adozona.hu
BH+ 2006.2.92
BH+ 2006.2.92
Rendszeres szociális járadékra jogosultság feltételeinek vizsgálata [8/1983. (VI. 29.) EüM-PM egy. r. 19. §, 22. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes egy egyéni vállalkozónál dolgozott, majd keresőképtelen állományban volt. A táppénzjogosultsága lejárta után a munkaviszonyát 2002. március 11-én közös megegyezéssel megszüntették. A felperes eddig az időpontig 23 év 208 nap szolgálati idővel rendelkezett. A felperes ezután új munkahelyen nem tudott elhelyezkedni, többször igényelt rokkantsági nyugdíjat, de kérelmét elutasították, mert munkaképesség-csökkenését csak 40%-ban állapították meg.
Egy újabb vizsgálat során a felperes mu...
BH+ 2006.2.92 Rendszeres szociális járadékra jogosultság feltételeinek vizsgálata [8/1983. (VI. 29.) EüM-PM egy. r. 19. §, 22. §]
A felperes egy egyéni vállalkozónál dolgozott, majd keresőképtelen állományban volt. A táppénzjogosultsága lejárta után a munkaviszonyát 2002. március 11-én közös megegyezéssel megszüntették. A felperes eddig az időpontig 23 év 208 nap szolgálati idővel rendelkezett. A felperes ezután új munkahelyen nem tudott elhelyezkedni, többször igényelt rokkantsági nyugdíjat, de kérelmét elutasították, mert munkaképesség-csökkenését csak 40%-ban állapították meg.Egy újabb vizsgálat során a felperes munkaképesség csökkenését 2004. január 1-jétől 50%-osnak véleményezték, ezért 2004. szeptember 20-án rendszeres szociális járulékigényt terjesztett elő az alperesnél.
Az alperes a 2004. október 15-én kelt határozatával a felperes kérelmét elutasította azzal, hogy a munkaképesség-csökkenés nem a munkaviszony fennállása alatt következett be, ezért a felperes a rehabilitációs pénzellátásra nem jogosult.
Az alperes vezetője, mint másodfokú hatóság a 2004. október 21-én határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt. Az elsőfokú bíróság a másodfokú határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően megváltoztatta és megállapította, hogy a felperes 2004. szeptember 10-től rendszeres szociális járadékra jogosult. Ítélete indokolása szerint a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet (továbbiakban: R.) 19. § (1) bekezdésében és a 22. § (1) bekezdésben foglalt feltételeknek a felperes megfelel, továbbá a R. 2. § (1) bekezdése a) pontja alapján a felperes a megváltozott munkaképességű dolgozó fogalma alá tartozik, így a rendszeres szociális járadékra jogosult. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a R. 19. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt feltételt az alperes tévesen értelmezte, az ellátásra jogosultságnak nem feltétele, hogy a munkaviszony a munkaviszony alatt bekövetkezett megváltozott munkaképesség miatt kerüljön megszüntetésre. Nincs jelentősége annak, hogy a felperes munkaviszonya milyen okból és mikor szűnt meg, az 50%-os munkaképesség-csökkenésnek nem munkaviszonnyal összefüggésben kell bekövetkeznie. A R. 2. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt "eredeti munkakörben, rehabilitációs intézkedés nélkül" kitétel sem értelmezhető úgy, hogy az csak az utolsó munkahelyen betöltött munkakörre vonatkozik és a rehabilitáció szükségessége csak ezzel a munkakör betöltésével egyidejűleg merülhet fel.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását. Rendkívüli jogorvoslati kérelmét arra alapította, hogy a jogerős ítélet ellenétes a R. 2. § (1) bekezdésével, 19. § (1) bekezdésével, 22. § (1) bekezdésével, a Legfelsőbb Bíróság elvi határozatainak gyűjteményében közzétett 2001. évi 578. számú elvi határozattal. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a rendszeres szociális járadékra való jogosultság feltételeit tévesen értelmezte.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az elsőfokú bíróság a felvetett jogkérdésben tévesen foglalt állást, ítélete ezért megsértette a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat és az elvi határozatot.
A rendszeres szociális járadékra jogosultság megállapításának feltétele, hogy az igénylő mind a R. 2. § (1) bekezdésének a) pontjában, mind a 22. §-ának (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek megfeleljen. A megváltozott munkaképességű személy fogalma szerint a felperes nem tekinthető a rendszeres szociális járadék szempontjából megváltozott munkaképességűnek, mert az utolsó munkaviszonya nem a munkaképesség-csökkenése miatt szűnt meg. A felperes munkaviszonyának megszüntetésére közös megegyezéssel került sor, a munkaképesség-csökkenése csak ezt követően, 2004. január 1-jétől vélelmezhetően érte el az 50%-os mértéket.
A R. 1. § (5) bekezdése értelmében, ha a megváltozott munkaképességű dolgozó foglalkoztatása nem oldható meg, úgy részére az e rendeletben meghatározott feltételek mellett, átmeneti vagy rendszeres szociális járadékot kell megállapítani és folyósítani.
A rehabilitáció célja, hogy a munkavállaló az orvosi rehabilitációt követően egészségi állapotának és szakképzettségének megfelelő munkakörben dolgozzon. A foglalkoztatás biztosítása annak a munkáltatónak a feladata, ahol a munkavállaló a megváltozott munkaképesség megállapítása idején munkaviszonyban áll. Előfordulhat, hogy a munkáltató működési körén belül nem tudja foglalkoztatni a megváltozott munkaképességű munkavállalót. Ennek bizonyítása mellett a további feladat a foglalkoztatás rehabilitációs bizottságokra hárul. Mód van arra, hogy a megváltozott munkaképességű személy, ha nem foglalkoztatható, részére átmeneti vagy rendszeres szociális járadék kerüljön megállapításra.
A rendszeres szociális járadék folyósításának feltétele azonban, hogy a munkaviszonyát egészségi állapotának megváltozása miatt, rehabilitációs intézkedés nélkül, az eredeti munkakörben való foglalkoztathatatlanság miatt szüntessék meg. A felperes munkaviszonya nem ilyen módon szűnt meg, ezért a rendszeres szociális járadékra nem jogosult.
A jogerős ítélet megsértette a Legfelsőbb Bíróság elvi határozatainak gyűjteményében közzétett 2001/578. számú elvi határozatot is, mert az elvi határozattal ellentétes döntést tartalmaz. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 27. § (2) bekezdése értelmében a Legfelsőbb Bíróság a jogegység biztosítása érdekében elvi bírósági határozatokat tesz közzé. Ez az elvi határozat a Pp. 275. § (5) bekezdése alapján az alsóbb bíróságokra és a Legfelsőbb Bíróságra is kötelező, attól csak jogegységi eljárás kezdeményezésével lehet eltérni. Az elvi határozattal ellentétes döntés a fentiek alapján jogsértő, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes alaptalan keresetét a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján elutasította. (Legf.Bír. Mfk.II.10.202/2005.)