adozona.hu
BH+ 2006.2.91
BH+ 2006.2.91
A megtérítési kötelezettség alapjául szolgálhat a munkavédelmi szabályszegés [1993. évi XCIII. tv. 50-51. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes közhasznú munkára alkalmazott munkavállalója, M. Béla vízelvezető árokba betongyűrűk elhelyezését végezte, munkatársaival. Feladata az volt, hogy az erőgép által megemelt betongyűrűt farúd segítségével a lehelyezett betongyűrűhöz igazítsa.
M. Béla a betongyűrűt tartó kötelet próbálta visszaigazítani a föld-munkagép kanalába, amikor a gép kezelője a kép kanalát elkezdte összezárni. M. Béla keze beszorult, és jobb kezén ujjpercei eltörtek. A baleset miatt bekövetkezett munkaképesség...
BH+ 2006.2.91 A megtérítési kötelezettség alapjául szolgálhat a munkavédelmi szabályszegés [1993. évi XCIII. tv. 50-51. §]
A felperes közhasznú munkára alkalmazott munkavállalója, M. Béla vízelvezető árokba betongyűrűk elhelyezését végezte, munkatársaival. Feladata az volt, hogy az erőgép által megemelt betongyűrűt farúd segítségével a lehelyezett betongyűrűhöz igazítsa.M. Béla a betongyűrűt tartó kötelet próbálta visszaigazítani a föld-munkagép kanalába, amikor a gép kezelője a kép kanalát elkezdte összezárni. M. Béla keze beszorult, és jobb kezén ujjpercei eltörtek. A baleset miatt bekövetkezett munkaképesség-csökkenését 26%-ban állapították meg.
A munkálatok megkezdése előtt a község polgármestere a munkások számára munkavédelmi oktatást tartott. A baleset bekövetkezésekor a munkálatok irányítója, K. Kálmán önkormányzati képviselő, nem tartózkodott a helyszínen.
Az erőgépkezelő jelzések adására Sz. Bélát - a sérült munkatársát - jelölte ki.
Az alperes fizetési meghagyásában a felperest 38 915 Ft kifizetett nyugellátás, továbbá 2002. május 1-jétől az ellátás folyósításáig a jogszabály szerint megállapított, és mindenkori emelésekkel növelt összegű ellátás megfizetésére kötelezte.
A felperes keresete folytán a munkaügyi bíróság ítéletével az alperes fizetési meghagyását hatályon kívül helyezte.
A felülvizsgálati kérelem folytán eljárt Legfelsőbb Bíróság Mfv.II.10.779/2003/4. számú végzésével a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A munkaügyi bíróság megismételt eljárásában hozott ítéletében az alperes fizetési meghagyását ismételten hatályon kívül helyezte.
Ítéletének indokolásában a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 87. §-ára, valamint a munkavédelemről szóló 1993. évi CXIII. törvény (a továbbiakban: Mvtv.) előírásaira, valamint a KK 25. számú állásfoglalásra hivatkozással a perben beszerzett igazságügyi munkavédelmi szakértői véleményre alapozva megállapította, hogy a felperes munkavédelmi oktatást tartott. A munka helyszínén a munka irányításával, jelzésadással, a munka összehangolásával Sz. Bélát bízták meg; ezért a felperes az Mvtv. 51. § (4) bekezdésében foglaltaknak megfelelően járt el.
Álláspontja szerint a meghallgatott tanúk vallomásából az állapítható meg, hogy M. József az emelés megkezdésére adott jelzést követően futott oda az emelőgéphez, a markolókanálba fogatott kötél megigazítása érdekében. Ezt a magatartását semmi sem indokolta, az a felperes részéről elháríthatatlan volt, amelyre figyelemmel a felperessel szemben megtérítési igény nem támasztható.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte.
Álláspontja szerint a jogerős ítélet az Mvtv. 2. § (2) bekezdésébe, 50. §-ába, 51. § (4) bekezdésébe és 40. § (1) bekezdésébe ütközik, továbbá ellentétes az emelőgépek biztonsági szabályzatának kiadásáról szóló 33/1994. (XI. 10.) IKM rendelet (a továbbiakban: EBSZ) személyi feltételekre, és az üzemeltetési szabályokra vonatkozó előírásainak több pontjával (1. fejezet 5.6. pont, 2. fejezet 5.2.4, 5.2.7, 5.2.9, 5.3.1, 5.3.16 pontja).
Az alperes hivatkozott továbbá a Tny. 87. § (1) bekezdésében, és a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ketv.) 67. § (1) bekezdésében foglaltakra.
Álláspontja szerint megalapozatlan az ítéleti tényállás atekintetben, hogy a sérült az összezárási folyamat alatt nyújt a markolókanálba. Vitatta, hogy a balesetet a sérült elháríthatatlan magatartása okozta.
Utalt arra, hogy a megtérítési kötelezettség alól a felperes csak akkor mentesülhet, ha semmilyen biztonsági szabályt nem szegett meg a balesettel összefüggésben. Önmagában a sérült közrehatása a munkáltató megtérítési kötelezettségét nem érinti.
