adozona.hu
BH 2006.5.167
BH 2006.5.167
Bedolgozói jogviszonyban töltött idő szolgálati időnként való elismerésének feltételei [1997. évi LXXXI. tv. 37. §, 43. §-a; 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 29. §, 30. §-a].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2004. április 2-án egészségromlásra hivatkozva rokkantsági nyugdíj iránti kérelmet terjesztett elő. Az igény benyújtásakor a felperes 46 éves, munkanélküli volt. 2003. október 1-jétől a Sz.-i Önkormányzat ápolási díjban részesítette.
A Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság a felperes szolgálati idejét 14 év 322 napban állapította meg. A felperesnek a H. S. Kft.-nél 1992. március 20-a és 1992. július 13-a között bedolgozói jogviszonyban töltött idejét szolgálati időnek nem ismerte ...
BH 2006.5.167 Bedolgozói jogviszonyban töltött idő szolgálati időnként való elismerésének feltételei [1997. évi LXXXI. tv. 37. §, 43. §-a; 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 29. §, 30. §-a].
A felperes 2004. április 2-án egészségromlásra hivatkozva rokkantsági nyugdíj iránti kérelmet terjesztett elő. Az igény benyújtásakor a felperes 46 éves, munkanélküli volt. 2003. október 1-jétől a Sz.-i Önkormányzat ápolási díjban részesítette.A Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság a felperes szolgálati idejét 14 év 322 napban állapította meg. A felperesnek a H. S. Kft.-nél 1992. március 20-a és 1992. július 13-a között bedolgozói jogviszonyban töltött idejét szolgálati időnek nem ismerte el, mert iratvesztés miatt nem volt igazolható sem a bedolgozói jogviszony ténye, sem a járulékfizetés. Az orvos szakértő a felperes munkaképesség-csökkenését 50%-os mértékben állapította meg.
Mindezekre tekintettel az alperes a 2004. június 22-én kelt határozatával a felperes kérelmét elutasította egyrészt a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 23. § (1) bekezdése alapján a munkaképesség-csökkenés mértéke, másrészt a szolgálati idő Tny. 24. § (1) és (3) bekezdésében foglalt időtartamának hiányára hivatkozással.
A másodfokon eljárt alperesi igazgató a 2004. augusztus 25-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt. Az elsőfokú bíróság az alperes másodfokú határozatát hatályon kívül helyezte és - az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezése nélkül - az első fokon eljárt alperest a szolgálati idő megállapítása tekintetében új eljárásra kötelezte, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Álláspontja szerint a perben kirendelt szakértői vélemény alapján a felperes munkaképessége 50%-os volt, nem érte el a Tny. 23. § (1) bekezdésében előírt 67%-os mértéket, ezért ez okból rokkantsági nyugdíjra nem volt jogosult. A szolgálati idő megállapítása tekintetében az elsőfokú bíróság a keresetet részben megalapozottnak találta, mert a felperes munkakönyve a szolgálati időhöz szükséges bedolgozói jogviszonyt igazolta. A munkakönyvi bejegyzésre tekintettel a felperes az 1992. március 20-a és 1992. július 13-a közötti időtartamban biztosított volt. Az iratvesztés ellenére a Tny. 43. § (2) bekezdés a) pontja alapján a munkakönyvvel igazolt biztosítotti állapot alapján a Tny. 37. § (3) bekezdése szerint a járulék befizetését vélelmezni kellett, ezért ezt a bedolgozói jogviszonyban töltött időszakot az alperesnek az új eljárásban szolgálati időnek kell elismernie.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős ítéletnek a szolgálati időre vonatkozó rendelkezései tekintetében történő hatályon kívül helyezését és a keresetnek e részben történő elutasítását is. Álláspontja szerint önmagában az a tény, hogy a munkakönyv a bedolgozóként történt foglalkoztatást feltüntette, ebből a tényből még nem következik annak megállapítása is, hogy a biztosítotti jogviszonya is fennállt. A bedolgozói jogviszony olyan speciális jellegű, amelynek fennállta önmagában nem teremt automatikusan biztosítotti jogviszonyt. A biztosítotti állapot csak akkor következik be - a bedolgozói jogviszony idején hatályos társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (továbbiakban: T.) 10. § (3) bekezdése alapján -, ha a bedolgozói tevékenységből származó havi kereset elérte a tárgyév első napján érvényes minimálbér összegének 60%-át, illetve naptári napokra számítva annak 30-ad részét. A biztosítás fennállása a törvény szerint - elért jövedelem igazolásához - kereseti adatokhoz kötött. Amíg a kereseti adatok nem igazoltak, addig a szolgálati idő elismerése érdekében a járulék levonása sem vélelmezhető. A béradatok iratvesztés miatt nem álltak rendelkezésre, így a biztosítási jogviszony nem volt megállapítható. Mindezek alapján álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete a Tny. 37. § (3) bekezdésébe, a Tny. végrehajtására kiadott 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (továbbiakban: R.) 30. § (2) bekezdésébe és a T. 10. § (3) bekezdésébe ütközik.
