adozona.hu
BH+ 2006.4.182
BH+ 2006.4.182
Ha a kollektív szerződést kötő felek olyan megállapodást kötnek, hogy a kollektív szerződés meghatározott rendelkezésétől eltérnek, az abban szabályozott szociális juttatást a munkáltató határozatlan időre szünetelteti, ez a kollektív szerződés módosításának minősül [Mt. 37. § (3) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a módosított keresetében az alperest 441 500 forint önkéntes nyugdíjpénztári tagdíj és kamatai átutalására kérte kötelezni.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest kötelezte, hogy 441 500 forintot utaljon át a felperesnek az M. K. B. Nyugdíjpénztáránál vezetett számlájára, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes 1991. május 1-jétől állt az alperes alkalmazásában kereskedelmi igazgató munkakörben, munkaviszonya közös megegyezés...
BH+ 2006.4.182 Ha a kollektív szerződést kötő felek olyan megállapodást kötnek, hogy a kollektív szerződés meghatározott rendelkezésétől eltérnek, az abban szabályozott szociális juttatást a munkáltató határozatlan időre szünetelteti, ez a kollektív szerződés módosításának minősül [Mt. 37. § (3) bekezdés].
A felperes a módosított keresetében az alperest 441 500 forint önkéntes nyugdíjpénztári tagdíj és kamatai átutalására kérte kötelezni.A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest kötelezte, hogy 441 500 forintot utaljon át a felperesnek az M. K. B. Nyugdíjpénztáránál vezetett számlájára, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes 1991. május 1-jétől állt az alperes alkalmazásában kereskedelmi igazgató munkakörben, munkaviszonya közös megegyezéssel 2004. február 15-én szűnt meg. Az alperes kollektív szerződésében kötelezettséget vállalt arra, hogy az M. K. B. Rt. Országos Nyugdíjpénztárával kötött szerződés alapján a pénztár alapszabályában foglalt feltételek szerint egységesen minden munkavállaló helyett a tagdíjat - a havi bruttó munkabér 5 százalékát - megfizeti és átutalja a pénztár számára. A munkáltató által átvállalt tagdíjfizetési kötelezettség határozatlan időre szólt. 2001. augusztus 31-én az alperes vezérigazgatója és V. I. az O. E. Gy. Dolgozók Szakszervezetének megbízott titkára megállapodást írtak alá, amelyben a szakszervezet tudomásul vette, hogy a munkáltató a kollektív szerződés VI. fejezet 1. pontjában meghatározott önkéntes nyugdíjpénztári tagdíjfizetést 2001. szeptember 1-jétől határozatlan időre szünetelteti azzal az indokkal, hogy a munkáltató működését jelentősen befolyásoló változás következett be, ami szükségessé teszi - bizonytalan időre - ezen intézkedés megtételét.
A munkaügyi bíróság ezek alapján a felperes keresetét alaposnak találta, mert álláspontja szerint a kollektív szerződésben vállalt juttatás szüneteltetésére nincs törvényes lehetőség, a 2001. augusztus 31-én kötött megállapodás nem minősül a kollektív szerződés módosításának, illetve felmondásának. Ebből következően az alperes köteles a kereseti kérelemnek megfelelően a 2001. szeptember 1-jétől 2003. november 31-éig felperes részére kifizetett munkabér 5 százalékának átutalására.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét helybenhagyta. Egyetértett az elsőfokú bíróság azon következtetésével, hogy az alperes által hivatkozott megállapodás nem minősül a kollektív szerződés módosításának. Ezt a megállapodás szövegének értelmezésével indokolta: eszerint az nem kölcsönös akaratnyilvánítást jelent, és nem tűnik ki abból, hogy a felek a megállapodásukat a kollektív szerződés módosításának tekintették. Továbbá utalt arra is, hogy a kollektív szerződésen sem vezették át a módosítást.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását és a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát kérte. