adozona.hu
BH 2006.4.121
BH 2006.4.121
A kölcsönszerződésből eredő követelést az adós gazdálkodó szervezet felszámolása nem szünteti meg, ezért annak a jogosult részéről való engedményezése nem irányul lehetetlen szolgáltatásra [Ptk. 323. § (1) bek., 328. § (1) bek., 227. § (2) bek.; 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 54-55. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes az 1998. január 21-én kelt kölcsönszerződéssel 15 000 000 Ft kölcsönt nyújtott az I.-M. Kereskedelmi Kft.-nek. Többek között e kölcsönszerződés biztosítására az 1998. május 8-án kelt, közjegyzői okiratba foglalt keretbiztosítéki jelzálogszerződéssel 30 000 000 Ft hitelkeret biztosítására jelzálogjogot alapítottak a felperes jogelődje az F. Kereskedelmi Kft. (a továbbiakban: a felperes) tulajdonában álló, a d.-i 4592/5. hrsz....
Ezt követően a peres felek 2001. december 7-én ingatlan adásvételi szerződést kötöttek, amely szerint az alperes 102 500 000 Ft vételárért megvásárolta a felperes tulajdonában álló, a d.-i 4592/5. hrsz. alatt felvett, a fenti jelzálogjoggal terhelt ingatlant. A vételárból 82 500 000 Ft-ot kifizetett, a fennmaradó 20 000 000 Ft tekintetében pedig akként állapodtak meg, hogy a felperes megvásárolja az alperestől az I.-M. Kft.-vel szemben fennálló
35 908 661 Ft összegű lejárt kölcsönkövetelést 20 000 000 Ft vételárért, azt az ingatlan vételárába beszámítják. Ennek érdekében a felek 2001. november 12-én megkötötték a követelés-adásvételi szerződést, amelyben rögzítették, hogy a követelés átruházásával az alperes javára a fenti ingatlanra bejegyzett keretbiztosítéki jelzálogjog törlésre kerül. Az alperes az átruházott követelés behajthatóságáért a felelősségét kizárta, mert a felszámolás alá került adós felszámolója a követelés behajthatatlanságáról nyilatkozott.
A Legfelsőbb Bíróság előtt a részítélet elleni fellebbezés folytán folyamatban volt másodfokú eljárásban a 2002. február 19-én napján tartott tárgyaláson a peres felek egyezséget kötöttek. Eszerint mind a 2001. november 12. napján kötött követelés-adásvételi, mind pedig a 2001. december 7-én kötött ingatlan adásvételi szerződéseket magukra nézve kötelezőnek ismerik el, az alperes itt is hozzájárult ahhoz, hogy a javára az ingatlanra bejegyzett keretbiztosítéki jelzálogjog törlésre kerüljön. E szerződésekre tekintettel kijelentették, hogy ezzel a perbe vitt valamennyi követelésük, illetve igényük rendezésre került. A Legfelsőbb Bíróság a felek egyezségét végzéssel jóváhagyta, egyúttal megállapította, hogy a részítéletének a kölcsönszerződésre, valamint a keretbiztosítéki jelzálogszerződésre vonatkozó rendelkezései hatályukat vesztik. Az ingatlan-nyilvántartásba az alperes tulajdonjoga bejegyzésre, a keretbiztosítéki jelzálogjoga pedig törlésre került. Az I.-M. Kft.-t a cégbíróság a cégjegyzékből felszámolás okából 2001. május 3-án törölte.
A felperes a 2002. december 10-én előterjesztett keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy a közötte és az alperes között 2001. november 12-én létrejött követelés-adásvételi szerződés érvénytelen, tekintve, hogy az átruházott követelés a szerződés megkötése időpontjában már nem létezett, így a szerződés az alperes részéről lehetetlen szolgáltatásra irányult. Másodlagosan kérte a szerződés semmisségének megállapítását, annak jóerkölcsbe ütköző voltára hivatkozással, végül megtámadta a szerződést tévedés és megtévesztés miatt. Kérte az érvénytelenség jogkövetkezményeként az eredeti állapot helyreállítását, az alperes 20 000 000 Ft-vételárban és kamataiban, valamint a perköltségekben való marasztalását.
