adozona.hu
BH+ 2006.3.137
BH+ 2006.3.137
A fegyelmi vétség összefoglaló megjelölése miatt a fegyelmi határozat megalapozatlansága nem állapítható meg, ha a munkáltató a kötelezettségszegést a bizonyítási eljárás során konkretizálja és azt - annak időpontjára is kiterjedően - bizonyítja [Ktv. 50. § (1) bekezdés, Pp. 163. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperesnél 2003. május 15-ig informatikusi, majd ettől az időponttól kezdve engedélyezési ügyintézői munkakört betöltő felperest a fegyelmi tanács a 2003. december 8-án hozott határozatával hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel sújtotta.
A felperes a határozat ellen benyújtott keresetében a közszolgálati jogviszonya jogellenes megszüntetésének megállapítását és az eredeti munkakörébe történő visszahelyezés mellőzésével a Ktv. 60. §-ban meghatározott jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Arr...
BH+ 2006.3.137 A fegyelmi vétség összefoglaló megjelölése miatt a fegyelmi határozat megalapozatlansága nem állapítható meg, ha a munkáltató a kötelezettségszegést a bizonyítási eljárás során konkretizálja és azt - annak időpontjára is kiterjedően - bizonyítja [Ktv. 50. § (1) bekezdés, Pp. 163. § (1) bekezdés].
Az alperesnél 2003. május 15-ig informatikusi, majd ettől az időponttól kezdve engedélyezési ügyintézői munkakört betöltő felperest a fegyelmi tanács a 2003. december 8-án hozott határozatával hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel sújtotta.A felperes a határozat ellen benyújtott keresetében a közszolgálati jogviszonya jogellenes megszüntetésének megállapítását és az eredeti munkakörébe történő visszahelyezés mellőzésével a Ktv. 60. §-ban meghatározott jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperes a fegyelmi eljárás során eljárási hibákat vétett, és a fegyelmi határozatban a terhére rótt fegyelmi vétségek konkrétan, az elkövetés idejének, módjának és körülményeinek megfogalmazásával nincsenek megjelölve.
A munkaügyi bíróság a keresetet megalapozottnak találta, és ítéletében az alperes fegyelmi határozatát hatályon kívül helyezte. Megállapította, hogy a felperes jogviszonya az ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg és az alperest 8 havi átlagkeresetként 1 936 304 forint, valamint 726 114 forint felmentési időre járó átlagkereset, 2 083 200 forint végkielégítés és 25 000 forint perköltség megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság a felperes eljárásjogi kifogásait nem találta megalapozottnak, ugyanakkor megállapította, hogy a fegyelmi határozat a törvényi feltételeknek nem felel meg, mert az alperes nem tett eleget az indokolási kötelezettségének.
Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatta meg, hogy az alperest szabadágmegváltás címén 236 727 forint megfizetésére kötelezte, az elsőfokú perköltség összegét 100 000 forintra felemelte, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A másodfokú bíróság nem osztotta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját, miszerint az alperes a fegyelmi határozatban nem tett eleget az indokolási kötelezettségének. Intézkedését a munkáltató részletesen megindokolta, e vonatkozásban eljárási szabályt nem sértett. A fegyelmi határozatot az indokolás tartalmi hiányosságai miatt találta jogszabálysértőnek. A fegyelmi eljárást elrendelő munkáltatói intézkedés nyolc kötelezettségszegést rótt a felperes terhére, a fegyelmi határozat indokolásából azonban nem derül ki, hogy e kötelezettségszegések közül a felperes ténylegesen melyiket, mely magatartással, illetve mulasztással mikor követte el, valamint, a főfelügyelet vizsgálatának megállapításai mennyiben vezethetők vissza a felperes magatartására. A bíróság az MK. 95. számú állásfoglalására hivatkozva megállapította, hogy a fegyelmi határozat általános indokai nem konkretizálhatók, nem köthetők a felperes adott munkaköri kötelezettségei közé tartozó feladatokhoz, mulasztásokhoz, meghatározott időpontokhoz, ezért a fegyelmi határozat megalapozatlan. A másodfokú bíróság nem fogadta el az alperes arra vonatkozó érvelését, hogy a munkaügyi bíróság a bizonyítás kötelezettségének nem tett eleget, mert hivatalból való bizonyítást a törvény nem engedi meg, és a bizonyítási teher az alperest terhelte.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben - tartalma szerint - a keresetet elutasító új határozat meghozatalát kérte. Sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták a Ktv. 52. § (1) és (3) bekezdésében, valamint az 56. § (2) bekezdésében foglaltakat, a másodfokú bíróság tévesen hivatkozott az MK 95. számú állásfoglalására, illetve a Pp. 163. § (1) bekezdésére. Az eljárás során szaktudással rendelkező tanúk, vagy igazságügyi szakértő bevonását indítványozta, a munkaügyi bíróság azonban az indítványait figyelmen kívül hagyta. Hangsúlyozta, hogy a fegyelmi határozat indokolási része részletesen tartalmazza a fegyelmi eljárás során megállapított tényállást, a bizonyítékok értékelését, az enyhítő és súlyosító körülményeket, valamint azt, hogy a fegyelmi tanács a döntését milyen okból hozta, továbbá külön kitér a felperes vétkes mulasztásai és a bekövetkezett negatív következmények okozati összefüggéseire is.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte [Pp. 273. § (1) bekezdés].
