adozona.hu
BH+ 2006.4.174
BH+ 2006.4.174
A munkáltató, mint a dolgozóját terhelő levonásokért készfizető kezesként felelős, nem követelheti a dolgozójától az e minőségben a jogosultnak tartozatlanul megfizetett összeg megtérítését [Ptk. 273. § (1) bek., 276. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az irányadó tényállás szerint a felperesnél ügyvezető igazgatóként munkaviszonyban állt alperest a városi bíróság végzésével jóváhagyott részegyezség alapján terhelte gyermektartásdíj fizetési kötelezettség K. É. jogosult részére. A részegyezség szerint az alperes arra kötelezte magát, hogy két kiskorú gyermeke tartása fejében 1997. július 1-jétől kezdődően megfizeti a mindenkori havi alapbére alapulvételével kiszámított nettó keresete 12,5-12,5%-át, de minimálisan 9000-9000 Ft-ot, továbbá a ...
BH+ 2006.4.174 A munkáltató, mint a dolgozóját terhelő levonásokért készfizető kezesként felelős, nem követelheti a dolgozójától az e minőségben a jogosultnak tartozatlanul megfizetett összeg megtérítését [Ptk. 273. § (1) bek., 276. § (1) bek.].
Az irányadó tényállás szerint a felperesnél ügyvezető igazgatóként munkaviszonyban állt alperest a városi bíróság végzésével jóváhagyott részegyezség alapján terhelte gyermektartásdíj fizetési kötelezettség K. É. jogosult részére. A részegyezség szerint az alperes arra kötelezte magát, hogy két kiskorú gyermeke tartása fejében 1997. július 1-jétől kezdődően megfizeti a mindenkori havi alapbére alapulvételével kiszámított nettó keresete 12,5-12,5%-át, de minimálisan 9000-9000 Ft-ot, továbbá a nyereség, prémium nettó összegének 12,5-12,5%-át. 1998. július 10-én ezen részegyezség tartalmától eltérő tartalmú letiltó végzést küldött a bíróság a felperesnek, mint munkáltatónak, az abban foglalt felhívás szerint ugyanis 1998. március 1-jétől kezdődően a bérköltség terhére kifizetett valamennyi rendszeres díjazásból, továbbá a részesedési alap terhére pénzbeli részesedésként kifizetett minden díjazásból, hűségjutalomból és céljutalomból helye van a 12,5-12,5%-nak megfelelő levonásnak. Az alperes munkaviszonya 2001. augusztus 31-én megszűnt a felperesnél. A felperes az alperes részére végkielégítés címén kifizetett összeg 25%-át tartásdíjként levonta, majd a 2001. szeptember hóra eső tartásdíj összeggel együtt - miután a bíróság a letéti teljesítés iránti kérelmét elutasította - elkülönítetten kezelte. K. É. - a tartásdíj jogosultja - 2001. november 12-én keresetet nyújtott be jelen per felperese ellen, melyben az 1994. évi LIII. tv. (továbbiakban: Vht.) 79. § (1) bekezdése alapján készfizető kezeskénti marasztalását kérte. A városi bíróság 2002. január 9-én meghozott ítéletében a keresetnek megfelelően kötelezte jelen per felperesét 1 908 649 Ft és ezen összeg 2000. június 1-jétől járó kamatai, valamint 95 000 Ft perköltség megfizetésére K. É. javára. A felperes 2002. február 28-án ezen ítéletnek megfelelően teljesített K. É-nak, majd 2002. március 26-án nyújtotta be a jelen per alapját adó keresetét az alperes ellen a Ptk. 276. § (1) bekezdésére hivatkozással.A felperes 1 764 802 Ft tőke és ennek 2002. március 1-jétől járó kamatai tekintetében kérte az alperes marasztalását. Az összeg meghatározásakor figyelembe vette, hogy mint készfizető kezes K. É.-nak késedelmi kamatot is fizetett, ugyanakkor azt is értékelte, hogy az 1 908 649 Ft tőkeösszegből 556 637 Ft-ot az alperestől már munkaviszonya megszűnésekor levont.
Az alperes arra hivatkozással, hogy a felperes tartozatlanul fizetett a városi bíróság ítélete alapján K. É. részére, a kereset elutasítását kérte.
A városi bíróság, mint elsőfokú bíróság ítéletében az alperest 1 631 734 Ft és ezen összeg 2002. március 1-jétől járó kamatai megfizetésére, továbbra 370 000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte a felperes javára, míg az ezt meghaladó keresetet elutasította. Az ítélet indoklása szerint a munkáltatónak a letiltó végzés, mint végrehajtható okirat alapján kell a letiltást foganatosítania, és a bíróságnak a készfizetői felelősség vizsgálatánál is azt kell értékelnie, hogy a munkáltató a letiltó végzésben írtak szerint járt-e el. Bár a perbeli letiltó végzés visszavonására jelen per folyamatban léte alatt - az alperes jogorvoslati kérelme alapján meghozott jogerős végzéssel - sor került, ennek a ténynek nincs visszaható hatálya. Az elsőfokú bíróság a keresetet a jogalap tekintetében a Ptk. 276. §-a alapján találta megalapozottnak, a marasztalás összegét pedig könyvszakértői vélemény figyelembevétele mellett határozta meg.
