adozona.hu
BH 2006.1.28
BH 2006.1.28
A munkaviszony közös megegyezéssel megszüntetéséről megkezdett tárgyalás esetén a munkavállaló nem mentesül a munkavégzési kötelezettsége alól [Mt. 103. § (1) bekezdés a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a felülvizsgálati kérelmében az Mt. 74. § (2) bekezdésébe ütköző jogszabálysértést panaszolt, mivel álláspontja szerint a munkáltatói jogkört nem az arra feljogosított dr. Sz. Cs. ügyvezető, hanem az ő megbízásából dr. Cs. I. ügyvéd gyakorolta, mert a rendkívüli felmondást az ügyvéd írta alá. Érvelésének lényege szerint a perben az alperes nem bizonyította, hogy a munkaviszonyának megszüntetéséről szóló döntést ő hozta meg, és ő határozta meg annak indokait is. Ezért a jogi képvise...
BH 2006.1.28 A munkaviszony közös megegyezéssel megszüntetéséről megkezdett tárgyalás esetén a munkavállaló nem mentesül a munkavégzési kötelezettsége alól [Mt. 103. § (1) bekezdés a) pont].
A felperes a felülvizsgálati kérelmében az Mt. 74. § (2) bekezdésébe ütköző jogszabálysértést panaszolt, mivel álláspontja szerint a munkáltatói jogkört nem az arra feljogosított dr. Sz. Cs. ügyvezető, hanem az ő megbízásából dr. Cs. I. ügyvéd gyakorolta, mert a rendkívüli felmondást az ügyvéd írta alá. Érvelésének lényege szerint a perben az alperes nem bizonyította, hogy a munkaviszonyának megszüntetéséről szóló döntést ő hozta meg, és ő határozta meg annak indokait is. Ezért a jogi képviselő "döntése" a jogszabálynak nem felel meg, emiatt a felperes a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és vagylagosan az első- vagy a másodfokú bíróság új eljárásra való utasítását kérte.A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Hangsúlyozta, hogy a perben hitelt érdemlően bizonyítást nyert, miszerint a munkáltatói jogkört gyakorló dr. Sz. Cs. ügyvezető döntést hozott a felperes munkaviszonyának megszüntetéséről, ennek jogszerű indoka fennállt, a jogi képviselő pedig az ügyvédi meghatalmazás szövegéből is kitűnően az okirat elkészítésére és az esetleges perbeli jogi képviseletre kapott megbízást.
Az elsőfokú bíróság az alábbiakat állapította meg.
A peres felek között 2002. június 11-én jött létre munkaviszony, amelyet a munkáltatói jogkört gyakorló ügyvezető közös megegyezéssel 2002. október 2-án meg kívánt szüntetni. A felek tárgyalását követően a felperes saját előadása szerint a megegyezésről szóló dokumentumot eltette azzal, hogy az abban foglaltakat meg kívánja fontolni, és másnap döntést fog hozni. 2002. október 3-án a felperes az édesapjával jelent meg a munkahelyén, ahol a munkáltatói jogkör gyakorlója nem volt jelen, ezért az ott lévő alkalmazottakkal közölte a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetésének részéről felmerült további feltételeit.
A felperes ezt követően az alperesnél munkavégzésre nem jelentkezett, emiatt az alperes felhívta távollétének igazolására. 2002. november 5-én az alperes a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette.
Jognyilatkozatának indokaként arra hivatkozott, hogy a felperes nem ismerte el, hogy a felek között (szóban) közös megegyezés jött létre a munkaviszony megszüntetéséről, továbbá ennek ellenére több mint egy hónapja munkavégzés céljából nem jelent meg, és távolmaradását nem igazolta. Ez a kötelezettségszegés jogszerű alapja az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontja alkalmazásának, arra is figyelemmel, hogy a munkáltatói jogkör gyakorló az igazolatlan távollét jogkövetkezményeire a felperes figyelmét már 2002. október 22-én írásban felhívta.
E tényállásból a munkaügyi bíróság ítéletével arra következtetett, hogy a felperes keresete nem megalapozott. Jogi indokolásának lényege szerint közös megegyezés hiányában a felperest terhelte az Mt. 103. § (1) bekezdésében írt kötelezettség teljesítése, ennek elmulasztása az alperes rendkívüli felmondását kellően megalapozta.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezést nyújtott be.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette annak a dokumentumnak a tartalmával, amely részletezte, hogy a felek milyen feltételekkel állapodtak meg abban, hogy a felperes munkaviszonya közös megegyezéssel megszűnik. A másodfokú bíróság a tényállást azzal is kiegészítette, hogy a felperes 2002. október 25-én az M.-i Városi Bíróságon jegyzőkönyvbe foglalt keresetet adott elő, amelyben sérelmezte az alperes 2002. október 2-ai feljegyzését, és azt, hogy részére - noha a felek közötti tárgyalások megszakadtak - az alperes nem adta ki a törvényben előírt azokat az igazolásokat, amelyek kiadása a munkaviszony megszüntetésekor a munkáltatót terheli. A kereset a munkaügyi bírósághoz 2002. november 8-án érkezett meg.
