adozona.hu
BH+ 2006.4.183
BH+ 2006.4.183
Összefoglalóan megjelölt felmondási indok esetén az annak keretei között bizonyított, a munkaviszony megszüntetésének okszerű indokául szolgáló munkavállalói magatartás a rendes felmondás jogszerűségét megalapozza [Mt. 89. § (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében a 2004. augusztus 5-én kelt munkáltatói rendes felmondás jogellenességének megállapítását és ennek jogkövetkezményei alkalmazását kérte arra hivatkozva, hogy a felmondás indokolása nem felel meg a valóságnak, túl általános.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes 2001. május 4-étől forgácsoló munkakörben dolgozott az alperesnél. Az alperes a felperes munkaviszonyát a 2004. augusztus 5-én kelt rendes f...
BH+ 2006.4.183 Összefoglalóan megjelölt felmondási indok esetén az annak keretei között bizonyított, a munkaviszony megszüntetésének okszerű indokául szolgáló munkavállalói magatartás a rendes felmondás jogszerűségét megalapozza [Mt. 89. § (2) bekezdés].
A felperes a keresetében a 2004. augusztus 5-én kelt munkáltatói rendes felmondás jogellenességének megállapítását és ennek jogkövetkezményei alkalmazását kérte arra hivatkozva, hogy a felmondás indokolása nem felel meg a valóságnak, túl általános.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes 2001. május 4-étől forgácsoló munkakörben dolgozott az alperesnél. Az alperes a felperes munkaviszonyát a 2004. augusztus 5-én kelt rendes felmondással szüntette meg azzal az indokolással, hogy a műhelyvezető munkautasításait nem követi többszöri figyelmeztetés ellenére sem, selejtet gyárt, amit próbál eltitkolni felettese elől.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperes maga is elismerte, miszerint selejtes terméket gyártott és annak megfelelő kijavításáról nem gondoskodott. A meghallgatott tanúk vallomásai és az alperes által becsatolt jegyzőkönyvek alapján a bíróság bizonyítottnak találta a felmondásban szereplő indokok valóságát és azokat okszerűnek ítélte. Rámutatott arra, hogy a felmondás indoka példálózóan is meghatározható, helye van azok részletes bizonyításának.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, megállapította a rendes felmondás jogellenességét és az alperest 390 975 forint kártalanítás, valamint első- és másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte.
A megyei bíróság szerint az elsőfokú bíróság a tényállást részben tévesen állapította meg, emiatt a levont jogi következtetései sem megalapozottak. A másodfokú bíróság az alperes által becsatolt jegyzőkönyveket bizonyítékként nem értékelte azzal az indokolással, hogy azok utólag készültek, és a felperesnek ezekről a jegyzőkönyvekről nem volt tudomása. A tanúbizonyítás alapján csupán azt találta megállapíthatónak, hogy a felperes a felmondás előtti időszakban pontosan meg nem határozható időben két darab selejtes terméket gyártott, amelyet a felperes is elismert és azokat utasítás ellenére nem gyártotta újra. A felmondás további indokait - a másodfokú bíróság álláspontja szerint - az alperes nem tudta bizonyítani. Hangsúlyozta, hogy nem volt bizonyíték arra, hogy a felperes a többi munkavállalóhoz képest több selejtet gyártott volna, az alperes számszaki kimutatásokkal nem bizonyította a felperes rosszabb minőségű munkavégzését. Emellett megállapította a másodfokú bíróság, hogy a selejtgyártás tekintetében csupán általánosságokat tartalmaz a felmondás, melynek pontos idejét és a selejtgyártás mennyiségét nem lehet meghatározni.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Iratellenességet panaszolt, sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a felperes terhére több nyilatkozatot nem értékelt. Kifejtette, hogy a periratokhoz csatolt jegyzőkönyveket a felperessel történt elbeszélgetést követően, mintegy emlékeztetőül foglalták írásba, és az abban foglaltak valóságát a meghallgatott tanúk igazolták. Álláspontja szerint az alperes által kiadott felmondás megfelel az MK 95. számú állásfoglalásban foglaltaknak. A felperes nem megfelelő munkavégzése okszerűen vezetett munkaviszonya felmondással történő megszüntetéséhez.