Az alperes fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Mentesítette az alperest az elsőfokú perköltség megfizetése alól. A felperest 110 000 Ft elsőfokú és 150 000 Ft másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte az alperes javára. A másodfokú bíróság tényként állapította meg, hogy a felperes a letiltó végzés kézbesítése után nem a letiltó végzésben írtak szerint, hanem a részegyezség tartalmának megfelelően tett eleget tartásdíj levonási kötelezettségének. Rámutatott arra, hogy az alperes és K. É. a részegyezség megkötésekor nem kívánták az alperes tartásdíj fizetési kötelezettségét a 4/1987. (VI. 14.) IM rendelet alapján megállapítani, e jogszabályhoz képest azt korlátozni kívánták és ehhez joguk is volt. Ezt állapította meg a megyei bíróság - a letiltó végzés visszavonásáról szóló elsőfokú végzést helybenhagyó - végzése is annak hangsúlyozása mellett, hogy a részegyezségben foglaltaktól eltérő tartalmú letiltó végzés kibocsátására egyébként sincs lehetőség. A Vht. 79. § (1) bek. és a Ptk. 273. § (1) bekezdéséből következően a kezesi felelősséggel tartozó munkáltató kötelezettsége ahhoz a kötelezettséghez igazodik, amely a tartásdíj kötelezettjét terheli a jogosulttal szemben.
Ugyanakkor az elsőfokú bíróság által kirendelt könyvszakértő nem a részegyezségben írtak szerint, hanem a letiltó végzésben írtak szerint, a 4/1987. (VI. 14.) IM rendelet alapulvételével - figyelembe véve a bérköltség terhére kifizetett valamennyi juttatást, így egyebek mellett az életbiztosítási szerződés kifizetése céljából adott juttatást és a végkielégítést is - határozta meg az alperes gyermektartásdíj hátralékát.
A városi bíróság előtt folyamatban volt perben jelen per felperese mind jogalap, mind összegszerűség tekintetében elismerő nyilatkozatot tett és ez kötötte a bíróságot. Bár megtehette volna, nem hivatkozott arra, hogy a letiltó végzés tartalma eltért a részegyezség tartalmától, holott mind a részegyezség, mind a letiltó végzés melléklete volt a K. É. által benyújtott keresetnek. Bár kezdetben a felperes szükségesnek látta a tartásdíj kötelezettjének perbe hívását, utóbb e kérelmétől elállt. Ezek a körülmények, valamint az, hogy a letiltó végzés fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett idézték elő, hogy a felperes, mint készfizető kezes olyan követelést elégített ki a jogosult felé, amely az adóst nem terhelte. A megyei bíróság álláspontja szerint azonban a kezesi felelősség nem teremti meg annak lehetőségét, hogy az adós olyan többletkötelezettségért feleljen, amelyre nézve vele szemben végrehajtható határozat nincs. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által felhívott, a BH 1984. évi számában 276. sorszám alatt közzétett jogesetet nem találta döntése meghozatalakor irányadónak.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását és az elsőfokú ítélet helybenhagyását, valamint az alperes első- másodfokú és felülvizsgálati perköltségekben való marasztalását kérte. Előadása szerint azért ismerte el a városi bíróság előtt folyamatban lévő perben K. É. ellene előterjesztett keresetét, mert figyelemmel volt a munkaügyi bíróság előtt folyamatban volt perben, valamint a letéti teljesítés iránti eljárásban született bírósági állásfoglalásokra. Hangsúlyozta, hogy a munkaügyi bíróság ítélete kimondta, hogy a letiltó végzésben foglaltakat a munkáltatónak feltétel nélkül teljesíteni kell és a kötelezettnek nem a munkáltatóval szemben, hanem a jogosulttal szemben kell fellépnie akkor, ha vitatja a levont összegek jogosságát. E bírósági határozatok a levonások teljesítését a letiltó végzésnek megfelelően írták elő, ezért nem kívánt ezzel ellentétesen védekezni abban a perben, amit K. É. vele szemben, mint készfizető kezessel szemben megindított. Az a perbeli védekezés, melynek elmaradását a másodfokú bíróság a felperes terhére rója, ellentétes lett volna a jóhiszemű pervitel szabályaival és a költségcsökkentési megfontolásokkal is, figyelemmel arra is, hogy az alperes is csak jelen per megindulása után kezdeményezte a letiltó végzés visszavonását. A Pp. 58. §-a szerinti perbehívás, illetve a Ptk. 273. § szerinti kifogások érvényesítése a felperesnek csak joga volt, de nem kötelessége. Nem kellett vizsgálnia a felperesnek a letiltó végzés és az egyezség közötti eltéréseket sem, a jogértelmezésre sem jogosult, sem köteles nem volt. Ugyanakkor az alperes terhére kell értékelni azt, hogy elmulasztotta igénybe venni a letiltó végzés elleni jogorvoslatot és a túlfizetés visszakövetelése érdekében sem lépett fel K. É.-val szemben.
