adozona.hu
BH+ 2006.5.229
BH+ 2006.5.229
I. Általánosan megjelölt felmondási indok valóságát a munkáltatónak konkrét tényekkel kell bizonyítani. Ennek hiányában a rendes felmondás jogellenes. II. A felmondási indok okszerűségének ellentmond, ha a munkáltató a felmondás indokául megjelölt magatartást követően több hónap elteltével él csak a rendes felmondás jogával [Mt. 89. § (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes módosított keresetében a 2003. június 5-én kelt munkáltatói rendes felmondás jogellenességének megállapítását és annak jogkövetkezményei alkalmazását kérte a felmondási indok valótlanságára hivatkozva. Továbbá változó munkabére csökkentését sérelmezte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint az alperes a felperes 1999. szeptember 1-jétől fennállt munkaviszonyát a 2003. június 5-én kelt rendes felmondással megszüntette. Intézk...
BH+ 2006.5.229 I. Általánosan megjelölt felmondási indok valóságát a munkáltatónak konkrét tényekkel kell bizonyítani. Ennek hiányában a rendes felmondás jogellenes.
II. A felmondási indok okszerűségének ellentmond, ha a munkáltató a felmondás indokául megjelölt magatartást követően több hónap elteltével él csak a rendes felmondás jogával [Mt. 89. § (2) bekezdés].
A felperes módosított keresetében a 2003. június 5-én kelt munkáltatói rendes felmondás jogellenességének megállapítását és annak jogkövetkezményei alkalmazását kérte a felmondási indok valótlanságára hivatkozva. Továbbá változó munkabére csökkentését sérelmezte.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint az alperes a felperes 1999. szeptember 1-jétől fennállt munkaviszonyát a 2003. június 5-én kelt rendes felmondással megszüntette. Intézkedését azzal indokolta, hogy a felperes munkájával, munkájához való hozzáállásával felettesei nincsenek megelégedve, a vezetői utasításokat nem tartja be, a rábízott feladatokat csak részben, vagy egyáltalán nem hajtja végre, magatartásával rossz hatással van a munkatársaira, rontja a munkamorált, több esetben hátráltatta a termelést.
A munkaügyi bíróság a perbeli tanúvallomások alapján bizonyítottnak találta a felmondás indokát. Megállapította, hogy a felperes munkavégzésére általánosan jellemző volt a munkáltatói utasítások többszöri felkérésre, késedelmesen történő teljesítése. Emellett több alkalommal előfordult, hogy a számítógépét magáncélra használta, mert a hivatali célú használat időtartama legfeljebb fél óra lehetett volna, ugyanakkor a felperes ennél jóval hosszabb időtartamban vette igénybe a számítógépet, ezzel akadályozta a hivatali munkát is. A bíróság felperesnek a változó bér iránti igényét sem találta alaposnak.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát a 2003. június 5-én kelt rendes felmondással jogellenesen szüntette meg. Megállapította, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél 2004. november 18-án szűnik meg, és az alperest felperes javára 2 400 264 forint elmaradt munkabér, valamint 725 384 forint négyhavi átlagkeresetnek megfelelő összeg megfizetésére kötelezte.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállást a másodfokú bíróság kiegészítette azzal, hogy az alperes egyhavi végkielégítésként 181 346 forintot fizetett ki a munkaviszony megszüntetésekor a felperes számára. Mellőzte azt a ténymegállapítást, miszerint B. Zs., a felperes munkahelyi vezetője a 2003. április 25-én történtek miatt döntött úgy, hogy a felperesnek írásban ad utasításokat a munkafeladatok elvégzésére, ehelyett tényként állapította meg, hogy nevezett általában írásban adta ki az utasításait beosztottjainak. Mellőzte a felperes magáncélú levelezésének tényként való rögzítését.
A másodfokú bíróság a kiegészített, illetve helyesbített tényállás alapján nem találta bizonyítottnak, hogy az összefoglalóan megjelölt indokok alapján tényszerűen milyen magatartások miatt nincs szükség felperes munkájára az alperesnél. Összevetette a 2003. április 25-ei eseményekkel kapcsolatos tanúvallomásokat, és ezeket oly mértékben tartotta ellentmondónak, hogy a felperes kötelezettségszegését az utasítás nem teljesítése miatt nem állapította meg. A felperes által fellebbezési szakban becsatolt elektronikus levelek alapján arra következtetett, hogy B. Zs. általában ily módon utasította beosztottait, nem csupán a felperest. Ugyanakkor a felperes magáncélú számítógép használatára vonatkozó állítást úgy ítélte meg, hogy az a felmondás indokai között nem szerepelt, ezért a felmondás jogszerűségének igazolására nem szolgálhat.
