adozona.hu
BH+ 2006.4.186
BH+ 2006.4.186
A munkáltató a jogszabályban előírt munkaidő-nyilvántartási kötelezettségének csak akkor tesz eleget, ha a munkavállalók rendes és rendkívüli munkaidejére, ügyeletére, készenlétére, a szabadság kiadására és egyéb munkaidő-kedvezményére vonatkozó adatokról naprakész, a munkavállalók által is ellenőrizhető nyilvántartást vezet [Mt. 140/A. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes munkáltatónál tartott munkaügyi ellenőrzés eredményeként hozott határozat a felperest 1 600 000 forint munkaügyi bírsággal sújtotta, mert: nem vezetett a munkavállalók rendes és rendkívüli munkaidejével kapcsolatos adatokról nyilvántartást, nem adott a munkavállalók részére a munkabérről részletes írásos elszámolást, egy munkavállaló munkaszerződését a munkaügyi ellenőrzés időpontjában még nem írta alá, és egy munkavállaló részére nem adta ki a munkaviszony létesítését követő 30 na...
BH+ 2006.4.186 A munkáltató a jogszabályban előírt munkaidő-nyilvántartási kötelezettségének csak akkor tesz eleget, ha a munkavállalók rendes és rendkívüli munkaidejére, ügyeletére, készenlétére, a szabadság kiadására és egyéb munkaidő-kedvezményére vonatkozó adatokról naprakész, a munkavállalók által is ellenőrizhető nyilvántartást vezet [Mt. 140/A. §].
A felperes munkáltatónál tartott munkaügyi ellenőrzés eredményeként hozott határozat a felperest 1 600 000 forint munkaügyi bírsággal sújtotta, mert: nem vezetett a munkavállalók rendes és rendkívüli munkaidejével kapcsolatos adatokról nyilvántartást, nem adott a munkavállalók részére a munkabérről részletes írásos elszámolást, egy munkavállaló munkaszerződését a munkaügyi ellenőrzés időpontjában még nem írta alá, és egy munkavállaló részére nem adta ki a munkaviszony létesítését követő 30 napon belül a jogszabályban előírt tájékoztatást.A felperes a határozat ellen fellebbezéssel élt, amelyhez a 2003. október havi jelenléti íveket, valamint a munkavállalók részére a munkabér elszámolásáról kiadott igazolásokat csatolta. Az alperes másodfokú hatósága az elsőfokú határozatot a teljesítési határidő tekintetében megváltoztatta, egyebekben azt helybenhagyta.
A felperes a közigazgatási határozatok felülvizsgálata iránt keresetet terjesztett elő.
A munkaügyi bíróság ítéletében a keresetnek helyt adott, az alperes elsőfokú határozatát a másodfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.
A bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárásban megállapította, hogy mivel a munkáltató a közigazgatási eljárás során a hiányzó iratokat becsatolta, a munkaügyi ellenőrök a munkaidő nyilvántartása, illetve a munkabér elszámolások tekintetében akkor jártak volna el helyesen, ha együttműködően lehetőséget biztosítottak volna arra, hogy a munkáltató a szükséges iratokat beszerezze és az ellenőrök rendelkezésére bocsássa. A munkaszerződésen az aláírás hiányát, illetve a tájékoztatás hiányát nem értékelte olyan súlyos kötelezettségszegésként, amely indokolná a munkaügyi bírság kiszabását. A bíróság az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértésnek tekintette azt a tényt, hogy a munkaügyi ellenőrök az ellenőrzésben résztvevő K. I. gazdasági vezető részére a felvett jegyzőkönyvet nem adták át, és ezáltal nem tették lehetővé, hogy arra megjegyzést és észrevételt tegyen.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben annak hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását kérte. Állította, hogy az államigazgatási eljárásról szóló törvényi rendelkezéseket nem sértette meg, mert a határozathozatalhoz szükséges tényállást tisztázta, amelynek alapjául a felperes ügyvezetőjének, mint ügyfélnek a nyilatkozata, a tanúvallomások és a rendelkezésre álló iratok szolgáltak. Hangsúlyozta, hogy az ellenőrzés napján a felperes képviseletében eljáró ügyvezető nyilatkozata szerint is a munkaidő-nyilvántartást utólag készítik el. Az ellenőrzés időpontjában a munkabér elszámolásra vonatkozó iratokat sem tudta a felperes az ellenőröknek bemutatni. Kifogásolta, hogy a munkaügyi bíróság a megállapított további két munkaügyi szabálysértést csekély súlyúnak minősítette.
