adozona.hu
BH 2006.4.127
BH 2006.4.127
Ha a bíróság a fegyelmi határozatot jogellenesség miatt hatályon kívül helyezte, egy másik perben eljáró bíróság nem vizsgálhatja, hogy a munkavállalóval szemben alapos okkal indult-e fegyelmi eljárás, és egyébként a terhére rótt magatartásokat a Kjt. szabályai szerint miként lehet értékelni [Pp. 229. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a felülvizsgálati kérelmében előadta, hogy a másodfokú bíróság az ítélt dologra vonatkozó jogszabályi rendelkezést súlyosan megsértette, mert a bíróság egy korábbi jogerős ítéletével megsemmisített fegyelmi határozat alapján utóbb a terhére fegyelmi vétség elkövetését állapította meg. Mindezek miatt a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének a keresete szerinti megváltoztatását kérte az alperes teljes kártérítési felelőssége megállapításával.
A Le...
BH 2006.4.127 Ha a bíróság a fegyelmi határozatot jogellenesség miatt hatályon kívül helyezte, egy másik perben eljáró bíróság nem vizsgálhatja, hogy a munkavállalóval szemben alapos okkal indult-e fegyelmi eljárás, és egyébként a terhére rótt magatartásokat a Kjt. szabályai szerint miként lehet értékelni [Pp. 229. § (1) bekezdés].
A felperes a felülvizsgálati kérelmében előadta, hogy a másodfokú bíróság az ítélt dologra vonatkozó jogszabályi rendelkezést súlyosan megsértette, mert a bíróság egy korábbi jogerős ítéletével megsemmisített fegyelmi határozat alapján utóbb a terhére fegyelmi vétség elkövetését állapította meg. Mindezek miatt a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének a keresete szerinti megváltoztatását kérte az alperes teljes kártérítési felelőssége megállapításával.A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében vitatta, hogy a másodfokú bíróság a res iudicata szabályának megsértésével hozta meg döntését. Hangsúlyozta - egyebek mellett -, hogy a felperes depresszióban megnyilvánuló egészségkárosodását önmaga az 1994. június 28-án megindult fegyelmi eljárással, illetve ennek közlése tényével hozta okozati összefüggésbe, vagyis nem tulajdonított jelentőséget az alperes tényállításai tartalmának. Ezért az alperes a jogerős ítélet hatályában tartását kérte.
A felülvizsgálati eljárás tárgyát képező ügy előzményeként a következők állapíthatók meg.
A másodfokú bíróság végzésével - egyebek mellett - a munkaügyi bíróság ítéletének fellebbezett részét hatályon kívül helyezte, és e körben a munkaügyi bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A döntés indokolásának lényege szerint fel kell tárni a teljes tényállást az okozati összefüggésre vonatkozóan, továbbá a felek részére módot kell adni arra, hogy a szükséges tényeket bizonyítsák.
A megismételt eljárásban a munkaügyi bíróság ítéletével az alperest nem vagyoni kártérítés, szabadságmegváltás különbözet, vagyoni kártérítés, kártérítési járadék megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította, végül elutasította az alperes részletfizetés iránti kérelmét is.
Az elsőfokú bíróság a felek között folyamatban volt perek alapján megállapította, hogy a felperes a jogviszonyát megszüntető önkormányzati határozattal szemben nem élt jogorvoslattal, míg a másik perben a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezésével az eredeti munkakörébe történő visszahelyezését kérte, és egyéb igényeket is előterjesztett. Az 1998. december 14-én benyújtott keresetmódosításban a közalkalmazotti jogviszonyával összefüggő rokkantsági nyugdíjba helyezés miatt terjesztett elő követeléseket vagyoni és nem vagyoni kártérítés megfizetése iránt. A megismételt eljárásban a peres felek a korábbi nyilatkozataikat fenntartották, az alperes vitatta a kizárólagos károkozó magatartását.