Az alperes a felperes keresetének elutasítását kérte. Arra az esetre, ha bíróság a követelés-adásvételi szerződés semmiségét megállapítaná viszontkeresetet terjesztett elő és kérte annak megállapítását, hogy a követelés-adásvételi szerződés, az ingatlan adásvételi szerződés, a Legfelsőbb Bíróság által jóváhagyott egyezség egymással alakilag és tartalmilag szétválaszthatatlanul összefüggnek, így bármelyik megállapodás érvénytelensége automatikusan a többi szerződés érvénytelenségét vonja maga után. Az érvénytelenné nyilvánított szerződéseket a határozathozatalig terjedő időre kérte hatályossá nyilvánítani, erre figyelemmel a felperes 20 000 000 Ft és járulékai megfizetésére irányuló keresetét elutasítani. Arra az esetre, ha a bíróság a szerződés hatályossá nyilvánítására nem látna lehetőséget kérte, a keretbiztosítéki jelzálogjognak az ingatlan-nyilvántartásba való visszajegyzését az eredeti tartalommal.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felek között 2001. november 12-én kötött követelésadásvételi szerződés, valamint a 2001. december 7-én kötött ingatlan adásvételi szerződés semmis. Elrendelte az ere-deti állapot helyreállítását ennek kapcsán az alperest annak tűrésére kötelezte, hogy a felperes tulajdonjoga a d.-i 4592/5. hrsz. alatt felvett ingatlanra visszajegyzésre kerüljön azzal a feltétellel, hogy a földhivatalnál a felperes igazolja az 82 500 000 Ft vételár visszafizetését. Kötelezte a felperest annak tűrésére, hogy tulajdonjogának visszajegyzésével egyidejűleg 30 000 000 Ft erejéig keretbiztosítéki jelzálogjog kerüljön visszajegyzésre az alperes javára. Kötelezte továbbá, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 82 000 000 Ft-ot, annak kamatait és a perköltséget. Kötelezte az alperest, hogy fizesse meg a felperesnek 20 000 000 Ft-nak a kamatait és megkereste a földhivatalt a felperes tulajdonjogának, illetőleg az alperes javára fennálló keretbiztosítéki jelzálogjognak az ingatlan-nyilvántartásba történő visszajegyzése végett.
A másodfokú bíróság a mindkét peres fél fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Nem fogadta el a felperes eljárásjogi kifogásait. Megállapította, hogy az alperes az elsőfokú bíróság felhívására fellebbezésének hiányosságait pótolta, ezért az alperes fellebbezését érdemben elbírálta.
Az ügy érdemét illetően arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy az alperesnek az I.-M. Kft.-vel szemben fennálló követelése a kft. felszámolásával egyidejűleg nem szűnt meg, ezért az e követelés átruházására vonatkozóan a felek között létrejött követelés-adásvételi szerződés nem irányult az alperes részéről lehetetlen szolgáltatásra, így annak semmisségét a Ptk. 227. §-ának (2) bekezdése szerint megállapítani nem lehet. Nem találta alaposnak a felperesnek a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdésére alapított, a szerződés jóerkölcsbe ütköző voltának megállapítására irányuló keresetét sem. A követelés-adásvételi szerződés főtárgya a felperesnek a jelzálogjogtól való szabadulása volt, az ingatlan eladási szándéka is ehhez kapcsolódott. A szerződésben egyébként a felek bekalkulálták a követelés behajthatatlanságának kockázatát is, ezért a szerződés nem ütközik a jóerkölcsbe. Álláspontja szerint a felperesnek a Ptk. 210. §-ára alapított megtámadási keresete is megalapozatlan.
Kifejtette, hogy a felperes az engedményezett követelés kötelezettjének létezése vonatkozásában nem lehetett tévedésben, - és mert a felek a szerződés megkötésekor az I.-M. Kft. elleni felszámolási eljárásról, a követelés behajthatatlanságáról, az egyezség megkötésekor pedig az adós megszűnéséről is tudtak közös téves feltevésük sem bizonyítható. Tekintve, hogy a felperes mindhárom jogcímen előterjesztett keresetét alaptalannak találta, az alperes viszontkeresetét - amelyet az alperes arra az esetre terjesztett elő, ha a felperes valamely kereseti kérelme alapos - a másodfokú bíróság nem vizsgálta.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben - tartalma szerint - kérte annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének a követelés-átruházási szerződés semmissége megállapítására, e vonatkozásban az eredeti állapot helyreállítására, és az alperes 20 000 000 Ft vételárban és járulékaiban való marasztalására vonatkozó rendelkezéseinek helybenhagyását; az alperes viszontkeresetének elutasítását, valamint az alperes perköltségeiben való marasztalását.
