adozona.hu
BH 2006.1.27
BH 2006.1.27
A rehabilitációs munkakörre fennállt munkaviszony megszüntetése, a munkahelyi baleset miatt csökkent munkaképességű munkavállaló elhelyezkedési nehézségei a nem vagyoni kártérítési igényt megalapozhatják [Mt. 177. § (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jelen ügyének előzményeire is hivatkozva állított jogszabálysértést. Álláspontja szerint jogszabályba ütköző az a megállapítás, hogy nem vagyoni kártérítésre csak akkor jogosult, ha az alperes a munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg. Megítélése szerint a munkahelyi balesettel összefüggésben lévő kártérítési igény érvényesítésének nem feltétele a munkaviszony (jogellenes) megszüntetése, továbbá a nem vagyoni kártérítési igényt az is megalapozhatja,...
BH 2006.1.27 A rehabilitációs munkakörre fennállt munkaviszony megszüntetése, a munkahelyi baleset miatt csökkent munkaképességű munkavállaló elhelyezkedési nehézségei a nem vagyoni kártérítési igényt megalapozhatják [Mt. 177. § (2) bekezdés].
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jelen ügyének előzményeire is hivatkozva állított jogszabálysértést. Álláspontja szerint jogszabályba ütköző az a megállapítás, hogy nem vagyoni kártérítésre csak akkor jogosult, ha az alperes a munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg. Megítélése szerint a munkahelyi balesettel összefüggésben lévő kártérítési igény érvényesítésének nem feltétele a munkaviszony (jogellenes) megszüntetése, továbbá a nem vagyoni kártérítési igényt az is megalapozhatja, ha a munkavállaló a munkahelyi baleset miatt veszíti el rehabilitációs munkakörét. Mindezek miatt a felperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetének helytadó határozat meghozatalát kérte.A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A munkaügyi bíróság a következőket állapította meg.
A felperes 1988. február 16-án a jobb kéz maradandó sérülését eredményező, 36% munkaképesség-csökkenést okozó munkahelyi balesetet szenvedett el, négy ujjának mozgása korlátozott, a mozgáskorlátozottság mellé érzékzavar is társul. Az alperes a felperest rehabilitációs munkakörként anyagbeszerző gépkocsivezető munkakörben foglalkoztatta. 2000. február 13-án átszervezés címén a felperes munkaviszonyát megszüntette, amely miatt a felperes munkaügyi jogvitát nem kezdeményezett, azonban kártérítési igényt érvényesített 4 000 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetése iránt. A követelése jogalapjaként egészségi állapotára, maradandó fogyatékosságára, elhelyezkedési nehézségeire, és a mindennapi életben állandóan érezhető nehezítettségére (írásnehezítettség, borotválkozás stb.) hivatkozott. A Legfelsőbb Bíróság az Mfv. I. 11.329/2001/4. számú ítéletével - egyebek mellett - a nem vagyoni kártérítési igény elutasítása körében a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az új eljárásban a felek korábbi nyilatkozataikat fenntartották, és a felperes azt is előadta, hogy rendszeres pszichiátriai kezelés alatt áll.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A lefolytatott bizonyítás eredményét mérlegelve megállapította, hogy a felperesnél 1998. óta állapotrosszabbodás nem állapítható meg, könnyebb fizikai munkakörben foglalkozható, és a kezének használata csak a finomabb, összetett mozgásoknál korlátozott. Ezen túlmenően azonban képes a ház körüli munkák végzésére és kőműves segédmunkásként is dolgozhatna. Mindezek alapján a bíróság megállapította, hogy a balesetet követően a felperes állapota 1992. évben rögzült, ezért a nem vagyoni kártérítés iránti igénye elévült [Mt. 11. § (1) és (3) bekezdés]. A munkaügyi bíróság azt is kifejtette, hogy a felperesnél állapotrosszabbodás nem következett be, és a munkaviszonya megszüntetéséből származó személyiségi jogi jogsérelem esetén akkor lenne jogosult nem vagyoni kártérítésre, ha az alperes a munkaviszonyának megszüntetésénél jogellenesen járt volna el. Ez a feltétel azonban az adott esetben nem valósult meg.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezést nyújtott be.