A bizonyítási eljárás során beszerzett igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján az elsőfokú bíróság - egyebek mellett - megállapította, hogy a 67%-os munkaképesség-csökkenés nem kizárólag a felperes közalkalmazotti jogviszonyával áll összefüggésben, hanem abban meghatározott természetes kórokú megbetegedések is közrejátszottak. Az 1994. évet megelőzően sem volt egészséges a felperes, állapota azonban nem végleges, és 2005. évben felülvizsgálatra szorul. Mindezek miatt az elsőfokú bíróság figyelemmel arra, hogy a korábbi ítéletben meghatározott 700 000 forint nem vagyoni kártérítési összeget meghaladó kereseti kérelmet elutasító rendelkezés jogerőre emelkedett, az ítélethozatalkori értékviszonyokra tekintettel 300 000 forint nem vagyoni kártérítésre kötelezte az alperest.
Az elsőfokú bíróság a kártérítési követelésre tekintettel vizsgálta a fegyelmi eljárás megindítására okot adó kötelezettségszegéseket, melyeket úgy értékelt, hogy a munkáltató kártérítési felelősségének mértéke 20%-os. E jogalapról szóló megállapítását alapul véve döntött a felperes vagyoni igényeiről.
Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezést nyújtott be, a felperes többek között sérelmezte, hogy a terhére az elsőfokú bíróság nem bizonyított kötelezettségszegéseket állapított meg, míg az alperes a kereset teljes elutasítását kérte, mert a fegyelmi eljárás elrendelésére a felperes valós okot szolgáltatott.
A másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét részben megváltoztatta. Az alperes által a felperesnek fizetendő vagyoni kártérítés összegét 4 000 000 forintra, a nem vagyoni kártérítés összegét 150 000 forintra leszállította, a felperes ezt meghaladó keresetét elutasította. Ennek megfelelően rendelkezett a perköltségek és az illetékek tárgyában.
A másodfokú bíróság a döntésének indokolásában az alábbiakat fejtette ki.
Helyesnek értékelte az elsőfokú bíróság által figyelembe vett fegyelmi eljárás anyagát, mert a felperes kötelezettségszegése, illetőleg az esetleges kártérítés alapjául szolgáló ok elévült, azonban a felperes által érvényesített kártérítési igény kapcsán az Mt. 174. § (3) bekezdés alapján vizsgálni kellett a felperes kötelezettségszegéseit. Összefoglalóan a másodfokú bíróság megállapításai szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és azt a másodfokú bíróság módosítással elfogadta.
Jogi álláspontja szerint a perben azt kellett vizsgálni, hogy jogszerűen fennáll-e a felperes kártérítési igényének a jogviszonyát jogellenesen megszüntető intézkedésre alapított hivatkozása, illetve van-e a felperes részéről vétkes közrehatás, vagy az alperes kimentheti-e magát az Mt. 174. § (2) bekezdésre hivatkozással.
A bizonyítékok összességének értékelése alapján a másodfokú bíróság arra következtetett, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján a felperes a terhére rótt kötelezettségszegéseket elkövette, és az irányadó eljárási szabályok megsértése hiányában az elbocsátás fegyelmi büntetés kiszabása nem lett volna jogszabályba ütköző.
A másodfokú bíróság kiemelte, hogy a felperes a követelése jogalapjaként azt adta elő, hogy a betegsége az nap kezdődött, amikor részére kézbesítették a fegyelmi eljárás megindításáról és a felfüggesztéséről szóló határozatot. Mindezeket a körülményeket mérlegelve a másodfokú bíróság az alperes minimális mértékű közrehatására következtetett, mert noha alaki okból, de a meghozott fegyelmi határozat jogellenes volt. Ezért az elsőfokú bíróság által alkalmazott kármegosztást helytállónak találta. A másodfokú bíróság értékelte a felperes szakmai életútját és ennek alapján a kármegosztás arányát is figyelembe véve az elsőfokú bíróságnak a vagyoni kárról szóló döntését helyesnek találta.
