adozona.hu
EH 2004.1156
EH 2004.1156
I. Ha a közalkalmazott vezetői munkát végez, az akkor is vezetői beosztás ellátásával való megbízásnak minősül, ha kinevezésében a vezetői beosztás munkakörként szerepel [Kjt. 23. § (1) bekezdés]. II. A munkáltatói intézkedéssel szemben biztosított jogorvoslati lehetőség nem zárja ki, hogy a közalkalmazott a munkáltatói intézkedés jogellenességére hivatkozva gyakorolja rendkívüli lemondási jogát anélkül, hogy az adott intézkedéssel szemben jogorvoslatot vett volna igénybe [Kjt. 29. § (1) bekezdés a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az alperesnél fennálló határozatlan időre szóló közalkalmazotti jogviszonyát egy korábbi írásbeli figyelmeztetéssel szemben emelt kifogásának válasz nélkül hagyása, valamint a vezetői megbízásának visszavonása, és az intézmény vezetőjének ezzel összefüggő eljárása miatt rendkívüli lemondással megszüntette.
Az alperes igazgatója a felperes rendkívüli lemondását jogellenesnek tartotta, és nem fizette meg felperesnek a Kjt. 29. § (3) bekezdése szerinti járandóságokat.
Ezért a felper...
EH 2004.1156 I. Ha a közalkalmazott vezetői munkát végez, az akkor is vezetői beosztás ellátásával való megbízásnak minősül, ha kinevezésében a vezetői beosztás munkakörként szerepel [Kjt. 23. § (1) bekezdés].
II. A munkáltatói intézkedéssel szemben biztosított jogorvoslati lehetőség nem zárja ki, hogy a közalkalmazott a munkáltatói intézkedés jogellenességére hivatkozva gyakorolja rendkívüli lemondási jogát anélkül, hogy az adott intézkedéssel szemben jogorvoslatot vett volna igénybe [Kjt. 29. § (1) bekezdés a) pont].
A felperes az alperesnél fennálló határozatlan időre szóló közalkalmazotti jogviszonyát egy korábbi írásbeli figyelmeztetéssel szemben emelt kifogásának válasz nélkül hagyása, valamint a vezetői megbízásának visszavonása, és az intézmény vezetőjének ezzel összefüggő eljárása miatt rendkívüli lemondással megszüntette.Az alperes igazgatója a felperes rendkívüli lemondását jogellenesnek tartotta, és nem fizette meg felperesnek a Kjt. 29. § (3) bekezdése szerinti járandóságokat.
Ezért a felperes a keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 4 havi felmentési időre járó illetmény, valamint 8 havi átlagkeresetének megfelelő végkielégítés megfizetésére.
A munkaügyi bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperesnek az alperessel fennálló közalkalmazotti jogviszonya rendkívüli lemondása folytán megszűnt, és kötelezte az alperest, hogy 3 napon belül adjon ki a felperes részére a bíróság által megállapított tartalommal a közalkalmazotti jogviszony megszűnéséről szóló igazolást. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a közalkalmazotti jogviszony létesítésekor a felperest a munkáltató gazdasági igazgató-helyettes munkakörbe nevezte ki, ezért a vezetői megbízás visszavonása egyoldalú kinevezés-módosításnak minősül. Az alperes a vezetői megbízás visszavonására vonatkozó határozatát helyesbítette azzal, hogy az intézkedéssel szemben a levél kézhezvételétől számított 30 napon belül a felperes a munkaügyi bírósághoz jogorvoslattal fordulhat. Ezt a levelet a felperes még a rendkívüli lemondás előtt kézhez vette. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felperes valamennyi sérelmezett munkáltatói intézkedéssel szemben keresettel fordulhatott volna a munkaügyi bírósághoz, így a közölt indokok nem okszerűek, ezért a rendkívüli lemondás jogellenes és ennek folytán a Kjt. 29. § (3) bekezdése szerinti jogkövetkezmények nem alkalmazhatók.
Az ítélet ellen előterjesztett fellebbezésében a felperes a rendkívüli lemondására alapított követelése teljesítésére kérte kötelezni az alperest a kereseti kérelme szerint.
A megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének fellebbezett részét megváltoztatta és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 1 431 060 forintot és ennek a késedelmi kamatát.