A másodfokú bíróság által elkövetett jogszabálysértést a Pp. 3. §-ának (1) és (2) bekezdésében, 215. §-ában, 228. §-ának (4) bekezdésében, 253. §-ának (3) bekezdésében, 123. §-ában, 237. §-ában és 240. §-ában, továbbá a Ptk. 207. §-ának (1) és (3) bekezdésében, 200. §-ának (2) bekezdésében, 227. §-ában, 328-331. §-ában, 210. §-ának (1) és (3) bekezdésében foglaltak megsértésében jelölte meg.
Arra hivatkozott, hogy az alperes a fellebbezésében nem sérelmezte a követelés-adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítását, ezért a másodfokú bíróság a Pp. 3. §-ának (1) és (2) bekezdésében, 215. §-ában, 228. §-ának (4) bekezdésében és 253. §-ának (3) bekezdésében foglaltak megsértésével változtatta meg e vonatkozásban az elsőfokú bíróság ítéletét.
Előadta, hogy az alperes fellebbezését már az elsőfokú bíróságnak el kellett volna utasítania. Az alperes a fellebbezést hiányosan terjesztette elő és az illeték lerovását is elmulasztotta. Az elsőfokú bíróság nyolc napos határidő tűzésével felhívta a hiányok pótlására. A határidő 2004. december 1-jén eredménytelenül telt el, az alperes az illeték megfizetését csak december 2-án igazolta. Az elsőfokú bíróság - utóbb pedig a másodfokú bíróság is - azzal, hogy a fellebbezést nem utasította el, megsértette a Pp. 237. § és 240. §-át.
Hivatkozott arra, hogy az alperes viszontkeresete nem felelt meg a Pp. 123. §-ában foglaltaknak, mert megállapításra irányuló keresetet (viszontkeresetet) csak a Pp. 123. §-ában írt esetekben lehet előterjeszteni. Az elsőfokú bíróság a fenti jogszabály megsértésével érdemben elbírálta az alperes viszontkeresetét.
Az ügy érdemében előadta, hogy jogsértéssel mellőzte a másodfokú bíróság, a követelés-adásvételi szerződés semmisségének megállapítását. Fenntartotta, hogy a követelés az adós felszámolása folytán megszűnt, így az átruházásával az alperes lehetetlen szolgáltatásra vállalkozott. A Ptk. 207. §-ának (1) és (4) bekezdésében, valamint 328-331. §-aiban foglaltak megsértésével állapította meg, hogy e szerződés főtárgya a felperesnek a jelzálogjogtól való szabadulása volt. Az abban kikötött alperesi szolgáltatás kizárólag az alperesnek az I.-M. Kft.-vel szemben fennálló követelésének átruházása volt. A jelzálog megszüntetése a Legfelsőbb Bíróságnál megkötött egyezségnek volt a tárgya. A követelés átruházása az alperesnek állt érdekében, mert ezzel érte el, hogy az adóstól meg nem térülő követelését a felperes által részére értékesített ingatlan vételárába beszámítsák.
Előadta, hogy a másodfokú bíróság tévesen értelmezte a Ptk. 330. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontját. A hivatkozott jogszabályhely az engedményezőt mentesíti a kezesi felelősség alól, ha az engedményezett követelést kifejezetten bizonytalan követelésként ruházta át. Ez azonban nem vonatkozik nem létező követelésekre.
Álláspontja szerint tévesen értelmezte a másodfokú bíróság a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdését is. A Ptk. 4. §-a szerint a polgári jogi jogviszonyokban a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelően kell eljárni. Mivel az alperes a követelés-átruházási szerződésben olyan kötelezettséget vállalt, amelyet nem tudott teljesíteni, (nem létező követelést ruházott át) a szerződés a jóerkölcsbe is ütközik.
A másodfokú bíróság tévesen utasította el a Ptk. 210. §-ának (1) és (3) bekezdésére alapított megtámadási keresetét is. A tévedését abban jelölte meg, hogy létező követelésnek tekintette a szerződés megkötésekor az alperes és az I.-M. Kft. adós között fennálló kölcsönjogviszonyból származó követelést.
