adozona.hu
BH 2006.5.162
BH 2006.5.162
A határozatlan időre létrehozott munkaszerződést - ha az az ügyvezetővé választást megelőzően fennállt - az ügyvezetővé választás eredményeképpen a munkakör módosításának kell tekinteni. Az ügyvezetői tisztség megszűnése után a munkaviszony az eredeti munkakörre vonatkozóan tehát ebben az esetben nem szűnik meg [Gt. 24. § (1) bek.; Mt. 87. § (2)-(3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében az alperes szóbeli rendkívüli felmondása jogellenességének jogkövetkezményei alkalmazását kérte a munkaviszonya helyreállításának mellőzésével. Az 1999. évi mérleg elkészítéséért 200 000 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1993-ban létesített határozatlan idejű munkaviszonyt az alperessel pénzügyi és számviteli vezető, főkönyvelő ...
BH 2006.5.162 A határozatlan időre létrehozott munkaszerződést - ha az az ügyvezetővé választást megelőzően fennállt - az ügyvezetővé választás eredményeképpen a munkakör módosításának kell tekinteni. Az ügyvezetői tisztség megszűnése után a munkaviszony az eredeti munkakörre vonatkozóan tehát ebben az esetben nem szűnik meg [Gt. 24. § (1) bek.; Mt. 87. § (2)-(3) bek.].
A felperes keresetében az alperes szóbeli rendkívüli felmondása jogellenességének jogkövetkezményei alkalmazását kérte a munkaviszonya helyreállításának mellőzésével. Az 1999. évi mérleg elkészítéséért 200 000 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest.A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1993-ban létesített határozatlan idejű munkaviszonyt az alperessel pénzügyi és számviteli vezető, főkönyvelő munkakör ellátására. Az alperes taggyűlése a felperest 1997. március 28-án ügyvezetővé választotta, de emellett könyvelői feladatokat is ellátott. A felperes 2000. április hónaptól szülési szabadságon, majd GYED, illetve GYES igénybevétele miatt fizetés nélküli szabadságon volt, melynek leteltekor 2003. május 16-án munkavégzésre jelentkezett, az alperes azonban a munkaviszonyának rendkívüli felmondással történt megszüntetéséről tájékoztatta, 2003. május 27-én postán kézbesítette a munkaviszony megszüntetésével összefüggő iratokat. A felperes írásbeli megszüntető jognyilatkozatot (rendkívüli felmondást) nem kapott.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az ügyvezetővé választással a felperes határozatlan idejű munkaviszonya határozott idejűvé módosult, és újraválasztás hiányában a törvény szerint a tisztség betöltésére előírt 5 év elteltével, 2002. március 28-án a tisztség megszűnésével együtt megszűnt, így a megszűnt munkaviszony tekintetében az alperes már nem tehetett jogellenes megszüntető intézkedést.
A 200 000 forint külön díjazást illetően az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a követelés "jogcíme sem volt megállapítható", mivel a főkönyvben feltüntetett összegek ún. tagi kölcsön fennállását bizonyították, amelyek nem munkaviszonyból eredő követelések.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, megállapította a felperes munkaviszonyának jogellenes munkáltatói megszüntetését, és kötelezte az alperest elmaradt munkabér, kéthavi átlagkereset, 200 000 forint megbízási díj, és ezek késedelmi kamata megfizetésére.
A másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a felperes ügyvezetővé választásával a munkaviszonya nem vált határozott idejűvé, ilyen kikötést az ügyvezetői munkakörre megkötött munkaszerződés nem tartalmazott. Ezt támasztotta alá az a tény, hogy a felperes az ügyvezetői munkakör mellett a korábbi munkakörét továbbra is ellátta.
A 200 000 forint megbízási díj iránti követelés tekintetében - a mérlegelt bizonyítékok megjelölése nélkül - arra a következtetésre jutott, hogy az igény az ún. tagi kölcsöntől elkülönítve elbírálható volt "a perbeli adatok szerint".
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "megváltoztatását", és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Érvelése szerint a felperes munkaszerződésmódosítása az ügyvezetői feladatok ellátására vonatkozott, és noha "továbbra is végezhetett könyvelési feladatokat", ennek nem lehet jelentőséget tulajdonítani, ezért - amint azt az elsőfokú bíróság megállapította - a munkaviszony az ügyvezetői tisztség lejártával automatikusan megszűnt. Az ezzel ellentétes jogerős ítéleti álláspont az 1988. évi VI. törvény 30. § (1) bekezdésébe és a Gt. 24. § (1) bekezdésébe, valamint az irányadó bírói gyakorlatba (BH 1991/925.; BH 1999/574.) ütközött, a munkaviszony megszűnése után tett alperesi intézkedés tehát joghatással már nem bírt. A 200 000 forint egyszeri "megbízási díj" tekintetében az ügyvezetői díjazásra vonatkozó taggyűlési határozat hiányában a Ptk. 215. § (1) bekezdésébe, az 1988. évi VI. törvény 183. § (2) bekezdés e) pontjába és a Gt. 150. § (2) bekezdés j) pontjába ütközőnek tartotta a jogerős ítéletet.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. A munkaviszony időtartamát illetően a felek szándékára hivatkozott.
