adozona.hu
BH+ 2006.2.87
BH+ 2006.2.87
A munkavállaló 67%-os munkaképesség-csökkenése önmagában nem jelenti a munkavégzési kötelezettség alóli mentesülését. Ha a munkáltató nem hívta fel a munkavállaló figyelmét a munkaviszony megszüntetéséről folytatott megbeszélés során, hogy a munkaviszony megszűnéséig munkába kell állnia, szándékosan, vagy súlyos gondatlansággal elkövetett kötelezettségszegés nem állapítható meg a munkavállaló terhére [Mt. 107. § c) pont, 96. § (1) bekezdés a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében az alperes rendkívüli felmondása jogellenességének megállapítását és az Mt. 100. §-a szerinti anyagi jogkövetkezmények alkalmazását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította az alperes rendkívüli felmondása jogellenességét és az alperest kéthavi átlagkeresetnek megfelelő összeg megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint a növénytermesztő pincemunkás munkakörben alkalmazott felperes 1999. július 1-jén fogl...
BH+ 2006.2.87 A munkavállaló 67%-os munkaképesség-csökkenése önmagában nem jelenti a munkavégzési kötelezettség alóli mentesülését. Ha a munkáltató nem hívta fel a munkavállaló figyelmét a munkaviszony megszüntetéséről folytatott megbeszélés során, hogy a munkaviszony megszűnéséig munkába kell állnia, szándékosan, vagy súlyos gondatlansággal elkövetett kötelezettségszegés nem állapítható meg a munkavállaló terhére [Mt. 107. § c) pont, 96. § (1) bekezdés a) pont].
A felperes keresetében az alperes rendkívüli felmondása jogellenességének megállapítását és az Mt. 100. §-a szerinti anyagi jogkövetkezmények alkalmazását kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította az alperes rendkívüli felmondása jogellenességét és az alperest kéthavi átlagkeresetnek megfelelő összeg megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint a növénytermesztő pincemunkás munkakörben alkalmazott felperes 1999. július 1-jén foglalkozási balesetet szenvedett, ezt követően huzamos ideig táppénzes állományba került. Az OEP Országos Orvosszakértői Intézet elsőfokú orvosi bizottsága megállapította, hogy 2000. július 3-ától felperes munkaképesség-csökkenése 67%-os. A felperes az alperes ügyintézőjét tájékoztatta a leszázalékolásáról, szabadsága természetbeni kiadását, és szabadsága lejártával munkaviszonya felmondással való megszüntetését kérte. Az alperes a munkaviszony közös megegyezéses megszüntetését kezdeményezte, ezt azonban a felperes visszautasította. Az alperes felhívására a felperes 2000. szeptember 28-án átadta az orvosi bizottság szakvéleményének másolatát. A felperes munkaviszonyát ekkor az alperes rendkívüli felmondással megszüntette azzal az indokolással, hogy a szabadsága 2000. szeptember 20-án lejárt, azóta a munkahelyén munkára nem jelentkezett.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felperest munkavégzési kötelezettség nem terhelte, mivel 2000. július 3-ától megállapították 67%-os munkaképesség-csökkenését, ami munkára képtelen állapotot jelent. Az alperes a felperes munkára képtelen állapotáról, rokkantságáról tudott. Mindebből a bíróság felperes kötelezettségszegésének hiányára, s a rendkívüli felmondás jogellenességére következtetett.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokai alapján helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a fellebbezésben foglaltakkal kapcsolatban hangsúlyozta: a felperes munkavégzési kötelezettsége hiányában nincs jelentősége annak, hogy a munkáltató tudott-e felperes keresőképtelenségéről.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "megváltoztatását", a felperes keresetét teljes egészében elutasító határozat hozatalát kérte. Vitatta azt az ítéleti következtetést, hogy felperest keresőképtelensége miatt munkavégzési kötelezettség nem terhelte. Azzal érvelt, hogy felperest a nyugdíjjogosultsága nem mentesítette a fennálló munkaviszonyából eredő kötelezettségei teljesítése alól, fizetés nélküli szabadságot nem kért. Ezen túlmenően a fellebbezésében foglaltak figyelembevételét kérte.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint nem alapos.
A peres iratok nem tartalmaznak arra vonatkozó adatot, bizonyítékot, hogy a felperes a 2000. szeptember 20-áig igénybe vett rendes szabadságát követően keresőképtelen beteg lett volna. Ezt a perben felperes maga sem állította. A másodfokú bíróság az ítélete indokolásában ezért felperes keresőképtelenségére megalapozatlanul hivatkozott.
A munkaügyi bíróság kizárólag a felperes 67%-os munkaképesség-csökkenését, III. csoportú rokkantságát megállapító szakvéleményből a felperes munkára képtelen állapotára, a munkavégzési kötelezettség alóli mentesülésére - az Mt. 107. §-ának c) pontja alapján - ugyancsak megalapozatlanul következtetett.
Az alperes a rendkívüli felmondást felperes kötelezettségszegésére alapította [Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontja]. Ezért az alperest terhelte a bizonyítás mind a lényeges kötelezettségszegés tényére, mind annak szándékos, vagy súlyos gondatlan elkövetésére és jelentős mértékére vonatkozóan.
A peres iratok alapján megállapítható, hogy az alperes nem vitatta sem a felperes, sem a perben meghallgatott tanúk nyilatkozatát, miszerint a felperes a szabadság lejártát követően rokkantsági nyugdíjazására tekintettel a munkaviszonya megszüntetését szorgalmazta, erről a felek tárgyaltak, de az alperes részéről eljárt személyek egyike sem hívta fel a felperes figyelmét, hogy a munkaviszonya megszüntetéséig álljon munkába. Az alperes azt sem közölte felperessel, hogy a munkaképesség-csökkenése miatt a szakvéleményben rehabilitációs javaslatként megjelölt "sok, vagy gyors járást, állást nem igénylő munkát" tudja-e felperes részére biztosítani. Ilyen körülmények mellett a munkavégzéssel összefüggésben elszenvedett baleset miatt több mint egy éve munkát nem végző, megrokkant felperes terhére szándékosan, vagy súlyos gondatlansággal elkövetett, jelentős mértékű kötelezettségszegés nem állapítható meg amiatt, hogy 2000. szeptember 21-étől nem állt munkába.
A felülvizsgálati kérelemben konkrétan meg kell jelölni a jogszabálysértést, nem elég a korábbi beadványra utalni (BH 1995.99). Ezért a Legfelsőbb Bíróság kizárólag a felülvizsgálati kérelemben előadott jogszabálysértést és érvelést vizsgálhatta.
Az előbbiekre tekintettel az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott törvényi feltételek hiányában az alperes a felperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg a rendkívüli felmondással. A felülvizsgálati kérelem az érdemben helyes jogerős döntést sikertelenül támadta.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - az indokolás fentiek szerinti módosításával - a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.I.10.978/2001. sz.)