adozona.hu
BH+ 2006.4.184
BH+ 2006.4.184
Ha a munkavállaló munkaviszonyát a munkáltató jogellenesen szüntette meg, ennek jogkövetkezményei alkalmazását nem lehet mellőzni a munkavállaló peren kívüli egyezségre vonatkozó - a munkáltató által el nem fogadott - ajánlata alapján [Mt. 100. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes módosított keresetében a munkáltatói rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását és annak jogkövetkezményei alkalmazását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes 2004. március 24. napján kelt rendkívüli felmondása jogellenes, ezért azt hatálytalanította, és az alperest 187 500 forint 2004. március havi munkabér, 79 548 forint szabadságmegváltás és ezek kamatai, valamint 1 598 468 forint elmaradt munkabér, további 204 542 forint szabadságmegvá...
BH+ 2006.4.184 Ha a munkavállaló munkaviszonyát a munkáltató jogellenesen szüntette meg, ennek jogkövetkezményei alkalmazását nem lehet mellőzni a munkavállaló peren kívüli egyezségre vonatkozó - a munkáltató által el nem fogadott - ajánlata alapján [Mt. 100. §].
A felperes módosított keresetében a munkáltatói rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását és annak jogkövetkezményei alkalmazását kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes 2004. március 24. napján kelt rendkívüli felmondása jogellenes, ezért azt hatálytalanította, és az alperest 187 500 forint 2004. március havi munkabér, 79 548 forint szabadságmegváltás és ezek kamatai, valamint 1 598 468 forint elmaradt munkabér, további 204 542 forint szabadságmegváltás, 500 000 forint két havi átlagkeresetnek megfelelő összeg megfizetésére kötelezte. Az ezt meghaladó keresetet elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes 2003. október 16-ától állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperesnél cégvezetői munkakörben. Az alperes a 2004. március 24-én kelt rendkívüli felmondással a felperes munkaviszonyát megszüntette. Intézkedését azzal indokolta, hogy a felperes a március 22-én átvett 507 150 forintot nem fizette be a társaság pénztárába, hanem azt saját céljára kívánta fordítani, majd felszólításra március 25-én a társaság irodájába hozta a fenti összeget. A felmondást 2004. április 29-én postázták a felperes részére, kézbesítésére 2004. május 4-én került sor.
A felperes módosított keresetében elsősorban a 15 napos joggyakorlási határidő elmulasztására hivatkozott, továbbá arra, hogy a munkáltató nem adott lehetőséget az intézkedés indokainak megismerésére, és a kifogások elleni védekezésre. Érdemben vitatta az indokolás valóságát, mert a hivatkozott összeget nem kívánta saját céljaira felhasználni.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a munkáltató az Mt. 95. § (4) bekezdésében előírt 15 napos joggyakorlási határidőt - amely 2004. április 8-án járt le - elmulasztotta, ennélfogva a rendkívüli felmondás indokainak vizsgálatát a bíróság mellőzte.
A jogellenesség jogkövetkezményeit az Mt. 100. § (4) és (6) bekezdése szerint állapította meg és emellett a 2004. március havi munkabér és szabadságmegváltás megfizetésére is kötelezte az alperest.
Az alperes fellebbezésében a jogellenesség megállapítását és a marasztalása egyes jogcímeit is támadta.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részében részben megváltoztatta: mellőzte alperesnek az 1 598 468 forint elmaradt munkabér, 204 542 forint szabadságmegváltás és 500.000 forint kéthavi átlagkeresetnek megfelelő összeg, valamint 50 000 forint perköltség megfizetésére történt kötelezését, leszállította a fizetendő eljárási illeték összegét. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette. Megállapította, hogy a másodfokú eljárás során csatolt, a felperes jogi képviselője által az alpereshez intézett, 2004. május 18-án kelt írásbeli ajánlatában a felperes hozzájárult a jogviszonyának közös megegyezéssel történő megszüntetéséhez június 30. napjával. A másodfokú bíróság ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a felperes a rendkívüli felmondás jogellenességének ismeretében is elfogadta az alperesnek a munkaviszony ily módon való megszüntetésére irányuló nyilatkozatát, és ezzel a magatartásával egyértelműen kifejezésre juttatta, hogy a munkaviszony fenntartását maga sem kívánta. Erre következtetett a másodfokú bíróság abból is, hogy a felperes a személyi használatára adott gépjármű elszállítása iránt intézkedett, 2004. április 14-én a munkahelyen megjelent és a személyes holmijait elvitte. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság álláspontja szerint, mivel a felek akarata kölcsönösen a munkaviszony felszámolására irányult, a felperes a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapításán túl a jogkövetkezmények alkalmazását nem érvényesítheti. Továbbá utalt arra is a bíróság, hogy a jogellenes munkaviszony megszüntetésnél az elmaradt munkabérrel díjazott időre további díjazás szabadságmegváltás címén nem jár.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását, az alperest a felülvizsgálati határozat meghozataláig járó elmaradt munkabére, valamint két hónapi átlagkeresetnek megfelelő összeg megfizetésére kötelező határozat hozatalát kérte. Vitatta a tényállás kiegészítésében foglaltakat, azt a per adataival ellentétesnek, az abból levont következtetést pedig törvénysértőnek tartotta. Hangsúlyozta, hogy a 2004. május 18-án kelt levélben csupán a per megelőzése érdekében tett egyezségi ajánlatot, és ebben nem csupán elkésettségre hivatkozott, hanem a rendkívüli felmondás indokát érdemben is vitatta. A Pp. 235. §-a megsértését panaszolta, mert az alperesnek ezen levél a birtokában volt, ennek a bizonyítéknak az előterjesztésével alapos ok nélkül késlekedett. Utalt arra is, hogy kórházba kerülése miatt intézkednie kellet a rendelőintézet előtt hagyott hivatali gépkocsi biztonságba helyezéséről.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. A másodfokú ítéletet akként értelmezte, hogy a jogerős ítélet a felperesnek a rendkívüli felmondás jogellenessége megállapítására irányuló keresetét elutasította, és elfogadta, hogy a felperes munkaviszonya közös megegyezés alapján szűnt meg. Az elmaradt bérigénnyel kapcsolatban előadta, hogy a felperes a felmondáskor üzletvezetője és beltagja volt egy betéti társaságnak, ezért elmaradt munkabérre nem tarthat igényt.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást a Pp. 273. §-ának (6) bekezdése alapján elrendelte, és a felülvizsgálati kérelmet a a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felperes felülvizsgálati kérelme a következők szerint részben alapos.
