adozona.hu
BH 2006.3.82
BH 2006.3.82
A kültag házastársnak a Csjt.-n alapuló felelőssége, a beltag házastársnak - a betéti társaság vagyonával nem fedezett - tartozásáért való helytállási kötelezettsége alapján [Csjt. 27-28. §, 30. §; Gt. 90. §, 101. §, 103. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A v.-i városi bíróság a jelen per felperesének a keresete alapján indult perben hozott ítéletével arra kötelezte az E. Betéti Társaságot, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 4 718 820 forintot, valamint ezen összegből egyes részösszegek után 1999. augusztus 30-ától, a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatát, és úgy rendelkezett, hogy amennyiben a betéti társaság vagyona a felperes javára megítélt követelést nem fedezné, úgy azért H. J. - aki a jelen per alperesének házastársa - m...
BH 2006.3.82 A kültag házastársnak a Csjt.-n alapuló felelőssége, a beltag házastársnak - a betéti társaság vagyonával nem fedezett - tartozásáért való helytállási kötelezettsége alapján [Csjt. 27-28. §, 30. §; Gt. 90. §, 101. §, 103. §].
A v.-i városi bíróság a jelen per felperesének a keresete alapján indult perben hozott ítéletével arra kötelezte az E. Betéti Társaságot, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 4 718 820 forintot, valamint ezen összegből egyes részösszegek után 1999. augusztus 30-ától, a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatát, és úgy rendelkezett, hogy amennyiben a betéti társaság vagyona a felperes javára megítélt követelést nem fedezné, úgy azért H. J. - aki a jelen per alperesének házastársa - mint a betéti társaság beltagja köteles helytállni.Az alperesek fellebbezése folytán eljárt Megyei Bíróság a 2002. október 24. napján kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - annak helyes indokainál fogva - helybenhagyta.
Az E. Bt. ellen felszámolási eljárás indult, amelynek során megállapítást nyert, hogy a társaság vagyonában nincs fedezet a hitelezői igények kielégítésére. A felperes H. J. beltaggal szemben is végrehajtást kezdeményezett, amely azonban eredményre nem vezetett, mivel az adósnak vagyona nincs. A társaság kültagja H. J. házastársa: az alperes volt.
A v.-i társasházi lakásingatlan az alperes és házastársa tulajdonát képezte, mely 2000. július 3. napján értékesítésre került. Az alperes ezt követően családi házat vásárolt, melynek tulajdonosa kizárólag ő lett.
A felperes keresetében 4 718 820 forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest a Csjt. 30. § (2) és (3) bekezdése alapján. Arra hivatkozott, hogy a követelés keletkezésekor 1999. évben H. J. beltag és az alperes házasságban éltek. Amennyiben a felek között időközben a házastársi közös vagyon megosztásra került, a felperes annak a reá jutó részével felel az életközösség fennálltakor keletkezett adósságért.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, mivel a bíróságok a felperesi követelés megfizetésére az E. Bt.-t, illetve annak behajthatatlansága esetén H. J. beltagot kötelezték. Az alperes a hivatkozott bt.-nek kültagja volt, így őt a felperesi követelés megfizetésére kötelezni nem lehet.
Az elsőfokú bíróság ítéletével 4 718 820 forint tőke és törvényes kamatának megfizetésére kötelezte az alperest.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a követelés keletkezésekor H. J. beltag az alperessel házassági életközösségben élt, a házastársak a gazdasági társaságban együttműködtek, a társaságnak az előnyeit és kötelezettségeit közösen viselték. A perbeli tartozás a betéti társaság tartozása, amelyért az 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 101. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó 90. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a beltag korlátlanul köteles helytállni. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a Csjt. 30. § (2) bekezdése alapján a társaságban a kültag házastárs esetében a beltag házastárs által kötött ügyleteket a házastárs hozzájárulásával kötöttnek kell tekinteni, így az alperes ezen kötelezettségekért a közös vagyonból a rá eső rész erejéig helytállni köteles. A közös vagyont képező v.-i ingatlan eladásából az alperesnek jutó rész 10 000 000 forint volt, melyet az alperes sem vitatott, ennek erejéig a tartozásért felel.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezéssel élt.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Ítéletének indokolása szerint egyetértett az elsőfokú bíróság azon jogi okfejtésével, hogy a Gt. felhívott rendelkezései értelmében a társaság kötelezettségeiért elsősorban a társaság felel vagyonával. Amennyiben a társasági vagyon a követelést nem fedezi, a társaság kötelezettségeiért a tagok saját vagyonukkal korlátlanul és egyetemlegesen felelnek. A törvény értelmében a betéti társaság beltagjának felelőssége korlátlan, tehát a társaság tartozásaiért - ha a társaság vagyona elegendő fedezetet nem nyújt - saját teljes vagyonával is felel. A beltag korlátlan felelőssége mögöttes felelősség, amely csak akkor és oly mértékben áll fenn, amennyiben a társaság vagyona a követelést nem fedezi. A kültag vagyoni felelőssége korlátozott, csupán a vagyoni betétje erejéig áll fenn.