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy a 2001. augusztus 31. napján létrejött megállapodás formailag és tartalmilag is a kollektív szerződés szabályos módosításának tekinthető. A szerződés módosítására és a felek nyilatkozatainak értelmezésére vonatkozó szabályokra hivatkozott [Ptk. 207. § (1) bekezdés, 240. §]. Előadta, hogy a szüneteltetés tényét minden érintett munkavállalóval közölték, írásbeli nyilatkozatot kellett tenniük arról, a munkáltató helyett a továbbiakban kívánják-e a tagdíjat saját munkabérükből fizetni. A szakszervezet mindvégig együttműködött a munkáltatóval, és a megállapodással szemben annak aláírása óta soha kifogást nem emelt, a módosítás érvénytelenségére nem hivatkozott. Hangsúlyozta, hogy a megállapodást a kollektív szerződés módosításának kell tekinteni akkor is, ha ezt a kifejezést pontosan nem használták. Becsatolta a 2005. július 27. napján egységes szerkezetbe foglalt kollektív szerződést, amelynek VI. fejezet 1. pontjában a szerződő felek ismételten megerősítették a 2001. augusztus 31-én megkötött megállapodást, az önkéntes nyugdíjpénztári tagdíj fizetésének szüneteléséről.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Azzal érvelt, hogy a megállapodásnak nevezett, de valójában a munkáltató egyoldalú döntését tartalmazó jognyilatkozattal a felek között nem jött létre akarategység. Ezzel kapcsolatban a hasonló tárgyú perekben tett nyilatkozatra, tanúvallomásra hivatkozott, amelyről a bíróságnak hivatalból tudomása volt.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye [Pp. 275. § (1) bekezdés], ezért a felek által ezen eljárásban becsatolt iratok, illetve a perben nem szereplő bizonyítékok, tényállítások a felülvizsgálat keretében nem vehetők figyelembe.
A kollektív szerződés - a szerződésekre vonatkozó elveknek megfelelően - a szerződést kötő felek megállapodásával módosítható. A kollektív szerződés módosítására is irányadó, hogy a felek a tárgyalási ajánlatot nem utasíthatják vissza [Mt. 37. § (3) bekezdés].
A peres iratok alapján megállapítható, hogy a felek a perben azt nem tették vitássá, hogy a 2001. augusztus 31-én kelt megállapodást az alperesnél a perbeli időben hatályos kollektív szerződést kötő felek - egyrészről az alperes vezérigazgatója, másrészről az O. E. Gy. Dolgozók Szakszervezetének titkára - írták alá. A megállapodás azt tartalmazza, hogy a munkáltató és a munkavállalók nevében eljáró szakszervezet tudomásul vette a kollektív szerződés VI. fejezet 1. pontjában meghatározott önkéntes nyugdíjpénztári tagdíj fizetésének 2001. szeptember 1-jétől határozatlan időre történő szüneteltetését.
Az előbbiek szerint a kollektív szerződést kötő felek egybehangzóan úgy nyilatkoztak (tudomásul vették), hogy a kollektív szerződés meghatározott rendelkezésétől eltérnek, az addig a munkáltató által biztosított szociális juttatást (Mt. 165/A. §) a jövőben a munkáltató szünetelteti.
A szerződést kötő feleknek az egybehangzó nyilatkozatával létrejött megállapodás tényét az nem érinti, hogy a kollektív szerződéstől eltérést - azaz a kollektív szerződés módosítását - a munkáltató kezdeményezte, hiszen azt a másik fél nem volt köteles elfogadni, tudomásul venni.
A jogerős ítélet a megállapodás szövegének téves értelmezésével jutott arra a következtetésre, hogy az nem tartalmazza a feleknek kölcsönös és egybehangzó akaratnyilvánítását.
Minthogy a megállapodás tartalma szerint a kollektív szerződés módosításának minősül, és a változásról a munkavállalókat is értesítette az alperes, az ügy eldöntése szempontjából annak nem lehet jelentőséget tulajdonítani, hogy a módosítást a kollektív szerződésen "átvezették", abba formailag beépítették vagy sem.
Mindezekből következően az alperes kollektív szerződését módosító megállapodást követő időre a felperes az önkéntes nyugdíjpénztári tagdíj megfizetését, átutalását az alperestől alappal nem igényelhette.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. (Legf.Bír. Mfv.II.10.360/2005. sz.)