adozona.hu
BH 2006.4.124
BH 2006.4.124
A munkáltatónak a munkajogi szabályokon alapuló objektív kártérítési felelőssége a büntetőügyben meghozott nem jogerős felmentő ítélet ellenére is fennállhat [Mt. 102. § (2) bekezdés, Mt. 174. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperesek a felülvizsgálati kérelmükben az első- és a másodfokú ítélet "megváltoztatását", és a felperesek keresetének elutasítását kérték. Másodlagos kérelmük az első- vagy a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítására irányult.
Az alperesek előadták, hogy a bíróságok a bizonyítási indítványaikat - ezen belül különösen a büntetőeljárás iratainak beszerzését - elutasították, ezáltal a tényállás felderítetlen maradt. Ettől függetlenül a jogerős ítélet a rende...
BH 2006.4.124 A munkáltatónak a munkajogi szabályokon alapuló objektív kártérítési felelőssége a büntetőügyben meghozott nem jogerős felmentő ítélet ellenére is fennállhat [Mt. 102. § (2) bekezdés, Mt. 174. § (1) bekezdés].
Az alperesek a felülvizsgálati kérelmükben az első- és a másodfokú ítélet "megváltoztatását", és a felperesek keresetének elutasítását kérték. Másodlagos kérelmük az első- vagy a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítására irányult.Az alperesek előadták, hogy a bíróságok a bizonyítási indítványaikat - ezen belül különösen a büntetőeljárás iratainak beszerzését - elutasították, ezáltal a tényállás felderítetlen maradt. Ettől függetlenül a jogerős ítélet a rendelkezésre álló iratokkal is ellentétes, továbbá a bizonyítékok mérlegelése nem okszerűen történt. Ezért megalapozatlan az a következtetés, hogy nem az elhunyt öntötte a felrobbant tartályba a petróleumot.
Az alperesek azt is sérelmezték, hogy a kármegosztás indokolása nem felel meg a törvénynek.. E körben előadták, hogy álláspontjuk szerint a baleset kizárólagos oka az volt, hogy az elhunyt a biztonsági szabályok durva megsértésével okozott robbanást. Ennek bizonyításául az alperesek a II. és III. rendű alperes előadására, B. Gy. és K. J. tanúvallomására, valamint a haláleset után közvetlenül végzett vizsgálat anyagára, és arra hivatkoztak, hogy a büntetőeljárás első fokon jogerőre nem emelkedett ítélettel, a vádlottak felmentésével zárult. Az alperesek előadták továbbá, hogy az elhunyt utasításellenesen járt el, megfelelő munkavédelmi oktatásban és folyamatos felügyeletben részesült, gyakorlata és szakképesítése ellenére az előírásokat megszegte, a munkáltató terhére rótt munkavédelmi szabálysértések a veszélyhelyzettel, sem pedig a balesettel közvetlen okozati kapcsolatban nem voltak.
Az Mt. 174. § (2) bekezdéssel kapcsolatban a BH 1993/270. számú jogesetre hivatkozással a jogerős ítéletet a bírói gyakorlattal, továbbá az MK 29. és 31. számú állásfoglalásaival ellentétesnek minősítették azzal, hogy az eljárásjogi jogszabálysértések tekintetében Pp. 221. § (1) bekezdés, 141. § (2) bekezdését, 3. § (3)-(5) bekezdéseit és 206. § (1) bekezdését jelölték meg.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem előzetes megvizsgálása alapján a felülvizsgálat elrendelésére nem talált alapot.
A hosszabb idő óta egységes bírói gyakorlat értelmében a büntetőjogi és a munkajogi felelősség egymástól függetlenül érvényesül, ezért az alperesek munkajogi szabályokon alapuló kártérítési felelősségének értékelését nem érintheti a büntetőeljárásban (más anyagi jogi és eljárásjogi szabályok figyelembevételével) meghozott nem jogerős elsőfokú ítélet. A munkáltatónak az Mt. 174. § (1) bekezdésén alapuló objektív kártérítési felelőssége - figyelembe véve az Mt. 102. § (2) bekezdését, az 1993. évi XCIII. törvénynek (továbbiakban: Mvt.) a balesetek megelőzésére irányuló szabályozását - tehát a büntetőügyben meghozott nem jogerős felmentő ítélet ellenére is fennállhat, emiatt az alperes tévesen sérelmezte a büntetőeljárás teljes iratanyagának beszerzésére vonatkozó bizonyítási indítványa elutasítását, és a munkaügyi per tárgyalása felfüggesztésének elmaradását. A munkaügyi perben a bíróságok azokat a bizonyítékokat, pl. a szakértői véleményeket figyelembe vették, amelyeket a büntetőügyben eljárt bíróság szerzett be, de a munkajogi szabályok alapján megállapítandó tényálláshoz is szükségesek voltak.
