adozona.hu
EH 2004.1152
EH 2004.1152
A munkatársának önként segítséget nyújtó munkavállaló balesetéért fennálló felelőssége alól a munkáltató teljesen akkor sem mentesülhet, ha a munkavállaló a segítségnyújtásnak nem a legmegfelelőbb módját választotta [Mt. 174. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság közbenső ítéletének hatályában való fenntartását kérte. Részletesen kifejtett érvelésének lényege szerint az elhunyt J. J. nem rendelkezett szakértelemmel az üzemvezetői feladatok helyettesítéssel való ellátásához; eljárása az alperesnél kialakult gyakorlatnak felelt meg. Mindezek miatt a megyei bíróság jogszabálysértéssel következtetett J. J. kizárólagos károkozó magatartá...
EH 2004.1152 A munkatársának önként segítséget nyújtó munkavállaló balesetéért fennálló felelőssége alól a munkáltató teljesen akkor sem mentesülhet, ha a munkavállaló a segítségnyújtásnak nem a legmegfelelőbb módját választotta [Mt. 174. §].
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság közbenső ítéletének hatályában való fenntartását kérte. Részletesen kifejtett érvelésének lényege szerint az elhunyt J. J. nem rendelkezett szakértelemmel az üzemvezetői feladatok helyettesítéssel való ellátásához; eljárása az alperesnél kialakult gyakorlatnak felelt meg. Mindezek miatt a megyei bíróság jogszabálysértéssel következtetett J. J. kizárólagos károkozó magatartására. A munkáltató felelőssége a fentieken kívül amiatt is megállapítható, mert a több mint 24 órája fennállt veszélyhelyzet alatt nem hozta meg a szükséges intézkedést avégett, hogy szakképzett személy irányítsa a munkát. E tekintetben a felperes a másodfokú bíróság döntését a szakvélemény alapján iratellenesnek és megalapozatlannak minősítette. J. J. a nem vitásan helytelen döntéseit üzemvezetői jogkörben eljárva hozta meg. Emiatt a jogerős döntés az Mt. 174. § (1)-(3) bekezdésébe ütközik. A felperes szerint az okozati összefüggés hiányának kimondása is téves, a munkáltató a számára előírt körültekintést, és a baleseti veszélyt kiküszöbölő gyakorlat kialakítását elmulasztotta.A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
Az elsőfokú bíróság az alábbi tényállást állapította meg. 2001. május 8-án meghibásodott a d.-i szennyvíztisztító telepen lévő technológiai átemelő szivattyú. A szennyvíztisztító telep vezetője ezen a héten tanfolyamon távol volt. Az alperesnél kialakult gyakorlat szerint az üzemvezető távollétében helyettes üzemvezetőként a csoportvezetőt bízzák meg. A perbelivel azonos hibánál a gyakorlat szerint a telepvezetőt mint üzemvezetőt kell értesíteni. J. J. karbantartó csoportvezető, akit a távol lévő üzemvezető helyettesítésével bíztak meg, a villanyszerelőt és a lakatost utasította a meghibásodott szivattyú kiemelésére és kicserélésére. A munka nem járt sikerrel, az egyik kimozdult csövet nem tudták visszahelyezni, továbbá szükségessé vált a szennyvíz leszivattyúzása. A helyszínre szállított szivattyú nem működött, és a jelenlévők J. J.-t egy másik szivattyú odaszállítására, illetve a szippantósok kihívására kérték. J. J. ehelyett a probléma S. A.-val való megoldását választotta. Kötelet kötött a létrára, és S. A. kizárólag védőruhában lement az aknába. Rosszul lett, eszméletét vesztette, J. J. azonnal a mentésére ment, eközben hirtelen mozgásképtelenné vált, a helyszínre kihívott mentők mindkét személy halálát állapították meg.
Az S. A. halála miatt indult büntetőeljárásban szakértői vélemény készült. Ennek lényege szerint J. J. számos hibát vétett (egyéni védőfelszerelés hiánya, nem volt jelen legalább két mentésre kiképzett dolgozó, nem állt rendelkezésre beszállási engedély). Mindezek együttesen okozták S. A. kén-hidrogén gáz belégzése miatt kialakult fulladását, halálát. A munkaügyi bíróság az említetteken kívül értékelte a munkavédelmi bírság kiszabását, illetve a bírság elengedéséről döntő másodfokú határozatot is.
Megállapította, hogy 2001. május 8-án vészhelyzet volt, mert a hiba elhárításáig (engedéllyel) a szennyvíz tisztítás nélkül közvetlenül a folyóba került. Emiatt a felelősségtudattal rendelkező szakembereket az időtényező befolyásolta, attól függetlenül, hogy J. J. hibás döntések sorozatát valósította meg. Az ügyben irányadó 18/1992. (VII. 14.) KHVM rendelet 6. § (1) bekezdés értelmében J. J. nem végezhette volna a helyettesítést, mert nem volt szakképesítése és orvosi alkalmassági vizsgálata. Az előbbi körülmény közrehatott a jó szándékú, a munkáltató érdekét szem előtt tartó, de szakszerűtlen döntései meghozatalánál. Mindezek, és az alperes objektív kártérítési felelőssége miatt a munkaügyi bíróság közbenső ítéletével 50-50%-os kármegosztást alkalmazott.
Az ítélet ellen a kereset teljes elutasítása iránt az alperes fellebbezett.
A másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság közbenső ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította.
