adozona.hu
BH+ 2006.4.187
BH+ 2006.4.187
A rendszeres szociális járadékra jogosultság nem illeti meg azt, akinek a munkaviszonya nem az egészségi állapotának megváltozása miatt szűnt meg [1983. évi VIII. tv. 22. §, 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM egy. r.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes munkaviszonya 1996. március 13.napján megszűnt, ezt követően a Megyei Munkaügyi Központ nyilvántartásában szerepelt. A felperesnél a II. fokú Orvosi Bizottság 2004. november 15. napjától 50%-os munkaképesség-csökkenést állapított meg.
Az alperes határozatával a 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet (a továbbiakban: R.) alapján elutasította a felperes rendszeres szociális járadék megállapítása iránti igényét, mivel 50%-os munkaképesség-csökkenése nem munkaviszony fennállása al...
BH+ 2006.4.187 A rendszeres szociális járadékra jogosultság nem illeti meg azt, akinek a munkaviszonya nem az egészségi állapotának megváltozása miatt szűnt meg [1983. évi VIII. tv. 22. §, 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM egy. r.]
A felperes munkaviszonya 1996. március 13.napján megszűnt, ezt követően a Megyei Munkaügyi Központ nyilvántartásában szerepelt. A felperesnél a II. fokú Orvosi Bizottság 2004. november 15. napjától 50%-os munkaképesség-csökkenést állapított meg.Az alperes határozatával a 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet (a továbbiakban: R.) alapján elutasította a felperes rendszeres szociális járadék megállapítása iránti igényét, mivel 50%-os munkaképesség-csökkenése nem munkaviszony fennállása alatt keletkezett.
A felperes fellebbezése folytán az alperes igazgatója határozatával helybenhagyta az elsőfokú társadalombiztosítási határozatot. Határozata indokolásában rögzítette, hogy a II. fokú orvosi bizottság szakvéleménye alapján 50%-os munkaképesség csökkenése 1996. március 13-tól nem vélelmezhető a felperesnek, és mivel munkaképesség csökkenése nem munkaviszony jellegű jogviszony alatt keletkezett, rehabilitációs pénzellátás megállapítására nincs lehetőség.
A felperes keresetében kérte a társadalombiztosítási határozatok bírósági felülvizsgálatát.
A munkaügyi bíróság ítéletével a társadalombiztosítási határozatokat hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában kifejtette a munkaügyi bíróság, hogy nem ért egyet az alperes azon álláspontjával, hogy az R.a>-ből következően pénzbeli ellátás csak abban az esetben jár, ha a munkaképesség csökkenés már a munkaviszony fennállása alatt következett be. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőségről szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Tv.) 1. §-ának és 24. §-ának, valamint az R. 19. § (1) bekezdésének együttes alkalmazásával azt kell vizsgálni, hogy a járadékot igénylő utolsó jogviszonya munkaviszony volt-e, az érintett részesül-e valamilyen rendszeres szociális járadék folyósítását kizáró más ellátásban, és a munkaviszony megszüntetését követően a Munkaügyi Központ nyilvántartásba vette-e, állásajánlatra kiközvetítették-e, azt esetleg visszautasította-e. Amennyiben a csökkent munkaképességű dolgozó utolsó jogviszonya munkaviszony volt, a Munkaügyi Központ nyilvántartásában szerepelt, de nem közvetítették ki, úgy az R.a> által megszabott egyéb feltételek teljesülése esetén részére a rendszeres szociális járadékot meg kell állapítani.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését. A Legfelsőbb Bíróság 578. számú elvi határozatára hivatkozással kifejtett álláspontja szerint a munkaügyi bíróság az R. 2. § (1) bekezdésének a) pontja és 19. §-ának (1) bekezdése jogszabálysértő értelmezésével állapította meg a felperes rendszere szociális járadékra jogosultságát.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 273. §-ának (6) bekezdésében biztosított hatáskörében az Mfv/K.E.10.449/2005/2. számú végzésével elrendelte a felülvizsgálati eljárás lefolytatását.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 174. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az R. 2. § (1) bekezdésének a) pontja értelmében e rendelet alkalmazása szempontjából megváltozott munkaképességű az átmeneti járadék és a rendszeres szociális járadék tekintetében az, aki munkaviszonyban, bedolgozó munkaviszonyban, bedolgozó tagsági viszonyban, szövetkezettel munkaviszony jellegű jogviszonyban nem áll és nem folytat semmiféle olyan tevékenységet, amely díjazással, jövedelemmel jár, és az egészségi állapota romlásából eredő munkaképesség-változás miatt eredeti munkakörben, rehabilitációs intézkedés nélkül, teljes értékű munka végzésére tartósan alkalmatlanná vált, de öregségi, vagy rokkantsági nyugdíjban, baleseti rokkantsági nyugdíjban, öregségi vagy munkaképtelenségi járadékban nem részesül. A járadék megállapításának további feltétele, hogy a megváltozott munkaképességű személy megfeleljen az R. 22. §-ának (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek.
A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló peradatok alapján megállapította, hogy a felperes munkaviszonya 1996. március 13. napján megszűnt, a felperes 50%-os mértékű munkaképesség csökkenését ezt követően 2004. november 15. napjától állapították meg.
A fentiekre figyelemmel a felperes nem tekinthető az átmeneti vagy rendszeres szociális járadék szempontjából megváltozott munkaképességűnek, ezért a munkaügyi bíróság tévesen értelmezte az R.a> ügyben alkalmazandó rendelkezéseit, ítélete ellentétes a Legfelsőbb Bíróság 578. számú elvi határozatában is kifejtett ítélkezési gyakorlatával.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte és az felperes keresetét elutasította. (Legf.Bír. Mfv/K.III.10.449/2005.)