A felperesek bizonyították, hogy a baleset az elhunyt hozzátartozójuk munkaviszonyával összefüggésben keletkezett [MK 29. számú állásfoglalás a) pont]. Erre vonatkozóan a bíróságok helytállóan vették figyelembe B. Gy. műszakvezetőnek azt az előadását, amelyet közvetlenül a balesetet követően tett. Ennek alapján bizonyított, hogy az elhunyt B. Gy. utasítása szerint végezte a munkafeladatot, arra nézve nem volt bizonyíték, hogy a két áramszünetet követően az elhunyt számára tiltott módon ment vissza a munkahelyére és így végzett munkát. B. Gy.-nek továbbá - aki nem rendelkezett a hegesztési munka irányításához megfelelő szakképesítéssel - mivel prototípus gyártása történt, helyszíni művezetést és előzetes szereléstechnológiai utasítást kellett volna biztosítania, ami nem történt meg; az elhunyt ezenfelül nem rendelkezett szakképesítéssel a részére kiadott munkafeladatra vonatkozóan. Fentiek miatt a felülvizsgálati kérelem alaptalanul hivatkozott az elhunyt engedély nélküli munkavégzésére, és arra, hogy jogellenesen tartózkodott a munkahelyén. Az a tény, hogy az áramszünetek idejére - engedéllyel - eltávozott, nem bizonyítja, hogy B. Gy. arra utasította, hogy ezek megszűntével nem térhet vissza a munkahelyére munkavégzés céljából.
Az alperesek a felülvizsgálati kérelemben tévesen tulajdonítottak kizárólagos ügydöntő jelentőséget annak, hogy ki töltötte a petróleumot a tartályba. Az alperesek kimentésének alapja ugyanis az lehet, hogy a munkaviszonnyal összefüggésben keletkezett kár olyan okból következett be, amely nincs kapcsolatban a munkáltató működésével, és azt a munkáltató nem háríthatta el. A már kifejtettek alapján a tartály prototípusán végzett munka az alperes üzleti céljának megfelelő tevékenységnek minősül. A kárt az alperesek elháríthatták volna, ha az elhunytnak és az utasításadásra kiadott vezetőjének meg lett volna a szükséges szakképzettsége, az elhunyt rendelkezett volna előzetes szereléstechnológiai utasítással, munkáját helyszíni művezetéssel végezte volna, továbbá rendelkezett volna az előírt érvényes tűzvédelmi vizsgával, és a munkavégzés helyszíne megfelelt volna az irányadó szabályoknak. Fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság helytálló jogi mérlegeléssel következtetett arra, hogy az alperesek kimentése nem volt eredményes [MK 29. számú állásfoglalás b) pont]. Az alperesek tehát tévesen hivatkoztak arra, hogy a baleset oka kizárólag az elhunyt elháríthatatlan magatartása volt.
Az előbbiekben kifejtett - az alpereseknek az Mt. 102. § (2) bekezdésébe ütköző - magatartásait és mulasztásait a munkáltató vétkes közrehatásaként kell értékelni [Mt. 174. § (3) bekezdés, MK 31. számú állásfoglalás]. A másodfokú bíróságnak a kárviselés arányáról szóló döntése a fenti törvényi feltételeknek megfelelt, mivel a munkáltató alperesek terhére számos jelentős súlyú kötelezettségszegés nyert bizonyítást, az elhunyt közrehatása fentiekhez képest az objektív kártérítés szabályai alapján jelentősen kisebb súlyú (nem értesítette B. Gy.-t az áramkimaradás megszűnte utáni visszatéréséről). A felülmérlegelésre - okszerűtlenség, a logika szabályainak figyelmen kívül hagyása és iratellenesség kivételével - a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség (BH 1999/44.). A felülvizsgálati kérelemben megjelölt eseti döntés továbbá az eltérő tényállás folytán az adott esetben nem vehető figyelembe. Mindezek miatt a jogerős ítélet a Pp. 206. § (1) bekezdésbe nem ütközik, és nem sérti a Pp. 3. § (3)-(5) bekezdését, valamint 141. § (2) bekezdését.
A másodfokú bíróság túlnyomó részben elfogadta az elsőfokú bíróság tényállás megállapítását, következtetéseit, és jogi okfejtését. Ezért ítéletének indokolása megfelel a Pp. 253. § (2) bekezdésnek és a Pp. 221. § (1) bekezdésnek.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 273. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította.
(Legf. Bír. Mfv. E. 10.177/2005. sz.)