adozona.hu
BH 2006.4.126
BH 2006.4.126
Ha a munkavállaló két munkakört lát el, és a rendkívüli felmondás csak az egyikre vonatkozik, a jognyilatkozat jogszerűsége vizsgálatánál az említett sajátosságot nem lehet figyelmen kívül hagyni [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság közbenső ítéletének hatályon kívül helyezését és m- tartalmilag - az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Érvelésének lényege szerint a másodfokú bíróság jogszabálysértően, a felek indítványának hiányában, tehát a Pp. 164. § (1) bekezdésébe ütközően hallgatta meg tanúként A.-né V. G.-t. Ez a jogszabálysértés azért hatott ki az ügy érdemi megítélésére, mert a máso...
BH 2006.4.126 Ha a munkavállaló két munkakört lát el, és a rendkívüli felmondás csak az egyikre vonatkozik, a jognyilatkozat jogszerűsége vizsgálatánál az említett sajátosságot nem lehet figyelmen kívül hagyni [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont].
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság közbenső ítéletének hatályon kívül helyezését és m- tartalmilag - az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Érvelésének lényege szerint a másodfokú bíróság jogszabálysértően, a felek indítványának hiányában, tehát a Pp. 164. § (1) bekezdésébe ütközően hallgatta meg tanúként A.-né V. G.-t. Ez a jogszabálysértés azért hatott ki az ügy érdemi megítélésére, mert a másodfokú bíróság - az ítélete indokolásából kitűnően - e tanú vallomása alapján hozta meg közbenső ítéletét. Ezenkívül iratellenességet panaszolt a felperes tanácsadói tevékenysége ellátásának megállapítása miatt. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság az üzleti élet körülményeit figyelmen kívül hagyva határozott a felperes által elkészített tervezetről, a Pp. 3. § (3) bekezdésébe ütközően nem adott tájékoztatást az alperes részére, tévedett a felperes munkaidejének értékelésénél, a felperes munkaköri feladatai változásának vizsgálatánál. Az alperes azt is előadta, hogy a fent megjelölt tanú vallomását is tartalmazó másodfokú tárgyalási jegyzőkönyvet a tárgyalás után két hónappal sem kapta kézhez, és ez jelentősen hátráltatta a felülvizsgálati kérelme elkészítésénél. Utóbbi körülménnyel összefüggésben a 3. sorszámú beadványában - tartalmilag - igazolási kérelmet benyújtva újabb jogszabálysértésre, a Pp. 3. § (3) bekezdésével összefüggésben a tisztességes eljárás követelményének megsértésére is hivatkozott - a másodfokú bíróság említett tárgyalási jegyzőkönyvének 2004. szeptember 6-ai kézhezvételére tekintettel.A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
A Legfelsőbb Bíróság az alperes felülvizsgálati kérelmét a Pp.-nek az ügyben irányadó 270. § (2) bekezdése alapján bírálta el [42/2004. (XI. 9.) AB határozat]. A Legfelsőbb Bíróság az alperes igazolási kérelmének a Pp. 272. § (1) bekezdés alapján helyt adva, az alperes 3. sorszámú beadványában megjelölt jogszabálysértést a felülvizsgálati kérelemben előterjesztettnek fogadta el [Pp. 275/B. §, 272. § (1) bekezdés, 107. § (2) bekezdés, 109. § (3) bekezdés].
Az I. fokú bíróság a felülvizsgálati kérelemben előadottak körében az alábbiakat állapította meg.
Az alperes a felperes munkaviszonyát 2001. december 19-én rendkívüli felmondással azért szüntette meg, mert a felperes a munkaköri kötelezettségeinek rendszeresen nem tett eleget, a munkahelyére nem járt be rendszeresen, érdemi tanácsadói munkát nem végzett, értékelhető heti jelentést nem készített. A rendkívüli felmondás utalt arra, hogy a munkáltató 2001. december 12-én írásbeli figyelmeztetésben a felperes figyelmét a mulasztásaira felhívta, azonban a felperes a hozzáállásán ezután sem változtatott.