A felülvizsgálati kérelem részben alapos az alábbiak szerint.
Az első- és a másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy az ügyvezetői megbízás időtartamáról való rendelkezés hiányában az ügyvezetőt a Gt. 24. § (1) bekezdése értelmében öt év határozott időre megválasztottnak kell tekinteni, és a határozott idő lejárta szükségképpen vezet az ügyvezetői feladatokra létesített egységes jogviszony (vezető tisztségviselői és munkaviszony) megszűnéséhez (BH 1996/503.).
Az adott esetben a felperes egy év határozott időre történt megválasztását - a per nem vitatott adatai szerint - a tagok utóbb nem tekintették érvényesnek, a felperes még 2000-ben is ellátta az ügyvezetői tisztséget, 2000 áprilisától vált keresőképtelenné, majd szülés miatt szülési szabadságban, illetve fizetés nélküli szabadságban részesült. Tény továbbá, hogy a megválasztásától számított öt éven belül az alperes a visszahívásáról nem intézkedett.
Az irányadó jogerős ítéleti tényállás szerint az alperes 1993-ban a társaság könyvelési, pénzügyi feladatai ellátására létesített munkaviszonyt a felperessel, aki az eredeti munkaköre ellátása mellett végezte a tisztségre megválasztását követően az ügyvezetői feladatokat. A könyvelői feladatok folyamatos végzésére vonatkozó ítéleti ténymegállapításokat az alperes a felülvizsgálati kérelmében is elismerte. Az ügyvezetői tisztségre történt megválasztás az eredeti munkakör további ellátása mellett a felperes munkaszerződésének módosítását a munkakör tekintetében eredményezte (az ügyvezetői munkakör ellátására a tisztség betöltésével azonos időtartamra), nem érintette azonban a munkaviszony határozatlan idejét. Következésképpen a másodfokú bíróság helytállóan vizsgálta a felperes által sérelmezett, a munkaviszonyt 2003 májusában megszüntető alperesi intézkedés jogszerűségét. Megalapozottan állapította meg, hogy az alperes írásban a munkaviszonyt megszüntető jognyilatkozatot nem tett, a 2003. május 27-ei intézkedése (iratok felperes részére megküldése) a munkaviszonyt felszámolta, ezért az alperesnek a jogellenesség jogkövetkezményeiben történt marasztalása nem ütközött jogszabályba [Mt. 87. § (2)-(3) bekezdés, 100. §].
Alapos a felülvizsgálati kérelem a 200 000 forint díjazás megfizetésére kötelező jogerős ítéleti rendelkezést illetően. Az alperes a perben mindvégig arra hivatkozott, hogy ilyen díjazásról a taggyűlésnek kellett volna döntenie, ezzel az alperesi védekezéssel az eljárt bíróságok nem foglalkoztak.
Az irányadó jogerős ítéleti tényállás szerint a felperes a szülés miatt igénybe vett szülési szabadság ideje alatt elkészítette az alperes 1999. évi mérlegét, és ennek fejében a felügyelő bizottság elnökével szóban 200 000 forint díjazásban állapodtak meg. A felperes az elsőfokú eljárásban becsatolt egy feljegyzést, mely szerint a felügyelő bizottság vizsgálatának megállapítása alapján a főkönyvi kivonatban szereplő 1 800 277 forint fel nem vett munkabér a felperes "nettó munkabérére" vonatkozik, és ebben az összegben szerepel a perbeli vitatott egyszeri juttatás is, míg a fennmaradó összeg a felperes által az alperesnek biztosított ún. tagi kölcsön (melynek megfizetése iránt polgári per volt folyamatban).
A Gt. 150. § (2) bekezdés perbeli időben hatályos g) és j) pontjai értelmében az ügyvezető díjazása, továbbá az alperessel kötött bármilyen szerződésének jóváhagyása a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozott, ezért a perbeli juttatást illetően nem az elvégzett munkának és a felügyelő bizottsági vizsgálat során kimutatott főkönyvi tételnek, hanem annak volt jelentősége, hogy a taggyűlés erre vonatkozóan döntött-e. Ebben a körben a per eddigi adatai nem teszik lehetővé a megalapozott döntést. A felperes fellebbezése utalt arra, hogy az adott ügyben a könyvvizsgáló tett taggyűlési előterjesztést, a másodfokú bíróság ítélete e hivatkozás értékelésére azonban nem tért ki.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § adott ügyben irányadó (3) és (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletnek az alperest 200 000 forint megbízási díj megfizetésére kötelező rendelkezését hatályon kívül helyezte, és ebben a körben a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, ezt meghaladóan a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.209/2005. sz.)