A megyei bíróság osztotta az elsőfokú bíróságnak azt a jogi álláspontját, hogy a felperes kinevezése a jogviszony létesítésekor gazdasági igazgató-helyettes munkakörbe történt, ezért annak módosítására csak közös megegyezéssel kerülhetett volna sor. A megbízás visszavonása és a felperes beosztott munkakörbe helyezése az alperes egyoldalú intézkedése miatt jogellenes. Ezért felperes kereseti kérelme megalapozott, és a rendkívüli lemondás esetén járó juttatások megilletik.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes annak hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Eljárásjogi jogsértést panaszolt arra való hivatkozással, hogy a felperes a keresetlevele benyújtásával elkésett. Az érdemi elbírálást illetően arra hivatkozott, hogy a felperesnek a vezetői megbízás visszavonásával kapcsolatban pert kellett volna indítania, amelynek során lehetőség lett volna az indokolásban foglaltak valóságának vizsgálatára. Vitatta, hogy a Kjt. 29. § (1) bekezdése szerint a rendkívüli lemondást megalapozó magatartást tanúsított. Ezért a jogerős ítéletet az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértőnek tartotta.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az Mt. 202. §-ában a keresetlevél előterjesztésére megállapított határidő - a jogszabály ilyen kifejezett rendelkezése hiányában - nem jogvesztő, ugyanakkor a perbeli időben hatályos törvény a keresetindítási határidő elmulasztásának kimentéséről nem rendelkezett. Ebből következően - a 4/2003. PJE jogegységi határozatnak megfelelően - a felperes a keresetét az elévülési időn belül terjeszthette elő, így az alperes elkésettségre alaptalanul hivatkozott.
A másodfokon eljáró bíróság azonban tévedett, amikor - e körben osztva az elsőfokú bíróság álláspontját - az alperes igazgatójának a vezetői megbízás visszavonására vonatkozó intézkedését a kinevezés egyoldalú módosításának, és ezáltal jogellenesnek tekintette.
A Kjt. 21. §-ának (1) bekezdése értelmében a közalkalmazotti jogviszony határozatlan időre történő kinevezéssel és annak elfogadásával jön létre. A 23. § (1) bekezdése szerint a közalkalmazott magasabb vezető, illetve vezető beosztás ellátásával bízható meg. Az alperesi intézményben a gazdasági igazgató-helyettesi beosztás vezetői beosztásnak minősül [138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet 5. § (1) bekezdés]. Így e feladatok ellátása akkor is a Kjt. 23. § (1) bekezdése szerinti vezetői beosztás ellátásával való megbízásnak minősül, ha a felperes kinevezésében a gazdasági igazgató-helyettesi feladatok ellátása munkakörként szerepel.
A felperes a rendkívüli lemondását - annak tartalma szerint - az alperes kötelezettségszegéseire alapította, ezért azt a Kjt. 29. §-ának a) pontja alapján kellett elbírálni.
A munkavégzéssel kapcsolatban a munkáltatói jogkör gyakorlójának írásbeli figyelmeztetésével szemben emelt kifogás válasz nélkül hagyása a rendkívüli lemondást megalapozó minősített kötelezettségszegésnek nem értékelhető.
Az alperes a felperest a vezetői megbízás visszavonása ellen előterjeszthető jogorvoslat módjáról és idejéről még a rendkívüli lemondás előtt pótlólag tájékoztatta. A felperesnek módjában volt a vezetői megbízás visszavonása és az ahhoz kapcsolódó további munkáltatói intézkedések ellen a bírósághoz fordulnia, és vitatni a visszavonás indokának valóságát és okszerűségét. Nem fogadható el azonban az az álláspont, amely a munkáltatói intézkedés ellen elsődlegesen a jogorvoslatot kívánja meg a munkavállalótól, és legfeljebb ennek eredményétől függően engedi meg a jogellenes munkáltatói intézkedésre tekintettel a rendkívüli lemondási jog gyakorlását. Ez - a joggyakorlási határidő miatt is aggályos megoldás - a rendkívüli felmondási jog gyakorlásának korlátozását jelentené, amely nem felel meg a törvénynek.
Az adott esetben a rendkívüli lemondás indokául felhozott munkáltatói intézkedés (vezetői megbízás visszavonása) tekintetében nem mellőzhető annak vizsgálata, hogy az jogellenes munkáltatói intézkedésnek minősül-e, és így mint a közalkalmazotti jogviszonnyal kapcsolatos kötelezettségszegés megfelel-e a Kjt. 29. § (1) bekezdés a) pontjában írt feltételeknek.
Ezt az eljárt bíróságok téves jogi álláspontjukból adódóan nem vizsgálták, ennélfogva megalapozatlanul, jogszabálysértően döntöttek.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a másodfokú bíróság jogszabálysértő határozatát - a munkaügyi bíróság határozatának érintett rendelkezésére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A munkaügyi bíróságnak az új eljárásban a vezetői megbízás visszavonásának indokai alapján érdemben kell vizsgálnia az intézkedés jogszerűségét [Kjt. 23. § (4) bek., MK 95. állásfoglalás] és ennek eredményétől függően kell állást foglalni, hogy az a rendkívüli lemondást megalapozó munkáltatói kötelezettségszegésnek minősül-e.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.856/2003. sz.)