A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A peres iratok alapján megállapítható, hogy a felperes személyes nyilatkozatában beismerte, hogy a munkáltatói utasítást - két selejtes termék újragyártására - nem teljesítette. A további felmondási indokok tekintetében pedig állította, hogy nem emlékszik szóbeli figyelmeztetésre arra vonatkozóan "hogy nem lesz ez így jó, ha továbbra is így dolgozom". A jelenlétében meghallgatott tanúk vallomására észrevételt nem tett, az alperes által csatolt jegyzőkönyvben foglaltakkal kapcsolatban azt kifogásolta, hogy azok tartalmát vele nem ismertették, csak a bírósági eljárás során szerzett róluk tudomást.
A felperes felettese, a műhelyvezető és H. V. technológus tanúvallomása egybehangzóan azt tartalmazza, hogy az alperes által felvett jegyzőkönyvek tartalma a valóságnak megfelel, a felperes munkavégzésével, magatartásával kapcsolatban az abban foglalt problémák merültek fel. Mindkét tanú nyilatkozata szerint a felperes a legtöbb selejtet gyártók közé tartozott, munkája gyakran nem volt megfelelő minőségű.
M. J. tanú úgy nyilatkozott, hogy felperes a munkaidő alatt munkavégzés helyett nem beszélgetett többet, és nem gyártott több selejtet, mint mások. A tanú azonban azt is előadta, hogy csak részben dolgozott egy csarnokban a felperessel, az utóbbi időben már csak eljártak egymás mellett.
Az előbbiek figyelembevételével megállapítható, hogy a másodfokú bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdése sérelmével állapította meg a döntése alapjául szolgáló tényállást, mert a bizonyítékokat nem a maguk összességében értékelve következtetett arra, hogy alperes a felmondás indokait nem bizonyította.
A bíróság az egyes bizonyítékok kellően indokolt elfogadásával olyan tényállást is megállapíthat, amely nem áll összhangban a fél által vitatott bizonyíték tartalmával, ha az a per adataira figyelemmel nem okszerűtlen.
Az adott esetben a másodfokú bíróság nem adta kellő indokát annak, hogy a tanúvallomásokat, illetve az azzal alátámasztott - felperes által tényszerűen nem cáfolt - jegyzőkönyvekben foglaltakat miért nem vette figyelembe. Önmagában az a körülmény, hogy a felperes a jegyzőkönyveket nem ismerte, nem írta alá, utólag készültek, azok valóságtartalmát nem érinti. Az említett tanúvallomások egyértelműen tartalmazzák, hogy felperes előzően is gyakran selejtes terméket gyártott, ezt felperes sem tagadta, csupán nem emlékezett az emiatti figyelmeztetésekre. Ezt követően került sor az újabb selejtes termékek előállítására, amelyeket felperes az utasítás ellenére nem gyártott újra, hanem azokat - anélkül, hogy erről az utasítást adót tájékoztatta volna - csupán átalakította.
Az ismételt nem megfelelő munkavégzés (selejtes termék gyártása) tényét nem teszi mellőzhetővé az a körülmény, hogy ez más munkavállalóknál is előfordult. M. J. tanúvallomása ugyanis csak erre utalt, de azt - a felperessel az utóbbi időben már nem együtt dolgozó - a tanú életszerűen nem tudhatta, hogy a perbeli időben felperesnél ez gyakran előfordult-e, és emiatt figyelmeztették-e.
A másodfokú bíróság ítélete indokolásában nem tért ki arra sem, hogyan ítélte meg felperes nyilatkozatát, miszerint nem emlékezett a munkáltató figyelmeztetéseire. A per előbbi adataival összevetve a felperes e kijelentésének nem lehet olyan jelentőséget tulajdonítani, hogy nem került sor a kifogásolt munkavégzés miatti figyelmeztetésre, annak megváltoztatására való felhívásra.
Mindezek alapján az összefoglalóan megjelölt felmondási indok, miszerint felperes a műhelyvezető utasításait nem követi figyelmeztetések ellenére, selejtet gyárt, amit próbál eltitkolni, megvalósult a perben bizonyított azzal a felperesi magatartással, hogy kifejezett utasítás ellenére az általa készített selejtes alkatrészeket nem gyártotta újra, csak átalakította és ezt nem jelentette, tehát eltitkolta. Mivel erre ismételten minőségileg nem megfelelő munkavégzést követően került sor, ez a munkaviszony megszüntetését okszerűen indokolta.
Több felmondási indok esetén egy való és okszerű indok a felmondás jogszerűségét megalapozza.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 206. § (1)-(2) bekezdésébe és az Mt. 89. § (2) bekezdésébe ütközően jogszabálysértő jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.205/2005. sz.)