adozona.hu
BH+ 2006.4.185
BH+ 2006.4.185
A tanulmányi szerződésben kikötött időtartam letelte előtt a munkaviszony megszüntetése akkor minősül a munkavállaló szerződésszegésének, ha a munkaviszony megszüntetését ő kezdeményezte. A munkáltató a saját felmondó intézkedésére hivatkozva a tanulmányi támogatás megtérítését - a munkavállaló szerződésszegő magatartása hiányában - nem követelheti [Mt. 113. § (2) bekezdés].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes munkavállaló módosított keresetében az alperes munkáltató 2004. március 26-án kelt fizetési felszólítása hatályon kívül helyezését kérte, és felmondási időre járó munkabér, túlmunka ellenértéke és szabadságmegváltás iránti igényét érvényesítette.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest 61 507 forint és ennek kamata megfizetésére kötelezte, és a 2004. március 26-án kelt tanulmányi támogatás visszafizetése tárgyú írásbeli felszólítást hatályon kívül helyezte.
Az ítéleti tényállá...
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest 61 507 forint és ennek kamata megfizetésére kötelezte, és a 2004. március 26-án kelt tanulmányi támogatás visszafizetése tárgyú írásbeli felszólítást hatályon kívül helyezte.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes 2004. január hó 9-től állt munkaviszonyban segédmunkás munkakörben az alperesnél, munkaviszonyát az alperes a 2004. március 26-án kelt rendes felmondással megszüntette. A peres felek 2004. január 17-én tanulmányi szerződést kötöttek, amelyben a felperes vállalta a könnyű és nehézgépkezelői tanfolyam elvégzését, illetve azt, hogy a tanfolyam sikeres befejezése után legalább egy évig a munkáltatónál munkaviszonyban marad. Az alperes 118 000 forint tanulmányi költség fizetésére vállalt kötelezettséget. A felperes a tanfolyamot elvégezte. Az alperes a 2004. március 26-án kelt határozatával felszólította a felperest 97 689 forint tanfolyami díj visszafizetésére. Az alperes e felszólításra tekintettel a felperes április havi járandóságát visszatartotta, ezt csupán 2004. június hónapban fizette ki a felperes részére.
A munkaügyi bíróság a fizetési felszólítás hatályon kívül helyezését azzal indokolta, hogy az alperes a saját felmondó intézkedésére hivatkozva nem tarthat igényt az általa nyújtott tanulmányi támogatás megtérítésére, mert a felperes a tanulmányi szerződésben foglaltakat nem szegte meg, nem ő szüntette meg a munkaviszonyát.
Az alperes nyújtott be fellebbezést a munkaügyi bíróság ítéletének a fizetési felszólítás hatályon kívül helyezésére vonatkozó rendelkezése ellen. Arra hivatkozott, hogy a munkáltató kényszerhelyzetben volt, mert meg kellett szüntetnie a rosszul dolgozó munkavállaló jogviszonyát és ezen felmondási indok a tanulmányi szerződésre is visszahatott.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részében az ítéletet megváltoztatta, és az alperes 2004. március 26-án kelt írásbeli felszólításának hatályon kívül helyezésére irányuló keresetet elutasította.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint, minthogy a felperes a felmondás jogellenességének megállapítás iránt nem indított keresetet, és a felmondás indokai szerint olyan magatartást tanúsított, amely a munkaviszony megszüntetésére késztette az alperest, a felperes saját hibájából került abba a helyzetbe, hogy nem tudta ledolgozni a számára előírt időtartamot. Ezért a tanulmányi szerződés 5. pontjára alapított, az Mt. 113. §-ának (2) bekezdése szerinti fizetési kötelezettsége az alperessel szemben fennáll.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a másodfokú ítélet megváltoztatását és az elsőfokú ítélet helybenhagyását, valamint az alperes perköltségben marasztalását kérte. A tanulmányi szerződés 5. pontjának téves ítéleti értelmezésére hivatkozva tartotta jogszabálysértőnek a jogerős határozatot. Kifejtette, hogy a tanulmányi szerződés helyes értelmezése szerint, csak ha a munkavállaló a saját lényeges szerződésszegése miatt nem tölti le a munkáltatónál a kikötött időt, az alapozhatja meg a munkavállaló megtérítési kötelezettségét, a munkáltató rendes felmondása nem járhat ilyen következménnyel.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte arra hivatkozva, hogy a felperes tanúsított olyan magatartást, amely a munkáltatót a jogviszony megszüntetésére késztette, és a felperes a rendes felmondás ellen nem élt jogorvoslattal, ennek következtében a munkaviszonya saját magatartására visszavezethető okból szűnt meg.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az Mt. 113. § (2) bekezdése szerint a munkáltató az általa ténylegesen nyújtott támogatásnak megfelelő összeg megtérítését követelheti, ha a támogatásban részesülő a tanulmányait nem megfelelő eredménnyel folytatja, nem lép a szerződés szerinti időpontban a munkáltatónál munkába, illetőleg a meghatározott időtartamot nem tölti le, vagy egyéb lényeges szerződésszegést követ el. Amennyiben a támogatásban részesülő a szerződésben kikötött időtartamnak csak egy részét nem tölti le, megtérítési kötelezettsége ezzel arányos.
Az adott esetben a felek az előbbi rendelkezés keretei között a tanulmányi szerződés 5. pontjában úgy állapodtak meg, hogy amennyiben a támogatásban részesülő felperes sikertelen vizsgát tesz, illetve a szerződésben meghatározott időtartamot nem tölti el munkaviszonyban a munkáltatónál, vagy más lényeges szerződésszegést követ el, az alperes követelheti a ténylegesen nyújtott támogatásnak megfelelő összeg megtérítését.
A jogszabály rendelkezése és a felek megállapodása szerint a felperesnek a tanulmányi szerződésben vállalt kötelezettségeit sértő magatartása, avagy egyéb lényeges szerződésszegése alapozhatja meg az alperes megtérítési igényét. Ebből következően a munkaviszonynak a tanulmányi szerződésben kikötött időtartam előtti megszüntetése a felperes szerződésszegésének akkor minősül, ha a munkaviszony megszüntetését ő kezdeményezte (250.EH). Az alperes saját felmondó intézkedésére hivatkozva a támogatás megtérítését - a felperes szerződésszegő magatartása hiányában - nem követelheti. A munkáltatói felmondás indokául felhozott felperesi magatartásra a másodfokú bíróság tévesen alapozta döntését, mivel az önmagában a megtérítés indoka nem lehet, ha az nem minősül a tanulmányi szerződés szempontjából is lényeges szerződésszegésnek. Az utóbbira pedig a kifejtettek szerint a per adatai alapján nem lehet következtetni.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának - a 2005. évi CXXX. törvény 22. § (1) bekezdése alapján az ügyben még alkalmazandó - (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.251/2005. sz.)