adozona.hu
BH+ 2006.2.88
BH+ 2006.2.88
I. A betéti társaság munkáltató nem minősül magánszemély munkáltatónak, ezért kártérítési felelőssége nem vétkességén alapul. II.Kármegosztás esetén a munkavállaló vétkes magatartásának súlyát lényegesen csökkentő körülményként kell értékelni, ha a kár bekövetkezésében a munkáltató maga is vétkes magatartásával közrehatott [Mt. 174. § (3) bek., 175. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az elszenvedett alsóvégtagok bénulásával járó munkahelyi balesete miatt érvényesített kártérítési igényt az alperes munkavállalóval szemben.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperest a balesettel összefüggésben 80%-os mértékű kártérítési felelősség terheli. Ennek megfelelően kötelezte az alperest kártérítési járadék, valamint nem vagyoni kártérítés megfizetésére.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes segédmunkás munkakörben dolgozott a baleset helyszínén l...
BH+ 2006.2.88 I. A betéti társaság munkáltató nem minősül magánszemély munkáltatónak, ezért kártérítési felelőssége nem vétkességén alapul.
II.Kármegosztás esetén a munkavállaló vétkes magatartásának súlyát lényegesen csökkentő körülményként kell értékelni, ha a kár bekövetkezésében a munkáltató maga is vétkes magatartásával közrehatott [Mt. 174. § (3) bek., 175. § (1) bekezdés].
A felperes az elszenvedett alsóvégtagok bénulásával járó munkahelyi balesete miatt érvényesített kártérítési igényt az alperes munkavállalóval szemben.A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperest a balesettel összefüggésben 80%-os mértékű kártérítési felelősség terheli. Ennek megfelelően kötelezte az alperest kártérítési járadék, valamint nem vagyoni kártérítés megfizetésére.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes segédmunkás munkakörben dolgozott a baleset helyszínén lévő építkezésen, ahol a betonkeverő melletti munkavégzésre volt beosztva. Az alperes kérésére telefonálni indult. A fő épületben lévő telefont úgy közelítette meg, hogy az erkély mellett lévő félig lebontott csőállványra felmászott, az épületben dolgozók az ajtón beengedték, majd a telefonálás után az erkélyről a csőállványra ugrott, amely összedőlt alatta és ő a földre zuhant. Hátcsigolya összeroppanásos törése folytán alsó végtagi bénulást szenvedett, emiatt kerekes székes életmódra kényszerült.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy bár a baleset utáni napon a kórházban az alperes megbízási szerződést íratott alá a felperessel, a felperes munkaviszony keresetében szenvedte el a balesetet, amelyért az alperes az Mt. 175. §-a (1) bekezdése alapján felel, mert megszegte a 32/1994. (XI. 10.) IKM rendelettel kiadott Építőipari Kivitelezési biztonsági szabályzatban (2.1, 2.4., 2.5., 2.7., 14.4., 14.4.1., 14.4.2., 14.4.3., pontjaiban) előírt kötelezettségeit. A perben kirendelt munkavédelmi műszaki igazságügyi szakértő szakvéleménye szerint ugyanis nem következhetett volna be a baleset, ha az alperes szabályszerűen a csőállványzatot teljesen szétszedeti, és nemcsak a felső szintjét bontja le. A bontás alatt levő állványzat használatával felperes közvetett módon maga is közrehatott azonban a baleset bekövetkezésében. Ennek arányát a bíróság 20%-os mértékűnek ítélte.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A megyei bíróság a tényállást kiegészítette megállapította, hogy az épület ajtaja zárva volt, és nem bizonyított, hogy a kulcs a helyszínen volt. A készelemes állványzatot alulról is megbontották, rögzítve nem volt, és több napja ilyen állapotban hagyták, lebontása illetve újbóli összeszerelése mindössze huszonöt percnyi munkát igényelt volna. A felperes az építkezésen segédmunkát végzett, irányítás mellett, rendszeresen.
