adozona.hu
BH 2006.3.92
BH 2006.3.92
A munkaviszonyra jellemző legfontosabb jogok és kötelezettségek bizonyítottsága esetén a munkaszerződés egyes elemeinek a megbízási szerződéssel való azonossága nem teszi lehetővé a munkaviszony helyett megbízásra irányuló jogviszony megállapítását [Mt. 102. §, 103. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság ítéletének "megváltoztatását", és felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok a megbízási szerződés tartalmát tévesen határozták meg, nem vették figyelembe a szerződéses szabadság elvét és a szerződés értelmezésének Ptk.-ban szereplő szabályait, továbbá a Ptk.-nak a megbízási szerződésről szóló rendelkezéseit.
Az alperes előadta, hogy a felperes, aki vállalkozói igazolvánnyal rendelkezett, közös ...
BH 2006.3.92 A munkaviszonyra jellemző legfontosabb jogok és kötelezettségek bizonyítottsága esetén a munkaszerződés egyes elemeinek a megbízási szerződéssel való azonossága nem teszi lehetővé a munkaviszony helyett megbízásra irányuló jogviszony megállapítását [Mt. 102. §, 103. §].
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság ítéletének "megváltoztatását", és felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok a megbízási szerződés tartalmát tévesen határozták meg, nem vették figyelembe a szerződéses szabadság elvét és a szerződés értelmezésének Ptk.-ban szereplő szabályait, továbbá a Ptk.-nak a megbízási szerződésről szóló rendelkezéseit.Az alperes előadta, hogy a felperes, aki vállalkozói igazolvánnyal rendelkezett, közös megegyezéssel létesített megbízási szerződést az alperessel, amelyre vonatkozóan az alperes részletesen elemezte a szerződés tartalmát, és utalt Z. A. tanúvallomásának arra a részére, miszerint a felperes hosszabb távollét idejére nem kapott díjazást. Az alperes megítélése szerint megbízási szerződés esetén fennáll az utasítási jog, és a személyes kötelezettség teljesítés, ezért e szempontok alapján a jogviszonyt nem lehet munkaviszonynak minősíteni, továbbá nincs jelentősége a munkavégzés helyszínének. Az alperes érvelése szerint a felek nem kötöttek színlelt szerződést, továbbá a szerződéses szabadság elvéről szóló eseti határozatok is az alperes jogi álláspontját támasztják alá.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem előzetes megvizsgálása alapján a felülvizsgálat elrendelésére nem talált alapot.
Az alperes helytállóan hivatkozott arra a felülvizsgálati kérelmében, hogy a szerződéses szabadság elve alapján a felek szabad akaratelhatározása érvényesül a tekintetben, hogy milyen jogviszonyt létesítenek. A másodfokú bíróság azonban helyesen utalt arra, hogy a perbeli ügyben az Mt. 75/A. §-a alkalmazhatóságának hiányában a hosszabb idő óta egységes bírói gyakorlatnak megfelelően az adott jogviszony tartalmának vizsgálata irányadó. E vizsgálat tehát - a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal ellentétben - a bizonyítási eljárás eredményének törvény szerinti mérlegelésével arra irányul, hogy a bíróság az összes körülmény (ezen belül a szerződés, a felek feltehető akarata, a jogviszony fennállása alatt tanúsított magatartása) alapján értékelje a létrejött jogviszony jellegét. A megyei bíróság a fentieknek megfelelően vizsgálta a jogviszonyt, döntését a törvény szerint indokolta [Pp. 221. § (1) bekezdés]. Z. A. tanú vallomása, a felperes személyes előadása, és a bíróságok által értékelt további bizonyíték alapján hitelt érdemlően megállapítható, hogy a felek között a munkaviszonyra jellemző alá-, fölérendeltségi viszony állt fenn. A felperes napi munkaidő megtartásával, az ügyvezető által kiadott, és a munkavégzést teljes körűen meghatározó utasítás szerint végezte a munkáját, kizárólag az alperes munkaeszközeivel, és az alperes által kijelölt helyen, ami az ügyvezető szobája előtti ügyfélfogadó tér volt. Z. A. tanú - egyebek mellett - azt is előadta, hogy a felperes tudomásával készült részére munkaköri leírás is, amelyet azért nem közöltek vele "hivatalosan", mert azt feltételezték, hogy ez nem jogszerű, továbbá a felperes mindig a részére kiadott napi munkafeladatokat végezte. A felperes továbbá az alperes által nem vitatottan esetenként túlmunkát is végzett a 8-tól 16 óráig tartó munkaideje után, ilyen esetekben részére az alperes szabadidőt biztosított. A Legfelsőbb Bíróság a fentiek miatt a másodfokú bíróságnak azt a jogi következtetését, hogy a felek közötti jogviszony meghatározó tartalmi elemei a munkaviszony fennállását támasztják alá, nem találta jogszabálysértőnek. Ezt a következtetést a felülvizsgálati kérelemnek a szerződés polgári jogi elemeit, továbbá a személyes munkavégzést és a munkavégzés helyszínét érintő okfejtése azért nem cáfolja, mert a jogviszonyok elhatárolása a legfőbb eltérő tartalmi elemek, nem pedig azok esetleges hasonlósága, illetve azonossága alapján végezhető el. Az adott esetben a felperes felettesét megillető utasítási jog tartalma - a további bizonyítékkal összhangban - meggyőzően alátámasztotta a munkaviszony fennállását. Ehhez nem szükséges a szerződés színlelt voltának kimondása, továbbá a másodfokú bíróság helyes jogi mérlegelését az alperes által megjelölt eseti döntések - az eltérő tényállás következtében - nem cáfolják. A perben az Mt. 75/A. §-át (hatálybalépésének időpontja miatt) nem lehetett alkalmazni, ezért az erről szóló felülvizsgálati okfejtést a Legfelsőbb Bíróság nem vizsgálhatta.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 273. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította.
(Legf. Bír. Mfv. E. 10.117/2005. sz.)