A jogellenesség jogkövetkezményeként az elmaradt munkabér összegének megállapításánál az egyhavi végkielégítés összegét vetette számításba, a máshonnan megtérült jövedelemként a munkanélküli járadék összegét, és az átképzési támogatást vette figyelembe. Az Mt. 100. § (4) bekezdésére tekintettel négyhavi átlagkereset megfizetését tartotta indokoltnak.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletet a keresetnek helyt adó részében támadta, atekintetben annak hatályon kívül helyezést, és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelésére hivatkozva vitatta a másodfokú ítéleti tényállást és az abból levont jogi következtetést. Kifejtette, hogy felperes az Mt. 103. § a), b) és c) pontjaiban foglaltakat megszegte, a felmondásban általánosan meghatározott indokot a perben konkrétan, részletezve bizonyította. Vitatta az összegszerű marasztalás megalapozottságát, a Pp. 163. § (2) bekezdés, 164. § (1) bekezdés, 249. § (2) bekezdés, Mt. 152. § (4) bekezdés megsértését panaszolta.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
1. Az alperes a felperes munkaviszonyának felmondását azzal indokolta, hogy felettesei nincsenek megelégedve a munkájával, mert a vezetői utasításokat nem tartja be, a rábízott feladatokat nem vagy csak részben hajtja végre, rossz hatással van munkatársaira, hátráltatta több esetben a termelést.
Az alperesnek a perben az előbbi általánosan megfogalmazott indokok valóságát felperes konkrét mulasztásaival, kötelezettségszegéseivel kellett bizonyítani [Mt. 89. § (2) bekezdés, MK 95. számú állásfoglalás].
A perben az alperes konkrét tényként egy 2003. április 25-i utasítás megtagadásra, és a számítógép magáncélú használatára hivatkozott.
A peres iratok alapján megállapítható, hogy a 2003. április 25-én adott utasítással, illetve ennek teljesítésével kapcsolatos körülményekre tett tanúvallomások ellentmondásosságát a jogerős ítélet helytállóan állapította meg. A felperes munkatársa, G. Cs. tanúvallomásában úgy nyilatkozott, hogy a gépbeállításra "azt az utasítást kaptam, illetőleg kapta a műszakunk", majd azt állította, hogy az utasítás "a műszakvezető részéről valójában a műszakunknak szólt" és "a műszakban ketten voltunk a felperessel". A felperes azt állította, hogy a műszakban hárman voltak technikusok, B. T. is velük volt. B. T. tanúvallomása szerint a munkahelyi vezető G. Cs.-nek adott utasítást, aki szólt felperesnek, hogy segítsen neki, felperes pedig azt válaszolta, hogy az utasítást nem ő kapta. Amennyiben az utasítás a műszaknak és nem egy személynek szólt, akkor az utasítás teljesítésére B. T. is felszólítható lett volna. S.-né T. É. műszakvezető tanúvallomásában azt állította, hogy az adott napon a felperesnek adta a gépbeállításra az utasítást műszakváltáskor, és felperes azt felelte, hogy még nincs műszakban, ezért nem áll módjában megcsinálni. A. Zs. munkahelyi vezető konkrét esetre nem emlékezett. B. Zs., felperes munkahelyi vezetője azt állította, hogy konkrét személynek, nem pedig műszaknak adott mindig utasítást. S. G. műszakvezető szerint viszont a munkahelyi vezető a műszaknak adta az utasítást, nem személyre szólóan.
A per előbbi adatai egyrészt alátámasztják a bizonyítékok ellentmondásosságára vonatkozó ítéleti megállapítást, másrészt arra is utalnak, hogy az alperesnél az utasítás rendje, gyakorlata nem volt egyértelmű. Ebből viszont helyesen következtetett a másodfokú bíróság arra, hogy az utasítás teljesítésével kapcsolatos kötelezettségszegés - a körülmények ilymértékű tisztázatlansága miatt - nem állapítható meg felperes terhére.
Bár e felmondási indok valóságának bizonyítottsága hiányában az okszerűségét nem kellett vizsgálni, azt is kétségessé tenné az a körülmény, hogy az állított esetet követően több hónap elteltével került sor a felmondásra.
Tekintettel arra, hogy a felmondás indokolása az utasítás teljesítésével kapcsolatos kötelezettségszegésre utalt, a munkamorált rontó, a termelést akadályozó felperesi magatartás is e körbe tartozó tényekkel volt bizonyítható, mivel a bizonyítás nem lépheti túl a felmondás indoklásának kereteit. Ezért a számítógép magáncélú használatára vonatkozó megállapításokat a jogerős ítélet helyes jogi indokolással mellőzte.
A fentiek figyelembevételével az általánosan megjelölt, konkrét tényekkel azonban nem bizonyított felmondási indok folytán a rendes felmondás jogellenességének megállapítása nem jogszabálysértő.
2. A felülvizsgálati kérelem a jogellenesség jogkövetkezményeként az elmaradt munkabér és négyhavi átlagkereset összegszerűségét a bizonyításra vonatkozó eljárási szabályok megsértésére hivatkozva is sikertelenül támadta.
A másodfokú bíróság - az alperes által fizetett és a perben sem vitatott - egyhavi végkielégítés összegét, mint havi átlagkeresetet [Mt. 95. § (4) bekezdése] további bizonyítás nélkül, megalapozottan vehette alapul az elmaradt munkabér számításánál.
A máshonnan megtérült jövedelem összege a felperesnek a legmagasabb mértékű munkanélküli járadékra tett nyilatkozata és a vonatkozó jogszabályok egyértelmű rendelkezése alapján ugyancsak megállapítható volt. Az alperes erre vonatkozó nyilatkoztatásának elmaradása - annak figyelembevételével is, hogy a felülvizsgálati kérelmében sem jelölt meg további megtérült jövedelemre vonatkozó, figyelembe nem vett adatot, körülményt - nem minősül az ügy érdemi elbírálására kiható eljárási jogszabálysértésnek.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.210/2005. sz.)