adozona.hu
EH 2004.1151
EH 2004.1151
Több munkáltató által működtetett munkavégzési helyen az összehangolt munkavégzést előíró szabály nem mentesíti az egyes munkáltatókat az általuk használt munkaeszközök szabályszerűsége biztosításának kötelezettsége alól [1993. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Mvt.) 40. § (1) és (2) bekezdés, 54. § (5) bekezdés b) pont; Mt. 102. § (1) és (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte a Pp. 339. § (1) bekezdés megsértése miatt, mert álláspontja szerint a munkaügyi bíróság jogszerűen meghozott közigazgatási határozatokat helyezett hatályon kívül. Az alperes előadta - egyebek mellett -, hogy a munkaügyi bíróság tévedett annak megállapításával, hogy a közigazgatási eljárás során az elsőfokú hatóság nem vizsgálta ki, hogy az adott munkaterületen ki vo...
EH 2004.1151 Több munkáltató által működtetett munkavégzési helyen az összehangolt munkavégzést előíró szabály nem mentesíti az egyes munkáltatókat az általuk használt munkaeszközök szabályszerűsége biztosításának kötelezettsége alól [1993. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Mvt.) 40. § (1) és (2) bekezdés, 54. § (5) bekezdés b) pont; Mt. 102. § (1) és (2) bekezdés].
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte a Pp. 339. § (1) bekezdés megsértése miatt, mert álláspontja szerint a munkaügyi bíróság jogszerűen meghozott közigazgatási határozatokat helyezett hatályon kívül. Az alperes előadta - egyebek mellett -, hogy a munkaügyi bíróság tévedett annak megállapításával, hogy a közigazgatási eljárás során az elsőfokú hatóság nem vizsgálta ki, hogy az adott munkaterületen ki volt köteles az előírásokat betartatni. Álláspontja szerint a baleset közvetlen oka az volt, hogy a felperes mint munkáltató nem ellenőrizte a használt munkaállvány szabályos voltát, és a munkavállalók ilyen körülmények között dolgoztak. Az alperesi álláspont szerint a perben nem volt jelentősége annak, hogy a felperes és a K. Kft., valamint az F. Kft. és az előbbi kft. között létrejött bérleti szerződésben a felek miről állapodtak meg, mert a biztonságos munkavégzésért a munkáltatót terheli a felelősség. Ebből következően az sem jelentős körülmény, hogy a felperes milyen jogosultság alapján használta a bérelt állványt. Az alperes álláspontja szerint a jogerős ítéletben előírtak teljesítése nem szolgálja a munkabalesetek megelőzését, továbbá a munkabiztonsági és munkaügyi felügyelő az 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 84. § alapján csak a biztonságos munkafeltételek megteremtése céljából intézkedhetett, más jogosultsága nem volt.A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Előadta, hogy az alperes vele szemben álláspontja szerint jogszabályi felhatalmazás nélkül hozott kötelezést tartalmazó közigazgatási határozatot, mert nem vizsgálta, hogy kinek a kötelezettsége volt a munkaállvánnyal kapcsolatos feladatok elvégzése. A munkaügyi bíróság az Mvt. 40. § (1) bekezdés alapján helytállóan döntött, ezt a szabályt az alperes figyelmen kívül hagyta, emiatt a jogerős ítélet nem jogszabálysértő. Fentieken túlmenően a felperes részletesen kifejtette álláspontját arról, hogy a jogerős ítélet további okok miatt miért felel meg a jogszabályoknak.
A munkaügyi bíróság ítéletében megállapított tényállás a következő.
A felperes a K. Kft. alvállalkozójaként végzett munkát a perbeli munkaterületen. Sz. P. a K. Kft. munkavállalója, és a felperes bt. beltagja volt, a munkaterületen a K. Kft. szerelésvezetőjeként dolgozott. 2002. december 19-én, építési munka közben a 19,5 méter magasságban szabálytalanul rögzített F. típusú függesztett munkaállvány egyik felfüggesztése kioldódott, amely miatt az emelőgép kezelője, valamint a felperes bt. két munkavállalója 16 méter magasságból lezuhantak, az emelőgép kezelője meghalt, a két másik személy súlyos sérüléseket szenvedett. A munkaügyi bíróság azt is megállapította, hogy a balesetnek az volt az oka, hogy a mozgó munkaállványt nem az előírásnak megfelelően rögzítették. Sz. P. nem a mozgó munkaállványhoz tervezett megfelelőségi tanúsítással rendelkező elemekkel szerelte fel az állványt. Ezenkívül számos más szabálysértés is történt (pl. üzembe helyezési eljárás hiánya). A munkaügyi bíróság azt is megállapította, hogy a munkaállvány az F. Kft. tulajdonában van, és a munkaterületen fővállalkozóként dolgozó K. Kft. bérelte a tulajdonostól. Az elsőfokú hatóság a felperest számos jelentős hiányosság pótlására kötelezte az Mvt. 18. § (1) bekezdésében meghatározott színvonal megvalósulása céljából az Mvt. 84. § (1) bekezdés e) pontja alapján.