A döntését J. J.-nek a szabályszerű munkavégzés feltételeiről fennálló - bizonyított - ismereteivel, a szükséghelyzet hiányával indokolta. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a perbeli munkát a csoportvezető irányíthatta, mindezek miatt okozati összefüggés hiányában az alperes kártérítési felelőssége - figyelemmel az elhunyt kizárólagos és elháríthatatlan magatartására - nem állapítható meg.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
Az Mt. 174. § (2) bekezdés értelmében a munkáltató mentesül a kártérítési felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. Ez tehát a mentesülés feltételeként azt jelenti, hogy a kár bekövetkezésénél a munkáltató nem játszott szerepet. Az adott esetben a megyei bíróság megalapozatlanul következtetett arra, hogy a munkáltató magatartásának (mulasztásának) nem volt jelentősége a balesethez vezető eseménysor kialakulásánál.
J. J. a hibaelhárítási tevékenység irányítását végezte, az alperes nem bizonyította aggálytalanul, hogy ehhez nevezett rendelkezett a szakvéleményben leírt szakképesítéssel. T. G. tanú vallomása szerint a perbelivel azonos hibánál az üzemvezetőt kellett értesíteni, és az alperesi gyakorlat szerint az üzemvezető távollétében a jogkörét az elhunyt látta el. Annak van tehát jelentősége, hogy a hibaelhárítás irányítójaként J. J. eljárhatott-e, nem pedig annak, hogy a tényleges munkavégzésben ő közreműködhetett-e.
A munkabaleseti jegyzőkönyv J. J. munkakörét gépészeti csoportvezetőként határozta meg, T. G. tanú előadása alapján a hibákról az üzemvezetőt kellett értesíteni, aki a csoportvezetőt szokta megbízni a helyettesítési feladatok ellátásával. P. I. szakértő előadta, hogy megbízott üzemvezetői "rang" csak olyan személynek adható, aki rendelkezik a 18/1992. (VII. 14.) KHVM rendeletben foglalt szakirányú végzettséggel, amely végzettség - egyebek mellett - a helytálló helyzetfelismeréshez szükséges.
Az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy J. J. nem rendelkezett a hibaelhárítás irányításához szükséges szakképzettséggel, és nem volt alkalmassági orvosi vizsgálata sem, és ez a körülmény jelentős szerepet játszott a baleset bekövetkezésénél. Az alperes a fellebbezésében azt állította, hogy az elhunyt a telepkezelői tanfolyami végzettsége alapján a telepkezelői munkakör ellátására volt jogosult. A másodfokú bíróság pedig úgy ítélte meg, hogy a perbeli munkát - beszállás szükségessége hiányában - csoportvezető irányíthatta. A fentiek alapján tehát nincs kétséget kizáró bizonyíték arról, hogy J. J. milyen munkakört helyettesítve járt el, a perbeli munkát milyen képesítésű személy volt jogosult irányítani, illetve e körben az alperes gyakorlata megfelelt-e a jogszabályoknak.
Peradat, hogy - engedéllyel - tisztítatlan szennyvíz folyt az I. folyóba a meghibásodás következtében, és ez a helyzet 24 órája fennállt. Ezt a tényt az Mt. 103. § (1) bekezdés b) és c) pontjában lévő kötelezettségét szem előtt tartva az elhunyt jóhiszeműen értékelhette olyanként, hogy a hiba mielőbbi elhárítása sürgős, azonnal döntést és munkavégzést igényel a telepvezető távollétére is tekintettel. Ezért a környezetvédelmi okból tanúsított, kizárólag az időmúlásra figyelő magatartás értékelése nem jogszabálysértő.
A Legfelsőbb Bíróság szerint figyelembe kell venni azt az egységes bírói gyakorlatot is, hogy a munkatársának önként segítséget nyújtó munkavállaló balesetéért fennálló felelőssége alól a munkáltató akkor sem mentesülhet, ha a munkavállaló a segítségnyújtásnak nem a legmegfelelőbb módját választotta. Nem maradhat tehát értékelés nélkül, hogy J. J. halála a munkatársának történő segítségnyújtás során következett be. Az adott esetben azonban annak is jelentősége van, hogy S. A. azért került életveszélybe, mert J. J. több hibás döntést hozott, ennélfogva J. J. saját életét közvetlenül veszélyeztető, segítő, de nem megfelelő magatartása az alperest terhelő körülmények bizonyítottsága esetén sem járhat az alperes teljes kártérítési felelősségének megállapításával.
A kifejtettek miatt a jogalapról szóló döntés meghozatalához elegendő, illetve aggálytalan bizonyíték nem áll rendelkezésre. Ezért a bizonyítási eljárásnak a bizonyítási teher szabályai szerinti kiegészítése szükséges. Ennek eredménye alapján lehet állást foglalni arról, hogy J. J. jogszerűen irányította-e a perbeli hibaelhárítási tevékenységet. Ez meghatározó jelentőségű annak megítélésénél, hogy a döntései milyen kötelezettségszegésnek, vétkes közrehatásnak minősülnek [Mt. 174. § (3) bekezdés]. Emellett figyelembe kell venni az Mt. 103. § (1) bekezdés b) és c) pontjában lévő kötelezettségek teljesítését, és J. J.-nek a saját életét közvetlenül veszélyeztető önkéntes segítségnyújtását, az erről kialakult bírói gyakorlatot.
A megyei bíróság a kifejtettek miatt megalapozatlanul állapította meg az elhunyt J. J. kizárólagos és elháríthatatlan magatartását, a mérlegelése nem felel meg a Pp. 206. § (1) bekezdésének és az Mt. 174. § (1), (3) bekezdéseinek.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján a másodfokú bíróság ítéletét a munkaügyi bíróság közbenső ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.348/2003. sz.)