A felperes pontosított keresete a rendkívüli felmondás hatályon kívül helyezésére irányult. Indokai szerint az alperes jognyilatkozata a védekezési lehetőség biztosításának elmulasztása, a teljesíthetetlen és indokolatlan kötelezettségekre való hivatkozás, és az írásbeli figyelmeztetés kézhezvételét követően eltelt mindössze két munkanap miatt jogellenes. Utalt továbbá arra is, hogy két munkakört (szakorvos és tanácsadó) látott el. Összegszerű igénye elmaradt munkabér, 12 havi átlagkereset, és az orvosi tevékenységre tekintettel ki nem fizetett elmaradt munkabér megfizetésére irányult.
Az elsőfokú bíróság azt állapította meg a bizonyítási eljárás eredménye alapján, hogy a felperesnek az említett két munkakört összesen havi 450 000 forint munkabérért kellett ellátnia.
A rendkívüli felmondás körében a bizonyítékok mérlegelése alapján a munkaügyi bíróság arra következtetett, hogy a felperesnek minden héten keddre kellett jelentést készítenie a munkáltatói jogkör gyakorlójának 2001. november 22-én kelt utasítása szerint, amely alapján a munkanapját (a korábbitól eltérően) az alperes központjában kellett kezdenie.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy 2001 novemberében a felperes öt munkanapon nem írta alá a jelenléti ívet, a november 20-ai jelentése nem felelt meg a követelményeknek, a 2001. decemberi felperesi jelenléti ív kitöltetlen maradt. Mindezek alapján a bíróság arra következtetett, hogy a felperes a munkavégzési kötelezettségét megszegte, értékelhető jelentéseket nem adott le, az alperes rendkívüli felmondása jogszerű, ezért ítéletével a keresetet elutasította.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, megállapította a rendkívüli felmondás jogellenességét, az összegszerűség tekintetében az elsőfokú bíróságot új eljárásra, és új határozat hozatalára utasította.
A másodfokú bíróság a bírói gyakorlatra hivatkozással a rendkívüli felmondást az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontja alapján bírálta el. Az általa meghallgatott tanú vallomása alapján azt állapította meg, hogy az alperesnél mindenki maga vezette a saját jelenléti ívét, az nem a munkavégzés igazolásául szolgált, hanem a bérszámfejtés részére készült.
A másodfokú bíróság a bizonyítékok alapján - egyebek mellett - arra is következtetett, hogy a felperes részére az alperes 2001. november 22-ei utasítása a korábbiakhoz képest új elvárásokat és többletfeladatokat tartalmazott. A heti jelentésekről azt állapította meg, hogy azok nem feleltek meg a követelményeknek, azonban az írásbeli figyelmeztetést követően rövid idő telt el, az alperes nem várta meg, hogy a figyelmeztetésben foglaltaknak megfelelően a felperes a korábbi magatartásán változtasson. A másodfokú bíróság ezért a felperesnek a heti jelentésekkel kapcsolatos magatartását nem ítélte a rendkívüli felmondást kellően megalapozóként, ezért az alperes jognyilatkozatát jogellenesnek minősítette.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. Megállapítható, hogy az alperes a 2001. december 12-én kelt, és a felperes 2001. november 27-ei, december 4-ei és december 11-ei heti jelentéseit kifogásoló, a munkahelyre való rendszeres bejárás mellőzését kötelezettségszegésként értékelő írásbeli figyelmeztetését a felperesnek 2001. december 18-án kézbesítették. A felperes 2001. december 18-án és 19-én szakorvosként dolgozott, 2001. december 20-ától szabadságot vett ki. Az alperes 2001. december 19-én hozta meg a rendkívüli felmondásról szóló döntését, melyet a felperesnek 2001. december 21-én kézbesítettek.