A Legfelsőbb Bíróság végzésében a felülvizsgálati eljárás elrendelte.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 31. számú állásfoglalása szerint eljárási jogszabálysértés miatt a megtámadott közigazgatási határozat hatályon kívül helyezésének csak akkor van helye, ha az jelentős, a döntés érdemére is kihat, és a bírósági eljárásban nem orvosolható.
A bíróság széles körű bizonyítási eljárást folytatott le, az ellenőrzés körülményeinek tisztázása érdekében. A per adatai alapján a bíróság a bizonyítékok mérlegelése során okszerűtlenül következtetett arra, hogy mivel az ellenőrök az ellenőrzésben résztvevő K. I. gazdasági vezetőnek a felvett és elkészült jegyzőkönyvet nem adták át, ezzel megakadályozták felperest abban, hogy azt ellenőrizze, illetőleg arra megjegyzést vagy észrevételt tehessen. A munkaügyi ellenőrök egybehangzóan vallották, hogy az ügyvezető igazgatónál jelentkeztek és az ellenőrzés céljáról, módszeréről tájékoztatták, megbeszélték vele, hogy a felvett jegyzőkönyvet ő írja alá. Ezek után nem életszerű, hogy az ügyvezető igazgató a kétoldalas jegyzőkönyvet - a záradékban foglaltak ellenére - elolvasás nélkül aláírta volna. A felperes a perben ennek ellenkezőjét nem bizonyította, az ügyvezető igazgató tanúkénti meghallgatását nem is indítványozta. A záradék azt tartalmazza, hogy a jegyzőkönyvben foglaltak a valóságnak megfelelnek, és az ügyfél nyilatkozatai az általa elmondottaknak megfelelően kerültek rögzítésre. A felperest az ügyvezető igazgató képviselte, és azzal, hogy a munkaügyi ellenőrök a jegyzőkönyvet a munkájukat segítő gazdasági vezetőnek az ügyvezető igazgató felkeresése előtt nem adták át, az ügy érdemi elbírálására kiható eljárási szabályt nem sértettek.
A felperes ügyvezetője által aláírt jegyzőkönyv egyértelmű nyilatkozatot tartalmaz, miszerint: "A munkaidő-nyilvántartást utólag készítjük el. A november és október havi még nem készült el, 2003. szeptember és augusztusi az egyik kolléganőnél van, ő írja. Itt 2003. júliusig tudom megmutatni". Az egyidejűleg meghallgatott munkavállalók tanúvallomása is megerősíti, hogy munkaidő-nyilvántartást nem, illetve utólag vezettek.
A felperes a perben sem állította, hogy az ellenőrzés időpontjában hitelesnek tekinthető munkaidő-nyilvántartással rendelkezett. Ehhez képest a munkaügyi bíróság tévesen tulajdonított jelentőséget annak, hogy a felperes utólag a másodfokú közigazgatási eljárásban csatolta az ellenőrzés időpontjában hiányzó nyilvántartást. Az Mt. 140/A. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt követelménynek csak a naprakész, és a munkavállalók által is ellenőrizhető nyilvántartás felel meg. Minthogy a felperes ennek nem tett eleget, az elsőfokú közigazgatási határozatban megjelölt munkaügyi jogszabálysértést 67 fő vonatkozásában elkövette.
Az Mt. 160. §-ába ütköző mulasztást az ügyvezető igazgató által aláírt jegyzőkönyv és az előbbiekben hivatkozott tanúvallomások ugyancsak egyértelműen alátámasztják. Az utólag benyújtott, 2003. október hónapra vonatkozó munkabér elszámolás az ellenőrzés időpontjában még nem állt rendelkezésre, ezért nem alkalmas a jegyzőkönyvben foglaltak megdöntésére.
Végül a közigazgatási határozatban megállapított további két munkaügyi szabálytalanság elkövetését a perben a felperes sem vitatta.
A peres iratokból megállapítható, hogy a munkaügyi bíróság beszerezte a közigazgatási iratokat, és a feleken kívül tanúkat is meghallgatott. Az érdemi döntés meghozatalához szükséges bizonyítékok a perben rendelkezésre álltak. Ezért a munkaügyi bíróság megalapozatlanság, a tényállás felderítetlensége miatt a támadott közigazgatási határozatot a hivatkozott állásfoglalásban foglaltakkal ellentétesen, jogszabálysértően helyezte hatályon kívül.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. (Legf.Bír. Mfv.II.10.316/2005. sz.)