Helytálló az elsőfokú bíróság azon megállapítása is, hogy a betéti társaság tartozásának keletkezésekor az alperes házastársával életközösségben élt. Közös tulajdonukat képezte a társasházi ingatlan, mely 20 000 000 forintért értékesítésre került. Az alperes és házastársa között 2001. április 22. napján jött létre a házassági vagyonközösséget megszüntető szerződés. A 3. pont értelmében a szerződő felek a közöttük fennálló életközösség közös vagyoni részét a szerződésben foglaltaknak megfelelően rögzítik és számolják el azzal, hogy házassági életközösségük esetleges megszakadása és bírósági felbontása esetén jelen szerződésben foglaltakat tekintik irányadónak. Ezen szerződéses pontból következik, hogy a megállapodás megkötésekor a házastársak között az életközösség fennállt. Nyilatkozatuk szerint az ingatlan 20 000 000 forintos vételárából az alperes 11 750 000 forint felhasználásával megvásárolta a családi házat, mely az alperes különvagyonát képezi. Az alperes házastársa a részére jutó 8 250 000 forintot az E. Betéti Társaság részére, mint beltagi kölcsönt nyújtotta. A megállapodás 9. pontjában rögzítik azt is, hogy a házastársak az egymás tartozásaiért keletkezett felelősséget a Csjt. 30. §-ában foglaltakon kívül kizárják.
Az elsőfokú bíróság azonban tévedett, amikor a jogvita eldöntése során a Csjt. 30. §-ának (2) és (3) bekezdése alapján járt el. Nem helytálló azon álláspontja, hogy a hivatkozott ügyletet a társaságban beltagként közreműködő házastárs esetében a kültag házastárs hozzájárulásával kötöttnek kell tekinteni. H. J. az ügyletet nem a saját nevében, hanem az E. Betéti Társaság nevében kötötte, ezért a Csjt. hivatkozott §-a jelen perben nem alkalmazható. A gazdasági perben hozott jogerős, H. J.-t marasztaló ítéleti rendelkezés a házastársak belső viszonyában a férj adóssága, amely a peradatok és a Csjt. rendelkezései alapján közös tartozásnak minősül, és azt az erre vonatkozó szabályok szerint kell elbírálni. A házastársak egymás közötti belső jogviszonyában a Csjt. 27. § (1) bekezdése szerint nem csupán az aktív vagyontárgyak, hanem a passzív vagyontárgyak tekintetében is törvényes vélelem szól amellett, hogy amelyek az életközösség tartama alatt keletkeztek, házastársak közös kötelezettségét képezik.
A Csjt. 28. §-ának (1) bekezdése határozza meg azon vagyontárgyak körét, amelyek a házastársak különvagyonához tartoznak. A házastársak - közös vagyonból és különvagyonokból álló - vagyona nem csupán aktív, hanem passzív elemeket is tartalmaz; ide sorolhatók az adósságok, amelyek harmadik személyekkel szemben valamelyik, vagy mindkét házastársat terhelik. Ezen adósságok rendezésével kapcsolatban a Csjt. iránymutatást nem ad. Az eljárás során az alperes hivatkozott arra, hogy az E. Betéti Társaság alapításakor a 400 000 forint értékű törzsbetétjét férje különvagyonából fedezte. Az eljárás során ezt az alperes nem bizonyította, így a törvényes vélelem alapján az közös vagyonnak minősül.