Kifejtette, hogy a munkáltató nyilvánvaló mulasztást követett el, amikor a markolókanál helyett nem biztonságosabb eszközt használt a betongyűrűk emelésére; a kötéllel történő felerősítés ugyanis nem volt biztonságos.
A felperes megszegte az Mvt. 2. § (2) és (3) bekezdésében, 51. § (4) bekezdésében és 55. § (1) bekezdésében foglaltakat.
Utalt arra a szakértői megállapításra, hogy a felperes hiányos munkavédelmi oktatást nyújtott, és nem került egyértelműen kijelölésre a munkafolyamatot irányító személy. Hangsúlyozta továbbá, hogy a felperesnek az EBSZ előírásait is be kellett volna tartania.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a betongyűrű rögzítését követően Sz. Béla jelzett az erőgépkezelőnek, hogy azt kötéllel meg lehet emelni, és a sérült eközben próbálta visszaigazítani a betongyűrűt tartó kötelet az erőgép kanalába. Időközben - a jelzés alapján - az erőgép kezelője a kanál összezárását folytatta, és csak a kiabálás hatására szakította meg.
A felülvizsgálati kérelem a tényállás megállapítása körében jogszabály konkrét megjelölésével nem hivatkozott annak megalapozatlanságára, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság ítélkezése alapjául elfogadta.
A baleset bekövetkezésének ismertetett körülményei munkabiztonsági értékelése vonatkozásában azonban a Legfelsőbb Bíróság nem osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját; a jogerős ítéletben kifejtettek szerint ugyanis a baleset kizárólagos oka M. József elháríthatatlan magatartása volt.
Az alperes fizetési meghagyását a nem megfelelő munkaeszközre és a nem biztonságos munkavégzésre hivatkozással az Mvtv. 2. § (2) bekezdésre, a munkavédelmi oktatás elmaradása miatt az Mvtv. 2. § (3) és (4) bekezdésére, valamint 55. §-ára, a balesetben érintett géppel való munkavégzéshez szükséges ismeretek hiánya miatt az Mvtv. 50. §-ára, a védőeszközök hiánya miatt az Mvtv. 54. § (5) bekezdés b) és c) pontjára, az irányító személy hiánya miatt az Mvtv. 51. § (4) bekezdésére alapozta.
A felülvizsgálati kérelem helytállóan hivatkozott arra, hogy az Mvtv. 2. § (2) bekezdésében meghatározott biztonságos munkavégzés követelményeinek nem felel meg a markolókanállal ellátott munkagép emelőgépként történő alkalmazása. Ezt az álláspontot támasztja alá U. György 2004. október 5-én kelt szakvéleményének 5. oldal 6. bekezdésében található megállapítás is, amely az ilyen munkavégzést veszélyes tevékenységnek tekinti.
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a dolgozók munkavédelmi oktatásban részesültek, ezért az Mvt. 2. § (3), (4) bekezdésére és 55. §-ára hivatkozással felperesi mulasztás nem állapítható meg.
Ugyanakkor a rendelkezésre álló adatokból kitűnően a felperes megsértette az Mvt. 50. §-ában foglalt azon szabályt, hogy a munkavállalót el kell látni az egészséget nem veszélyeztető, és biztonságos munkavégzéshez szükséges ismeretekkel. A munkavállalók ugyanis nem kaptak a munkavégzést megelőzően olyan - az alkalmazott technológiából fakadóan valószínűleg bekövetkező esetre vonatkozó - felvilágosítást, hogy amennyiben a betongyűrű emelésére szolgáló kötél emelés közben a markolókanálból kicsúszik, a munkavállalóknak tilos közbeavatkozniuk. Ezen ismeret hiánya eredményezte közvetlenül a baleset bekövetkeztét.
A védőeszközök hiányával összefüggésben az Mvtv. 54. § (5) bekezdés b) és c) pontja vonatkozásában a fizetési meghagyás semmilyen konkrét utalást nem tartalmaz, illetve nem konkretizálja, hogy mely védőeszközök hiányát rója a felperes terhére.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az irányadó tényállás ismeretében helytálló az Mvtv. 51. § (4) bekezdésének megsértésére való hivatkozás, figyelemmel arra, hogy amint azt a bekövetkezett baleset igazolta, nem történt meg a munkavégzésben résztvevő több munkavállaló tevékenységének összehangolása; a munka irányításával megbízott személy a munkavégzéskor nem volt jelen, Sz. Béla megbízása pedig kizárólag az erőgépkezelőnek való jeladásra vonatkozott, a munkavégzésben résztvevő személyek tevékenységének összehangolására nem.
A kifejtettekre tekintettel megállapítható, hogy a balesetet nem a sérült elháríthatatlan magatartása okozta, abban a felperes munkavédelmi mulasztásai is közrehatottak.
Miután a megtérítési igény szempontjából nincs jelentősége annak, ha a sérült is közrehatott a baleset bekövetkezésében (KK 25. számú állásfoglalás), a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet az eredményes felülvizsgálati kérelem alapján hatályon kívül helyezte, és a keresetet elutasította [Pp. 275. § (4) bekezdése]. (Legf.Bír. MfvK.IV.10.114/2005.)