A nem vagyoni kártérítés körében kifejtette - egyebek mellett - hogy a felperes betegsége ellenére a tevékenysége nem teljesen szűnt meg, továbbá gyakorolja az azóta választott hivatását; mindezek és a per egyéb adatai alapján a nem vagyoni kártérítés összegének megállapítására jogszabálysértés nélkül került sor.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
Az irányadó bírói gyakorlat értelmében a Pp. 229. § (1) bekezdésén alapuló anyagi jogerő folytán a bíróságnak az ítéletben megállapított tényálláson alapuló döntése emelkedik jogerőre (BH 1994/491.). A Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében - figyelemmel arra, hogy a munkaügyi bíróság (első fokon) jogerőssé vált ítélettel a fegyelmi határozatot jogellenesség miatt hatályon kívül helyezte - a Pp. 229. § (1) bekezdése folytán egy másik perben eljáró bíróság nem vizsgálhatja, hogy a felperessel szemben alapos okkal indult-e fegyelmi eljárás, és egyébként a terhére rótt magatartásokat a Kjt. szabályai szerint miként lehet értékelni. Ezen nem változtat az a körülmény, hogy a bíróság ítéletének indoka a képviselő-testület hatáskörének túllépése volt, mivel a felperessel mint magasabb vezető állású közalkalmazottal szemben nem hozhatott volna határozatot. A kifejtettek értelmében nem jelentheti továbbá a felperes terhére fegyelmi vétség elkövetésének megállapíthatóságát az sem, hogy a fegyelmi eljárást követően rokkant állapotára tekintettel kérte a lemondásnak minősülő jognyilatkozatában a közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetését; ekkor a felperes keresőképtelen volt, ezért az első fokon jogerőre emelkedett ítélet indokolása szerint a fegyelmi határozat végrehajthatóvá vált. Az ítélet anyagi jogerejéről kifejtettek értelmében tehát a felperes a felülvizsgálati kérelmében alappal hivatkozott a Pp. 229. § (1) bekezdés megsértésére amiatt, hogy a másodfokú bíróság helyesnek minősítette az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását, miszerint a rendelkezésre álló adatok a felperes terhére írt kötelezettségszegéseket bizonyították, és ezekkel az elbocsátás fegyelmi büntetés állt volna arányban - ha az alperes a rá irányadó eljárási szabályokat betartotta volna.
A másodfokú bíróság helyesen rögzítette, hogy a felperes az alperes károkozó magatartásaként a fegyelmi eljárást elrendelő határozat közlését nevezte meg. Ebből következően ezért azt kell vizsgálni, hogy a Kjt. 38. § szerint irányadó Mt. 174. § alapján az alperest terheli-e kártérítési felelősség a megjelölt magatartás folytán előállott betegségekért; a felek kártérítésre vonatkozó fellebbezése megalapozott-e, vagy sem.
A megyei bíróság az ítélt dologra vonatkozó rendelkezés megsértése nélkül tehát jogszerűen azt értékelheti, hogy a fegyelmi eljárás felperes által megjelölt szakaszában történt-e eljárási szabálysértés (károkozó magatartás), és ez milyen arányban hatott közre a felperes kárainak keletkezéséhez, ily módon ezt az alperesi magatartást helytállóan veheti figyelembe a kármegosztás mértékének megállapításánál.
A felek által elfogadott igazságügyi orvosszakértői vélemény szerint - összefoglalóan - az 1994. júniusát követő munkahelyi események hatására alakult ki a felperes pszichés állapota, amely az életminőségét (munkavégző képesség, magánéleti problémák megoldása) jelentősen negatív irányban befolyásolta. A Legfelsőbb Bíróság MK 30. számú állásfoglalásban kifejtettek értelmében - bizonyított korábbi, táppénzes állományt okozó megbetegedés hiányában - az 1994. június előtti egészségi állapotot nem lehet a felperes terhére, kármegosztást megalapozó körülményként értékelni.
A kifejtettek miatt a fellebbezési eljárásban az ítélt dologra vonatkozó szabály megsértése nélkül kell állást foglalni a felek fellebbezésében foglaltakról. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.633/2004. sz.)