékekről.
A másodfokú bíróság megítélése szerint a munkaügyi bíróság túlzott jelentőséget tulajdonított a felek szerződéses akaratának, továbbá a szerződés minden eleme munkaviszony fennállására utal. Ezzel kapcsolatosan a megyei bíróság a fellebbezésben foglaltakat teljes egészében helytállónak találta. Hangsúlyosan utalt a fellebbezési tárgyaláson becsatolt munkaszerződésre, amely tartalmában szó szerint megegyezik a per tárgyát képező megbízási szerződéssel.
A munkáltatót megillető széles körű utasítási jog, a munkavégzés helye és ideje, a függőség, az utasításhoz kötöttség, a felügyelet és ellenőrzés, a munkaeszközök biztosítása, a munka személyes ellátása, a havonta járó díjazás, a munkaidő és a szabadság, valamint a pihenőidő alapján azt állapította meg, hogy a felek között létrejött szerződés munkaszerződésnek minősül, amelyet az alperes rendkívüli felmondással jogellenesen szüntetett meg. A rendkívüli felmondásnak a szerződés lehetetlenülése jogcímén történő megszüntetése nem tartozik az Mt. 96. § (1) bekezdésben meghatározott körbe. Ezért az alperest az Mt. 88. § (2) bekezdése alapján a felperes egy évi átlagkeresetének megfizetésére kötelezte.
A másodfokú bíróság a kiegészítő ítéletét azzal indokolta, hogy a Pp. 225. § (6) bekezdés szerint nem rendelkezett olyan kérdésről, amelyről a rendelkezés hivatalból kötelező. A felperes a keresetében annak megállapítását is kérte, hogy az alperes a munkaviszonyát rendkívüli felmondással jogellenesen szüntette meg. Ezért a másodfokú bíróság a Pp. 225. § (6) bekezdés alapján ítéletét a már idézett módon kiegészítette.
A másodfokú bíróság kiegészítő ítéletére tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az alperes felülvizsgálati kérelmet kiegészítő beadványát - minthogy az a Pp. 272. § (1) bekezdésében lévő határidőn belül érkezett - a felülvizsgálati kérelemmel együtt bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint részben alapos.
A felek 2002. augusztus 15-ei szerződéskötésére tekintettel az ügyben nem a 2004. évi I. törvény, hanem a sportról szóló 2000. évi CXLV. törvény (továbbiakban: T.) rendelkezései irányadóak. A T. 8. § (1) bekezdése értelmében a hivatásos sportoló sporttevékenységgel összefüggő munkaviszonyára az Mt. rendelkezéseit a jogszabályban meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni, míg a (2) bekezdés szerint hivatásos sportolóval kötött munkaszerződés érvényesen csak akkor jön létre, ha az tartalmazza a munkavégzés módjára, a munka- és pihenőidőre, a szabadság kiadására, valamint a munka díjazására vonatkozó megállapodást. Megállapítható, hogy a perbeli esetben a felek a szerződésben az említett törvényi előírásnak maradéktalanul eleget tettek. A másodfokú bíróság ezért, és a további helyes indokai alapján a szerződés tartalmát a törvénynek megfelelően mérlegelve, helytállóan következtetett arra, hogy a felek között munkaviszony állt fenn [Pp. 206. § (1) bekezdés]. Ennek ellenkezőjére nézve az alperes felülvizsgálati kérelme érdemi ellenvetést nem tartalmaz. Összefoglalóan tehát helyes az a munkaviszony fennállására vonatkozó következtetés, amely az irányadó jogszabályok alapján a felek alá-, fölérendeltségének jellegét és tartalmát, a széles körű, mindenre kiterjedő utasítási jogot veszi alapul; mindezeken túlmenően a munkaviszony fennállását az alperes rendkívüli felmondása is alátámasztja.
A fentiek miatt nem jogszabálysértő, hogy a másodfokú bíróság a munkaviszonyt megszüntető jognyilatkozatot az Mt. 96. § (1) bekezdés alapján bírálta el. Helytálló az a megállapítása is, hogy a megjelölt indok: a felperes visszanyerte a játékjoga feletti rendelkezési jogát, az Mt. említett rendelkezésének nem felel meg. A játékjog alperes részéről történő elvesztése annak következménye volt, hogy a Magyar Labdarúgó Liga Igazolási és Átigazolási Bizottsága megállapította az alperes mulasztását, ez tehát nem értékelhető a felperes kötelezettségszegéseként, sem pedig a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tevő magatartásaként [Mt. 96. § (1) bekezdés a), illetve b) pontja]. Ebből következően az alperes jognyilatkozatát a megyei bíróság jogszabálysértés nélkül minősítette jogellenesnek. Az ügy egyedi sajátosságai következtében - minthogy a rendkívüli felmondásról szóló jognyilatkozatban foglaltakat a felek nem vitatták - és annak tartalmi és nyelvtani értelmezése alapján további bizonyítás nélkül a jogellenesség megállapítható, a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül mellőzte az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását. Emiatt az alperes alaptalanul hivatkozott a kétfokú elbírálás szabályának megsértésére.
Az alperes az első- és a másodfokú eljárásban is vitatta a követelés összegét. Álláspontja szerint erről szakértő kirendelése nélkül nem lehet dönteni.
A peres iratokból nem állapítható meg, hogy a felperes részére áfát is magába foglalóan kifizetett díjból a munkajogi szabályok szerint milyen összeget kell munkabérnek tekinteni. A bizonyítási indítványnak az elsőfokú bíróság eltérő jogi álláspontjánál fogva nem tett eleget, míg a másodfokú bíróság az alperes fellebbezési ellenkérelme és a tárgyaláson tett nyilatkozatai tartalom szerinti elbírálásának mellőzésével, továbbá a munkabér és a megbízási díj közötti különbség figyelmen kívül hagyásával határozott az összegszerűség tárgyában [Pp. 206. § (1) bekezdés, 164. § (1) bekezdés, Mt. 88. § (2) bekezdés, 152. §].
Emiatt az összegszerűség körében a jogerős ítélet megalapozatlan. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság kiegészített ítéletének azt a részét, amellyel az alperes rendkívüli felmondása jogellenességéről döntött, közbenső ítéletnek tekintette, és hatályában fenntartotta azzal, hogy a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta. A másodfokú - kiegészített - ítélet további rendelkezéseit, valamint az elsőfokú ítéletnek a perköltségről és az illetékről szóló részét hatályon kívül helyezte, és az összegszerűség tárgyában az elsőfokú bíróságot a (felekre háruló bizonyítási teher szabályai szerint) új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 275. § (3) és (4) bekezdés].
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.245/2005. sz.)