Téves az alperes azon hivatkozása, hogy H. J. tartozása akkor keletkezett, amikor megállapítást nyert, hogy a betéti társaság vagyona nem fedezi a jogerős ítéleti marasztalásban foglalt összeget.
Az alperes házastársának tartozása - melynek megfizetésére a bíróság kötelezte - 1999. évben keletkezett, egy-idejűleg jött létre az E. Bt. számlatartozásával, hiszen ugyanazon követelés teljesítéséről van szó, csupán annak mértéke és végrehajtásának időpontja függvénye a társaság teljesítőképességének.
A hivatkozott tartozás a közös vagyon körébe tartozó tevékenységgel kapcsolatban jött létre a házastársi életközösség fennállása alatt, így az alperes helytállási kötelezettsége fennáll.
Végezetül téves az arra való hivatkozás is, hogy jelen esetben a Gt. szabályai alkalmazandók kizárólagosan, amelynek alapján a kültag a bt. tartozásáért nem felel, következésképpen alperes marasztalása sem lehetséges. Való igaz, hogy a Gt. rendelkezései alapján alperes nem marasztalható, alperes marasztalásának alapja azonban nem a Gt., hanem a Csjt., az alperes felelőssége a házastársak közös tartozásáért fennálló felelősségen alapul.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt elsődlegesen a másodfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezése, valamint az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatása és a felperes keresetének elutasítása, másodlagosan pedig a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, valamint az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítása iránt. A felülvizsgálati kérelmének részletesen kifejtett indokai szerint a jogerős ítélet az eljárásjogi és az anyagi jogi szabályokat az ügy érdemi elbírálására lényegesen kiható módon sérti.
A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság - a következő indokok alapján - nem tartotta alaposnak.
1. Helyesen hivatkozik az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (továbbiakban: Gt.) szabályai alapján a házastársával közösen alapított és időközben már felszámolással, tehát jogutód nélkül megszűnt E. Betéti Társaság tartozásaiért való felelőssége a felperessel szemben nem állapítható meg.
A Gt.-nek a jogerős ítéletben felhívott szabályai [90. § 101. § (1) és (3) bekezdés, 103. § (1) bekezdés] szerint az alperes és - a már perben nem álló - házastársa által közösen alapított, és időközben jogutód nélkül megszűnt kéttagú (ún. házaspári vagy házastársi) E. Betéti Társaságnak a felszámolás körébe eső társasági vagyon által nem fedezett tartozásaiért a felperessel, mint a társaság hitelezőjével szemben
- az alperes házastársa, mint a megszűnt társaság beltagja korlátlan helytállási kötelezettséggel tartozik, hiszen a felelőssége a társaságot terhelő kötelezettségekért a társaság fennállása alatt is korlátlan volt,
- az alperes, mint a megszűnt társaság kültagja viszont nem felelős, hiszen a felelőssége a társaságot terhelő kötelezettségekért társaság fennállása alatt is korlátozott volt, és nem állnak fenn azok a többletfeltételek [103. § (1) és (2) bekezdés], amelyek alapján felelősségét meg lehetne állapítani (a neve a társaság cégnevében nem szerepelt, nincs adat arra, hogy az alperes a társasági szerződésben feltüntetett vagyoni betétjét nem vagy csak részben szolgáltatta volna, illetőleg, hogy a társaság felszámolása során bármiféle felosztható társasági vagyon maradt volna, és abból az alperes részesült volna).
2. Téves viszont az alperes azon érvelése, mely szerint a társasági jogi felelősségének a hiánya a felperessel szembeni helytállási kötelezettségének a Csjt. szabályai alapján történő megállapíthatóságát már önmagában is kizárná.
A nem vitás peradatok szerint a kéttagú E. Betéti Társaságot az alperes a H. J.-vel fennálló házassági életközösségének a tartama alatt, a házastársával közösen alapította és működtette. Alappal hivatkozott tehát a felperes a módosított keresetében arra, hogy az alperesnek a házastársa tartozásáért való járulékos jellegű felelőssége - az egyéb törvényi feltételek meglétében - a Csjt. alapján akkor is megállapítható, ha a Gt. szabályai szerint a marasztalásának feltételei nem állnak fenn.
a) Nem helytálló az alperes azon érvelése, mely szerint a házastársának, mint a betéti társaság beltagjának a társaság tartozásaiért való mögöttes felelőssége alapján a felperessel szemben keletkezett tartozása nem a házastársak közös, hanem a házastársa különadósságának minősül.