Bár a másodfokú bíróság az alperes viszontkeresetének érdemi elbírálását nem végezte el, de mert a saját keresetét alaposnak tartotta, az alperes viszontkeresetét érdemben elbíráló elsőfokú döntéssel kapcsolatban eljárásjogi és anyagi jogi kifogásokat tett.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság tanácsban is megvizsgálta a felperes felülvizsgálati kérelmét és azt alaptalannak találta.
A másodfokú bíróság a felperes által felhozott anyagi jogi jogszabálysértéseket nem követte el. Törvénysértés nélkül állapította meg, hogy a felek által kötött követelés-engedményezési szerződés az alperes részéről nem irányult lehetetlen szolgáltatásra. Az adós I.-M. Kft. és az alperes között kölcsönszerződés - azaz kötelmi jogviszony - állt fenn, az alperesnek az e szerződésből származó követelése nem szűnt meg az adós gazdálkodó szervezet megszűnésével. A kötelmi jogviszony megszűnésének többféle módja van: a teljesítés, a Ptk. 319. §, 320. §, 321. §, 322. §-aiban szabályozott esetek, valamint megszünteti a követelést az arról való lemondás is. A Ptk. 323. §-ának (1) bekezdése szerint a kötelezett halálával a szerződés nem szűnik meg kivéve, ha az csak személyesen teljesítendő szolgáltatásra irányul. A gazdasági társaság megszűnése sem eredményezi a társasággal szembeni követelések megszűnését. Az 1997. évi CXLIV. törvény 54. §-a, 55. §-ának (2) bekezdése, 56. §-a rendelkezik arról, hogy a megszűnt társaságot terhelő követelések kikkel szemben és mennyi ideig érvényesíthetők. Ha a felperes álláspontja helytálló lenne, és a kötelezett megszűnésével a szerződés megszűnne, úgy a szerződést biztosító járulékos mellékkötelezettségek kötelezettjei is szabadulnának a szerződés teljesítéséért általuk vállalt kötelmek alól. A szerződést biztosító mellékkötelezettségeknek viszont éppen az a rendeltetése, hogy a mellékkötelezett (kezes, zálogkötelezett) maga teljesítsen, illetőleg álljon helyt a zálogul lekötött vagyontárggyal, ha a főkötelezett nem tud vagy nem akar teljesíteni, ideértve a főkötelezett halálát, illetőleg a gazdálkodó szervezet megszűnését is.
Az iratokból megállapítható, hogy a felperes perbe hozott ingatlanát az alperes részéről az I.-M. Kft.-nek nyújtott hitel biztosítására 30 000 000 Ft és járulékai erejéig keretbiztosítéki jelzálogjog terhelte. A felperes mint zálogkötelezett ezért a bejegyzett jelzálogjog alapján továbbra is zálogkötelezett maradt akkor is, ha a személyes kötelezett felszámolás folytán megszűnt. Amennyiben a jelzálogszerződés érvénytelensége iránti keresete nem vezet sikerre, úgy a felperesnek mint dologi adósnak tűrnie kell a követelés kielégítését az elzálogosított ingatlanból. Ha maga elégíti ki az alperest mint jogosultat, a jelen eljárásban irányadó Ptk. 266. §-ának (1) bekezdése szerint megszűnik az ingatlanát terhelő jelzálogjog, ugyanakkor átszáll rá az általa kiegyenlített követelés, valamint a kielégítés erejéig annak egyéb biztosítékai is. A kielégítési jog megnyílta után kötött megállapodással a jogosult megszerezheti az ingatlan tulajdonjogát, illetve megállapodhatnak a közös értékesítésben [Ptk. 263. § (1) bekezdése, 264. § (1) bekezdése]. Ha a követelést a felperes engedményezés útján megszerzi, a Ptk. 329. §-ának (1) bekezdése alapján átszállnak rá a zálogjogból eredő jogok, és így a zálogjog megszűnik, mert a zálogtárgy tulajdonosa és a zálogjoggal biztosított követelés jogosultja ugyanaz a személy lesz.