A másodfokú hatóságként eljáró alperes határozatával az elsőfokú határozatot a teljesítési határidő módosításával helybenhagyta, azzal az indokkal, hogy a balesetet okozó eszköz bérbevétele nem érinti a felperes bt.-nek a biztonságos munkavégzés követelményei megteremtésére vonatkozó kötelezettségét.
A felperes keresete az alperes határozatának az elsőfokú határozatra kiterjedő hatályon kívül helyezésére irányult.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra és új határozat meghozatalára kötelezte.
A munkaügyi bíróság a bizonyítékokból arra következtetett, hogy az alperes a tényállást nem tisztázta megfelelően, a tényeket nem teljes körűen tárta fel, ezért nem lehetett megállapítani, hogy az adott munkaterületen ki volt köteles a biztonságos munkavégzés feltételeinek biztosítására. A munkaügyi bíróság azt is megállapította, hogy a közigazgatási határozat nem felel meg az Mvt. 2. § (2) bekezdésének, 40 § (1) bekezdésének, és az 54. § (5) bekezdésének. Az alperes elmulasztotta a K. Kft. és a felperes között létrejött alvállalkozói szerződés tartalmának elemzését és értékelését, figyelemmel az F. Kft. és a K. Kft. között létrejött bérleti szerződésben foglaltakra. Mindezek miatt nem lehet megállapítani, hogy a felperes milyen jogosultság alapján használta a K. Kft. által bérelt emelőállványt, és történt-e megállapodás a szerződő felek között a munkabiztonsági előírások betartására vonatkozóan. Mindezen hiányosságok miatt a munkaügyi bíróság álláspontja szerint nem lehet megalapozott és jogszerű következtetést levonni arról, hogy az elsőfokú határozatban megállapított kötelezettségek betartása kit terhelt.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Pp. 339. § (1) bekezdés értelmében a bíróság a jogszabálysértő közigazgatási határozatot helyezi hatályon kívül, következésképpen arról kellett a perben dönteni, hogy a jogerős közigazgatási határozatban jogszabálysértés megvalósult-e.
Az elsőfokú határozatban a hatóság a munkáltató felperest a vizsgált súlyos kimenetelű balesettel kapcsolatban hiányosságok megszüntetésére kötelezte. A másodfokon eljáró szerv a rendelkezésre álló bizonyítékokból a munkáltató felperes szabálytalan munkavégzést eredményező eljárására következtetett, és függetlenül a balesetet okozó állványra vonatkozó bérleti szerződéstől, tartalmilag az állvány birtoklása, továbbá a munkavállalók ezen való munkavégzése alapján döntött, és az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a jogerős másodfokú közigazgatási határozat nem jogszabálysértő. Az Mvt. 40. § (1) bekezdése általános célként jelöli meg a veszélyhelyzetek munkahelyi kizárásának kötelezettségét, a (2) bekezdés e fő cél érdekében a több munkáltató által működtetett munkavégzési helyen írja elő a munkavégzés összehangolásának kötelezettségét. Ez a szabály tehát nem érinti a munkáltatónak az Mt. 102. § (1) és (2) bekezdésében, az Mvt. 40. § (1) bekezdésében, az Mvt. 54. § (5) bekezdés b) pontjában lévő kötelezettségeit. Ebből következően munkavédelmi szempontból, és az Mvt. 84. § alapján tett intézkedéseknél annak van jelentősége, hogy a munkáltató az általa használt, tehát a birtokában lévő munkaeszközzel összefüggésben ténylegesen tehetett-e, illetve tett-e megfelelő intézkedést. Az adott esetben Sz. P., a felperes beltagja előadta, és ezt a perben a felek nem vitatták, hogy személyes részvételével folyt a mozgó munkaállvány rögzítése, ő döntött arról, hogy a kikötés nem a rögzítőfejhez történt, ennek pedig időhiány volt az oka. A baleset időpontjában Sz. P. utasításadásra feljogosított, a munkavégzés módjáról rendelkező személy volt. Ebből következően a logika szabályai szerint az következik, hogy ha a (szabálytalan) szerelés tekintetében a felperes nevében eljáró személy rendelkezhetett, ez a jogosultsága fennáll az elsőfokú határozatban előírt intézkedésekre is. Ezt a munkaeszköz birtoklásán alapuló tényleges helyzetet, illetve kötelezettséget, amely a balesetveszély elhárítását célozza, nem érinti az állvány tulajdonjoga, és az alvállalkozóval kötött szerződés. Az elsőfokú határozat tehát megfelelt az Mvt. 84. § (1) bekezdésének, az ezt helybenhagyó másodfokú határozat - az Mvt. 54. § (5) bekezdés b) és c) pontjában lévő, a munkáltató felperest terhelő kötelezettségekre is figyelemmel - nem jogszabálysértő. A kifejtettek miatt a jogerős ítéletnek az Mvt. 40. §-ára, ezzel összefüggésben a tényállás feltáratlanságára vonatkozó álláspontja a jogszabályoknak nem felel meg. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.659/2003. sz.)