A Csjt. 27. §-ának (1) és 28. §-ának (1) bekezdésében foglaltakból az következik, hogy a házastársak - közös vagyonból és különvagyonokból álló - vagyona - a vagyon két összetevőjének megfelelően - nem csupán aktív (pozitív), hanem passzív (negatív) elemeket, tehát olyan tartozásokat és kötelezettségeket - összefoglaló elnevezéssel: adósságokat is tartalmaz, amelyek harmadik személyekkel szemben valamelyik vagy mindkét házastársat terhelik.
Ennek megfelelően mutatott rá a Legfelsőbb Bíróság 209. számú Elvi Határozatának I. pontjában arra, hogy amennyiben a gazdasági munkaközösség, valamint a közkereseti és betéti társaság alapítására vagy az említett társaságokbeli részesedés megszerzésére közös vagyon felhasználásával került sor, úgy házastársi közös vagyonnak minősül az az érték, amely a közkereseti társasági tag házastársat a tagsági viszonyának vagy magának a társaságnak az életközösség megszakadásának az időpontjában történő megszűnése esetén megilletné. (Pfv. II. 20.384/1998. - BH 1999/12/553. és LB 209. sz. EH - Hiv. Gyűjt. 2000/1/209. sz.)
Ebből viszont az következik, hogy amennyiben mindkét házasfél egyaránt tagja a gazdasági társaságnak, úgy - a Csjt. fenti rendelkezései értelmében - mindkettejük gazdasági társaságbeli részesedése - az aktív és passzív vagyontárgyakból álló - vagyonközösséghez tartozik.
Nem hagynak kétséget a per adati afelől, hogy az alperes és - a már perben nem álló - házastársa részvételével működő betéti társaságnak a felperessel szemben fenn-álló tartozása a kültag alperes és a beltag házastárs között fennálló házassági élet- és vagyonközösség ideje alatt keletkezett, amellett pedig a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdés szerint törvényes vélelem szól, hogy a betéti társaságnak mind a kültag alperes, mind pedig a beltag házastársa által megszerzett társaságbeli részesedése a vagyonközösséghez tartozott, és mindkét társaságbeli részesedés haszna, illetve jövedelme a házastársak közös vagyonát gazdagította.
Ebből viszont az következik, hogy az alperes beltag házastársának a vagyonközösséghez tartozó betéti társaságbeli részesedését terhelő tartozás a házastársak Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése szerinti közös adósságának minősül.
Nincs jogi jelentősége ezért a felperessel szemben fennálló tartozás közös vagyoni jellege (és a később kifejtendők szerint az alperes felperessel szembeni felelőssége) szempontjából annak, hogy az alperes házastársa felperessel szemben fennálló fizetési kötelezettségének a felfüggesztő feltétele ténylegesen csak az életközösség megszűnését követően, az által következett be, és a tartozása ténylegesen csak az által jött létre, hogy a társaság felszámolása során a társasági vagyon a felperes hitelezői igényének a kielégítésére nem nyújtott fedezetet.
b) Téves viszont a másodfokú bíróság ítéletének az a jogi okfejtése, hogy a kültag alperesnek a betéti társaság tartozásáért a felperessel, mint a társaság hitelezőjével szemben a - már perben nem álló - beltag házastársával egyetemleges felelősségét a perbeli tartozás közös vagyoni jellege már önmagában is megalapozná.
A Csjt. 27-28. §-ai ugyanis kizárólag a házastársak egymás közötti, belső jogviszonyára irányadó módon határozzák meg az aktív és passzív közös, illetve külön vagyonkörét, és e jogviszonyban a közös és különadósság megkülönböztetésének csupán az a jelentősége, hogy a házastársak egymás közötti jogviszonyában az egyes vagyoni tárgyú kötelezettségek a lehetőség szerint azt az alvagyont terheljék, amelyiknek a terhére keletkeztek. A vagyonközösségi rendszer lényegéből ugyanis az következik, hogy amennyiben valamely adósság kiegyenlítése nem abból az alvagyonból történt, amelyiknek a terhére keletkezett, úgy az adósság kiegyenlítésének a ténye a Csjt. 31. §-ának (2) bekezdése alapján megtérítési igényt keletkeztet az adott alvagyon javára.