A felperes által támadott egyezségkötés előzményeiből megállapítható, hogy a felek között korábban per volt folyamatban a kölcsönszerződés és a jelzálogszerződés érvényessége kérdésében. A felperes keresetének az elsőfokú bíróság a részítéletében helyt adott, azt azonban az alperes megfellebbezte. Egy másik részítéletében ezzel szemben elutasította a felperesnek bizonyos szerződések érvénytelenségének a megállapítása és 7 000 000 Ft, valamint járulékai megfizetése iránti keresetét, amely döntés ellen a felperes élt fellebbezéssel. A végleges döntésre egyrészt várni kellett, másrészt a döntés eredménye, - az ügy kimenetele - bizonytalan volt. Az elsőfokú eljárásban kihallgatott H. L. tanú vallomása szerint a felperes értékesíteni kívánta az ingatlant, ebben az alperes javára bejegyzett jelzálogjog akadályozta. Ahhoz, hogy a vételárhoz hozzájusson, meg kellett volna szabadulnia az ingatlant terhelő jelzálogjogtól. Ennek a legcélravezetőbb módja a tanú vallomása szerint az volt, ha az ingatlant az alperesnek, - a jelzálogjog jogosultjának - ajánlják fel megvételre. Az alperes viszont hozzá akart jutni a jelzálogjoggal biztosított követeléséhez, hiszen vitatta a jelzálogszerződés nem jogerősen megállapított érvénytelenségét. A követelés ellenérték fejében való átruházásával és e vételárnak a jelzálogjoggal terhelt ingatlan vételárába való beszámításával az volt a célja, hogy az adóssal szemben fennálló kölcsönszerződésből eredő követelését kielégíthesse. A felperes követelés vásárlásának csak az adhatta ésszerű gazdasági indokát, hogy ezzel az ingatlant terhelő zálogjog megszűnik. Az alperes fellebbezésére tekintettel bizonytalan volt a jelzálogszerződés érvénytelensége, így fennállt annak a veszélye, hogy az alperes abból a követelését kielégítheti. Helytállóan állapította meg ezért a másodfokú bíróság az ingatlan adásvételi és a követelés-átruházási szerződés közötti összefüggést azt, hogy az alperes követelése ellenérték fejében való átruházásának célja az ingatlan tehermentesítése volt.
Ennek az ügyletnek az volt a kockázata, hogy a felperes be tudja-e hajtani a reá átszálló követelést az adóson. A Legfelsőbb Bíróság az egyezség jóváhagyását megelőzően a 4. sorszámú végzésében közölte a felekkel az adós felszámolás útján történt megszűnését. Az adós felszámolásának elrendelését a felek a követelés-adásvételi szerződésbe is belefoglalták azzal, hogy a követelés az adós felszámolása miatt behajthatatlan. Mindezek tudatában erősítették meg a szerződéseket és kötötték meg a Legfelsőbb Bíróság előtt az egyezséget, tehát akkor amikor a megtérülés kockázatát pontosan ismerték.
A felperesnek az a feltevése, hogy utóbb a követelést mégis be tudja hajtani tévesnek bizonyult, ami azonban nem tekinthető a Ptk. 210. §-ának (1) bekezdésében írt megtámadási oknak. Arra nem merült fel értékelhető adat, hogy az alperes a szerződés megkötésekor maga is ugyanabban a téves feltevésben lett volna, ezért a megtámadásra a Ptk. 210. §-ának (3) bekezdése sem szolgálhatott alapul.
A követelés-adásvételi szerződés tehát nem volt érvénytelen és az a felperes által felhozott okból nem volt megtámadható sem, ezért jogsértés nélkül utasította el érdemben a másodfokú bíróság a felperes keresetét.
A másodfokú bíróság a felperes által felhozott eljárási szabálysértéseket sem követte el.
Alaptalanul állította a felperes, hogy miután az alperes a fellebbezésében nem sérelmezte külön a követelés-adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítását, a másodfokú bíróság a fellebbezési kérelmen túlterjeszkedve állapította meg e szerződés érvényes létrejöttét. Az nem vitás, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 215. §-a szerint a kereseti kérelem, a másodfokú bíróság, ezen túl a Pp. 247. §, valamint 253. §-ának (3) bekezdésében írtak szerint a fellebbezési kérelemhez és ellenkérelemhez is kötve van, ezek jelölik ki a másodfokú döntés korlátait. Az iratokból megállapítható azonban, hogy az alperes a fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. A megjelölt jogcím - a legitimáció hiánya - önmagában nem képezi a döntés korlátját, és nem jelenti azt, hogy elfogadta a követelés-adásvételi szerződés arra alapított érvénytelenségét, hogy az az alperes részéről lehetetlen szolgáltatásra irányult, mint ahogy az a körülmény sem, hogy a viszontkeresetét csak arra az esetre terjesztette elő, ha a bíróság a szerződést érvénytelenné nyilvánítaná.