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A döntés indokolásában kifejtette, hogy a felperes a munkahelyi baleset bekövetkezésének időpontjához képest az igényét az elévülési időn túl nyújtotta be, állapotrosszabbodása nem nyert bizonyítást. A megyei bíróság megítélése szerint nincs jelentősége annak, hogy a felperes utóbb a rehabilitációs munkakörét elvesztette. Az adott esetben továbbá a felperes az eredeti szakmája gyakorlásának lehetetlenné válásához képest is az elévülési időn túl nyújtotta be az igényét. A megyei bíróság alaptalannak találta azt a fellebbezési előadást, hogy a rehabilitációs munkaköre elvesztésének oka az 1988-ban elszenvedett munkahelyi baleset volt, mert ezt a munkakörét hosszabb időszakon keresztül ellátta, és a felmondás indoka nem a felperes megváltozott egészségi állapota, hanem a felperes által tudomásul vett átszervezés volt.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A felperes munkaviszonyát az alperes 1999. november 15-én szüntette meg, a felperes 2000. február 11-én nyújtott be keresetet a munkaügyi bírósághoz - egyebek mellett - nem vagyoni kártérítés megfizetése iránt. Követelése jogalapjaként az 1988. február 16-ai, alperesnél elszenvedett munkahelyi balesete következtében fennálló megváltozott munkaképessége miatti elhelyezkedési nehézségeire hivatkozott. E tényeket az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg - utalva a Legfelsőbb Bíróságnak az ügyben meghozott korábbi ítéletére. A bizonyítási eljárás eredményét mérlegelve meghozott keresetet elutasító döntését azonban az elsőfokú bíróság összefoglalóan a munkáltató jogszerűnek tekintendő munkaviszonyt megszüntető jognyilatkozatával indokolta. A másodfokú bíróság indokolás kiegészítéssel fogadta el helyesnek ezt a jogi okfejtést, azonban indokolásában elsődlegesen az elévülésre hivatkozott.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a másodfokú bíróságnak az elévülésről, továbbá a bíróságoknak a felperes követelése jogalapjáról kifejtett álláspontja nem helytálló. A felperes a keresetében a nem vagyoni kártérítés iránti követelését az elhelyezkedési nehézségeivel is indokolta, ezt az előadását fenntartotta. A fellebbezésében is előadta, hogy a sérült kezével nem talál munkát, és részletesen kifejtette érvelését arról, hogy ez a körülmény álláspontja szerint miért alapozza meg a nem vagyoni kártérítés iránti követelését. Mindezek miatt a felperes a rehabilitációs munkahelyének elvesztése, a baleset miatt megváltozott munkaképessége következtében a munkaerőpiacon elfoglalt hátrányos helyzete miatt érvényesítette a követelését. Ebből következően az adott esetben nincs jelentősége annak, hogy az alperes jogszerűen szüntette meg a felperes munkaviszonyát.
A felperes a kártérítés iránti igényét továbbá nem az állapotrosszabbodással, hanem avval indokolta, hogy a munkahelyi balesetével áll összefüggésben a körülmények megváltozása (munkaviszony megszűnése) következtében az a helyzete, hogy nem tud (más munkáltatónál) elhelyezkedni. Ez az igény tehát akkor keletkezhetett, amikor az alperesnél fennállott munkaviszonya megszűnt, következésképpen ettől az időponttól számítva a keresetindításig az elévülési idő nem telt el [Mt. 11. § (1) bekezdés], és ennek megállapításánál az adott esetben nincs jelentősége annak, hogy a felek között a jogviszony a balesetet követően fennállt, illetve annak sem, hogy azt az alperes átszervezés címén szüntette meg, és ezt a felperes nem vitatta. A kifejtettek miatt tehát a felekre háruló bizonyítási teher figyelembevételével lefolytatott bizonyítási eljárás alapján arról kell határozni, hogy keletkezett-e nem vagyoni kára a felperesnek amiatt, hogy az alperesnél elszenvedett üzemi balesete következtében fennálló egészségi állapota kihatással van arra, hogy új munkaviszonyt létesítsen a szakmájának megfelelően, illetve az összegszerű igénye megalapozott-e, és megfelel-e az ítélkezési gyakorlatnak (EH 2001.572). A bíróságok téves jogi álláspontjuknál fogva e kereseti kérelemről nem határoztak, illetve a másodfokú bíróság az elévülésről nem a törvénynek megfelelően döntött. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét - a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 213. § (1) bekezdés, 206. § (1) bekezdés, 275. § (4) bekezdés].
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.394/2004. sz.)