Mindezeket is figyelembe véve a másodfokú bíróság egyetértett azzal, hogy a felperes kára munkaviszonyával összefüggésben keletkezett, azért alperes vétkessége alapján felel. Felperes vétkes közrehatása aránya megállapítását is helytállónak találta.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és "megváltoztatását", másodlagosan új eljárás elrendelését kérte. Álláspontja szerint a felek között megbízási szerződés jött létre, és az eljárt bíróságoknak a Pp. 22. §-a szerint ebben a kérdésben kellett volna dönteni. Sérelmezte, hogy a jogerős ítélet nem vette figyelembe azt a körülményt, miszerint a félig bontott állvány nem szolgált munkaterületként, ezért rögzítésre sem volt szükség. Állította, hogy nem nyert bizonyítást olyan munkáltatói utasítás, ami szerint bármi áron telefonálni kellett volna a felperesnek. A közlekedési útvonal megválasztása teljesen felperesen múlott, és a legkevésbé megfelelőt választotta. Az Mt. 103. §-a b) és c) pontjában, illetve az Mt. 104. §-ában foglaltak vizsgálatát is szükségesnek ítélte volna. Arra hivatkozott, hogy a közrehatás arányát nem a tényállásnak megfelelően állapították meg az eljárt bíróságok.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az eljárt bíróságok a tényállást a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerint állapították meg. A bizonyítékok mérlegelése során jogszabálysértést megalapozó iratellenes, kirívóan okszerűtlen következtetés nem történt.
A felek között fennálló jogviszonyt a per adatai alapján megalapozottan minősítette a jogerős ítélet - az első fokú ítélettel egyezően - munkaviszonynak. Ezt elsősorban az alperes üzletvezetőjének nyilatkozata bizonyítja. Eszerint a felperest segédmunkára alkalmazta, feladatait ő határozta meg és a munkavégzését is ő irányította, rendszeresen 7 órától délután 5 óráig tartott a munkaidő, heti 5-6 napon át. A felperessel létesített jogviszonyban tehát alperes széleskörű utasítási joga érvényesült a munkavégzés módjára, helyére, idejére nézve, mindenben a munkaviszony tartalmi elemeinek megfelelően. Ehhez képest nem lehetett jelentőséget tulajdonítani a baleset napját követően, a kórházban aláíratott megbízási szerződésnek, amely egyébként a foglalkoztatás tényleges feltételeitől is eltérő adatokat (pl. díjazás) tartalmazott. Továbbá alperes maga állította, hogy ha a baleset nem történt volna, ezt a szerződést nem kötötték volna meg. Ily módon nyilvánvalóan téves, megalapozatlan a munkaviszonyt érintő, illetve a bíróság hatáskörére vonatkozó felülvizsgálati támadás.
A perben alperes sem vitatta, és a per adatai alapján is bizonyított, hogy felperes az alperes kérésére ment el telefonálni. A balesetet tehát munkaviszonyával összefüggésben szenvedte el [Mt. 174. § (1) bekezdés]. Máskor is előfordult, hogy a főépületben lévő telefont használták az alkalmazottak, ahová a bejutásra a csőállványzatot használták, mert a bejárati ajtó zárva volt. A telefonálás módját illetően tehát a felperes az adott helyzetben a szokásos és lehetséges megoldást választotta.
A félig bontott állvány szabálytalan, az előírt biztonsági követelményeknek nem megfelelő fenntartása az alperes munkáltató vétkességének megállapítását megalapozta. A felülvizsgálati kérelemben felhozott körülményre, miszerint a bontott állvány nem szolgált munkaterületül, a szakértő perbeli nyilatkozatában kitért, azt is figyelembe véve tartotta fenn a szakvéleményében kifejtett álláspontját. Téves ezért az a felülvizsgálati érvelés, hogy az említett körülményt a másodfokú bíróság nem vizsgálta, nem mérlegelte.
Az alperes betéti társaság, mint gazdasági társaság nem minősül magánszemély munkáltatónak. Ezért az alperes kártérítési felelőssége nem az Mt. 175. §-a (1) bekezdésén azaz vétkes károkozásán alapul. Ezt is figyelembe véve a kármegosztás arányát különösen alaptalanul sérelmezte a felülvizsgálati kérelem. Ha ugyanis a kár bekövetkezésében vétkes magatartásával a munkáltató maga is közrehatott, ez lényegesen csökkenti a munkavállaló vétkes magatartásának súlyát [MK. 31. számú állásfoglalás, Mt. 174. §-ának (3) bekezdése].
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - az indokolás előbbi kiegészítésével - hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.I.10.181/2000. sz.)