Fentiek szerint tehát az alperes a 2001. december 18-án kézbesített írásbeli figyelmeztetésével értékelte a felperes valamennyi (orvosi tevékenységen kívüli egyéb kötelezettségét érintő) magatartását. Ezek súlyát nem minősítette a munkaviszony azonnali megszüntetését megalapozóként. Ebből következően a perben az volt vizsgálható és értékelhető, hogy az alperes rendkívüli felmondása megjelölt-e a 2001. december 18. és 19. napjára vonatkozóan rendkívüli felmondást alátámasztó kötelezettségszegést, az írásbeli figyelmeztetés tartalma ennek bizonyítottsága esetén vehető figyelembe (BH 1999/332.). Az elsőfokú ítéletben megállapított, és a másodfokú eljárásban nem vitatott tényállás szerint a felperesnek minden héten kedden kellett, a munkáltató 2001. november 22-ei utasításának megfelelő jelentést elkészítenie azzal, hogy emellett szakorvosi tevékenységet is végzett.
A fent kifejtettek értelmében a perben tehát arról kellett dönteni, hogy az alperes - az összefoglaló indokot megjelölő - rendkívüli felmondása konkrét indokait 2001. december 18-ára (kedd), és december 19-ére vonatkozóan az elsőfokú eljárásban megjelölte, továbbá bizonyította-e. Ezenkívül figyelembe kell venni, hogy az irányadó tényállás szerint a felperes két munkakört látott el, az alperes jognyilatkozata a tanácsadói munkakörrel függ össze, az orvosi tevékenységet nem kifogásolta, ezért a rendkívüli felmondás törvénynek való megfelelését [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont] e sajátosságokra is tekintettel kell értékelni (BH 1999.332).
A fenti elvi alapvetésből kiindulva az alperes felülvizsgálati kérelmét tartalma szerint vizsgálva megállapítható, hogy az alperes a jogerős ítélet megalapozatlanságát a Legfelsőbb Bíróság által előbb megjelölt körben, tehát részben alappal sérelmezte (tanácsadói munkakörbe tartozó feladatok megfelelő ellátása bizonyítottságának hiánya a figyelembe vehető két napon, ezek bizonyítottsága esetén a hasonló, vagy azonos korábbi bizonyított magatartások értékelésének hiánya).
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott arra, hogy a másodfokú bíróság ítélete a Pp. 164. § (2) bekezdésbe, illetve a Pp. 3. § (3) bekezdésbe ütközik, mivel a másodfokú iratokból megállapíthatóan a fellebbező felperes, sem pedig az alperes nem indítványozta a másodfokú bíróság által meghallgatott tanú vallomásának beszerzését. Ezzel összefüggésben helytálló az a felülvizsgálati érvelés is, amely a Pp. 249. § (2) bekezdése alapján elrendelt bizonyítás esetén a Pp. 3. § (3) bekezdésbe ütköző tájékoztatás elmulasztását jelölte meg jogszabálysértőként. A másodfokú bíróság ítélete azonban - a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal ellentétben - nem alapvetően az említett tanú meghallgatásán alapul, a tanú vallomását a másodfokú bíróság csak az általa megjelölt körben (jelenléti ív jelentősége) értékelte. Ez a körülmény azonban - a rendkívüli felmondásról szóló jognyilatkozatnak a törvénynek [Mt. 89. § (2) és (3) bekezdés] és a bírói gyakorlatnak meg nem felelő elbírálása folytán - az adott esetben nem minősül az ügy érdemi elbírálására kiható jogszabálysértésként. Fentiek miatt a 2004. június 15-én készült másodfokú tárgyalási jegyzőkönyv elsőfokú bíróság részére történő megküldésének késedelme, amely - az iratokból megállapíthatóan - adminisztrációs hiba miatt történt, a felülvizsgálati kérelem elkészítésében az alperesnek jelentős hátrányt nem okozhatott.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (2) bekezdés értelmében a jogerős határozatot a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között vizsgálva, a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a másodfokú bíróság közbenső ítéletét hatályon kívül helyezte, és ugyanezt a bíróságot az említett körben és a kifejtetteknek megfelelően a fellebbezés elbírálása céljából új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.542/2004. sz.)