A felperes szerint a másodfokú ítéletben írtakkal szemben jelen perben is irányadó a BH 1984. évi számában 276. sorszám alatt közzétett jogeset, melynek az a lényege, hogy a munkáltató köteles az adós munkabéréből levonni a letiltásban meghatározott összegeket. Végül utalt a felülvizsgálati kérelem arra is, hogy az alperes a fellebbezési eljárásban nem terjeszthetett volna elő új bizonyítékot, azaz nem volt jogosult bizonyítékot csatolni annak igazolására, hogy 107 722 Ft tartásdíjat postai úton megfizetett.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
Helyesen mutatott rá a felülvizsgálati kérelem arra, hogy a felperesnek, mint munkáltatónak a letiltó végzésben írtak szerint kellett eleget tenni tartásdíj levonási kötelezettségének, és nem kellett összevetnie a letiltó végzés és a részegyezség tartalmát. A munkáltatónak a letiltással kapcsolatos kötelezettségeit egyértelműen meghatározza a Vht. és ennek során azt is egyértelműen kimondja, hogy a munkáltató az adós munkabéréből a letiltásban feltüntetett összeget köteles levonni, és a végrehajtást kérőnek kifizetni. A perbeli tényállás szerint azonban a felperes a Vht. rendelkezéseit figyelmen kívül hagyva nem a letiltó végzésben írtak szerint tett eleget levonási kötelezettségének, hanem maga tartotta szükségesnek a letiltó végzés tartalmának összevetését a részegyezség tartalmával, és tartásdíj fizetési kötelezettségét a részegyezségben írtaknak megfelelően teljesítette. A felperes tehát megszegte kötelezettségét és ezen eljárása miatt nyújtott be keresetet K. É. jogosult a felperes készfizetői kezeskénti marasztalása érdekében.
A Ptk. 273. § (1) bekezdése szerint a kezes kötelezettsége ahhoz a kötelezettséghez igazodik, amelyért kezességet vállal, érvényesítheti azokat a kifogásokat, amelyeket a kötelezett érvényesíthet a jogosulttal szemben. A jogosult felé a kötelezett helyett teljesítő kezes tehát csak az adóst terhelő kötelezettség mértékéig köteles a teljesítésre.
Jelen esetben a tartásdíj kötelezettjét nyilvánvalóan a perbeli részegyezség szerint terhelte tartásdíj fizetési kötelezettség a jogosult felé, így a felperes, mint készfizető kezes kötelezettsége is a részegyezségben írtak szerint alakult. A felperes, mint készfizető kezes ellen a városi bíróság előtt indult perben K. É. azért kérte jelen per felperesének 1 908 649 Ft és járulékaiban marasztalását, mert állítása szerint 1998. március 1. és 2001. augusztus 31. között ilyen összeg erejéig nem tett eleget, mint munkáltató a tartásdíj levonási kötelezettségének. Ebben a perben jelen per felperesének számolnia kellett azzal, hogy készfizető kezesi kötelezettsége jelen per alperesének kötelezettségéhez igazodik. Fel kellett volna tárnia, hogy mely megfontolásból nem járt el a letiltó végzésben írtak szerint, a levonásokat a letiltó végzés helyett mely okirat alapulvételével teljesítette. Megjegyzi az Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes nyilvánvalóan már K. É. keresetének benyújtása előtt is pontosan ismerte az alperes és volt házastársa által megkötött részegyezség tartalmát, amit a munkaügyi bíróságon 2001. július 10-én indult per anyaga is bizonyít. A védekezésre, kifogások előterjesztésére valóban csak jogosult és nem köteles volt, azonban védekezését csak saját kockázatára mulaszthatta el. Azzal is számolnia kellett ugyanis, hogy amennyiben készfizető kezesként az adós kötelezettségét meghaladóan teljesít a jogosult felé, többletteljesítésének megtérítését utóbb a Ptk. 276. § (1) bekezdés alapján az adóstól nem követelheti. A felperes azonban a városi bíróság előtt indult perben 530 766 Ft késedelmi kamata kivételével elismerte a felperes keresetét, jelen per alperesének meghallgatását, perbehívását nem kívánta. Ilyen előzmények után döntött az eljáró bíróság bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül jelen per felperesének a kereset szerinti marasztalásáról mely ítélet ellen fellebbezés benyújtására sem került sor.
Helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperes nem követelheti az alperestől azon összegek megfizetését, melyet készfizető kezesként tartozatlanul fizetett meg az alperes helyett a jogosultnak. Erre tekintettel az elsőfokú ítéletet megváltoztató ítélete megfelelt a jogszabályoknak, az pedig nem állapítható meg a felülvizsgálati kérelemben előadottak alapján, hogy az ügy érdemi elbírálására kiható egyéb jogszabálysértésre sor került volna. (Legf. Bír. Pfv.X.21.371/2004.sz.)