Nem tartalmaznak viszont a Csjt. 27-28. §-ai semmiféle olyan rendelkezést, amely a házastársak és a harmadik személyek közötti külső jogviszonyra irányadó módon bármelyik házastársnak akár a közös, akár a különadósságért való felelősségét megalapozná, miért is önmagában perbeli tartozás közös adósság jellege az alperes felperes javára történő marasztására sem adna alapot.
A házastársaknak a vagyonközösség fennállása alatt a közös vagyon tárgyaira nézve kötött ügyleteire a Csjt. 30. §-a tartalmaz rendelkezéseket, amelyek közül a 2-4. §-ban foglalt szabályok rendezik a házastársnak a másik házastárs ügyletéért fennálló felelőssége kérdését.
Nem vitás, hogy az alperes házastársának, mint a betéti társaság beltagjának a felperessel szemben fennálló másodlagos (mögöttes) helytállási kötelezettsége az általa képviselt betéti társaság, mint önálló jogalany nevében kötött olyan szerződés alapján keletkezett, amely nem a házastársak közös vagyonával, hanem a társaság vagyonával való rendelkezést tartalmazott, ezért annak megkötéséhez a kültag alperes hozzájárulása nem volt szükséges, és e szerződés alapján nem az alperes beltag házastársa, hanem az általa képviselt betéti társaság vált jogosítottá, illetve kötelezetté.
Tény ugyanakkor az is, hogy az alperes beltag házastársának a betéti társaság kötelezettségeiért a saját vagyonával való korlátlan helytállási kötelezettségét nem az általa a betéti társaság helyett és nevében a felperessel megkötött szerződés, hanem a Gt.-nek a társasági szerződés részét képező - fentebb hivatkozott - kógens rendelkezései alapozzák meg, hiszen a beltag házastárs saját vagyonával való korlátlan felelőssége nem csupán a társaság szerződéses, hanem valamennyi egyéb jogcímen keletkezett tartozására egyaránt kiterjed. E rendelkezéseknek az alperes beltag házastársára való alkalmazhatóságát viszont éppen az alperes - Csjt. 30. §-ának (1) bekezdése szerinti - tényleges hozzájárulásával megkötött társasági szerződés teremtette meg, amely azonban - nem vitásan - a házastársi közös vagyonnal való rendelkezést tartalmazott. A társasági szerződés beltagként való megkötéséhez történő tényleges alperesi hozzájárulás pedig nyilvánvalóan nem csupán arra terjedt ki, hogy az alperes beltag házastársa a házastársi közös vagyon terhére vagyoni hozzájárulást bocsásson a társasági szerződéssel létrehozott betéti társaság rendelkezésére, hanem magában foglalta annak a tudomásul vételét is, hogy a Gt. kógens rendelkezései, egyebek mellett tehát a társaság üzletvezetésére és képviseletére (Gt. 102. §), a társasági döntéseknek a tagok általi (a tagok házastársainak a hozzájárulása nélkül történő!) meghozatalára, valamint a közkereseti társasági tag és a betéti társasági beltag házastársnak a társaság tartozásaiért való korlátlan felelősségre vonatkozó szabályai is a társasági szerződés részévé válnak [Gt. 90. § és 101. § (3) bek.]. E szabályok szerint viszont a "társaság tartozásáért" való felelősség nem csupán a társaság kontraktuális, hanem a deliktuális jellegű, sőt nem csak a polgári jogi, hanem az adójogi és egyéb jogviszonyok alapján keletkezett tartozásaira is kiterjed, az ilyen társasági tartozások tekintetében viszont a házastársak közös egyetértésének a szükségessége nyilvánvalóan fel sem merülhet.