A másodfokú bíróság érdemben nem vizsgálta az alperes viszontkeresetét, de annak előterjesztésére a Pp. 123. §-a szerint az alperesnek nem is volt törvényes lehetősége. Az alperes jogainak megóvása érdekében az ellenkérelem formájában előterjesztett védekezés elegendő lett volna. Ennek annyiban van jogi jelentősége, hogy a viszontkeresetre lerótt 900 000 Ft elsőfokú eljárási illetéket - amelyet a célszerűtlen pervitel miatt nem lehet a Pp. 75. §-a szerint perköltségnek tekinteni - az alperes, az egyébként az eljárás költségeiben marasztalt felperesre nem háríthatja át. Azt a felperesnek az elsődleges fellebbezési kérelem sikere ellenére sem kell viselnie.
Abban elfogadta a Legfelsőbb Bíróság a felperes jogi álláspontját, hogy az a körülmény, miszerint a fellebbezés elkésett-e vagy sem, kihat az érdemi döntésre. Amennyiben a fél a jogszabályban írt határidő alatt az ítéleti döntés ellen fellebbezéssel nem él, az a Pp. 228. §-ának (3) bekezdése értelmében a fellebbezési határidő lejártát követő napon jogerőssé válik. Az elkésett fellebbezés alapján az elsőfokú ítéletet felülbírálni és azt megváltoztatni tehát nem lehet.
Nem sértett jogszabályt a másodfokú bíróság, amikor az alperes fellebbezését az illetékhiány késedelmes teljesítése után nem utasította el. Az alperes a fellebbezését a törvényi határidőben benyújtotta. Az nem vitás, hogy az alperes fellebbezése hiányos volt. A fellebbezésnek a hiányosságai a Pp. 235. §-ának (2) bekezdése szerint pótolhatók, a hiányok pótlását a Pp. 95. §-ának (2) és (3) bekezdése szerint kell elrendelni. A fellebbezés tartalmi hiányosságain kívül pótolható a meg nem fizetett illeték is. A Pp. 95. §-ának (2) bekezdése a hiányok pótlására törvényi határidőt nem állapít meg, a másodfokú bíróság által az e célra megszabott határidő ún. bírói határidőnek minősül, amely a Pp. 104. §-ának (1) bekezdése értelmében meghosszabbítható. Abban az esetben ezért, ha a fél az ún. bírói határidőt elmulasztja, de a hiányokat még azt megelőzően pótolja, hogy a mulasztás jogkövetkezményeit a bíróság levonná, az állandósult bírói gyakorlat szerint a pótlást követően a mulasztás jogkövetkezményei már nem alkalmazhatóak. A perbeli esetben az alperes az illeték lerovását a határidő lejártát követő napon igazolta, de mert a bíróság ezen igazolás benyújtásáig a mulasztás jogkövetkezményeiről nem határozott, nem tévedett a másodfokú bíróság, amikor az alperes már hiánytalan fellebbezését nem utasította el, hanem azt érdemben elbírálta.
Tekintve, hogy a felülvizsgálati ok mégsem áll fenn, a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése szerint a per főtárgya tekintetében hatályában fenntartotta. A (4) bekezdés értelmében a perköltséget illetően megváltoztatta és a felperes által az alperesnek fizetendő első-, másodfokú együttes perköltség összegét 2 700 000 Ft-ra leszállította. (Legf. Bír. Gfv. IX. 30.204/2005. sz.)
Bírósági jogesetek
BH+ 2008.4.182 A betéti társasággal szembeni hitelezői igénynek a felszámolási eljárásban történő érvényesítésének hiánya miatt nincs mód a mögöttes helytállásra köteles taggal szembeni igényérvényesítésre [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 28. § (1) bek., 37. § (1) bek.; 1997. évi CXLIV. tv. (továbbiakban: Gt.) 90. § (1) bek., 101. § (1) és (3) bek.].