A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, melyben kérte elsődlegesen a jogerős ítéletnek a keresete elutasítása körében a megváltoztatását, másodlagosan annak részbeni hatályon kívül helyezését a munkaképesség-csökkenés vonatkozásában. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Alkotmány 70/E. § (1) és (2) bekezdését, 50. § (2) bekezdését, valamint a Pp. 177. § (3) bekezdését és 182. § (3) bekezdését, továbbá a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet (továbbiakban: EüM r.) 2. § (1) bekezdés a) pontját. Álláspontja szerint az orvosszakértői vélemények nem fogadhatók el, a felperes betegségeit nem vették megfelelően figyelembe, a szakvéleményeket indokolták. A közigazgatási eljárásban beszerzett orvosszakértői véleményeket nem lehet értékelni, mert azok nem független szervtől származó, hanem a társadalombiztosítás szerveként működő intézmények részéről adott szakvélemények.
A felperes egyúttal felülvizsgálati ellenkérelmet is előterjesztett, amelyben az alperes felülvizsgálati kérelmével támadott részében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet és csatlakozó felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos, a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme alaptalan.
Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a bedolgozói jogviszonyban töltött időt szolgálati időnek elismerte. A szolgálati idő elismerésének feltétele egyrészt a biztosítottság, másrészt a járulékfizetés a R. 29. § (1) bekezdése értelmében. A perbeli esetben a biztosítottsághoz önmagában nem elegendő a munkakönyvi bejegyzés, mert a bedolgozói jogviszonyban töltött időszakban hatályos T. 10. § (3) bekezdése értelmében a bedolgozó csak meghatározott jövedelem elérése esetén minősült biztosítottnak. Kereseti adatokra vonatkozó egykori okirati bizonyítékok hiányában a bedolgozói jogviszonyban töltött időt biztosításban töltött időként figyelembe venni nem lehet a R. 30. § (2) bekezdése alapján és a biztosítás tényének igazolása hiányában a Tny. 37. § (3) bekezdésében szabályozott vélelem sem alkalmazható.
A törvény a vélelmet csak a járulékfizetés igazolásának hiánya esetére teszi lehetővé, magára a munkavégzésre, a társadalombiztosítási jogviszony jellegére előírt feltételek vélelemmel nem pótolhatók, azok a törvény előírása szerint bizonyítandók.
Mindezek alapján a jogerős ítélet a bedolgozói jogviszonyban töltött időt szolgálati időként a Tny. 37. § (3) bekezdésébe, 43. § (2) bekezdés b) pontjába, a R. 30. § (2) bekezdésébe, a T. 10. § (3) bekezdésébe ütközően ismerte el.
Alaptalannak találta a Legfelsőbb Bíróság a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmét. A munkaképesség-csökkenés mértéke orvosi szakkérdés, amelynek megítélésére az alperes szakértelemmel nem rendelkezik, ezért a Tny. 64. § (10) bekezdése, 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 42. § (3) bekezdése alapján jogszabályban meghatározott orvosszakértői szerveket kell a rokkantság elbírálásához igénybe vennie. A felperes alaptalanul hivatkozik arra, hogy mivel az orvosszakértői véleményt adó Orvosszakértői Intézet (OOSZI) a perben nem érdekelt és döntésre hatáskörrel nem rendelkező Országos Egészségbiztosítási Pénztár igazgatási szerve, ezért pártatlan, aggálytalan szakvélemény adására nem képes. Az OOSZI ugyan az 1998. évi XXXIX. törvény 7. § d) pontja alapján az Országos Egészségbiztosítási Pénztár igazgatási szerve, de a 8. § (1) bekezdése alapján önálló jogi személy, a perben hatáskörrel rendelkező alperessel alárendeltségi viszonyban nem áll, pártatlansága nem vonható kétségbe sem jogállása, sem az adott szakvéleményei alapján.
Az OOSZI I. fokú és II. fokú orvosi bizottságai által adott szakvélemények aggálytalan és megalapozott szakvélemények, amelyet a perben kirendelt szakértő szakvéleménye is alátámasztott. A felperes igazságügyi orvosszakértői szakvéleményekkel szemben támasztott elfogultságot vélelmező kifogásai, megalapozatlanságra vonatkozó állításai alaptalanok. A perben kirendelt szakértő véleményében a felperes mozgásszervi megbetegedéseit és egyéb betegségeit is vizsgálta, és azok értékelésével alakította ki véleményét. A szakértői véleményekben más betegek értékelésére, azokkal való összevetésére nem kerülhet sor, a szakértő feladata az adott személy orvosi vizsgálata és orvosi-szakmai szempontok szerint a munkaképesség-csökkenés mértékének megállapítása. A beszerzett szakvélemények ennek figyelembevételével készültek, megalapozottak és aggálytalanok, ezért azokat az elsőfokú bíróság jogszerűen és helytállóan értékelte. Az elsőfokú bíróság eljárása során nem merült fel olyan körülmény, amely újabb szakértői vélemény beszerzését indokolta volna, ezért jogszerűen került mellőzésre a felperesnek erre irányuló bizonyítási indítványa.
Mindezek alapján a jogerős ítélet a csatlakozó felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, ezért az alaptalan csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseket a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, az alperes megalapozott felülvizsgálati kérelme folytán a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel érintett részét a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes teljes mértékben megalapozatlan keresetét a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján elutasította.
(Legf. Bír. Mfk. II. 10.352/2005. sz.)