Téves az alperesnek az a jogi okfejtése, hogy a házasságban élő beltagnak a Gt. 90. §-a szerinti "saját vagyonnal" való felelőssége a másik (nem tag, illetve a kültag) házastárs társaság tartozásaiért való beltag házastárssal egyetemleges - járulékos jellegű - felelősségének a megállapíthatóságát az egyéb feltételek meglétében is kizárná. A nem szerződő (másik) házastársnak a Csjt. 30. § (3) bekezdése alapján az ügyletkötő harmadik személlyel szemben fennálló és a házastársi közös vagyon reá eső (másik) fele részére korlátozott felelősségének az elvi alapja ugyanis éppen az, hogy a házastárs közös vagyonnal rendelkező külön ügylete folytán keletkezett haszon, illetve elért jövedelem teljes egészében a házastársi közös vagyont gazdagítja. Az ilyen gazdagodás tehát egymás közt egyenlő arányban mindkét házastárs polgári jogi értelemben vett "saját vagyonának" a részévé válik, indokolt ezért az is, hogy az ügyletkötő harmadik személlyel szembeni - külső jogviszonybeli - felelősség is a teljes házastársi közös vagyont, tehát mindkét házasfél "saját vagyonának" a közös vagyonból reá eső részét is egyaránt terhelje.
A kifejtettekből az következik, hogy ha a társasági szerződés megkötésére mindkét házastárs részvételével kerül sor, a tagsági viszonyuk alapján a társaságnak az életközösség alatt keletkezett tartozásaiért való felelőssége - az egyéb szerződésekhez hasonlóan - mindkét házastársnak fennáll. A társasági szerződés közös megkötésének a ténye ugyanis mindkét házastárs esetében a vagyonközösség idejére a másik házastárs kötelezettségvállalásához való - a Csjt. 30. §-ának (1) bekezdése szerinti - kölcsönös hozzájárulás tényleges megadásának minősül. Mindezeknek a további következménye az, hogy amennyiben az ilyen társasági szerződés a közös vagyonnal való rendelkezést tartalmaz, úgy a házastársak felelőssége
- a saját kötelezettségeik tekintetében a teljes magánvagyonukra korlátlanul kiterjed,
- a másik fél kötelezettségei tekintetében pedig a közös vagyoni illetőségeik erejéig ugyancsak kölcsönösen fennáll.
Minthogy pedig ez a felelősség nem a Csjt. 30. §-ának (2) bekezdése által vélelmezett, hanem a hivatkozott § (1) bekezdése szerinti tényleges hozzájáruláson alapul, nincs helye a hozzájárulás törvényes vélelme megdöntésének sem.
Nem sértett jogszabályt tehát a bíróság, amikor jogerős ítéletében az alperest beltag házastársának a betéti társaság vagyonával nem fedezett tartozásért való helytállási kötelezettsége alapján marasztalta.
3. Alappal hivatkozik ugyanakkor az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a házastársa tartozásáért a felperessel szemben fennálló felelőssége egyrészt járulékos jellegű, tehát a házastársának a fő kötelezettségét feltételezi, másrészt - a házastársak együttes külön perlésének a tényétől függetlenül - a házastársával való - Csjt. 31. § (5) bekezdése alapján alkalmazott Ptk. 334. §-ának (2) bekezdése szerinti - egyetemleges felelősséget jelent.
Ebből viszont az következik, hogy az egyetemlegességnek az ítélet rendelkező részében történő feltüntetésének a hiánya lényegében kétszeres marasztalást eredményezne a felperes javára.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján azzal a kiegészítéssel tartotta fenn hatályában, hogy az alperes a marasztalás összegét a korábbi perben hozott és 2002. október 24. napján jogerőre emelkedett ítéletével a házastársának, mint a megszűnt E. Bt. beltagjának: H. J. a felperessel szembeni helytállási kötelezettsége folytán, vele egyetemlegesen köteles megfizetni.
(Legf. Bír. Pfv. II. 20.593/2005. sz.)
Lábjegyzet
A másodfokú bíróság döntése megjelent a Bírósági Döntések Tára 2005. évi 4. számában 50. sz. alatt.
Bírósági jogesetek
BH 2012.1.9 I. A kültag házastárs a családjogi szabályok alapján felel a beltag házastársnak a betéti társaság vagyonából behajthatatlan, a beltag mögöttes felelősségén alapuló tartozásáért. II. A tartozás fedezetének elvonását jelenti, ezért a hitelezővel szemben hatálytalan az a - valós tartalmát tekintve ingyenes - szerződés, amelyet a házastársak gyermekükkel a hitelező érvényes követelésének meghiúsítása céljából kötnek meg [Ptk. 203. §, Csjt. 30. §, 1997. évi CXLIV. tv. 90. §].