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Állította, hogy 2003. május 15-én a saját területén egy üzemképes működő rendszert adott át, ettől az időponttól kezdve azonban a rendszerre rálátása nem volt, annak működtetésében nem vett részt.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A peres iratok alapján megállapítható, hogy a fegyelmi határozat indokolása annak rögzítése mellett, hogy a felperes ellen milyen mulasztások miatt indult a fegyelmi eljárás, a következőket tartalmazza:
"Kötelezettségszegés állapítható meg atekintetben, hogy a központi szerver működéséről a fegyelmi eljárás alá vont köztisztviselő nem gondoskodott annak ellenére, hogy már 2002. február 12-én a munkáltatói jogkör gyakorlója nyomatékosan felhívta ezen tényre a figyelmét. Ezen mulasztásából kifolyólag komoly veszélybe került a megyei felügyelet adatállománya, adatbiztonsága.
- ...A szerver meghibásodásából kifolyólag egy új winchestert is be kellett szerezni, amely jelentős többletköltséget okozott a felügyeletnek. A winchester csere is elkerülhető lett volna, ha a fegyelmi eljárás alá vont köztisztviselő a feladatát lelkiismeretesen, kellő előrelátást tanúsítva végzi. A szerver hibája a hardver, amelynek karbantartása szintén felperes felelőssége volt, szakszerűtlen üzemeltetéséből is fakadt.
- ...A számítógépes programok frissítésének, telepítésének elmaradása kitűnik a 2003. szeptember 12. napján foganatosított főhatósági kontroll tapasztalatait összefoglaló jelentésből.
- ...Ha kellő figyelmet fordít a szerver állapotára, ha gondoskodik az adatok biztonságos mentéséről, tárolásáról, ha hangsúlyt fektetett volna a szerver hardveri oldalára, ha a szükséges program-frissítéseket elvégezte volna, ha a feladatkörébe tartozó számítástechnikai eszközök üzembe helyezését az előírásnak megfelelően végzi, ha az informatikai hálózatot felesleges protokollokkal nem terheli, ha a főfelügyeleti ellenőrzés során a kérdezett és szükséges jelszót megadta volna, a fentiekben részletezett negatív események nem következtek volna be."
Az előbbiek figyelembevételével téves az az ítéleti megállapítás, hogy a fegyelmi határozat indokolása alapján nem konkretizálhatók a felperes terhére rótt mulasztások. A felperes munkaköri feladatai és az informatikai hálózat felmérése során feltárt hibák összevetésével a mulasztás tartalma és időpontja is megállapítható.
A másodfokú bíróság ezért tévesen nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a munkaügyi bíróság nem állapított meg tényállást, holott a fegyelmi határozat megalapozatlansága a fegyelmi vétségek összefoglaló megjelöléséből önmagában nem vonható le.
A munkaügyi bíróság részbizonyítást lefolytatott ugyan, felperest személyesen, K. I. vizsgálóbiztost és G. A.-nét tanúként hallgatta meg, K. A. tanúkénti meghallgatásától azonban már eltekintett, és indokolás nélkül mellőzte F. Cs., H. Zs., B. Z., K. B. és N. Z. tanúkénti meghallgatását is, akiknek a meghallgatását az alperes javasolta.
Mivel annak eldöntése, hogy a központi szerver működésének összeomlása, az adatállomány eltűnése, illetőleg az új winchester beszerzése, valamint a programok frissítésének, telepítésének elmaradása okozati összefüggésbe hozható-e a felperes mulasztásával olyan szakkérdés, amelynek eldöntéséhez a bíróság megfelelő szakképesítéssel nem rendelkezik, a munkaügyi bíróság indokolatlanul mellőzte az alperes által indítványozott bizonyítási eljárás lefolytatását, így elsősorban a szakértő tanúként kért K. A. meghallgatását.
Peradat, hogy a felperes 2003. május 16-ától más munkakörben dolgozott, azonban a fegyelmi határozat szerint az informatikai és rendszerkarbantartó feladatokhoz tartozó kötelezettségeit folyamatosan elmulasztotta és a közlekedési főfelügyelet vizsgálatában megállapított hibák erre az időszakra vezethetők vissza. Ez a bizonyítási eljárás során tisztázható, ezért a fegyelmi határozatban a mulasztás pontos időpontja megjelölésének elmaradása, és a munkaköri változás önmagában a felelősség alóli mentesüléshez nem vezethet. A fegyelmi határozat indokolásának hiányossága az alperest a bizonyítás lehetőségétől nem fosztja meg.
Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi és a bíróságot új eljárásra és új határozat meghozatalára utasítja.
A munkaügyi bíróság a kifejtettekre vonatkozóan a tényállás megállapítása után lesz abban a helyzetben, hogy a fegyelmi határozat jogszerűségéről döntsön.
A fenti indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése szerint a jogerős ítéletet - a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf.Bír. Mfv.I.10.215/2005. sz.)