A másodfokú bíróság ítéletével helybenhagyta a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, amely azon alapult, hogy az alperes a rendkívüli felmondás jogát a tudomásul szerzéstől számított tizenöt napos határidőn túl, tehát az Mt. 96. § (4) bekezdésébe ütközően gyakorolta. E rendelkezését a jogerős ítéletnek a felülvizsgálati kérelem nem támadta. Figyelemmel arra, hogy felperes az eredeti munkakörébe való visszahelyezését nem kérte, munkaviszonya az Mt. 100. § (5) bekezdésének megfelelően a másodfokú bíróság ítélete meghozatalának napján szűnt meg (2005. január 14.).
A felülvizsgálati kérelem alapján azt kellett vizsgálni, hogy a jogerős ítélet a jogellenesség jogkövetkezményeként az elsőfokú ítéletben megállapított kéthavi átlagkeresetnek megfelelő összeg [Mt. 100. § (4) bekezdés], illetve az elmaradt munkabér [Mt. 100. § (6) bekezdés] tekintetében az alperes marasztalását jogszerűen mellőzte-e.
A peres iratok alapján megállapítható, hogy az alperes nem vitatta felperes azon állítását, miszerint alperes ügyvezetője 2004. március 24-én azt mondta felperesnek, hogy ne jöjjön többet dolgozni. A felperes a rendkívüli felmondás 2004. május 4-i kézhezvételét követően, jogi képviselője útján a 2004. május 18-án kelt levélben a következőket közölte az alperes ügyvezetőjével: sérelmezte, hogy az alperes a felmondás közlése előtt nem adott lehetőséget az indok megismerésére és a védekezése előadására, és a szubjektív határidőt elmulasztotta, továbbá a felmondás indokolását valótlannak tartotta. A per indítása előtt ajánlatot tett az ügy rendezésére oly módon, hogy a munkaviszony közös megegyezéssel 2004. június 30-ával szűnjön meg, 30 napos felmondási idővel, amelyre a munkavégzés alól felmentik és elmaradt munkabérét, felmondási időre járó átlagkeresetét, szabadsága pénzbeli megváltását igényelte. Öt napon belül kérte az alperes válaszát, amelynek elmaradása esetén keresettel támadja a munkáltató intézkedését. A felperes ezen levelére az alperestől választ nem kapott, ezért keresettel élt.
A másodfokú bíróság az előbbiekkel ellentétesen állapította meg, hogy felperes a munkaviszonyának megszüntetését nem kifogásolta, hiszen azt mind a joggyakorlás módját, mind tartalmát illetően vitatta, jogellenesnek tartotta, és erre tekintettel - a perindítást megelőzően - tett ajánlatot az ügy peren kívüli egyezséggel való rendezésére. Minthogy az ajánlatot az alperes nem fogadta el, a felek között sem kifejezetten, sem ráutaló magatartással a munkaviszony közös megegyezéses megszüntetésére vonatkozó megállapodás létrejöttére következtetni nem lehet. A jogellenes munkáltatói intézkedés elfogadására ugyancsak nem lehet okszerűen következtetni felperesnek az azt megelőző magatartásából; miután az alperes ügyvezetője a további munkavégzéstől eltiltotta, életszerű, hogy a személyes holmijait a munkahelyről elvitte, és kórházba kerülésére is tekintettel a személyi használatú gépjármű visszaszállítását kérte. Ez az utóbb hozott jogellenes intézkedés tudomásulvételét nyilvánvalóan nem jelentheti.
Mindezekre tekintettel a téves ténybeli következtetéseken alapuló tényállásból levont jogi következtetés is téves, a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeit a másodfokú bíróság jogszabálysértően mellőzte.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében az elmaradt munkabére megfizetését a másodfokú határozatot követően a felülvizsgálati határozat meghozataláig alaptalanul igényelte a fent kifejtettek szerint, mivel a munkaviszonya a jogerős ítélet meghozatala időpontjában szűnt meg.
A másodfokú bíróság - téves jogi álláspontjából adódóan - az ítélete meghozataláig elmaradt munkabér tekintetében a tényállást nem tisztázta, ez a felülvizsgálati eljárásban nem pótolható.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának - az ügyben még alkalmazandó - (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletnek az alperest elmaradt munkabér és két havi átlagkeresetnek megfelelő összeg megfizetésére kötelezését mellőző rendelkezéseit, valamint a perköltségről és eljárási illetékről szóló rendelkezéseit hatályon kívül helyezte és e tekintetben a munkaügyi bíróság ítéletének rendelkezéseit helybenhagyta, egyebekben a jogerős ítéletet nem érintette. A felperest a másodfokú bíróság ítéletének meghozataláig megillető elmaradt munkabér tárgyában a megyei bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf.Bír. Mfv.II.10.264/2005. sz.)