A másodfokú bíróság a tényállást azzal is kiegészítette, hogy a 2002. november 5-én kelt meghatalmazás tartalma szerint dr. Cs. I. ügyvédet a munkáltatói jogkör gyakorló döntése alapján bízta meg a felperes munkaviszonyának azonnali hatályú megszüntetésével, és az esetleges ezzel kapcsolatos perbeli jogi képviselettel.
A másodfokú bíróság a kiegészített tényállást tekintette irányadónak, és ennek alapján is egyetértett az elsőfokú bíróság érdemi döntésével. Nem találta bizonyítottnak a felperesnek azt a hivatkozását, hogy a munkaviszonyt az alperes 2002. október 2-án szóban megszüntette. Ennek egyik indokaként arra hivatkozott, hogy a munkáltató a 2002. október 22-ei levelében is a közös megegyezéssel történő munkaviszony megszüntetést ajánlotta fel a felperesnek, illetve kérte távolmaradásának igazolását. Mindezek alapján a másodfokú bíróság teljes körűen osztotta az elsőfokú bíróság jogi érvelését az Mt. 103. § (1) bekezdésében lévő kötelezettség megsértéséről, és ennek alapján az alperes rendkívüli felmondásának jogszerűségéről.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott a bírói gyakorlatra a tekintetben, hogy a munkáltató nem bízhatja meg a jogi képviselőt a munkavállaló munkaviszonyának megszüntetésére vonatkozó döntés meghozatalával (BH 1997.212). Az adott esetben a bizonyítási eljárás eredménye kétséget kizáróan és hitelt érdemlően alátámasztotta, hogy a felperesre nézve a munkáltatói jogkör gyakorlója Dr. Sz. Cs. ügyvezető volt, ezt a felperes sem vitatta. A munkáltatói jogkör gyakorló tanúvallomásából megállapíthatóan a munkáltató a felperes munkaviszonyát közös megegyezéssel meg kívánta szüntetni 2002. október 2-án. Ekkor a felperes gondolkodási időt kért, majd másnap a munkáltatói jogkört nem gyakorló személlyel közölte azokat a feltételeit, amelyek megvalósulásakor hozzájárult volna a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetéséhez. Az említett alperesi munkavállaló erről a munkáltatói jogkör gyakorlóját nem tudta tájékoztatni, következésképpen a felek között a megállapodás nem jött létre (dr. Sz. Cs. és I. K. tanúk vallomása, felperes személyes előadása, B. B. tanúvallomása). Közös megegyezés hiányában a felperest az alperes tájékoztatása és figyelem felhívása nélkül is munkavégzési (és megjelenési) kötelezettség terhelte.
A felperesnek az alperes megismételte azt a jognyilatkozatát, miszerint a felek között a munkaviszony közös megegyezéssel megszüntetéséről szóló megállapodás nem jött létre. Mindezeket a körülményeket és perbeli nyilatkozatokat a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül értékelte oly módon, hogy az alperes a felperesnek a munkavégzés céljából történő megjelenése hiányában 2002. november 5-én jogszerűen élt a rendkívüli felmondás jogával [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont]. A Legfelsőbb Bíróság - megismétlés nélkül - egyetért a másodfokú bíróság következtetésével arról, hogy a közös megegyezésre vonatkozó - a munkavállaló saját nyilatkozataival sem vitatott - megállapodás hiányában, a munkáltató további nyilatkozata és intézkedése nélkül a jóhiszemű és tisztességes joggyakorlás alapelvét alapul véve a felperes nem feltételezhette, hogy az alperesnél a munkavégzési kötelezettsége nem áll fenn. A peres iratok aggálytalanul bizonyítják a munkáltatói jogkör gyakorlójának a felperes munkaviszonyának megszüntetésére irányuló akaratát, döntését és indokát, ennek írásba foglalása és közlése a jogi képviselő útján nem volt jogszabálysértő. Ezért a felperes a felülvizsgálati kérelmében tévesen hivatkozott arra, hogy a jogerős ítélet az Mt. 74. § (2) bekezdésbe ütközik.
A kifejtettek miatt - jogszabálysértés hiányában - a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta [Pp. 275. § (3) bekezdés].
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.485/2004. sz.)